AZ IPARI FORRADALOM

Fogalma: Tágabb értelemben: A 18. század közepétől kiinduló gazdasági folyamat, amely az iparszervezési és technikai újítások révén forradalmian gyors és alapvető változást hozott létre a gazdaság és társadalom, a kultúra és az életmód területén. Az emberiség történetének „tradicionális" (hagyományos) korszakát felváltotta a „modern" korszak. Az átalakulás egész rendszerét ipari forradalomnak, vagy másképpen modernizációnak szoktuk nevezni. Gyakorlatilag egy időben történik az ipari- és az agrárátalakulás, fejlődik az infrastruktúra, zajlik a demográfiai (népesedési) és urbanizációs (városiasodási) forradalom. Szűkebb értelemben: azt a folyamatot jelenti, amikor a kézimunkán alapuló manufaktúrát és a hagyományos háziipart felváltja a gyárakba, üzemekbe koncentrált (összpontosított) és gépekkel folyó termelés.

Időtartama és helyszíne:

Az ipari forradalom folyamata Angliából indult ki a 18. sz. közepétől és terjedt szét minden irányban. A 18. sz. végétől a kontinensen - Franciaország, Szászország, Szilézia, a 19. sz. elejére elérte az USA-t, a 19. sz. második felében Kelet-Közép Európát, a 20. századra a többi földrészt is. A klasszikus ipari forradalom befejeződése a 19. sz. közepe.

Az ipari forradalom előfeltételei:

A) Az agrárforradalom (mezőgazdasági). Ez a 18. sz. elején bontakozott ki Hollandiában, majd Angliában. Legfontosabb elemei: tagosítás, vetésforgó, a takarmánynövények és zöldségfélék termesztése, az istállózó állattartás, a trágyázás, talajjavítás, csatornázás, fajtanemesítés. Mindezek következtében az angol mezőgazdaság képessé vált arra, hogy csökkenő mezőgazdasági né­pességgel növekvő városi lakosságot tartson el. Azaz az agrárforradalom megteremtette az ipari forradalomhoz szükséges munkaerőt, egyben előmozdítja a demográfiai fellendülést.

B) Tőke és jól működő hitelszervezet. A szigetországban ez adva volt. Már 1694 óta működött az Angol Bank. A pénztőkék felhasználását meggyorsította a gyarmatokról származó haszon.

Az ipar átalakulása

Az átalakulás a legdinamikusabban fejlődő iparágból, a textiliparból indult el. Ez volt az az iparág, amelyből a piacra vittnek a többszörösét is el tudták volna adni. Ebből adódott a feladat: keresni kell olyan megoldásokat, amelyeknek révén a termelés mértéke megemelhető. Leleményes mester­emberek jóvoltából megszületnek azok a szerkezetek, amelyeket már gépeknek is nevezhetünk, hisz szerszámokat mozgatnak, igaz egyelőre csak a hagyományos energiák felhasználásával. Megalkotásra kerülnek a fonógépek: 1764 - John Hargreaves fonó Jennyje; 1769 - Richard Arkwright; majd Samuel Crompton tökéletesít. Aztán megjelennek a szövőgépek: Cartwright és a francia Jaquard jóvoltából.

A következő lépést James Watt, skót gépész teszi meg, aki tökéletesíti a már eddig is ismert gőzgépet, így immár (1769) jó hatásfokkal lehetett hasznosítani az új energiaforrást, a gőzt.

A gőzgépeket több célra lehetett használni: meghajtó gépként a születő gyáriparban, a bányákban szivattyúzásra, majd közlekedési eszközök meghajtására. A gőzgépek, sínek, mozdonyok gyártása új eljárásokat követelt a bányászatban és a kohászatban is. Az eszköz- és nyersanyagigény létrehozta a nehézipart. Fejlődtek a bányagépek, 'munkába állt' a szállítószalag, új eljárások jelentek meg (pl. elterjedt a kokszosítás - Darby 1735; Davy sújtólégrobbanást jelző lámpása - 1815). A következő fázisban megjelentek a gépgyártó gépek, azaz gépesítették a gépek gyártását is. Maudslay 1810-ben megalkotta az esztergapadot, majd a fúró-, gyalu-, marógép megjelenésével a fémek megmunkálásában is bekövetkezett a nagy átalakulás. A munkák elvégzését hamarosan megkönnyíti a szabvány bevezetése. A nehézipar létrejötte pedig tovább gyorsította a gyárak, gyárnegyedek építését.

Az infrastruktúra, a háttérágazatok fejlődése

Közlekedés: 1807: Fulton megépítette az első gőzhajót, többen pedig mozdonyokat építettek. Közülük a legsikeresebb George Stephenson Rocket nevű mozdonya lett, amely megnyerte 1825-ben a Stockton és Darlington között elsőként megépült vasútvonalon rendezett versenyt. A gőzhajók és a vasút megnövelték és meggyorsították mind a személy, mind a teherszállítást. Az ipari forradalmak egyik leglátványosabb eleme a vasútépítés, amelynek segítségével összeszűkült a világ. Ebben segített a hírközlést forradalmasító távíró, amely Morse találmánya - 1832. A szárazföldi közlekedés is fejlődött, MacAdam tervei alapján már jobb utak épültek. Összességében olcsóbb lett a szállítás, ez levihette a termelési költségeket, s új cikkeket vonhatott be a szállítható áruk körébe.

Oktatás: jelentős szerepet kapott e korszakban a szakképzés, és előtérbe került az elemi iskolázás. Angliában a század közepére felszámolódott a tömeges analfabétizmus.

Pénzügyi szféra: bankok sora alakul, bankhálózatok jönnek létre, amelyek az értéktőzsdék elterjedésével együtt jelentős szerepet játszottak mind az ipar, mind a mezőgazdaság korszerűsítésében.

A MÁSODIK IPARI FORRADALOM.

A XIX. század második felében az ipari forradalom új szakasza kezdődött el, ezt második ipari forradalomnak nevezzük. A második ipari forradalom húzóágazata a nehézipar (acélgyártás) és a vegyipar, fő energiaforrása pedig az elektromos áram. A találmányokat egyre inkább megelőzi a tudományos kutatás, innentől a tudomány és a technika összefonódik.

Jellemzői 1850 és 1900 közt:

1.      Az ipari forradalom első szakaszában megjelent energiaforrás: a gőz tökéletesebb kihasználásával gyorsabb mozdonyok jelentek meg (100 km/h) és hatalmas gőzhajók szállították az utasokat. A Titanic volt a korabeli világ legnagyobb gőzhajója. (1517 utassal elsüllyed 1912-ben)

2.      Óriási fejlődésnek indul a vas és acélgyártás, új kohászati eljárásokkal (1855-Bessemer technológia)

3.      Új energiahordozók jelennek meg, pl: elektromosság, benzin (robbanómotorok), vegyipar

4.      Forradalmi újítások jelennek meg a mezőgazdaságban

5.      A haditechnika önálló ágazattá válik, kialakul a hadiipar, új fejlesztésekkel

6.      Megkezdődött az ipari és banktőke összeolvadása és koncentrációja, az úgynevezett monopóliumok kialakulása.

TALÁLMÁNYOK

·            nehézipar: új eljárások lehetővé teszik jó minőségű és olcsó acél előállítását, amit felhasználnak pl. vasútépítésre, autógyártásra, a hadiiparban, építészetben (Eiffel-torony, magasházak), gépgyártásban stb. A szénben és vasban gazdag területeken iparvidékek jönnek létre, ahol koncentrálódnak a nehézipari üzemek, ilyen pl. a Ruhr-vidék, Elzász-Lotharingia (Németo.)

·            vegyipar: a kémia fejlődésével új anyagokat fedeznek fel: műanyagok, robbanóanyagok (dinamit, Alfred Nobel), műtrágya, fényképészet és filmezés (celluloidszalag) új festékek, fröccsöntéses technológia stb.

·            elektromosság: megismerik és használni kezdik a villamos áramot (dinamó: Jedlik Ányos; ipari alkalmazását először Werner Siemens dolgozza ki; transzformátor (Bláthy-Déri-Zipernovszky)

-          gépek meghajtására,

-          világításra: 1879, izzólámpa, Thomas Edison, (Később jelent meg a wolfram szálas izzó.) A világítás tehát forradalmi módon megújult. a gázégőket, fáklyákat felváltották a lámpák. Később a transzformátor révén az áramfejlesztő erőművek ellátták a városokat árammal. Budapesten 1909 -től lett utcai közvilágítás (elektromos árammal)

-          hírközlésre: 1876, telefon, Graham Bell; később telefonközpont is, Puskás Tivadar, Marconi drót nélküli távíró

-          közlekedésre: villamos, földalatti (az első Londonban, a második Budapesten)

·            közlekedés: még gyorsabb vasútépítés (két leghosszabb: transzkontinentális vasútvonal az USA-ban, transzszibériai vasút Oroszországban)

-          a robbanómotor feltalálása (1876 Nikolaus Otto - négyütemű Otto-motor) forradalmasítja a közlekedést és kialakít egy új iparágat, az autóipart

-          autógyárak: Benz, Daimler (Mercedes, a lánya után), Peugeot, Michelin (ő még 1899-ben túllépi a 100 km/órát teszteken), Ford (Henry Ford híres T-modellje (Galamb József a Ford gyár főmérnöke 1908-ban fejlesztette ki ) az első futószalagon előállított gépkocsi), FIAT, BMW

-          a gépkocsi kb. az 1920-as évekig luxuscikknek számít

·            a levegő meghódítása két úton indul el: léghajóval (1900, Ferdinand Zeppelin, innen a zeppelin) és repülővel (1903, Wright-fivérek) - 1909 Louis Blériot átrepüli a La Mache-csatornát

·            hadiipar: hátultöltős puskák (sorozatban gyártható tölténnyel), gyorstüzelő fegyverek (Maxim-géppuska), a haditengerészetben megjelenik az óriás csatahajó és a tengeralattjáró

·            Mezőgazdaság: Robbanómotorok révén megjelentek a traktorok, a lánctalpas járművek, a vegyipar révén a műtrágyák. Modernizálódott a mezőgazdasági termelés. Adalék-anyagok és hozamfokozók takarmányhoz keverésével az állattartás modernizálódott.

Az ipari forradalom következményei

Gyáripar kezdetei

Az ipari forradalom folyamatában alakult ki a gyáripar. Az emberi erő mellett, majd helyett megjelent a gépi erő. A munkakörülmények kezdetben nagyon rosszak, a nem szakmunkára tömegesen alkalmaznak női és gyerekmunkát, mert olcsóbb. Az első gyárak a nyersanyag lelőhely közelében, szállítási csomópontokban (pl. kikötővárosok) épültek. A munkaerő vándorolt oda. A tudományos munkaszervezés a 19. század utolsó harmadában kezdődik el: holt idő visszaszorítása, munkavégzés lebontása egyszerű műveletekre, helykihasználás, stb. cél a hatékonyság, termelékenység növelése. A tömegtermelésben és sorozatgyártásban nagy előrelépés a futószalag.

Szabadversenyes kapitalizmus

Megteremtette a kapitalizmus első formáját, a szabad versenyes kapitalizmust. Ennek lényege: az állam nem avatkozik bele a gazdaságba, a kereskedelem, a termelés, az áralakulás a munkaerő adás­vétele teljes szabadsággal bírt, az egyetlen értékmérő a piac. A termelés célja a profit, s ez ösztönöz a technika fejlesztésére és a rentabilitásra (kifizetődő legyen), ez utóbbinak csúf eszköze a gyermek és női munkaerő alkalmazása. Jellemző az éles konkurencia, melynek következtében a kisvállalkozók nagy része tönkremegy, és kialakul a nagyvállalkozói réteg.

A második ipari forradalom beruházásaihoz nagyon sok tőke kell, ezért óriásvállalatok alakulnak ki: monopóliumok (= több cég összefogása azért, hogy uralni tudják a piacot), ilyen monopólium pl. az USA-ban a Standard Oil (Rockefeller), amely az olajpiac nagy részét ellenőrzi, vagy a német Krupp-művek, amely a német acélipar vezető cége; a kapitalizmusnak ezt a szakaszát monopolkapitalizmusnak is nevezik.

• egyre inkább összefonódik a bank- és az ipari tőke: a bankok gyakran támogatnak ipari beruházásokat.
• a kapitalizmus ebben a korban válik világméretűvé: a nemzetközi pénzmozgás megélénkül (központja a londoni City, általános fizetőeszköz az angol font) - pl. az orosz iparosodáshoz a franciák adják a tőkét; a török vasutat a németek építik stb.

Demográfiai forradalom – nő a népesség, életkörülmények javulása, miközben embertelenebb is lesz egyes helyeken

Urbanizáció – városiasodás

Környezetátalakítás – természeti környezet rombolása, szmog, szennyezés, erdők csökkenése

Társadalmi következménye:

Bár még a 19. sz. második felében az agrárnépesség volt túlsúlyban, gazdasági és politikai szerepüket tekintve a társadalom két meghatározó rétege a tőkés vállalkozók (burzsoázia) és a munkásság lett. Ez utóbbi rétég munkakörülményeinek nehézségei miatt megindította mozgalmait a tőkésekkel szemben. Géprombolás szakszervezet, választójog.

A DUALIZMUS KORA

A dualizmus gazdasága

A magyar gazdaságot a kiegyezés előtt a birodalmi alárendeltség, a kitörés képtelensége jellemezte. A korábban eltörölt vámhatár miatt már az európai vérkeringésbe való bekapcsolódás lehetősége is adott volt, az elszigetelt és erőtlen magyar gazdaság erre azonban még képtelen volt. A kiegyezési törvény (1867) gazdasági pontjai a magyar és az osztrák fél pénzügyi érdekeit egyaránt szolgálták, Magyarországon hatalmas fellendülést indukált. A virágzást természetesen nemcsak a dualizmus rendszere, hanem például az is előmozdította, hogy Magyarországon a két ipari forradalom – az első elmaradása/késése miatt – összeért. A gazdaság fejlődése szempontjából fontos tényező volt az is, hogy az 1867-ben létrejövő Osztrák-Magyar Monarchia és Ferenc József (1848/67-1916) hosszú uralkodása viszonylag stabil politikai hátteret teremtett, amely elengedhetetlen a tőkebefektetés szempontjából. Az állami gazdaságpolitika a szabad versenyt szorgalmazta. Ugyanakkor az állam aktív támogatóként lépett fel: ipartámogató törvények (1881), a fontos beruházásokat számos módon segítette (kamatbiztosítás, állami segély, állami hitel, adó-és illetékmentesség), sőt az állam maga is vállalkozott: számos erdő, bánya, ipartelep került az állam tulajdonába.

A gazdasági kiegyezés értelmében a Monarchia költségvetésének közös fedezésére 70-30% arányban osztott kvótát hoztak létre, a birodalmat egyetlen egységes piaccá formálták, megújították a vámszövetséget, megerősítették a közös valutát (korona, Wekerle Sándor pénzügyminisztersége alatt aranyalapra tértek át - 1892), egységesített adó- és mértékrendszert vezettek be. A két fél megegyezett, hogy a gazdasági megállapodásokat 10 évenként újratárgyalják. Ennek megfelelően a költségvetési kvótát is módosították az arány növelésével, 1914-re Magyarország már 40 %-ot vállalt a közös költségek fedezéséből.

Az 1867-es kiegyezésnek köszönhetően sokat nőtt a hitelbiztonság, a kamatok elérhetőbbek lettek, a hitel felvétele egyszerűbbé vált, így a befektetések számára nélkülözhetetlen hitelélet felvirágozhatott. Folyamatosan nőtt a külföldi tőkebefektetések aránya, egyre több hitelintézet alakult az országban. Kezdetben főkét külföldi, később egyre több magyar alapítású bank jött létre. A hitelintézetek mellett az állam lassan maga is befektetővé vált, sőt az országos folyamatok fő alakítójává. Megalakultak az országos, regionális kereskedelmi és iparszervezetek, kamarák. A pezsgő gazdasági élet központjaként a századfordulón megépült a budapesti árutőzsde impozáns épülete.

1867 után a magyar mezőgazdaság a Monarchia védett piaca miatt folytatta konjunktúráját. A hetvenes évek világválságáig, az amerikai exportbúza megjelenéséig évről évre akadálytalanul bővült a gabona értékesítése, de az ezután beköszöntő dekonjunktúra hatására részben a belterjes kultúrák felé (gyümölcs, szőlő, állattenyésztés) kellett fordulnia a gazdálkodóknak. A század végén a termelékenység javítása nyomán a termelés mennyisége folyamatosan bővült, ekkor már nem a termőterület, hanem a termésátlagok bővítésével. A korábban kifejlesztett eljárások (műtrágya) és termelőeszközök (cséplőgépek, vasekék, vasboronák) először a nagybirtokokon jelentek meg. Terjedt a kapásnövények (burgonya, kukorica) és a cukorrépa termesztése, melyek többnyire a szesz és- cukoriparra épültek rá. A városok környékén előretört a zöldség és gyümölcstermesztés és a tejgazdálkodás. A nyomásos rendszert végleg felváltotta a vetésforgó, az ugar megszűnt. A mezőgazdasági ágazatokra ráépültek a különféle élelmiszeripari ágazatok, a konzervipar a tömegek ellátását szolgálta. A kezdetben osztrák tőkéjű szesz- és konzervipar magyarrá vált. Budapesten kiépült a világ élvonalába kerülő malomipar. (Mechwart András feltalálta a hengermalmot) A szőlőtermesztőknek nagy érvágást jelentett a filoxérajárvány.

Az agrárjellegű ország a korszakban agrár-ipari jellegű országgá alakult át. A fejlődés mindenre kiterjedt, de míg a mezőgazdasági termelés a század végén megkétszereződött, az ipari termelés mintegy nyolcszoros növekedésen ment át. 1867 után hatalmas mennyiségű külföldi és állami tőkét fektettek be a magyar ipar fejlesztésébe. Sorra nyíltak a szénbányák és a peremvidékeken a nemesércbányák. Ahol nagy bányaközpontok nőttek ki a földből, hamar rájuk épült a nyersanyagot feldolgozó nehézipar (vaskohászat, acéltermelés Borsodban, Szörény-vidéken, Hunyadban). A termelékenységet magas szintre tudták emelni, hiszen Európából készen vették át a legújabb ipari technológiákat, továbbá az olcsó munkaerő is könnyebbséget jelentett. A magyar ipar hamar versenytársa lett a Monarchia többi ipari központjának. A nehézipari hagyományos iparágak mellett az 1880-as, 1890-es években sorra épültek a gépgyártás és a feldolgozóipar egységei. A gépgyártásban világszínvonalú termékeket dobtak piacra, sokszor magyar fejlesztés eredményeként és a sikeres megrendeléseket kapó, az európai piacra termelő cégek világcégekké nőtték magukat. A Ganz gyáróriás számos magyar találmány kovácsműhelyévé vált (transzformátor, elektromotor, porlasztó, karburátor; Bláthy Ottó, Déry Miksa, Zipernovszky Károly, Kandó Kálmán, Bánki Donát, Csonka János fejlesztései). A legmodernebb iparágak hamar tért nyertek, mint a vegyipar, az elektromos ipar. Az izzólámpagyártás világméretűvé nőtte ki magát, Puskás Tivadar révén elterjedt a korszakalkotó telefonhírmondó. A könnyűipar is mozgásba lendült, az eddig kizárólag Ausztria és Csehország központú textilgyáraknak magyar versenytársakkal kellett szembenézniük.

A tőkeigényes infrastrukturális fejlesztések a befektetések beindulásának legnagyobb mozgatóerejévé váltak. Az olcsó munkaerőt igénylő közlekedési, tereprendezési beruházások mágnesként vonzották az újabb befektetéseket, az ipart és a kereskedelmet. Felgyorsultak az ország térképét is átalakító, hatalmas földmunkákat igénylő gátépítések, folyórendezések. Az eddig kihasználhatatlan folyók közül számos hajózhatóvá vált, és a vízi szállítás nagy szerepet kapott a korszakban. A másik nagy húzóerőt a vasúthálózat kiépítése jelentette, amelynek jelentőségét Magyarország nagyon hamar felismerte, és erős tőkekoncentrációval, kivételesen nagy tempóban, európai szintű hálózatot épített ki. A reformkori építkezések az 1867-es fordulat után felgyorsultak, a kormányok felismerték a vasút felzárkóztató és vállalkozásvonzó hatását, és a befektetőket hitelkedvezményekkel támogatták. A kezdetben magántőkéből épült vasútpályák tervezésekor a gabonatermékek kiemelt központjait, hadászati szempontokat és a nyersanyaglelőhelyeket vették figyelembe. Budapest-centrikus rendszer alakult ki, melynek sűrűsége a perifériák felé ritkult. 1869-ben létrehozták az állami tulajdonú MÁV-ot, amely Baross Gábor közlekedésügyi miniszter, a „vasminiszter” szorgalmazására óriásvállalattá nőtte ki magát, tarifarendszerével nyereséges is lett. A vasútfejlesztés összességében munkát, megrendelést biztosít számos iparágnak, munkalehetőséget a kubikosoknak, új területeket kapcsol be: piacbővítés, ösztönözte a közlekedés, kereskedelem, termelés fejlődését. Az országos fejlődésén túl a nagyvárosok, így Budapest közlekedése is átalakult. Sorra épültek a Duna-hidak, és 1896-ban megnyílt a kontinens első földalattija is.

50 év alatt Magyarország rengeteget ledolgoz korábbi hátrányából, és közepesen fejlett agrár-ipari országgá válik, ebben sokat segített az állami támogatás, illetve a közös piac. Ehhez a kedvező világgazdasági helyzet is hozzájárult: az 1873-as kisebb gazdasági válságtól eltekintve a korszakot konjunktúra jellemzi. A késői iparosodásnak előnye és hátránya is volt: Magyarország azonnal a legfejlettebb technológiát kezdte alkalmazni, ugyanakkor ez nagy tőkebefektetést igényelt. Magyarország több iparágban és fejlesztésben a világ élvonalába került. A korszakban fejlődött az ország gazdasági központjává és világvárossá Budapest is.

Népek, nemzetiségek szerepe a modernizációban

A modernizáció, a polgárosodás egyik alapfeltétele a tőke. Ezzel rendelkezett az évszázadok óta Magyarországon élő németség, illetve a napóleoni háborúktól a gabonakereskedelembe bekapcsolódó zsidó kereskedő családok. Mind a német, mind a zsidó polgárság jelentős szerepet játszott a magyarországi bank- és hitelrendszer megteremtésében, így hitelekkel segítették a mezőgazdaság modernizációját, a meginduló iparosodást, a gépipar létrejöttét.

Németek

A már évszázadok óta itt élőkhöz sok 19. századi betelepülő csatlakozott, akik a gyáripar születése után kialakult munkaerőhiány (szakember) nyomán érkezett a Monarchia és Németország területéről. 1870 körül az ipari dolgozók negyede, a kereskedelemben dolgozók 16%-a külföldi volt, főleg német. A sörfőzők, kőművesek, vasmunkások között nagyon magas volt az arányuk. Nagy szerepük volt a németségnek a gyárak, vállalatok, kereskedőtársaságok alapításában. pl. sörgyártás (Dréher), vasgyártás, gépgyártás (Kühne).

A német, vagy már asszimilálódott német származású tudósok, művészek is jelentősen hozzájárultak a korszak eredményeihez: Liszt Ferenc, Ybl Miklós (Operaház), Steindl Imre (Országház), Schulek Frigyes (Halászbástya), Hunfalvy Pál nyelvtudós, Hunfalvy János földrajztudós.

Zsidók

Lélekszámuk a 19. században nőtt meg jelentősen az országban. 1840-ig tilos volt a földvétel és a szabad iparűzés számukra ezért kizárólag más, a magyarok által lenézett ágazatokban találhattak megélhetést: kereskedelem, pénzügyletek. Nagyra becsülték a tanulást, iskolázottságot, és az ezekhez kapcsolódó értelmiségi pályákon helyezkedtek el: ügyvédek, orvosok, művészek. Ez nemcsak megélhetést, de társadalmi felemelkedést is jelenthetett nekik. Az egykori zsidó gabona-, dohány- és gyapjúkereskedőcsaládok felhalmozott tőkéjüket pénzügyi, vasúti és ipari vállalkozásokba fektették: pl. Chorin Ferenc a bankvilág, Weiss Manfréd az iparvilág meghatározó alakja lett.

A zömmel városokban élő vagy letelepedő. a modernizációban nagy szerepet vállaló nemzetiségiek nagy része gyorsan asszimilálódott, magyar nyelvűvé és érzelművé vált – pl. Erkel Ferenc, Munkácsy Mihály is német származású.

A társadalom szerkezete

Nemcsak az állami berendezkedés duális, a társadalom is sajátos kettősséget mutat. Egymás mellett, ugyanazon keretek között létezik a feudális rendi és a polgári társadalom.

A polgári (ipari, tőkés) társadalom nem váltja fel a feudális (mezőgazdasági) társadalmat, hanem vele párhuzamosan fejlődik → differenciált, sokarcú társadalom, melyet tovább színesítenek a nemzetiségi és vallási különbségek. Ezt a társadalmi modellt nevezzük torlódó társadalomnak.

A társadalmi elit

Nagybirtokosok

- nagyobb mint 1000 hold földbirtok

- kb. 2000 család: Az ország földterületének 20 %-át birtokolták.

Arisztokrácia (kb. 800 család)

- nemzetek feletti monarchiai arisztokraták (Schönbornok, Coburgok)

- magyar főnemesek (Andrássyak, Batthyányak, Károlyiak, Széchenyiek)

- erdélyi arisztokraták (Bethlenek, Telekiek, Bánffyak)

- jelentős a politikai szerepük (felsőházban, végrehajtó hatalomban, diplomáciában)

- gazdasági szerepük: bankok és nagyvállalatok igazgató tanácsában

- kasztszerűen elkülönülő életmód: estélyek, Nemzeti Kaszinó

Vagyonos középnemesség (kb. 1000 család: 1000-2000 hold birtokkal)

- jelentős a politikai szerepük (pl. Tisza Kálmán)

- összekötő kapocs az arisztokrácia és a dzsentri között

Nagypolgárság

- kb. 800-1000 család Történetileg 3 rétegből tevődött össze:

- régi magyar vagy német patrícius és kereskedő családok leszármazottai;

- külföldről (Svájc, No. Au.) betelepült vállalkozók (Dréher, Haggenmacher, Nickolson);

- régebben vagy a XIX. sz.­ban bevándorolt zsidóság.

- Elkülönült társadalmi életet éltek (Lipótvárosi Kaszinó).

A liberális korszellem hatására az arisztokrácia elfogadta az asszimilálódni kívánó új elitréteget, de a két réteg társadalmi összeolvadása nem következett be. A politikai liberalizmus hatására az arisztokrácia egy része is bekapcsolódott az üzleti életbe (ipari beruházások, igazgatótanácsi pozíciók stb.), és ez szorosabb kapcsolatot eredményezett a nagypolgársággal, a dualizmus korában jelentős gazdasági fejlődés, társadalmi átalakulás bontakozott ki, s ebben az arisztokrácia inkább az agrárgazdaság, a nagypolgárság pedig inkább az ipar fejlesztésében volt érdekelt.

Polgárarisztokrata családok (kb. 150)

- Weiss, Goldberger, Deutsch, Chorin, Ullmann, Kornfeld famíliák

- hatalmas gazdasági erő: bankok, iparvállalatok tulajdonosai

- Az uralkodótól bárói rangot kaptak, birtokokat vásároltak, és beházasodtak a nagybirtokos famíliákba.

Középrétegek

Történelmi középosztály (úri középosztály)

Polgárosodó nemesi középbirtokosok: korszerűsitették birtokaikat.

Dzsentrik: elszegényedő középbirtokosok, akik

- államigazgatásban;

- hadsereg tisztikarában;

- vidéki szakértelmiségként uradalmakban, közigazgatásban;

- egyházi pályán helyezkedtek el.

Birtokos parasztság

- gazdag paraszt (50-200 hold): Nem kellett fizikai munkát végeznie.

- közép és kisparasztság: Birtokukból tisztességesen meg tudtak élni.

- törpebirtokosok (_<5-10 als="" az="" b="" dolgoztak="" gyakran="" hold="" lecs="" nt="" o:p="" r="" rmunk="" sk="" sokszor="" sznak="" tegbe.="">

Polgári középosztály

Városi középpoigárság: kereskedők, üzem és háztulajdonosok.

Gyárak. bankok. kereskedések szakemberei:

- jelentős volt közöttük a német és a zsidó elem aránya;

- jellemző az asszimiláció (pl. névmagyarosítás), a dzsentri életmód majmolása.

Szabad pályás értelmiségiek (orvos, ügyvéd hírlapíró)

Kispolgárság (~2,5 millió fő)

- kisiparos (szabó, cipész, hentes, asztalos, lakatos, kőműves)

- kiskereskedő

- szolgáltatók (fuvaros, borbély, vendéglős, fotográfus)

- „altisztek" ,(rendőr, csendőr, postás, vasutas, pedellus, házmester)

Alsó rétegek

Szegényparasztság-agrárproletárok

- summások (5-7 hónapos munkára szerződtek „bandák"-ban.)

- napszámosok

- kubikusok (Nagy infrastrukturális beruházások földmunkáit végezték.;

Ipari munkásság

-szakmunkások: - A munkásság legképzettebb, legműveltebb és legjobban megfizetett rétege;

szakegyleteket, szakszervezeteket működtettek; szakmai hierarchiájukban az élen a nyomdászok, lakatosok álltak.

- betanított és segédmunkások

Nagy uradalmak és gazdag parasztok cselédei, városi házicselédek

Nemzetiségek a dualizmus korában

Kimondják a zsidóság egyenjogúságát (1867), az izraelita vallást a bevett vallások sorába emelik (1895); a zsidóság a kereskedelem mellett az értelmiségi pályákon is megjelenik

1868: nemzetiségi törvény (Eötvös és Deák dolgozta ki):

Európában a korszak egyik legliberálisabb törvénye (széles körű nyelvhasználat, kulturális intézmények), de az egy politikai nemzet koncepcióján alapult. A nemzetiségek ezért nem fogadták el, mivelhogy kollektív autonómiát szerettek volna kapni. Nem teljesen érvényesült a gyakorlatban. A magyar politikai elit az asszimilációt, magyarosítást erőltetné a korszak második felében.

Nemzetiségi arányok (Tankönyv, III. 98-99, KTA: )

• Nem igen voltak csak egy nemzetiség által lakott területek, annál inkább olyanok, ahol több is élt egyszerre.

• A magyarok inkább a Kárpát-medence közepén, míg a nemzeti­ségek a peremterületeken éltek.

• A magyarok aránya a Horvátország nélküli területen: 1850-ben 41,5%; 1880-ban 46,6%; 1900-ban 51,4%; 1910-ben 54,5%. A magyarok aránya növekedésének okai:

• a magyaroknak a nemzetiségeknél nagyobb volt a természetes szaporodása;

• a kivándorlóknak csak a 33%-a volt magyar;

• asszimiláció, amelynek forrásai:

- természetes beolvadás;

- erőszakos (állami) asszimiláció (kb. negyed évszázadon át volt erőteljesebb).

• 1849-1914 között kb. 2 millió fő magyarosodott el: ennek egyharmada zsidó, negyede német, ötöde szlovák volt.

• A városokban volt erőteljes az asszimiláció, itt a magyarok aránya meghaladta a 75%-ot.

A nemzetiségek sokáig passzív ellenállást folytatnak, nem vesznek részt az országgyűlés munkájában; a 90-es évektől fokozottabban szállnak síkra jogaik bővítése érdekében, melyekre egyre nagyobb hatást gyakorol a független Szerbia és Románia politikája.

Demográfia

Magyarország lakossága (Horvátországgal) 1850-ben 13 millió, 1869-ben 15,4 millió, 1910-ben 20,9 millió:

gyors népességnövekedés, visszaszorultak a nagy járványok; ugyanakkor a népességnövekedést fékezte a nagy XIX. század végi kivándorlás: kb. másfél millió ember hagyta el végle­gesen Magyarországot, és ment elsősorban Amerikába.

A foglalkozási szerkezet változása 1867-1910 között:

Csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya (75%-ról 65%-ra), de még így is az agrárium volt a vezető ágazat. Növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya (10% → 18%­), ez elmarad a nyugat-európaitól, de jobb, mint a kelet-európai.

8.5. A második világháború előzményei, jelentős fordulatai

Előzmények

Az első világháborút lezáró békék magában hordozták az újabb háború lehetőségét:

a legyőzöttek túlságosan megalázottak, a győztesek követelései többnyire irreálisak.

Fasizálódási folyamat ment végbe a győztes, de elégedetlen Olaszországban.

1927 Tanaka-memorandum: az ázsiai japán birodalom terve. (1931: Mandzsúria elfoglalása, 1937: Kína megtámadása)

1933-ban a szélsőjobboldal kerül hatalomra Hitler vezetésével Németországban

Hitler nyíltan felvállalta a hódító (expanziós) törekvéseket, a versailles-i békerendszer felszámolását, az európai hegemóniára való törekvést, a német élettér megnövelését (Mein Kampf). Agresszív külpolitikát folytat.

-            Németország kilép a Népszövetségből (1933); - általános hadkötelezettség bevezetése 1935;

-            elrendelik a modern fegyvernemek fejlesztését (1935); - remiritalizálják a Rajna-vidéket (1936)

Hitler Németországa a külpolitikai elszigeteltségből is kitör:

1936 Berlin-Róma-tengely létrejötte (tengelyhatalmak)

1936 antikomintern paktum - Németország, Japán kommunistaellenes megegyezése, amelyhez 1937-ben csatlakozik Olaszország (1937), s a világ újrafelosztásáról szólt

1936-39 spanyol polgárháború, Franco tábornok támogatása – közös német-olasz akció (főpróba)

Hitler kikényszeríti az Anschlusst (1938. márc. 13.)

1938. szept. 29-30. müncheni konferencia (Chamberlain, Daladier, Mussolini, Hitler):

a Szudéta-vidéket Németországhoz csatolják Csehszlovákiától (I. bécsi döntés – Felvidék egy része vissza)

A nyugati hatalmak csak akkor ismerik fel a ’megbékéltetési’ politika eredménytelenségét, amikor 1939. március 15. a német csapatok bevonulnak Prágába, létrejön a Cseh-morva protektorátus, megszerzi Hitler a fejlett cseh hadiipart. (Létrejött Szlovákia, Kárpátalja vissza)

Németország ezután Lengyelországtól követel: Danzig (Gdansk), összekötő út, vasút Kelet-Poroszországhoz.

Lengyelek visszautasítják.

A nyugati hatalmak garanciát vállalnak a lengyel határra és diplomáciai tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval. A kölcsönös bizalmatlanság miatt azonban ez eredménytelen lesz. Hitlernek viszont sikerül megállapodnia Sztálinnal.

1939. augusztus 2. Molotov-Ribbentrop paktum.

szovjet-német megnemtámadási egyezmény, 10 évre béke. Titkos záradék: érdekszférák elhatárolása

a Curzon-vonal mentén lesz a német-szovjet határ; a németek Délkelet-Európában teljes érdektelenséget vállalnak

A II. világháború szakaszai, fordulópontjai

• A német támadás és a háború kiterjedése (1939-41)

• Lengyelország lerohanása (1939. szept. 1., majd szept. 17-én a szovjetek is megtámadják a lengyeleket)

-          Németország gyors sikerei és a Szovjetunió területszerzése.

• „Furcsa háború" (A hadüzenetek ellenére 1939. szept.-1940. ápr. között nem folytak hadműveletek.)

• Észak-Európa elleni támadás (1940. ápr.): Dánia, Norvégia lerohanása. Németország így védve volt egy északi irányú támadástól.

• Nyugat-Európa meghódítása (1940. máj. 10-től): Belgium, Hollandia, Franciaország elleni támadás, francia kapituláció (1940. jún. 22.). A német sikerek oka

o    támadások váratlan helyen, váratlan időben

o    szűk területen nagy erejű támadások a légierő támogatásával

o     páncélos hadosztályok bevetése

• Angliai csata (1940. aug.-tól): A németek légi hadműveletei nem hoztak sikert.

­          az angol flotta erősebb volt a németnél, a jórészt Amerikából származó angol repülőgépek fejlett technikával rendelkeznek, a radar is segítette az angolokat

• Háború a Balkánon (1940. okt.-től)

- Olasz támadás Görögország ellen, majd német segítség Jugoszlávia lerohanásával egybekötve.

• Háború Afrikában. Itt is az elakadt olasz támadás megsegítésére érkeznek a németek (Afrika Corps)

• Háború a Szovjetunió ellen (1941. jún. 22-től), de Hitlernek nem sikerült Moszkvát elfoglalnia.

­          ok: Szovjetunió bővelkedett a nyersanyagokban és ásványkincsekben

­          a német hadsereg villámháborús terve a Vörös hadsereg ellen kudarcot vall:

­          szinte kifogyhatatlan létszámú a szovjet hadsereg, itt is diktatórikus államvezetés, partizánmozgalom;

új szovjet fegyverek bevetése: T-34-es és KV-2-es harckocsik, „Sztálin-orgonák”, brit, majd amerikai szállítások

• 1941. dec. 7.:  Japán támadás Pearl Harbour ellen, az USA belépett a háborúba.

1941: Atlanti Charta – az antifasiszta koalíció ebből nő ki, 1942-ben már 24 ország írta alá. Alapelve: közös harc a fasizmus legyőzéséig. A koalíció létrejöttével gyakorlatilag csak idő kérdése a győzelme, gazdasági, emberi potenciálja nagyobb, mint a tengelyhatalmaké, s katonai képessége és képzettsége is nemsokára eléri és felülmúlja azokét.

A háború előtti német katonai és gazdasági számítások 1943-ig tartó háborúval számoltak, úgy vélték, Németo. eddigre képes megvalósítani világhatalmi terveit. A számítások pontosnak bizonyultak: Németo. valóban 1943-ig tudta megőrizni fölényét, ettől kezdve minden fronton védekezésre kényszerült.

• A fordulat évei és színterei

• 1942: Elakadt a németek (Rommel) észak-afrikai támadása, El-­Alameinnál az angolok áttörték a frontot.

• 1942. jún.: Midway-szigeteknél amerikai-japán tengeri ütközet: amerikai győzelem, fordulat a csendes-óceáni hadszíntéren.

• 1942. aug.-1943. febr.: sztálingrádi csata, szovjet győzelem, fordulat a keleti fronton.

• 1943. júl.: angol-amerikai partraszállás Szicíliában, Olaszor­szág fegyverszünete, majd német megszállása.

• A szövetségesek győzelme

• Keleti front: szovjet előrenyomulás, Románia kiugrása, finn fegyverszünet, Jugoszláviában partizánháború, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország felszabadítása és megszállása.

• Normandiai partraszállás („D-day", 1944. jún. 5.) után Franciaország felszabadítása.

• Németország összeomlása: 1945. máj. 2.: Berlin elfoglalása, május 7-8: fegyverszünet aláírása.

• Japán veresége

- Fülöp-szigeteknél döntő vereség a tengereken.

- Az atombomba ledobása (Hiroshima - aug. 6., Nagaszaki - aug. 9.). - 1945. szept. 2.: japán kapituláció, a II. VH vége.

A szövetséges konferenciák:

Teherán 1943 nov..: Sztálin, Roosevelt, Churchill. Főbb kérdések: Második front megnyitása, a lengyel határkérdés (a SZU igényt tartott a 39-ben megszerzett területekre), a SZU feljánjla, hogy hadba lép Japán ellen, ENSZ terve, Németország zónákra osztása

Jalta 1945 febr.: Sztálin, Roosevelt, Churchill. Főbb kérdések: Német megszállási övezetek, nácítalanítás, jóvátétel kérdése, Lengyel határ: Odera és a Curzon-vonal között; befolyási övezetek Kelet-Közép Európában; a SZU Japán ellen hadba lép 3 hónap után

Potsdam 1945 július: Sztálin, Attlee, Truman. Főbb kérdések: háborús bűnösök kérdése, Németo.: 4 zóna, német jóvátételről megállapodás, lengyel határok rögzítése, béke előkészítése

A második világháború sajátosságai

A második világháború világméretű (globális) konfliktus volt. 61 állam vett részt benne, 40 ország területe vált hadszíntérré. A Föld lakosságának 80%-át érintette, az áldozatok száma elérte az 55 millió főt. A frontok és a hátország közti különbség – az áldozatok tekintetében – lényegében eltűnt, a polgári áldozatok száma csaknem elérte a katonai áldozatok számát (1:1,08). Hozzávetőleg 3 millió ember tűnt el, 35 millió sebesült meg.

Totális háború volt: a háborúnak az a formája, ahol a polgári lakosság is teljes mértékben alárendelődik a háborús célok elérésének.

Háborús gazdaságok

A háború gazdasági háború is volt egyben, a gazdasági erőforrások mozgósítása, az utánpótlás megszervezése különösen fontossá vált, az állami beavatkozás megnőtt. A tengelyhatalmak által elfoglalt területek kezdetben jelentettek némi gazdasági előnyt (bár a németek által megszerzett területeken kibontakozó ellenállás, ill. a „felégetett föld taktikája” gyakran lehetetlenné tette az elfoglalt területek gazdasági kiaknázását), ám a szövetségesek gazdasági fölénye hamar nyilvánvalóvá vált, különösen 1941 után. (Pl. 1942-ben a tengelyhatalmak 26 ezer, a szövetségesek 101 ezer repülőgépet gyártottak). A háború döntő eseménye volt a szovjet üzemek sikeres áttelepítése keletre. A háborús célok gazdasági célok is voltak egyben, a frontokat gyakran lelőhelyekért nyitották (pl. olajmezők elfoglalása).

Technikai-tudományos versenyfutás zajlott a szembenálló felek között, lerövidült az út a laboratóriumtól a gyakorlati alkalmazásig (pl. atombomba). De számos ’civil’ találmány is született: nejlon, gyorsfagyasztás, porítás. A nemzetgazdaságok nagy része szinte teljesen elpusztult, a városok, falvak lerombolásával, bombázásával az épületek túlnyomó része megsérült. (Budapest 36 ezer épületéből 30 ezer sérült meg, vagy dőlt össze). A civil lakosság és a mindennapi élet is a háború szolgálatába állt. Az életszínvonal zuhanását jelezte a jegyrendszer bevezetése, a jelentős háborús adósságok, kölcsönök felhalmozása. A nők és gyermekek is részt vettek a katonai termelésben, a hátország mozgósítása soha nem látott méreteket öltött (házasságban élő nők munkába állása). A lélektani hadviselés, a rádión keresztül történő tájékoztatás és félretájékoztatás, a különböző ideológiák, elvek (rasszizmus, nacionalizmus, kommunizmus, fanatizmus) mentén kibontakozó – az első világháborúnál is szélesebb körű - propaganda új vonását jelentette a 20. század háborúinak. A hadseregek által (mindkét oldalon) elkövetett törvénytelenségek, erőszakoskodások, rablások, a polgári lakosság elleni terror óriási méreteket öltöttek.

A hadműveletek új vonásai

A háború számos új hadviselési módszert hozott, különleges alakulatok és fegyverek, technikák (pl. „katyusa”, radar, atombomba, V-1 rakéta, kommandós tengerészgyalogság) jelentek meg. A háború elején bevetett harci eszközök is hatalmas fejlődésen mentek keresztül: pl. tank (Tigris, T-34), repülőgépek, repülőgéphordozó-anyahajók, stb. Az egyes fegyvernemek hol önálló alakulatban harcoltak (tankhadosztályok, repülőgépszázadok, anyahajó-konvojok), máskor a szárazföldi, légi-és tengeri egységek között összehangolt együttműködés jött létre, a katonai akciók komplex feladattá váltak. Az óceáni-, a sivatagi- és a sarkvidéki hadviselés különleges terepeit jelentették a háborúnak.

Jelentős szerepet kapott a hírszerzés, a kémelhárítás, felértékelődtek a semleges országokban (pl. Svájc) folytatott titkos találkozók, tárgyalások, pénzügyi-banki háttérműveletek.

Új vonás a már említett sok polgári áldozat. A légitámadások a katonai célpontok mellett lakónegyedek is voltak (Coventry, Drezda bombázása). Milliók váltak otthontalanná, sohasem látott menekülthullám indult meg a háborúban kevésbé érintett térségek felé (pl. USA).  Tömegek kerültek hadifogságba (jelentős részük nem tért haza), s lettek tömeges gyilkosság, megtorlás áldozatai (pl. a katyn-i erdőben a szovjetek által kivégzett több ezer lengyel tiszt).

Antifasiszta ellenállási mozgalom

A megszálló hadseregekkel szemben kibontakozó ellenállási mozgalom számos formája terjedt el. (1. passzív ellenállás = nem tartották be a megszállók utasításait. 2. Szabotázsakciók = utak, vasutak, utánpótlás megrongálása. 3. Partizánháború = Gerillatámadások, szervezett fegyveres akciók a megszálló ellen). Legnagyobb ellenállás a Szovjetunióban (sztálini kommunista irányítás) és Jugoszláviában Tito vezetésével. Ugyanakkor voltak olyanok, akik hajlandóak voltak együttműködni a náci megszállókkal – ők a kollaboránsok pl. Quisling Norvégiában.

A holokauszt

Az NSDAP programjában, a náci ideológia része volt kezdettől fogva az antiszemitizmussal összekapcsolódó fajelmélet és a szociáldarwinizmus is. Hitler már a Mein Kampf-ban bűnbaknak, közös ellenségnek teszi meg a zsidó népet. Hatalomra jutásuk után 1933-tól kezdődött Németországban a zsidók bántalmazása, emigrációba kényszerítése, vagyonuk elvétele. Ehhez egyrészt az 1935. évi nürnbergi törvények adtak jogi alapot, másrészt a hivatalosan is antiszemita állami propaganda miatt senkit sem büntettek esetleges egyéni „túlkapásért”. Az állam által is támogatott erőszak egyik példája 1938. november 9-én az ún. kristályéjszaka volt. A nürnbergi törvények jogfosztottá tették a zsidóságot, elvették tulajdonukat, állampolgárságukat, szabadságjogaikat.

A következő fokozat a háború alatt történik meg, amikor elveszik az élethez, a létezéshez való jogukat is. A zsidókat gettókba kényszerítették, sárga (Dávid) csillagot kellett viselniük, értékeiktől megfosztották őket, majd tömeges deportálások után kerültek a munka- és megsemmisítő táborokba.

Hitler egész Európára kiterjedő uralmat tervezett, amit az árja faj, a német nép irányít. A felsőbbrendűség elvére épülő rabszolgaság új korszaka jött volna el. Elképzelései szerint a Birodalmat segédállamok veszik majd körül, meghatározta a szolganépek körét is (pl. szlávok), valamint megjelölte a németség legfőbb ellenségeit, a kiirtandó népeket (zsidók, cigányok) és társadalmi csoportokat (pl. értelmi fogyatékosok, homoszexuálisok, Jehova tanúi vallás tagjai stb.)

A megvalósítás eszköze a koncentrációs tábor lett, mert sem a gettók, sem a tömeges kivégzések nem érték el a céljukat. A táborok eredetileg internálótáborok voltak, ahová nem jogi úton, hanem rendelet vagy katonai parancs alapján, vád nélkül zárták ide az állambiztonsági szempontból veszélyesnek ítélt politikai ellenzéket vagy kisebbségi csoportokat.

1933 tavaszán, Hitler kancellári kinevezése után gyorsan létrehozták az első koncentrációs táborokat, ekkor még a politikai ellenfelek, a kommunisták, szociáldemokraták számára. 1934-től már az SS felügyelte a táborokat, és terrort alkalmaztak. (Fizikai bántalmazás, kimerítő munkavégzés, elégtelen táplálkozás és szállás)

1938-tól s különösen a háború idején az SS már kifejezetten gazdasági célzattal aknázta ki a koncentrációs táborok lakóinak munkaerejét, a környezetükben működő vagy odatelepített gyárakban, üzemekben dolgoztatták a foglyokat (pl. Mauthausenben és Buchenwaldban). Az emberanyagot maximálisan ki akarták használni a német hadigazdaság számára.

Egyes koncentrációs táborokat a háború alatt megsemmisítő táborként működtettek, másholpl.  Dachauban pedig orvosi kísérleteket is folytattak a foglyokon (pl. Mengele kísérletei). A leghírhedtebb: Auschwitz-Birkenau, Treblinka, volt.

A Szovjetunió megtámadása után vált az Endlösüng („végső megoldás”) igazi népirtássá, azaz genocídiummá. Először ún. Einsatzgruppe-k (bevetési csoportok) tevékenykedtek, s ezek a kivégzőosztagok közel másfél millió embert öltek meg, egyelőre átfogó terv nélkül. Himmlert a keleti fronton tett látogatása során (1941) elgondolkodtatta a kivégzés kegyetlensége és a német katonákra gyakorolt hatása, ezért „humánusabb” kivégzési módszer kidolgozására adott utasítást.

A szisztematikus rendszert végül a wannsee-i konferencián dolgozták ki, 1942 januárjában Heydrich vezetésével ezen a konferencián döntöttek a zsidó nép teljes kiirtásáról, az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítéséről, kialakításáról. Az Endlösung fő vezetője Adolf Eichman lett, (1962-ben végezték ki népirtás vádjával).

1941-1942-ben a lengyel területeken kezdték meg az európai zsidóság szisztematikus megsemmisítését.

A táborok feladata a gyors és tömeges kivégzés volt. Kezdetben kipufogógázt vezettek vissza a zárt teherautókba, majd zuhanyozóhelyiségnek álcázott gázkamrákat építettek, melyeket dízelmotorokkal termelt szénmonoxiddal árasztottak el. A Ciklon-B gázt először Auschwitzban alkalmazták tömeges megsemmisítésre, 1944-ben naponta 200 ezer fő halt meg így. Itt és így gázosították el a Magyarországról deportált zsidókat is. A kivégzésnek ez a módja teljesen személytelen, a munkára valamiért alkalmatlannak ítélteket azonnal, a többieket a kegyetlen munka és az éhezés, betegség következményeképp vittek a gázkamrákba, majd a holttesteket elégették az erre tervezett krematóriumokban. A munkára képes embereket halálra dolgoztatták.

A deportálás, táborokba szállítás (transzport), vonatokon történt, a korábban állatok szállítására használt vagonokba sokszor 100 embert is zsúfoltak embertelen körülmények között. A megaláztatásoknak, a mocsoknak, az éheztetésnek az volt a funkciója, hogy a németek számára megkönnyítse, áldozataikat ne embernek, hanem megsemmisítendő állatnak tekintsék.

Az elhunytak ruháit, csomagjait, művégtagjait, szemüvegeit újrahasznosították. Az aranyfogakat kitépték a halottakból. A holttesteket meggyalázták, az emberi maradványokból pl. szappan, ruhafogas, lámpaernyő készült, a nők hajából párna bélésn.

A zsidóság kiirtására tett kísérlet elnevezésére két szó használatos. Holokauszt (görögül „égő áldozat”) vagy Soá (héberül „katasztrófa, szerencsétlenség”). A népirtás nem csak a zsidókat érintette, cigányság kiirtása is cél volt, ezt Porrajmosnak nevezik, és kb. 200 ezer romát öltek meg a zsidókhoz hasonló módon.

1944 áprilisában két szlovák fogoly megszökött Auschwitzból, az ő vallomásukat tartalmazza az ún. Auschwitz-jegyzőkönyv. Az adott korszak vezetői nem igazán akarták tudomásul venni, s az antifasiszta koalíció felelőssége az is, hogy nem engedték be országaikba a menekülő zsidókat, nem bombázták a haláltáborokhoz vezető vasúti síneket. A német nép bűnössége is fennáll, sok embernek kellett tudnia a történtekről az SS katonákon kívül is: pl. vasúti alkalmazottak, gyári dolgozók.

A holokauszt által érintett országok 9,7 milliós zsidó lakosságából 5,6-5,8 millió embert gyilkoltak meg (kb. 60%). De a tömeges kivégzésekben és a koncentrációs táborokban meghalt kb. 3 millió lengyel polgári személy, kb. 1 millió szerb és kb. 4 millió szovjet polgári személy, ill. hadifogoly is.

A történelemben a népirtás nem volt egyedi jelenség (pl. amerikai indiánok, 1915-ben az örmények elleni török atrocitások), a sztálini rendszer is alkalmazta, pl. egész népeket deportáltak, így a csecseneket, ingusokat, krími tatárokat a németekkel való kollaborálás megtörténte vagy lehetősége ürügyén. A japán hadifogolytáborokban a foglyok mintegy negyede, a kényszermunkára hurcolt foglyoknak pedig a 90%-a halt meg. Az USA-ban 117 ezer japánt zártak koncentrációs táborba a háború idején.

A holokauszt egyedi voltát azonban az jelenti, hogy egy egész népet akartak kiirtani (kortól, nemtől függetlenül) csupán származása miatt, és ehhez modern tömegpusztító eljárásokat, modern szervezési elveket és ipari technikát alkalmaztak. Az élettér- és a fajelmélet a megszállt országokban tömeges és tervszerű népirtást jelentett.

Az európai civilizációt, amely a humánumon (kereszténység), majd az emberi és polgári szabadságjogokra épült, a nácik gyakorlatilag elutasították, így a második világháború tétje a haladás és a humánum pusztulása vagy továbbélése is volt.

A trianoni béke és következményei

(Párizs-Versailles, Trianon palota) 1920. június 4.

A békekonferencia működése
· A vesztesekkel nem tárgyaltak, csak a kész béke aláírására hívták meg őket
· Mindenki oktrojált, kényszerített békének tekinti
· Az előkészítés bizottságokban zajlik, ahol a területi és nagyhatalmi igényeket egyeztetik
· A győztes oldalon állók igényei szerint alkotják meg a béke pontjait

A wilsoni elvek nem érvényesülnek

A magyar probléma
· A trianoni béke előkészítése során nincs „magyar-ügy”, azaz Magyarország sorsával külön nem foglalkoztak
· Csak a nemzetiségiek igényei alapján vizsgálták az ország sorsát
Legfontosabb alkalmazott szempontok
· Elvileg a nemzetiségi elv, de!
egyéb indokokkal rendszeresen felülírták
· gazdasági-stratégiai-földrajzi igények pl.:
 Románok: a vasútvonal határozta meg a határvonalat: ezért a határ mellett magyar etnikai tömbök kerültek át
 Csehszlovákia: szüksége volt a Csallóközre, hogy legyen mezőgazdasági termelés, folyókat hajózhatónak állítottak be
 Szerbek: Belgrád védelme miatt kérték az újvidéki régiót
1920. jan. a magyar békedelegáció érkezése
vezető: gróf Apponyi Albert tagok: Teleki Pál, Bethlen István
cél: a történelmi Magyarország egységének bizonyítása: Vörös térkép, legalább a többségében magyarok lakta területeket megvédeni, népszavazást kérve a hovatartozásról, de minden felvetése elutasításra talált.

1920. jún. 4-én írták alá a magyar békeszerződést Versailles kertjének Grand Trianon nevű kastélyában (Bernárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd ).
A béke aláírásának napja gyásznap lett Magyarországon. Félárbocra engedték a zászlókat, megállt az élet, mindenki gyászolt. A magyar társadalmat sokkhatásként érte a döntés.

A területi rendelkezések (KTA 98/A)
· Mo. területe 282 ezer km²-ről (Horvátországgal együtt 325 ezer km2-ről) 93 ezer km²-re
· Mo. lakóinak száma 18 millióról 7, 6 millióra csökkent.
(10 millió magyarból, 3,3 millió került más országokba )
/ma minden negyedik magyar határon túl él!/
Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról (1921. dec.)
„civitas fidelissima” – leghűségesebb város
· Jóvátétel fizetési kötelezettség, ennek pontos összegét csak 1923-ban határozták meg 200 millió aranykoronában
A katonai előírások
· Általános hadkötelezettség tiltása
· max. 35 000 fő lehet a katonaság létszáma
· Modern fegyverek rendszerbe tartása tilos
» az országot katonai visszavágásra alkalmatlanná tették!!!
A szomszédok viszont erőteljesen fegyverkeztek.
Amit veszítettünk…
· A történelmi Magyarország területének és lakosainak durván 2/3-át
· Színmagyar lakosságú területeket (Székelyföld)
· A kulturális és történelmi emlékeink nagy részét
· Az egységes birodalmi piacot, gazdasági keretet: a gazdasági és földrajzi egységet.
a Monarchia részei között kialakult munkamegosztás felbomlott, megszűnt a tőke és a munkaerő szabad áramlása.
· /Ez a környező országoknak is rossz, mivel a háború után nincs együttműködés./
· Az ország elveszítette nyersanyagforrásai túlnyomó részét: határon kívülre kerültek a kősó-, a kőszén- és az érckészletek, illetve a faállomány jelentős része. Ugyanakkor Magyarországon maradt kihasználatlanul a feldolgozóipar legtöbb központja. Mindez Budapestet érintette a legsúlyosabban.
· A vasúthálózat egységességét
· Nagyvárosok a vonzáskörzetüket (Miskolc, Kaposvár, Szeged)

Amit okozott a béke…
· Egy történelmi, máig feldolgozatlan traumát megcsonkított” ország – „elszakított magyarok”
· Folyamatos atrocitásokat - elvándorlásokat
· Egy állandó „revízió igényt” → kódolt új háború, külpolitikai nehézségek
· A nemzetiségi kérdés megoldatlansága áthelyeződött az utódállamokba
· Erőteljesebb szembenállást Mo. és a környező népek között - irredentizmus
· Egy Bp. központú, gazd-i nehézségekre ítélt országot és elmaradottságra ítélt elszakított területeket

A revíziós igény
· A hivatalos Magyarország nem fogadhatott el ilyen területi és etnikai csonkítást, célul tűzte ki, hogy vissza kell szerezni az elszakított országrészeket
· Ez a revíziós politika, mely egységes támogatást kapott az országban, eltérő módozatok:
» részleges, csak a magyarlakta területekre vonatkozó, ill.
» teljes revízió

 A trianoni béke gazdasági és társadalmi hatásai

A béke hatása a térségre

Megszűnt a Monarchia 50 milliós piaca

A térség államai önellátásra rendezkednek be – mindent fejlesztenének

Védővámok alkalmazása

Összességében lassabb fejlődés van

Mezőgazdaság

A hasznosítás szempontjáól a területi arányok megváltozta: növekedett a szántó, szőlő, csökkent az erdő és a rét aránya.

A mg.-ban érezhető legjobban a biztos felvevő piac hiánya. A tőkehiány miatt a gazdaságok fejlesztése is alig valósul meg, a magyar gabona nem lesz versenytársa az olcsó amerikainak.

Az állattenyésztésben nem sikerült elérni a korszak végére sem a világháború előtti szintet. A juh és szarvasmarha állomány csökkent jobban (kevesebb a rét, erdő), míg a ló és sertés kevésbé.

Ipar, bányászat

Nincs többé nemesfém és sóbánya a megmaradt országban.

Vasérc csak Rudabányán, szénbányáknak a fele, kőolajmező kevés és vízenergia alig maradt.

Ipari létesítmény túl sok maradt, a fellelhető nyersanyaghoz képest, ráadásul a zöme a fővárosban, amely így még nagyobb súllyal bírt a gazdaságban is. Együttműködés a környező országokkal alig – párhuzamos fejlesztések.

Településszerkezet torzulásai

Budapest központú lett az ország.

Számos város vesztette el vonzás- és piackörzetét, s számos falu a „központját”.

Közlekedés

Sok vasúti csomópont került a határon túlra, amit nem indokolt etnikai érv, csak hadászati és gazdasági.

A sugaras szerkezetű vasúthálózat összekötő vonalai közül is sok került át a más országokba, olykor csak egy-egy szakasz. Ez nehezítette a közlekedést és a fejlesztést. Nagy károkat okozott a román rekvirálás, rablás is.

Szülőföldről anyaországba

400000 ember települt „haza”, részben önként, részben kényszer hatására vagy félelemből.

Többségük értelmiségi és hivatalnok.

Ellátásuk a rokonokra hárult, mivel az állam a háború után a ’sajátjairól’ is alig tudott gondoskodni. Sokan laktak vagonokban, nyomornegyedekben. A 20-as évek közepére javult a helyzetük.

Adattárak

Ezen a linken keresztül tölthetőek le adattárak az érettségihez:
https://drive.google.com/open?id=0BwlRg2D0ho2QOWhYUUE0WTROdVE
Figyelni kell arra, hogy a12 émakör még a régi érettségi témaköröket jelzi, s ezért nem teljesen azonos a mostanival. Az évfolyam szerinti adattár pedig a régi tantervi beosztás szerint tartalmazza a neveket, fogalmakat. Egyes tananyagok átkerültek más évfolyamra, erre is figyeljetek!
Én alapvetően az évfolyami anyagot használnám először.

Március 17. dolgozat

Március 17-én tehát 7 tételből írtok kettőt:
Ebből az egyik ebből az ötből lesz, és nem az, amelyiket már megírtad:
1. 1956
2. Kádár-korszak mindennapjai
3. Az ENSZ
4. A globalizáció hatásai
5. Mai magyar állam
Ebből a kettőből lesz a másik:
6. Bethleni konszolidáció - 3 linket kaptok:
http://tort-tura.blogspot.com/2016/05/konszolidacio-20-as-evekben.html
http://tort-tura.blogspot.com/2016/05/gazdasagi-konszolidacio.html
http://tort-tura.blogspot.com/2016/05/gondolatterkep-konszolidaciorol.html
7. Nemzetiszocializmus - frissítve van egy gondolattérképpel

Remélem működnek a hivatkozások, ha nem, jelezzetek!