Mi lesz a dolgozatban?

Szorgalmiak: Gondolattérkép készítése az első és második ipari forradalom összehasonlításából, és/vagy a szövetségi rendszerek kialakulásából.
Gondolattérkép készítéséhez cikk, bemutató:  http://www.ekt.bme.hu/BeruTerv/gondolatterkep.pdf      http://tanarblog.hu/cikk/gondolatterkep-a-csodaeszkoz
Programok a neten hozzá, ha nem szeretsz kézzel, ceruzával, papírral dolgozni - pedig az a gyorsabb!: https://coggle.it/   https://www.mindmup.com/#m:new     http://freemind.sourceforge.net/wiki/index.php/Main_Page  

Társadalmi változások a 20. század fordulóján

Társadalom szerkezete:

Kelet-Közép-Európa: torlódó társadalom, egymás mellett vannak jelen a régi (feudális) és az új (polgári) állam társadalmi csoportjai és átmenetei, ami számos feszültséget okoz.

Nyugat-Európa: egyre jelentősebb lesz a szolgáltató ágazatokban és az alkalmazotti állásokban dolgozók száma, erősödik a középosztály.

A munkásság aránya tetőzik, már nem nő tovább. Jelentős politikai tényező lett, pártjai megszerveződnek. Ideológiájukra a marxi gondolatok hatnak leginkább, de eltérő hangsúlyozásokkal. E pártok létrehozzák 1889-ben a II. Internacionálét, amelynek több irányzata van. (Május 1. – munka ünnepe, 1910: március 8. Nemzetközi Nőnap)

Új eszme közöttük az anarchizmus – Bakunyin: jellemzői: állam tagadása, kis közösségek autonómiájára építene

Keresztényszocializmus

Egyház és állam szétválása a legtöbb európai államban megtörténik. A katolikus egyház nehezen reagál. Változást XIII. Leo pápa (1878-1903) hoz.

Az egyház nyitottabbá válik, előtérbe kerül a szociális munka, keresztény szakszervezeteket hoznak létre (Rerum Novarum,1891). Ebből nőnek majd ki a keresztényszocialista pártok, amely békésen szeretné feloldani a társadalmi problémákat.

Oroszország

Bár a munkásság százalékos aránya csekély: 2%, de az iparvidékeken, nagyvárosokban koncentrálódik. Az orosz állam erőteljesen fellép a szervezkedések ellen. Ennek ellenére létrejön az Oroszországi Szociáldemokrata Párt 1898-ban, ahol 1903-ban Lenin hívei szereznek többséget – bolsevikok, a kisebbség a mensevik nevet kapja.

1905-ben a Japán vereség után sztrájkhullám, Péterváron januárban a tömegbe lőnek. Felkelések, de leverik. Ekkor átmeneti reformokat hoz a cár.

Lenin kidolgozza a permanens forradalom elméletét: polgári forradalom, majd proletárforradalom.

1905 decemberben Moszkvában felkelés lesz, de véresen leverik, de a bolsevik propaganda terjed.

Az USA fejlődése a XIX. század második felében

• A függetlenség kivívása után folyamatosan növekedett az USA területe:

• I. hullám (1803-19): Louisiana (Franciaországtól), Florida;

• II. hullám (1845-53): Texas, Oregon, Új-Mexikó, Kalifornia;

• 1867: Alaszka (Oroszországtól).

• Az újonnan csatlakozott területek őslakóit, az indiánokat egyre nyugatabbra szorították.

• A gyors gazdasági fejlődés tényezői:

• hatalmas szabad területek vonzották a betelepülőket (olcsó földvásárlás);

• munkaerőhiány: vonzotta a betelepülőket (magasabb munkabér) és inspirálta a műszaki fejlesztést (gépesítés Északon) és felgyorsította a rabszolgaság terjedését (Délen);

• egyre bővülő piac és termelés.

• Észak és Dél ellentéte:

• Észak: kisbirtok alapú farmergazdálkodás (gabona, szarvas­marha), fakitermelés, halászat; gyors ipari fejlődés (textil-, hajóépítő- és fémmanufaktúrák); igény a hazai termelés és piac védelmére. Érdekeiket az 1854-ben megalakult Republikánus Párt képviselte.

• Dél: nagybirtok alapú, 3 millió rabszolgát dolgoztató monokultúrás földművelés (dohány, indigó, gyapot, rizs, cukornád); gyengén fejlett ipar; igény a szabadkereskedelemre, főként Angliával. Érdekeiket az 1828-ban alakult Demokrata Párt képviselte.

• Észak és Dél között a feszültséget eltérő érdekeiken kívül a rabszolgaság megítélése jelentette.

- 1820: Missouri-egyezmény: új tagállamokat csak párosával lehet felvenni (1 rabszolgatartó - 1 szabad).

- 1854-ben Kansas és Nebraska felvételekor eltértek a Missouri-egyezménytől, ezért Kansasban polgárháború kezdődött a rabszolgatartók és a rabszolgaság-ellenes csoportok (abolicionisták) között.

- 1859-ben John Brown betört Virginiába, ahol rabszolgalázadást szított, de elfogták és kivégezték.

• Észak és Dél között a szakadáshoz az 1860-as elnökválasztás vezetett: győzött A. Lincoln, a republikánusok jelöltje. Programját (rabszolgaság területének korlátozása, védővámok) a déli államok nem tudták elfogadni. 1860. dec. 20-án Dél-Carolina kinyilvánította elszakadását az Uniótól, majd több déli állam is követte. Az elszakadt déli államok 1861. febr. 7-én megalapították az Amerikai Konföderált Államok Szövetségét, elnökükké Jefferson Davist választották, fővárossá Richmondot tették.

A polgárháború (1861-65)

• A háború kezdetén a harcra jobban felkészült déliek arattak sikereket.

• Az északiak hadseregszervezése lassan haladt, Lincoln azonban be­vezette reformjait:

• 1861-től protekcionista vámok;

• 1862-ben elfogadták a Telepítési Törvényt (Homestead Act), amely a nyugati „szabad földekből" 160 acre földet biztosított mindazoknak, akik nem harcolnak az Unió ellen, és 5 évig birtokolják, művelik azt;

• 1863. jan. 1-től lépett életbe a lázadó ültetvényesek rab­szolgáinak felszabadításáról szóló törvény.

• A háború menetében 1863-ban állt be fordulat:

• Lee konföderációs serege 1863. júl. 1-3. között Gettysburgnél vereséget szenvedett. (Meade)

• Majd U. S. Grant, és Sherman tábornokok elfoglalta a Mississippi völgyét, és ezzel elválasztotta egymástól a kon­föderáció államait.

• 1865. ápr. 9-én Appomatoxnál Lee letette a fegyvert, Jefferson Davist elfogták és bebörtönözték.

• A mindmáig az USA legnagyobb áldozatokkal járó (600000 halott) háborúja Észak győzelmével ért véget.

A rekonstrukció   

• 1865. ápr. 14-én Lincolnt meggyilkolták, utóda Andrew Johnson (1865-69) idején kezdődött meg a déli államok visszafogadása az Unióba (rekonstrukció).

• A déli államok vonakodtak végrehajtani a rabszolgafelszabadítást, ezért itt katonai diktatúrát vezettek be.

• A rekonstrukció és a katonai diktatúra Grant elnöksége (1869-77) idején fejeződött be

A déli államok különböző törvényekkel fenntartották a faji megkülönböztetést.

Az USA a polgárháború után

• Megindult a fehér telepesek rohama a Mississippin túlra. Az indiánokat rezervátumokba telepítették át.

• Gyors gazdasági fejlődés: hatalmas belső piac

• Nagyvállalatai hódítottak a világpiacon (Du Pont, Standard Oil, US Steel);

• kialakultak a nagy monopóliumok, amelyek ellen törvényekkel próbáltak fellépni (trösztellenes törvények 1890, 1914).

A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK KIALAKULÁSA

A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK KIALAKULÁSA

Nagyhatalmi vetélkedés

A nagyhatalmak vetélkedésének az 1871 és 1914 között három fő területe volt:

1. A német – francia vetélkedés, ellentét

1871 után Bismarck, a „vaskancellár” célja a status quo megerősítése, Franciaország elszigetelése volt. Tartott attól, hogy Németország ellen a francia diplomácia megszervez egy francia-orosz-osztrák szövetséget.

Franciaország, miután belpolitikailag konszolidálódott, revansot hirdetett Németország felé. Célja az elvesztett területek (Elzász-Lotaringia) visszaszerzése és a német terjeszkedés visszaszorítása volt.

A kétfrontos háború rémétől rettegő Bismarcknak sikerült is Franciaország elszigetelése.

A német-francia ellentét a sedani vereségtől számítva egészen a második világháború befejezéséig végigkísérte az újkori történelmet.

2. A balkáni, „keleti” kérdés;

A balkáni államok helyzete Oroszország, a Monarchia és Anglia vetélkedésének színterévé alakult. Oroszország a tengerszorosok megszerzésétől remélte korábbi nagyhatalmi potenciáljának visszanyerését. Anglia tengeri hatalmának csorbítását, a Monarchia pedig egy nagy déli szláv állam létrejöttét akarta megakadályozni.

3. A gyarmatokért folyó versengés.

A gyarmatokért folytatott küzdelem kezdetben Anglia és Fr.o. érdekellentéte alapját képezte, majd új hatalmak is beszálltak a versenybe: Németország, Olaszország, Japán, Usa.

A „három császár szövetsége”(1873)

1873-ban, nagyrészt Andrássy Gyula bábáskodásával, létrejött a német-orosz-osztrák császár szövetsége, amivel a németek elszigetelték Franciaországot, és megpróbálták elhatárolni az érdekszférákat. A szövetség azonban ingatag lábakon állt, mert a Monarchia és Oroszország között a balkáni kérdésekben komoly érdekellentét volt.

A ’Keleti kérdés’

A török birodalom gyengülése miatt a Balkán. sorsa kérdésessé vált. Soknemzetiségű terület, vallásilag is megosztott (katolikus, ortodox, muzulmán), az ott élő népek saját államokat akartak.

A sikertelen és véresen levert bulgár felkelés után az oroszok indítottak háborút, s győzelmeket arattak. Az 1877/78. évi orosz-török háborút lezáró San Stefánói béke szerint a győztes oroszok Törökországot szinte teljesen kiszorították volna Balkánról, s az általuk létrehozott „nagy Bulgária” a balkáni cári diplomácia biztos támasza lett volna. Az orosz előretörést sem Anglia, sem a Monarchia nem tűrhette, ezért a nagyhatalmak Oroszországot Berlinben tárgyalóasztalhoz ültették (berlini kongresszus 1878). Megállapodtak abban, többek között: hogy nem jöhet létre „nagy Bulgária”; megakadályozták, hogy Oroszország megszerezze a Boszporusz vidékét, a Monarchia megszállta (OKKUPÁLTA) Bosznia-Hercegovinát.

A „kettős szövetség” (1879)

Az egyébként is ingatag három császár szövetsége a berlini kongresszus után végképp formálissá vált. 1879-ben létrejött Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között a kettős szövetség. A megállapodás szerint Oroszország támadása esetén katonailag támogatják egymást, egy német-francia háború esetére pedig a Monarchia semlegességet ígért.

A „Hármas szövetség” (1882)

Olaszországot franciaellenessége hajtotta Németország felé. Ugyanakkor komoly érdekellentétei voltak a Monarchiával Dél-Tirol és a dalmát városok miatt. Olaszország „bizonytalan” szövetséges volt, a szerződés ugyanis kimondta, hogy ha Angliával hadiállapotba kerülnének Olaszország semleges, marad.  Túl közel volt Málta szigete. 1883-ban Románia is csatlakozott a hármas szövetséghez. Gond: Erdély.

Német-orosz viszontbiztosítási szerződés (1887) (Tankönyvben nincs)

A szerződés értelmében: Németország semlegességet ígért arra az esetre, ha Oroszországot megtámadná a Monarchia; Oroszország viszont semlegességet ígért egy esetleges német-francia háború esetében.

A szerződés Franciaország elszigeteltségét teljessé tette. A bismarcki „Európa politika” -a nagyhatalmak gyarmati versengése miatt- sokáig sikeres volt. Németország Franciaországnak nem adott alkalmat a revansra. Az események azonban nem álltak meg ezen a ponton.

 Németország az 1890-es évektől új, agresszívebb politikába kezdett. Az „Európa politikát” „Világpolitika” váltotta fel. Az 1888-ban trónra lépő II. Vilmos császár menesztette Bismarckot (1890), megkezdődött az agresszív külpolitika időszaka. Németország „helyet követelt magának a Nap alatt”.

Az egyenlőtlen fejlődés

Míg Anglia hosszú évek alatt tökéletesítette a találmányokat, addig az USA és Németország, majd Japán adoptálta a legfejlettebb technikát és alkalmazta a modern tudomány eredményeit, így előnyre tett szert. Ez az egyenlőtlen fejlődés fogalma.

Mindez megnövelte Németország súlyát. Németország a világ második /első az USA/, Európában vezető ipari nagyhatalma lett. Németország ráadásul megkapta Elzász-Lotaringia nagy vasérctelepeit és az óriási hadisarcot. A német monopóliumok és a nagybirtokok vezetői, illetve a mögöttük álló tömegek érdekeinek nagyon is megfelelt a világ újrafelosztásának a gondolata vagy a németek totális európai hegemóniája. Az 1890-es évektől Németország politikáját már nem a szövetségi rendszerek létrehozása, hanem a folyamatos agresszió jellemezte. Egy leendő háború képét vázolta fel, hogy

-          Németország hadikiadásai megháromszorozódtak;

-          Megindult a Tirpitz admirálisnevéhez fűződő flottaépítési program.

A gyarmatbirodalmát folyamatosan növelő és az európai egyensúlyra kényesen ügyelő Angliát fokozatosan politikai irányváltoztatásra kényszerítették a német törekvések.

Az orosz-francia szövetség (1893)

1890-ben Németország nem újította meg a német-orosz viszontbiztosítási szerződést. Az orosz diplomáciának ez intő jel volt arra, hogy elfelejtse a krími háborút, a franciák felé közeledjen. Gyarmati ellentéteik nem voltak, csak a politikai berendezkedés eltérő jellege okozott gondot, de végül sor került a katonai szövetség megkötésére.

Az antant létrejötte (1904)

Anglia és Franciaország akkor tették félre gyarmati vitáikat, amikor egy új, közös vetélytárs, Németország is terjeszkedni próbált Afrikában. Anglia és Franciaország rendezte gyarmati ellentéteit és megkötötte az entente cordiale-t (antant kordiál, szívélyes megegyezés) elnevezésű szerződést. A szerződésben Anglia lemondott Marokkóról Franciaország javára, Franciaország pedig lemondott Egyiptomról az angolok javára. Franciaország elszigetelésére irányuló német politika megbukott.

Az angol-orosz szövetség (1907)

1907-ben Anglia is katonai szövetséget kötött Oroszországgal. E két ország között is gyarmati konfliktusokat kellett rendezni: Afganisztánban és Perzsiában.

E szerződéssel megszületett a hármas antant és bezárult a kör Németország és szövetségesei, Ausztria-Magyarország s a bizonytalankodó Olaszország körül.

Japán

1854-ben kénytelen megnyitni kikötőit – így a piacát - az USA nyomására.
1868 – Meidzsi-reform. A császár visszaveszi a hatalmát a sóguntól és modernizációba kezd. Átveszi a nyugati, európai vívmányokat, mind a technikait, mind a politikait.
Kevés a nyersanyaga, ezért terjeszkedik megreformált hadseregével: Korea, Tajvan. Majd Oroszországot legyőzve (1904-5; Mukden, Csuzima) Mandzsúriát.

Házi feladat

Vázlatot kell írni a három császár szövetségéből, valamint oda írni az események idejét, illetve azt, melyik oldalon található a téma a tankönyvben!

A gyarmatbirodalmak kiépülése a 19. században

A gyarmatosítás fogalma, jellemzői

Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.

A gyarmatosítás formái, illetve fokozatai

Katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét

Ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet

Tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorban tartani egy országot

A gyarmatosítás célja

-     A terület stratégiai biztosítása

-     A gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása

-     Olcsó munkaerő kihasználása

-     Újabb piacszerzési lehetőség

A gyarmatosítás ideológiája

Az elmaradott népek civilizálása (ez igencsak ellentmondásosan valósult meg, bár számos telepes, misszionárius valóban megpróbált segíteni)

Afrika: angol és francia gyarmatok

A 19. században megnőtt az érdeklődés Afrika és Ázsia belső területei iránt. Felfedezők járták be a még ismeretlen vidékeket, s megkezdődött a versengés az afrikai területekért. 1830-tól megjelentek a franciák Algériában, és fokozatosan délre haladva kiterjesztették hatalmukat a Szaharára. 1859-től francia vállalkozásként megkezdődött a Szuezi-csatorna építése. A csatorna, amely több ezer km-rel rövidítette meg az Indiába vezető utat, 1869-ben készült el.

Ezt követően kiéleződött a versengés Anglia és Franciaország között Egyiptom birtoklásáért. Végül 1882-ben Egyiptomot angol csapatok szállták meg. Ekkorra már Anglia jelentős területet szerzett Afrika középső és déli részein.

Különös lendületet adott a gyarmatosításnak, hogy Afrika több pontján értékes nyersanyagokra bukkantak: (Dél-Afrika: arany, gyémánt; Szahara: kőolaj; Kongó-medence: gyémánt, kobalt, mangán, ón, réz) Az angol elképzelésben ekkor már egy Egyiptomtól Dél-Afrikáig terjedő egységes terve fogalmazódott meg, melyet viszont keresztezett az a francia elképzelés, mely az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig kívánt egybefüggő gyarmatot létesíteni.

A század végén az angol-francia villongások helyébe az angoloknak a búrok (dél-afrikai holland telepesek) elleni háborúja lépett. Az 1899-1902 között zajló háborúban Anglia elfoglalta Dél-Afrika legértékesebb bányavidékeit, s megszervezte a Dél-afrikai Uniót (ma Dél-afrikai Köztársaság), amely 1910-ben domínium lett (önkormányzattal rendelkező állam a brit bir-ban)

Olasz és német gyarmatosítás

Az 1880-as években a hagyományos gyarmatosítók mellett új hatalmak is megjelentek Afrikában. Olaszország előbb Tuniszra tartott igényt, de Franciaországgal szemben alulmaradt. Ezután a Vörös-tenger partján és a Szomáli-félszigeten szerzett területeket. Tervbe vették Abesszínia (ma Etiópia) elfoglalását is, de 1887-ben és 1896-ban is vereséget szenvedtek. 1912-ben viszont elfoglalták Líbiát.

Németország 1884 óta volt jelen Afrikában: megszállták Togót és Kamerunt, majd Délnyugat-és kelet-Afrikában szereztek gyarmatokat (ma Namíbia és Tanzánia)

A 20. század elejére Afrika gyarmatosítása befejeződött.

Ázsia gyarmatosítása

A nagy múltú, fejlett kultúrájú, méreteiben hatalmas államok (India, Perzsia, Kína stb.) meghódítása az afrikai területszerzésnél sokkal nehezebbnek bizonyult.

India belső megosztottságát kihasználva a 19. század közepére Anglia kiterjesztette hatalmát az egész országra. Ezzel megszerezte a „korona legékesebb gyémántját”. 1857-ben az indiai katonák és parasztok felkelést robbantottak ki az angol uralom ellen (szipoly-felkelés). A felkelést leverték, és Viktória királynőt India császárnőjévé koronázták.

Indiában a megszilárduló angol uralom mellett százezrek haltak éhen.

Az 1850-es évek végén a franciák megjelentek és gyarmatosítottak Délkelet-Ázsiában (Indokína: Vietnám, Laosz, Kambodzsa)

Az ázsiai gyarmatosításba Oroszország is bekapcsolódott. Határait már a 16. században kitolta az Urálig. Ezután az oroszok fokozatosan birtokba vették a gyéren lakott Szibériát, s eljutottak a Csendes-óceánig. A 19. század közepén megindult az orosz hódítás Belső-Ázsiában (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán) és a Kaukázus vidékén (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország)

Terjeszkedésük során a Kaukázus vidékén Törökországgal, Belső-Ázsiában Angliával kerültek összeütközésbe, a távol-keleti hódítás Japánnal vezetett háborúhoz (1904. május).

Az ázsiai gyarmatosítás sajátossága volt a félgyarmati helyzet, amikor az egykori állam bizonyos látszatönállóságot megőrzött, a közigazgatást a helyi vezetők végezték, gazdaságilag viszont teljesen kiszolgáltatottá vált az ország. Ilyen félgyarmati sorba került Perzsia (ma Irán) és Kína. Míg Perzsiában angol és orosz érdekek érvényesültek, Kínában szinte minden nagyhatalom érdekelt volt. A század végére Kínát érdekeltségi övezetekre (érdekszférákra) osztották Anglia, Franciaország, Oroszország, Németország és Japán között. 1899-ben az USA meghirdette a „nyitott kapuk” elvét, ezzel minden ország számára egyenlő gazdasági befolyást teremtett Kínában.

Japán – új nagyhatalom születése

A 19. század közepéig Japán elzárkózott a külvilágtól. 1854-ben az USA rákényszeríttette az országot, hogy néhány kikötőjét nyissa meg a külföldi hajók számára. A megkezdődő gyarmatosítás ellen 1866-tól a császár reformokat vezetett be (Meidzsi-reform) Európai minták alapján átszervezte a kormányt és a hadsereget, megszüntette a feudális kiváltságokat, agrárreformot hajtott végre, külföldi szakembereket hívott az országba, tömegesen küldte Európába és Amerikába tanulni a japán diákokat, állami támogatással megteremtette a japán nagyipart.

A század végére japán felzárkózott a kapitalista nagyhatalmakhoz. Nemcsak elkerülte a gyarmattá válást, hanem immár gyarmatosítóként lépett fel Kínával szemben.

Kanada

Az észak-amerikai földrész hatalmas területű állama 1867-ben brit domínium lett: belügyeit saját kormánya intézi, külpolitikai irányítása, a hadsereg parancsnoksága, az alkotmány jóváhagyása megmaradt az angol király jogának.

Ausztrália, az európaiak által legkésőbb felfedezett földrész teljes egészében angol birtokká vált. Az őslakosok csak néhány százezren voltak. Az angol telepesek kezdetben (1840-ig) szabadon foglaltak maguknak földet. A 19. század első felében 6 angol gyarmati területre osztották Ausztráliát. Meggyorsította a benépesedést és a fejlődést, hogy 1851-től több helyen is aranylelőhelyet tártak fel.

A század második felében megindult a vasútépítés, kialakult az ipar. A század végéra a 6 tartomány szövetségre lépett egymással. 1901-ben Anglia elismerte az államszövetséget, Ausztráliát önállósággal rendelkező domíniummá nyilvánították.

Népesedési folyamatok és a polgári állam jellemzői

. Népességnövekedés, társadalom:

·         Az ipari forradalom fellendülése és tudományos felfedezései miatt nőtt az európai népesség.

·         A századforduló előtti és utáni években (1880-1920) jelentős volt az USA -ba áramlás (főleg: írek, olaszok, lengyelek, magyarok részéről)

·         Csökkent a mezőgazdaságból és nőtt az gyáripari álláslehetőségekből élők száma

·         Kelet-Európában kialakultak a torlódó társadalmak. Egymás mellett léteztek a régi társadalmi rétegek (paraszt, földesúr) ás az újak (munkás, gyáros, polgár). 

 Városiasodás - urbanizáció: 

London és Párizs mellett 1850 és 1900 közt egyre több európai településből lett nagyváros. Ezekben megjelent a tömegközlekedés, buszhálózat, majd Londonban 1863-től metró is. (Pesten: 1896 -tól van metró). Az utakon 1900-ra megjelentek az autók. A városok a fejlődés kiindulópontjai lettek. Amerikában 1900-tól kezdtek megjelenni az első 30 emeletes házak. (1900-ban 3 ilyen volt csak. Később: Empire State Building: 1931-re épült meg: 448 méteres, 102 emeletből áll.)

A lakásokban megjelentek a fürdőszobák, vízöblítéses WC -k, és a középosztály bővülésével két új tevékenység is terjedni kezdett a sport és a mozi.Első mozgóképes mozi: New Orleans (1896). Első újkori olimpia: 1896, Athén. Sportágak megjelenése

·         Foci játékszabályainak megalkotása: 1848 (Cambridgei Egyetem, Anglia)

·         Tenisz feltalálása: 1874 (Walter Wingfield őrnagy)

·         Kosárlabda: 1891 (James Naismith, USA)

A polgári állam

Nemzeti államok: Európa országai igyekeztek államalkotó nemzetük érdekei mentén nemzeti államokká váni, visszaszorítva nemzetiségeiket. Az angolok az íreket, az oroszok pedig a lengyeleket nyomták el.

Polgári államok: Az országok többsége polgári állammá alakult, melyben megnőtt a hivatalok száma, és az országok vezetése a lakosságot illetően egyre több dologba szólt bele. Megemelkedett a választásra jogosultak száma is, sok helyen kialakult az általános választójog. A nők csak az első világháborút követően kaptak szavazati jogot. 

Oktatásügy: Az oktatásért a 18. századig az egyház volt a felelős, ám ez a 19. század végére megváltozott. A legtöbb európai ország szétválasztotta az állam és egyház szerepköreit, és az oktatás állami feladattá változott. Az államok gondoskodni kezdtek a tanárképzésekről, a tantervekről, az előírt tananyagokról és az ingyenes iskolákról. Az egyház kezéből kikerült a születési, elhalálozási és házassági anyakönyvezés is. Magyarországon 1894-től már nem az egyház tartotta nyilván a születéseket, elhalálozásokat és házasságkötéseket!

A gondoskodó állam:

·         A polgári jellegű országokban új, állami hivatalok jelentek meg, pl.:posta, közlekedési vállalatok

·         Az állam védeni kezdte a munkavállalókat is: 1840-Anglia, gyári törvények: 12 óránál nem több munkaidő, gyermekmunka csak korlátozva, Németországban: 1882-től kötelező betegség és baleset-biztosítások bevezetése, 1889-től nyugdíj. (Magyarországon 1937 óta van 8 órás munkaidő.) 

·         Korábban csak egyházak kezén voltak kórházak (középkorban: ispotályok), az 1850 utáni időkben állami közkórházak létesültek. Óriásit fejlődött az egészségügy: felfedezték a fecskendőt, a klórral történő fertőtlenítést (Semmelweis Ignác) és a műtéti érzéstelenítést.

Gondolkodók, művészek a változó világban

Charles Darwin munkássága: Darwin angol természettudós volt, aki az 1830-as években beutazta a világot, majd 1859-ben publikálta élete főművét, melynek címe: "A fajok eredete". Ebben fejtette ki evolúcióelméletét. Új felfogása szembe helyezkedett az addig uralkodó teremtés elmélettel, mely azt állította, hogy a Földet, az állatokat és az embert mind Isten teremtette. Ezzel szemben Darwin azt fejtegette, hogy az élőlények mind az életért való küzdelemben, folyamatos alkalmazkodás és fejlődés révén alakultak ki. Később 1871-ben újabb művet írt: "Az ember származása" melyben azt írta le, hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki.

Tiltakozások: az egyházak és a hívő emberek hevesen tiltakoztak az evolúció elmélet ellen. Közben megszületett a szocialdarwinizmus is: a természetes kiválasztódás alkalmazása népekre, társadalmakra, a történelemben a sikeres és erős népek maradtak fenn. 

Filozófiai irányzatok, művészetek a 19. század második felében:

·         Az irracionalizmus: az egyént felfoghatatlan, irracionális erők befolyásolják. Pesszimista (borúlátó) filozófia volt. Fő képviselője: Arthur Schopenhauer.

·         A korszak híres filozófusai: Friedrich Nietzsche, (Isten halott!), aki a magas erkölcsi elvárásokkal bíró, értelmileg független és felsőbbrendű emberek teremtette új világban hitt és Sigmund Freud, aki a mindenkiben meglévő ösztön én, és felettes én konfliktusaiban látta a lelki problémák gyökereit.

·         A művészetek: A technika fejlődésével új művészeti ágak jelentek meg, mint a fényképészet és a film. Megkezdődött a tömegkultúra és a magas művészetek szétválása.

·         A korszak nagy írói: Emile Zola (1840-1902), Dosztojevszkij (1821-1881), Marcel Proust (1871-1922)

A MÁSODIK IPARI FORRADALOM

Házi feladat itt: http://zanza.tv/tortenelem/ujkor-nemzetallamok-es-birodalmi-politika-kora/ii-ipari-forradalom-tarsadalmi-hatasai
A tesztet kell bemásolni a füzetbe! A helyesen kitöltöttet!

AZ ELSŐ ÉS A MÁSODIK IPARI FORRADALOM ÖSSZEHASONLÍTÁSA

·            ismétlés: Az ipari forradalom a XVIII. századi Angliából indult, és a XIX. század első felében terjedt át Európára és Észak-Amerikára. Az ipari forr. egyre gyorsuló technikai fejlődés, amelynek nincs vége, csak szakaszai. Az első ipari forradalom húzóágazata a textilipar volt, a fő energiaforrás pedig a gőz; a találmányokat mesteremberek fedezik fel.

·            a XIX. század második felében az ipari forradalom új szakasza kezdődött el, ezt második ipari forradalomnak nevezzük. A második ipari forradalom húzóágazata a nehézipar (acélgyártás) és a vegyipar, fő energiaforrása pedig az elektromos áram. A találmányokat egyre inkább megelőzi a tudományos kutatás, innentől a tudomány és a technika összefonódik.

 Az ipari forradalom második szakaszának jellemzői: :

1.     Az ipari forradalom első szakaszában megjelent energiaforrás: a gőz tökéletesebb kihasználásával gyorsabb mozdonyok jelentek meg (100 km/h) és hatalmas gőzhajók szállították az utasokat. 

2.     Óriási fejlődésnek indul a vas és acélgyártás, új kohászati eljárásokkal 

3.     Új energiahordozók jelennek meg, pl: elektromosság, benzin (robbanómotorok), vegyipar

4.     Forradalmi újítások jelennek meg a mezőgazdaságban

5.     A haditechnika önálló ágazattá válik, kialakul a hadiipar, új fejlesztésekkel

6.     Megkezdődött az ipari és banktőke összeolvadása és koncentrációja, az úgynevezett monopóliumok kialakulása.

TALÁLMÁNYOK

·            nehézipar: új eljárások (Thomas, Martin, Bessemer) lehetővé teszik jó minőségű és olcsó acél előállítását, amit felhasználnak pl. vasútépítésre, autógyártásra, a hadiiparban, építészetben (Eiffel-torony, magasházak), gépgyártásban stb. A szénben és vasban gazdag területeken iparvidékek jönnek létre, ahol koncentrálódnak a nehézipari üzemek, ilyen pl. a Ruhr-vidék, Elzász-Lotharingia (Németo.)

·            vegyipar: a kémia fejlődésével új anyagokat fedeznek fel: műanyagok, robbanóanyagok (dinamit, Alfred Nobel), műtrágya, fényképészet és filmezés (celluloidszalag), festékek, stb.

·            elektromosság: megismerik és használni kezdik a villamos áramot (dinamó: Jedlik Ányos; ipari alkalmazását először Werner Siemens dolgozza ki; transzformátor (BDZ))

o              gépek meghajtására,

o              világításra: 1879, izzólámpa, Thomas Edison,

o              hírközlésre: 1876, telefon, Graham Bell; később telefonközpont is, Puskás Tivadar

o              (Marconi pedig a drót nélküli távírót)

o              közlekedésre: villamos, földalatti (az első Londonban, a második Budapesten)

·            közlekedés: még gyorsabb vasútépítés (két leghosszabb: transzkontinentális az USA, transzszibériai Oroszo.)

o              a robbanómotor feltalálása (1876 Nikolaus Otto - négyütemű Otto-motor) forradalmasítja a közlekedést és kialakít egy új iparágat, az autóipart

o              autógyárak: Benz, Daimler (Mercedes, a lánya után), Peugeot, Michelin (ő még 1899-ben túllépi a 100 km/órát teszteken), Ford (Henry Ford híres T-modellje az első futószalagon előállított gépkocsi - Galamb József a Ford gyár főmérnöke 1908-ban fejlesztette ki), FIAT, BMW

o              a gépkocsi kb. az 1920-as évekig luxuscikknek számít

·            a levegő meghódítása két úton indul el: léghajóval (1900, Ferdinand Zeppelin, innen a zeppelin) és repülővel (1903, Wright-fivérek) - 1909 Louis Blériot átrepüli a La Mache-csatornát

·            hadiipar: hátultöltős puskák (sorozatban gyártható tölténnyel), gyorstüzelő fegyverek (Maxim-géppuska), a haditengerészetben megjelenik az óriás csatahajó és a tengeralattjáró, és részben ide is a dinamit

·            Mezőgazdaság: Robbanómotorok révén megjelentek a traktorok, a lánctalpas járművek, a vegyipar révén a műtrágyák. Modernizálódott a mezőgazdasági termelés. Adalék-anyagok és hozamfokozók takarmányhoz keverésével az állattartás modernizálódott

 A MONOPOLKAPITALIZMUS KORA

·            a második ipari forradalom beruházásaihoz nagyon sok tőke kell, ezért óriásvállalatok alakulnak ki: monopóliumok (= több cég összefogása azért, hogy uralni tudják a piacot), ilyen monopólium pl. az USÁ-ban a Standard Oil (Rockefeller), amely az olajpiac nagy részét ellenőrzi, vagy a német Krupp-művek, amely a német acélipar vezető cége; a kapitalizmusnak ezt a szakaszát monopolkapitalizmusnak is nevezik.

·            egyre inkább összefonódik a bank- és az ipari tőke: a bankok gyakran támogatnak ipari beruházásokat.

·            a kapitalizmus ebben a korban válik világméretűvé: a nemzetközi pénzmozgás megélénkül (központja a londoni City, általános fizetőeszköz az angol font) - pl. az orosz iparosodáshoz a franciák adják a tőkét; a török vasutat a németek építik stb.

Monopóliumok formái:

• kartellek: egy-egy kartell részét képező vállalatok önállóak maradnak, de felosztják egymás közt a piacot, összehangolják áraikat
• szindikátusok: közös irányítás alatt állnak a vállalatok
• trösztök: egy-egy iparterületen teljesen összealvadt vállalatok
• konszern: szindikátusszerű, de egy-egy gazdasági ágazatra jellemzőek

·            világszervezetek jönnek létre: Nemzetközi Vöröskereszt, N. Postaszövetség, N. Vasúti Társaság, N Bíróság

·            világkiállítások: az ipari forradalom győzelmének jelképei. Az elsőt 1851-ben tartották Londonban, ahol 6 millió látogató 14 ezer kiállított tárgyat tekinthetett meg. Ezután 4-5 évente tartanak egyet, általában Párizsban, a látogatók száma folyamatosan nő. /A Krupp-művek az 1855-ös kiállításra egy 5 tonnás acéltömböt küldött./