A gyarmatosítás fogalma, jellemzői
Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a
folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség
alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.
A
gyarmatosítás formái, illetve fokozatai
Katonailag megszállni az adott
területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét
Ellenőrzés (protektorátus) alatt
tartani az adott területet
Tisztán gazdasági eszközökkel
(koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorban tartani
egy országot
A
gyarmatosítás célja
- A terület stratégiai biztosítása
- A gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása
- Olcsó munkaerő kihasználása
- Újabb piacszerzési lehetőség
A
gyarmatosítás ideológiája
Az elmaradott népek civilizálása (ez igencsak
ellentmondásosan valósult meg, bár számos telepes, misszionárius valóban
megpróbált segíteni)
Afrika: angol és francia gyarmatok
A 19. században megnőtt az érdeklődés Afrika és Ázsia
belső területei iránt. Felfedezők járták be a még ismeretlen vidékeket, s
megkezdődött a versengés az afrikai területekért. 1830-tól megjelentek a
franciák Algériában, és fokozatosan délre haladva kiterjesztették hatalmukat a
Szaharára. 1859-től francia vállalkozásként megkezdődött a Szuezi-csatorna
építése. A csatorna, amely több ezer km-rel rövidítette meg az Indiába vezető
utat, 1869-ben készült el.
Ezt követően kiéleződött a versengés Anglia és
Franciaország között Egyiptom birtoklásáért. Végül 1882-ben Egyiptomot angol
csapatok szállták meg. Ekkorra már Anglia jelentős területet szerzett Afrika középső
és déli részein.
Különös lendületet adott a gyarmatosításnak, hogy
Afrika több pontján értékes nyersanyagokra bukkantak: (Dél-Afrika: arany,
gyémánt; Szahara: kőolaj; Kongó-medence: gyémánt, kobalt, mangán, ón, réz) Az
angol elképzelésben ekkor már egy Egyiptomtól Dél-Afrikáig terjedő egységes
terve fogalmazódott meg, melyet viszont keresztezett az a francia elképzelés,
mely az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig kívánt egybefüggő gyarmatot létesíteni.
A század végén az angol-francia villongások helyébe az
angoloknak a búrok (dél-afrikai holland telepesek) elleni háborúja lépett. Az
1899-1902 között zajló háborúban Anglia elfoglalta Dél-Afrika legértékesebb
bányavidékeit, s megszervezte a Dél-afrikai Uniót (ma Dél-afrikai Köztársaság),
amely 1910-ben domínium lett (önkormányzattal rendelkező állam a brit bir-ban)
Olasz és német gyarmatosítás
Az 1880-as években a hagyományos gyarmatosítók mellett
új hatalmak is megjelentek Afrikában. Olaszország előbb Tuniszra tartott
igényt, de Franciaországgal szemben alulmaradt. Ezután a Vörös-tenger partján
és a Szomáli-félszigeten szerzett területeket. Tervbe vették Abesszínia (ma
Etiópia) elfoglalását is, de 1887-ben és 1896-ban is vereséget szenvedtek.
1912-ben viszont elfoglalták Líbiát.
Németország 1884 óta volt jelen Afrikában: megszállták
Togót és Kamerunt, majd Délnyugat-és kelet-Afrikában szereztek gyarmatokat (ma
Namíbia és Tanzánia)
A 20. század elejére Afrika gyarmatosítása
befejeződött.
Ázsia gyarmatosítása
A nagy múltú, fejlett kultúrájú, méreteiben hatalmas
államok (India, Perzsia, Kína stb.) meghódítása az afrikai területszerzésnél
sokkal nehezebbnek bizonyult.
India belső megosztottságát kihasználva a 19. század
közepére Anglia kiterjesztette hatalmát az egész országra. Ezzel megszerezte a
„korona legékesebb gyémántját”. 1857-ben az indiai katonák és parasztok
felkelést robbantottak ki az angol uralom ellen (szipoly-felkelés). A felkelést
leverték, és Viktória királynőt India császárnőjévé koronázták.
Indiában a megszilárduló angol uralom mellett
százezrek haltak éhen.
Az 1850-es évek végén a franciák megjelentek és
gyarmatosítottak Délkelet-Ázsiában (Indokína: Vietnám, Laosz, Kambodzsa)
Az ázsiai gyarmatosításba Oroszország is
bekapcsolódott. Határait már a 16. században kitolta az Urálig. Ezután az
oroszok fokozatosan birtokba vették a gyéren lakott Szibériát, s eljutottak a
Csendes-óceánig. A 19. század közepén megindult az orosz hódítás Belső-Ázsiában
(Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán) és a Kaukázus
vidékén (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország)
Terjeszkedésük során a Kaukázus vidékén
Törökországgal, Belső-Ázsiában Angliával kerültek összeütközésbe, a
távol-keleti hódítás Japánnal vezetett háborúhoz (1904. május).
Az ázsiai gyarmatosítás sajátossága volt a félgyarmati
helyzet, amikor az egykori állam bizonyos látszatönállóságot megőrzött, a
közigazgatást a helyi vezetők végezték, gazdaságilag viszont teljesen kiszolgáltatottá
vált az ország. Ilyen félgyarmati sorba került Perzsia (ma Irán) és Kína. Míg
Perzsiában angol és orosz érdekek érvényesültek, Kínában szinte minden nagyhatalom
érdekelt volt. A század végére Kínát érdekeltségi övezetekre (érdekszférákra)
osztották Anglia, Franciaország, Oroszország, Németország és Japán között.
1899-ben az USA meghirdette a „nyitott kapuk” elvét, ezzel minden ország
számára egyenlő gazdasági befolyást teremtett Kínában.
Japán – új nagyhatalom születése
A 19. század közepéig Japán elzárkózott a külvilágtól.
1854-ben az USA rákényszeríttette az országot, hogy néhány kikötőjét nyissa meg
a külföldi hajók számára. A megkezdődő gyarmatosítás ellen 1866-tól a császár
reformokat vezetett be (Meidzsi-reform) Európai minták alapján átszervezte a
kormányt és a hadsereget, megszüntette a feudális kiváltságokat, agrárreformot
hajtott végre, külföldi szakembereket hívott az országba, tömegesen küldte Európába
és Amerikába tanulni a japán diákokat, állami támogatással megteremtette a
japán nagyipart.
A század végére japán felzárkózott a kapitalista
nagyhatalmakhoz. Nemcsak elkerülte a gyarmattá válást, hanem immár
gyarmatosítóként lépett fel Kínával szemben.
Kanada
Az észak-amerikai földrész hatalmas területű állama
1867-ben brit domínium lett: belügyeit saját kormánya intézi, külpolitikai
irányítása, a hadsereg parancsnoksága, az alkotmány jóváhagyása megmaradt az
angol király jogának.
Ausztrália, az európaiak által legkésőbb felfedezett
földrész teljes egészében angol birtokká vált. Az őslakosok csak néhány
százezren voltak. Az angol telepesek kezdetben (1840-ig) szabadon foglaltak
maguknak földet. A 19. század első felében 6 angol gyarmati területre osztották
Ausztráliát. Meggyorsította a benépesedést és a fejlődést, hogy 1851-től több helyen
is aranylelőhelyet tártak fel.
A század második felében megindult a vasútépítés,
kialakult az ipar. A század végéra a 6 tartomány szövetségre lépett egymással.
1901-ben Anglia elismerte az államszövetséget, Ausztráliát önállósággal rendelkező
domíniummá nyilvánították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése