Wigner 10. Béseknek

A menüben látható 10B oldalon arról olvashattok, éppen mit veszünk és mi várható az órákon.

Városfejlődés, kereskedelem és gazdaság a középkori Magyarországon

Városfejlődés Magyarországon a 14-15. században

Az Anjou uralkodók (Károly Róbert és Nagy Lajos) és Luxemburgi Zsigmond is pártolta a városok megerősítését Magyarországon. Támogatásuk és az ország gazdasági fejlődése következtében Magyarországon a korszakban nagy mértékű a városok fejlődése, kiépülése.  Ennek ellenére a városiasodás mértéke, a városok létszáma, nagysága, jelentősége a nyugat-európai szinttel összehasonlítva alacsony szinten volt.

A magyarországi városok típusai:

Szabad királyi városok – Magyarországon a király tulajdonát képező város. A XIII – XIV. században nyerték el kiváltságaikat. Csak a királynak fizettek adót, egy összegben, saját önkormányzatuk volt. A városi rang elnyerésének kelléke IV. Bélától kezdve a városfal megléte. A vásártartás természetes volt, az árumegállítás és a pallosjog (a városi bíróság joga, hogy halálos ítéletet hozhasson) már esetleges.

Feljebbviteli bíróságuk szerint voltak tárnoki (Buda, Pest, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Kassa, Eperjes) és személynöki (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse majd Kisszeben és Szakolca) városok. Kis számuk, gyenge gazdasági erejük miatt nem törekedhettek politikai szerepre, közös érdekeiket viszont szövetségben képviselték.

Ezen kívül szabad királyi jogállása volt az erdélyi szászok valamennyi városának, amelyek élén a királyi képviseleti joggal felruházott szebeni királybíró állt. Képviselőik Zsigmondtól kezdve részt vehettek az országgyűlésben.

Mezővárosok –  latinul oppidum; a magyar településhálózatban a mezővárosok a XIII. századtól a város és a falu közötti átmenetet jelentették. A városi kiváltságoknak csak egy részével rendelkeztek (egy összegben adózás a földesúrnak, vásártartás), a földesúr joghatósága (úriszék) alá tartoztak és nem keríthették körül fallal a várost. Bírót választhattak, de ebbe a földesúr beleszólhatott, miként tehát az igazságszolgáltatásba is.

A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, bár annak jövedelmezőbb ágazatával (szőlőtermelés, állattartás). A mezővárosok a helyi ipar, kereskedelem központjai lettek.

Általában 1-1 birtok központja vált mezővárossá. A mezővárosok a jobbágyok felemelkedésének lehetőségét adták. Jelentős fejlődés a 15. században volt. (pl. Hódmezővásárhely)

Bányavárosok: főleg idegen telepesek (német, cseh) hozták létre, nemesfém feltárására kaptak kiváltságot a királytól. Legjelentősebbek: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya

Az egyházi központok: fejlődésüket zömmel hátráltatta, hogy földesuruktól (a püspöktől vagy érsektől) nem válhattak szabaddá, nem tudtak szabad királyi várossá átalakulni, fejlődni.

A városi társadalom:

A városi elitet a kereskedők, vállalkozók alkották, a középréteget a kézművesek, míg a városi társadalom alján a nincstelenek voltak

Kereskedelem: Magyarország elsősorban bányatermékeket (nemesfém, réz, só), szarvasmarhát és bort exportált, azaz vitt ki. Az importot, a behozatalt a textil-posztótermékek, a fémáruk és a fűszerek tették ki.

Az ország gazdasága I. Károly idején

Kapcsolódó fogalmak:

Tárnokmester – a magyar bárói méltóság a XIII. századtól. A királyi gabonatárolók felügyelőjétől vált a regáléjövedelmek kezelőjévé. A XIV. század végétől a királyi városok egy részének – tárnoki városok: feljebbviteli bírájává alakult (tárnoki szék).

Személynöki szék – hivatal, élén a személynökkel, aki más néven a király személyének képviselője, ha a király nincs jelen, főleg az igazságszolgáltatási ügyekben.

Luxemburgi Zsigmond

LUXEMBURGI ZSIGMOND URALKODÁSA MAGYARORSZÁGON 1387 - 1437

1. Trónra kerülése:

5 éves trónharc után került trónra. A trónviszályok tovább erősítették a bárók hatalmát, akik harcaikat szövetségben, ún. LIGÁK-ba tömörülve vívták. A bárók a tisztségekkel járó királyi várak (honorbirtok) nagy részét örökbirtokként szerezték meg, így az ország várainak alig 20 %-a maradt királyi kézben

Bárói Ligák Zsigmond alatt

Hatalomra kerülése után arra törekedett. hogy a bárókkal szemben személyes pártfogoltjait juttassa hatalomhoz. Új hozzá hű idegeneket és nemeseket emelt bárói rangra: Stíborci Stibor, Cillei Hermann, Ozorai Pipó, Perényiek. Rozgonyiak. Politikája ellenállást váltott ki, a régi liga, a nagyhatalmú Lackfiak szembe fordultak vele és 1401-ben a királyt elfogták. Végül hívei váltották ki, s velük együtt felszámolta a régiek hatalmát. Ezután csak a hozzá hű bárókkal kormányzott. Szövetségüket az uralkodó Cillei Borbálával kötött házassága és az egységüket szimbolizáló Sárkányos rend alapítása (1408.) fonta szorosabbra.

2. Intézkedései:

Nyugati mintára igyekezett elősegíteni a nemesség és a városok renddé szerveződését.

Erősítette a nemesség szerepét a vármegyékben.

Korlátozta az egyház hatalmát, mivel az fellépett ellene 1401-ben:

- 1404-től királyi engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését (királyi tetszvényjog),

- ragaszkodott az egyházi méltóságok kinevezési jogához (főkegyúri jog).

Jövedelmei növelése érdekében meg akarta erősíteni a városok politikai és gazdasági súlyát

- kiváltságot adott a városoknak

- minden szabad királyi városnak pallosjogot adott

- vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket

    nem kellett belső vámokat fizetniük,

    nem vonatkozott rájuk Buda árumegállító joga

- támogatta az egységes súly- és mértékrendszer elterjedését (Budáé a mérvadó)

- szorgalmazta városfalak építését

- Budán és Visegrádon jelentős építkezéseket folytatott maga is

- meghívta a városok képviselőit az 1405-ös országgyűlésre

- a városok érdekeik érvényesítését városszövetségekben biztosították (tárnoki, személynöki)

3. Külpolitikája:

Harcban a törökkel:

Szerbia eleste után (1389) a törökök már a magyar Délvidéket pusztították. Zsigmond támadó hadjáratot indított a török ellen, külföldről is kért segítséget, főleg francia lovagok érkeztek. 1396-ban Nikápolynál ütközött meg a törökkel, I. Bajazid hadaival. A csata vereséggel végződött. Zsigmond felismerte, hogy tartós védelemre kell berendezkedni.

Az 1397-es temesvári országgyűlésen elfogadtatta a telekkatonaság rendszerének bevezetését. Ez nagy létszámú könnyűlovas haderőt jelentett volna a portyázó török ellen. Minden 20 (később 33) jobbágytelek után kellett volna 1 könnyű-felszerelésű lovas íjászt kiállítani. Ez csak terv maradt. Egyrészt a törökök ankarai veresége miatt (1402), másrészt a terhek a nemességre nehezedtek volna, akik féltve őrizték adómentességüket.

Ezért Zsigmond a védelmet a végvárakra és az ütközőállamokra – Havasalföld - Szerbia – Bosznia építette. A határ mentén végvári rendszert hozott létre (11 vár, köztük cserével Nándorfehérvár), ezek ellátására a védelemben érdekelt déli vármegyéket kötelezte. Bár Galambóc elvesztésével (1428.) a török portyák állandósultak, a Zsigmond által létrehozott végvári rendszer 1521-ig megvédte az országot.

Európai külpolitika: eltért az Árpádok és az Anjouk eddigi törekvéseitől, a Luxemburg-család hagyományainak megfelelően a német és cseh területek érdekelték: 1410-ben német, 1419-ben cseh király is, 1433-ban német-római császárrá koronázzák. Nevéhez fűződik a pápaság megosztottságának megszüntetése, (Konstanzi zsinat) és a cseh husziták elleni harc.

4. Az 1437-es erdélyi felkelés:

Okai:

Zsigmond rontotta a pénzt. Amikor jó pénzt veretett, az erdélyi püspök visszamenőleg is követelte az egyházi tizedet. Ez volt a konkrét kiváltó ok, és a romló életviszonyok. Emellett a huszita tanok hatása Erdélybe is eljutott.

Kezdetben a parasztok sikeresek. Az urak tárgyalásra kényszerültek. Az ún. kolozsmonostori egyezményben, engedményeket adtak. A parasztok nagy része leteszi a fegyvert. A nemesség ekkor megköti a három rendi nemzet szövetségét, a kápolnai uniót. A magyar nemesség , a székely előkelők, a szász patríciusok kötötték a jobbágyság és a török ellen. A kápolnai unió képezte az alapját a sajátos, hármas tagozódású, erdélyi rendi szerveződésnek. A három nemzet ebben az értelemben nem etnikai, hanem rendi jellegű volt, a románok azért maradtak ki, mert nem volt nemességük, polgárságuk. A nemesség leverte a felkelést, a vezetőket kivégezték.

I. Nagy Lajos

I. Nagy Lajos 1342-1382.

Apjától erős és gazdag országot örökölt.
Külpolitika:

- Nápolyi örökség
Johanna megfojtatta Andrást. Lajos, mint lovagkirály is, két hadjáratott vezetett. Bár

katonailag sikeresek, politikailag nem, a had kivonulása után a magyarok hívei nem tudják tartani a várost. A hadjáratok sokba kerültek, s 1350-ben Lajos a pestist is ’hazahozza’. Végül lemond trónigényéről.
 - Visszaszerzi Velencétől Dalmáciát és Horvátországot.
 - Hűségre és hűbéri viszonyra kényszeríti Havasalföldet és Moldvát, Boszniát.
 - Délen kiépíti a bánságok rendszerét.
 - A Balkánon fellép a bogumil eretnekség ellen, valamint legyőzi a törököt 1375-ben.
 - 1370-től lengyel király is. A két ország között perszonálunió van, a király közös, de mindkét országot a saját szokásai alapján kormányozzák. Mint lengyel király, kiadja 1374-ben a kassai privilégiumokat, amelyben megerősíti a lengyel nemesség szabadságjogait.

Belpolitika

1351: nemesi országgyűlés összehívása. Okai: feszült a politikai helyzet az eredménytelen itáliai hadjárat és a pestis pusztítása miatt.
Fontosabb törvények:
Megerősíti az Aranybullát, s benne a nemesi szabadságjogokat a király, egyet kivéve: a szabad örökítést.
A birtok a nemzetségé, apáról fiúra száll, és tilos elidegeníteni – ez az ősiség törvénye.
A nemzetség kihalása után a birtok a királyt illeti – ez a háramlás.
Ez védi a kis- és köznemességet a nagybirtokosoktól (erőszakos adásvételek), illetve jövedelmet jelent a királynak.
Törvény mondta ki a kilenced fizetésének kötelezettségét, emellett egységesítették a jobbágyok földesúri terheit. Szintén a kis- és köznemesség érdekeit védi, a nagybirtok nem tudja elcsábítani a munkaerőt.
Törvény mondta ki az „egy és ugyanazon szabadság” elvét, azaz a nemesek egymástól jogaikban nem különböznek.  Ez szintén a kis- és köznemesség érdekeit tükrözte, így összességében is a király szövetségeseinek kedvezett.

Társadalom

A korszakra végleg lezárult az alapvető társadalmi csoportok kialakulása.
   A nemesség csak papíron egységes.
Vezető csoportja a bárók, mintegy 30-40 család, az országos főméltóságokat ők töltik be.
A kis- és köznemesség a vármegyében játszik vezető szerepet, sokan a bárók familiárisai.
   Jobbágyság:
Gazdálkodásuk és szolgáltatásuk alapja a telek. Részei: belső: ház, kert, külső: szántó, rét, erdőrész. Szolgáltatásaik: király: kapuadó; egyház: tized; földesúr: kilenced, pénz- és munkajáradék. E mellett szabadon költözhet, örökíthet és békében dolgozhat.
Polgárság: csekély létszámú, Lajos is segíti a városfejlődést.

Utódlás:

Lajosnak csak lányai voltak. A lengyel trónt Hedvig (Jadviga) férjére, a litván Jagello Ulászlóra hagyta, a magyart a fiúsított Máriára, s annak vőlegényére Luxemburgi Zsigmondra.
Egyéb: 1371-ben alapítja meg Lajos Pécsett az első magyar egyetemet.

I. KÁROLY (Róbert)

I. KÁROLY 1308-1342

Út a hatalomhoz
1301 – 1308 Interregnum, feudális anarchia van az országban, a hatalom a tartományurak kezében van. Több trónkövetelő van: Premysl Vencel cseh, Wittelsbach Ottó bajor herceg, Anjou Károly (Caroberto), a nápolyi király unokája.
1308-ra csak Károly marad. Háromszor koronázták meg, a másodiktól számítják uralkodását, a 3. volt a törvényes, azaz: az esztergomi érsek, Székesfehérvárott a Szent Koronával koronáz.
Támogatója kezdetben a pápa, a magyar egyházfők, és itáliai bankárok.
Károlynak nemcsak a cím kell, uralkodni is akart. Ehhez meg kellett törnie a kiskirályok hatalmát. Eszközei: A) a tárgyalás, így szerzi vissza a koronát Kán Lászlótól, 

B) a fegyver: az 1312-es rozgonyi csatával kezdődik, ekkor az Abákat győzik le. Csák Máté hatalma csak annak 1321-es halála után szűnik meg. Károly központját ekkor áthelyezte Temesvárról Visegrádra.
Károly támogatói: papság, polgárság, az új főnemesség, köz- és kisnemesség, akiknek kiváltságait Károly megerősítette, azaz mindazok, akiknek terhes volt a tartományúri hatalom.

A királyi hatalom jellemzői
Újra jelentős erőt képvisel a királyi birtok és várrendszer,
Új bárói réteg jelenik meg: Nekcseiek, Garaiak, Lackfiak
Új adományozási rendszer lesz: a honor-rendszer, a király tisztséget adományoz az ahhoz kapcsolódó birtokokkal, jövedelmekkel, de ez elvehető és nem örökíthető.
A haderő összetétele is módosul, részei:
Királyi haderő: várkatonák, kun könnyűlovasok, zsoldosok
Vármegyei és Bárói bandériumok, a főurak magánhadseregei, a főúr zászlaja alatt, ekkorra általánossá vált.

Károly gazdasági reformjai és jövedelmei
A reform alapját az jelentette, hogy Magyarország gazdag volt ásványkincsekben – só és nemesfém. Az ország adta 1330-1380 között Európa aranytermelésének 75%-át 2500kg), és jelentős volt az ezüstkitermelés is (10 ezer kg).

A reformfolyamatot Nekcsei Demeter tárnokmester irányította.

Bányaregálé reformja

Az Árpád-korban a király bányászai a kitermelt arany 1/10-ét, az ezüst 1/8-át átadták a királynak, ez volt a bányabér (urbura).

Károly érdekeltté akarta tenni a földesurakat a bányák nyitásában. Az addigi gyakorlattól eltérően megtarthatták azt a földterületet, ahol a bánya működött, ők maguk is nyithattak bányát, továbbá a király lemondott a földesúr javára az urbura 1/3-áról is. Elvileg így csökkent volna az urburából származó jövedelem, de a fellendülő bányászkodás, és az ebből származó többletbevételek mindezt ellensúlyozták. Károly bányászokat telepített (cseh, német), bányavárosok létrejötte

Nemesfém és pénzverés monopóliuma

Az 1320-as évektől tilos volt a kitermelt nyersfémet adni-venni és kivinni az országból (az addigi gyakorlat szerint a kereskedők megvették, és kivitték az országból a nemesfémet - ebből a királynak nem sok haszna származott). A kitermelt fémet a királyi kamarák vásárolták fel, az általuk meghatározott beváltási árfolyamon, amely az ezüstnél 35%-os, az aranynál 40%-os hasznot biztosított.

Értékálló pénz

I. Károly aranyforintja

A felhalmozott nemesfémből Károly új, értékálló pénzt veretett firenzei mintára (Firenzéből hozatott mestereket): - az első aranyforint 1325-ben készült;

- váltópénzei az ezüstgaras és az ezüstdénár volt (1aranyforint=16 ezüstgaras=96 ezüstdénár).

Az értékálló pénz a gazdaság és a kereskedelem fejlődését szolgálja.

Kapuadó bevezetése (1336)

Az új értékálló (tehát évenként már nem beváltott) pénz miatt a király elesett a kamara hasznától.

Ezt pótlandó vezették be a kapuadót (portális adó):

- minden olyan kapu után 18 ezüstdénár adót kellett fizetni évente, amelyen egy szénásszekér átfért;

- ahol nem volt ekkora kapu, ott csak a felét kellett fizetni.

Rendkivüli adó: A korábbi századokban az utazó királyi udvar vendéglátása volt szokásban. Ennek megszűntével, ezt helyettesítendő vezették be a rendkívüli adót.

Harmincadvám: A megnövekedett külkereskedelmi forgalomra kivetett határvám volt

Kiváltságosok és a városok adói: A szászok, jászok, kunok és egyéb kiváltságolt elemek és a városok adói. A városok fejlődését támogatja és segíti Károly.

Esetenként lefoglalta a pápaságnak juttatott tizedrészt (általában a tized 1/3-a, amire a pápaság rendkívüli események idején igényt tartott).

Egyházi méltóságok be nem töltéséből – a király kezeli addig az adott egyházfő javadalmait

Sómonopólium

Külpolitika 

Dinasztikus, fő irány Itália, Nápoly – kisebbik fia András lenne házasság révén a trón várományosa, ill. Lengyelország: a Lokietek dinasztiával kölcsönös örökösödési szerződés

Károly gazdaságpolitikáját szolgálta a külpolitika is.

1335: Visegrádi királytalálkozó: Bécset elkerülő kereskedelmi út. (Luxemburgi János cseh és Lokietek Kázmér lengyel király vett még részt a találkozón.)

Róma bukása, népvándorlás

1.6 A Római Birodalom válsága és a Nyugat-római birodalom felbomlása

A válság kezdete

Okai:

I.                   Belső küzdelmek, ellentétek

A 3. század véres polgárháborús viszonyai társadalmi és politikai létbizonytalanságot okoztak. Mindez a gazdaságra is rossz hatással volt.

II.                Külső támadások

A birodalom már nem hódít, sőt a 2. sz. óta védekezésre kényszerült. Északon a germánok, keleten a megerősödő Perzsa birodalom ellen. Területeket adtak fel, kiépítették a limest, Róma köré is erődítményvonalat húztak fel. Nagy területek néptelenedtek el, a rabszolga beáramlás szinte megszűnt.

III.             Gazdasági problémák

a)       A provinciák gazdaságilag megerősödtek Itáliához képest, Róma megszűnik gazdasági központ lenni, így politikai súlya is csökken.

b)       Csökken a rabszolgák száma, munkaerőhiány lép fel, elsősorban a nagybirtokon (latifundium).

1)       colonus-rendszer: a birtok távolabbi területeit terményhányad fejében szabad bérlők művelik

2)       házas rabszolgák alkalmazása: rabszolgák kapnak hasonló feltételekkel parcellát, de ők röghöz kötöttek, nem hagyhatják el a birtokot.

Mindkét esetben csökken azonban a piacra kerülő áruk mennyisége.

c)      A városok élelemmel való ellátása megnehezül, sokan költöznek vidékre, birtokaikra. A kereskedelem szintén hanyatlik, a két ok következtében a városok hanyatlanak.

d)      Az elnéptelenedés, a városok hanyatlása miatt csökkenek az állami adóbevételek, de az adóterhek növekednek.

Megoldási kísérlet a válságra – a dominátus rendszere

 A válságot csak erős hatalom tudná megállítani, felszámolni. Erre tesz kísérletet Diocletianus (284-305). Nyílt egyeduralmat vezet be, felveszi a dominus (úr( címet (innen a rendszer elnevezése).

A hatalom alapja a megerősített hadsereg és a császári bürokrácia (hivatalszervezet). Diocletianus felismeri, hogy a birodalmat nem lehet egy központból irányítani, ezért négyes uralmat, tetrarchiát vezet be. Van egy társcsászár és két alcsászár. Ez azonban a belviszály, az utódharcok lehetőségét vetítik előre.

Fej-és földadót vetett ki minden római polgárra, az erős adóztatás azonban a gazdaságnak nem kedvez.

A vallási élet változásai

Diocletianus fellépett a kereszténység ellen, üldözte őket. Ugyanakkor kísérletet tett a napisten kultuszának bevezetésére, de ez nem sikerült, miképp elődei is sikertelenül kísérleteztek a császár istenítésével.

Mindez jelezte, a hagyományos római vallás már nem felelt meg.

Több keleti isten kultusza is terjedt (pl. Izisz, Mithrasz), a misztériumvallások (beavatási) egyre népszerűbbek lesznek a birodalomban. Ez elősegíti a kereszténység befogadását és elterjedését is.

 Constantinus uralkodása 306-337

 Folytatja a birodalom megerősítésének politikáját. Ő már a keresztényekre támaszkodik: 313 – türelmi rendelet.

Intézkedései:

Adóreformot vezet be, ami adóemelést jelentett.

Maximálta az árakat és rögzítette a béreket.

Helyhez és foglalkozáshoz kötötte a colonusokat és a kézműveseket a munkaerőhiány miatt. Így tudta biztosítani a munkaerőt a birtokokon és a műhelyekben, és így biztosítja az adószedést is.

A colonusokat egyre inkább terményszolgálatra kötelezik, a pénz háttérbe szorul.

Ez és az erős adóztatás a gazdasági hanyatlást felgyorsítja, viszont elősegíti az önellátó nagybirtok kialakulását, ami tovább gyengíti a kereskedelmet és elősegíti a városok hanyatlását – főleg a birodalom nyugati részén.

Constantinus intézkedései a keleti részeken eredményesebbek, itt a nagy városok fenn maradnak. A gazdasági súlypont eltolódását követi a politikai is: Constantinus új fővárost épít az egykori görög gyarmatváros Bizánc helyén és magáról nevezi el: Konstantinápoly. Jobban védhető, stratégiai és gazdasági csomópont is.

Társadalmi és gazdasági változások öszegzése:

A rabszolgák száma csökkent, helyzetük javult. A colonusoké rosszabbodott – helyhez kötés. A gazdaság alapja a nagybirtok kezd lenni. A nagybirtokosok ki is költöznek birtokaikra, itt rendezkednek be, és kiterjesztik befolyásukat a környező területekre. A kisbirtokosok és a szabad parasztok függésbe kerülnek tőlük, mintegy védelme alá helyezik magukat.

A népvándorlás

Kiváltó ok: a nyugatra vándorló HUNOK vereséget mérnek a keletre vonuló Keleti GÓTOKra,(375) akik visszafordulnak és elindítják a nagy népvándorlást. Számos törzs zúdul rá a birodalomra, amely alig képes védekezni. 378-ban Valens császár nagy vereséget szenved Hadrianopolisznál a Nyugati GÓTOKtól.

Theodosius császár szövetséget köt több germán törzzsel. Beengedi őket a birodalom területére, megkapják a földek egyharmadát, védik a birodalom határait. Ezzel szinte önálló államok jönnek létre a birodalom területén belül.

Theodosius 391-ben államvallássá teszi a kereszténységet – ne legyen vallási megosztottság.

395-ben kettéosztja a birodalmat a hatékonyabb védekezés érdekében. A Nyugat-Római Birodalom központja Róma, majd Ravenna lesz, a Keletié Konstantinápoly – 1453-ig.

A Nyugat-római birodalom bukása

 A különböző germán törzsek támadásai tovább folytatódnak. A gazdagabb kelet eredményesebben védekezik, a népvándorlás alapvetően a nyugati részt sújtja.

A birodalom területén és határán számos germán fejedelemség jön létre:

Britanniában – angolok és szász törzsek veszik át a hatalmat;

A Rajna torkolatnál a frankok erősödnek meg;

A Rhone folyónál a burgundok;

A Nyugati gótok dél Galliában és észak Hispániában hoznak létre királyságot, útjuk közben 410-ben Alarik király vezetésével Rómát is kifosztották;

Észak Afrikában Karthágó központtal a vandálok az urak, akik 455-ben nevükhöz méltón dúlták fel Rómát.

Maguk a hunok az 5. sz. közepétől veszélyeztetik a birodalmat. Attila központja aKárpát-medence lesz. A keleti rész adót fizet, így a nyugati rész ellen vonul.

Aëtius, az utolsó nagy római hadvezér veszi fel ellene a harcot. 455: Catalaunum – döntetlen színezetű eredménnyel ér véget az ütközet, amelyben mindkét oldalon rengeteg germán is harcolt, mint szövetséges. Attila váratlan halála után azonban a hun birodalom szétesik, egyes részei keletre térnek vissza.

De Róma így sem képes védekezni.

476-ban Odoaker germán vezér megfosztotta az utolsó nyugati császárt, Romlus Augustulust, hatalmától, a jelvényeket Konstantinápolyba küldte.

Ezzel véget ért a Nyugat-Római birodalom története, és ehhez a dátumhoz szokás kötni a középkor kezdetét.

A KERESZTÉNYSÉG ÉS A RÓMAI EGYHÁZ TÖRTÉNETE

1.5 A KERESZTÉNYSÉG ÉS A RÓMAI EGYHÁZ TÖRTÉNETE

A kereszténység születése és tanai

A keresztény vallás gyökerei a zsidó vallásban találhatóak: egyistenhit, megváltó – messiás eljövetele

 A zsidóság körében Palesztinában a római hódítást követő elkeseredettség Messiásváró (Megváltó-várás) hangulatot eredményezett. Ennek következtében több szekta is kialakult, kezdetben a kereszténység is ez. A felfokozott hangulatban Keresztelő Szent János igehirdetőként lépett fel, a Megváltó közeli eljöveteléről tanított és bűnbánatra intett.. Ő keresztelte meg a Jordánban Jézust is. Tanai veszélyesek voltak a hatalomra, ezért Heródes, Galilea uralkodója kivégeztette.

János után a keresztények szerint, már maga a Megváltó, a názáreti Jézus lépett fel, aki Betlehemben született.

 A tanításai közül a legfontosabbak:

v  Közeleg a végítélet,

v  A hit Istenben,

v  A megváltás, üdvösség, üdvözülés, a feltámadás és az örök élet reménye.

v  Az egyetemes szeret parancsa: mivel az emberek mindnyájan Isten gyermekei.

v  Ebből következik a megbocsátás tana, és az, hogy a mások feletti ítélkezés Isten feladata.

v  Jézus ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot, fontos:

Ø  tartózkodás a földi javak utáni vágyakozástól

Ø  a cél a menny, Isten országának elérése, amely az örök életet is jelenti

Ø  belső, lelki tisztaság

A kereszténység történetének legfontosabb dokumentuma és forrása az Újszövetség, melyet a Krisztus halála utáni évtizedben jegyezték le görög nyelven. (A Biblia első része az Ószövetség a zsidóság történetét jegyzi le héber nyelven.) Legfontosabb részei:

Az Evangélium (=örömhír) szerzői az evangélisták: Máté, Márk, Lukács és János, akik Jézus életét írták le.

Pál apostol levelei a keresztény közösségekhez, a hitről.

Jézus tevékenysége sok hívet szerzett, de kiváltotta a hatalom haragját is. Mind a helyinek, mind a rómainak. Ezért Júdea helytartója, Pontius Pilátus a zsidó főpapok kérésére keresztre feszíttette Jeruzsálemben.

Jézus csodálatos föltámadása, ill. a föltámadásba vetett hit értelmet adott tanítványainak, hogy folytassák mesterük munkáját, a térítést, igehirdetést, várva Jézus közeli, második eljövetelét.

A kereszténység terjedése:

Jézus tanítványainak, az apostoloknak parancsot adott a hit terjesztésére, Péter vezetésével ezt meg is kezdték.

Az új vallás elterjedésében döntő szerepe volt Pál apostolnak, aki Saulként még ellensége volt a keresztényeknek, de a damaszkuszi úton csodás körülmények közt megtért. A terjedést a hellenizált zsidó diaszpórák is elősegítették.

v  Pál alapgondolata az volt, hogy nincs közeli végítélet, viszont a megváltás Krisztus kereszthalálával már megtörtént.

v  Aki hisz Jézusban, elnyerheti az üdvösséget. Ebből vonja le azt a következtetést, hogy e földön nem szükséges lázadni, meg lehet (kell) békélni a sorssal, az állammal, a társadalmi különbségekkel.

v  Pál szükségesnek tartotta, hogy ne csak a szegények között terjedjen az új hit, hanem minden társadalmi rétegben. A vagyonközösség miatt azonban erre a gazdagok közül kevesen vállalkoztak. Ezért ezt az elvet (vagyonközösség gyakorlata) felváltotta a tevékeny szeretet gondolata: azaz a segítőkészség és adakozás a rászorulóknak.

v  Pál ugyanakkor a megváltást nemcsak más társadalmi rétegekre, de minden nép, pontosabban ember számára lehetővé tette. Ezzel a kereszténység nyitott és egyetemes jellegű vallás lett. (A zsidók nagy része viszont épp ezért, mert nem az egész nép szabadságát hozta el az új tan, szakított a kereszténységgel.)

A keresztény egyház kiépülése

A Kr.u. 2. században a kereszténység megerősödik, s megszervezi saját közösségeit. A közösségek életét egy-egy városban az episzkoposz (felügyelő, püspök) irányítja, akit kezdetben a hívők választanak, a diakonosz / diakonissza (szolga) segíti ebben, és mellettük működik a presbiterek (idősebbek) tanácsa. E tisztségviselőkből fokozatosan kialakul a papság, amely elkülönül a világiaktól, s megszervezi önmagát. Ez lesz a keresztény egyház, élén a pápával, amelynek belső felépítése, a hierarchia (szent uralom) a magasabb tisztségűek feltétlen tiszteletén alapult.

A 2-3. sz-ra kialakul a liturgia (szertartások rendje) és az ünnepek rendje. A gyülekezetek szaporodásával a provinciák püspökei összejöveteleket – zsinatokat tartottak, ahol a hit kérdéseivel foglalkoztak.

Keresztényüldözések

A kereszténység terjedése nem volt könnyű, hisz akadtak császárok, akik igen erőszakosan léptek fel velük szemben: leghírhedtebbek a keresztényüldözés terén Néro és Diocletianus. Legnagyobb konfliktust az okozta, hogy a keresztények csak saját Istenüket imádták, ill. ebből adódóan is elutasították a császárkultuszt.

A kereszténység győzelme

A kereszténység azonban a 3.-4. sz. fordulóján már jelentős erőt képviselt, (ebben szerepet játszhatott a római istenekből való kiábrándulás, a császárság válsága, a létbizonytalanság) már nem lehetett felszámolni. Ezt ismerte fel Nagy Constantinus, aki 313–ban kiadta a milánói edictumot, melyben vallásszabadságot adott a keresztényeknek, majd jelentős támogatásokkal erősítette az egyházat. Ekkor épül fel a Szent Péter Bazilika, mely a keresztény vallás központjává vált.

Constantinus önmagát nyilvánította az egyház fővédnökévé és a hit védelmezőjévé. 325–ben a niceai zsinaton megtörtént a hittételek és dogmák egyesítése, mivel hitviták, eltérő értelmezések gyengítették az egyházat, s az államnak egységes erős egyházra volt szüksége. Kimondták a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) egylényegűségét (Homousion). A zsinat a rendelkezéseit megtagadókat eretneknek nyilvánította, s visszaszorította őket az állam erejével. 391–ben Theodosius császár már államvallássá nyilvánította a kereszténységet, s minden más vallás üldözendő és betiltott lett.

Antik kultúra 1. Hellasz

1.4 A.  GÖRÖG VALLÁS ÉS KULTÚRA

 (alul bemutató, képekkel)

A görögséget összekötő három legfontosabb kapocs a nyelv, a hitvilág és a sport.

Hitvilág: a sokistenhit a jellemző, az istenek eltérő időben és helyeken alakultak ki, poliszonként eltérő, hogy kit tisztelnek a legjobban. (Athénban pl. Pallasz Athénét.)

Az istenek legfőbb jellemzői.

v  Antropomorfak, azaz emberi alakban képzelik el őket, de

v  Totemisztikus vonásokat is őriznek – állatalakban is megjelenhetnek, pl. Zeusz bika képében rabolja el Europét.

v  Minden istennek megvan a maga funkciója, illetékességi köre – lásd táblázat

v  Emberi tulajdonságaik vannak – érzelmeik vannak

v  De halhatatlanok

v  Az istenek eredetéről több történet, variáció létezett, ezek, ill. az istenek cselekedeteit leíró történetek, mítoszok összességét nevezzük mitológiának.

A mítoszok sohasem alakultak át egységes hittételekké, és a görögöknél nem jött létre egységes papság sem.

A szertartásokat az állam tisztségviselői látták el, a vallás és szertartás a poliszhoz való tartozás érzését is szolgálták.

Állandó papi testület csak bizonyos szentélyekben alakult ki, amelyek többnyire jóslással vagy gyógyítással foglalkoztak. A leghíresebb jósdák: Delphoi, Apolló tiszteletére, Dodona Zeuszéra jött létre.

Az istenek tiszteletére rendezett szertartásokból, eseményekből fejlődtek ki különféle ünnepi játékok.

Színház a Dionüszosz kultuszból, s a színház szerepe később nemcsak kulturális, de politikai tartalommal bírt. Önálló művészeti ággá fejlődött, politikai és nevelő célzatú tartalma sokáig megmaradt. A görög versenyszellem itt is tetten érhető, mert versenyeket rendeztek belőle.  Kezdetben az agórán tartották az előadásokat, később épültek  a szabadtéri színházak, általában domboldalba, hegyoldalba vágva. Félkör alakú, kitűnő akusztikájúak még ma is, és hatalmasak – több ezer néző. Színész csak férfi lehetett, maszkokat használtak – felerősítette a hangot és kiemelte a szereplő jellemét.

Olimpiai játékok, sportversenyek a Zeusz tiszteletére rendezett ünnepségekből. A görögség egészét érintő sport eseményre 4 évente került sor, Olimpiában. (Az első feljegyzés i.e. 776-ból maradt.) Csak egyéni versenyek voltak, minden szabad görög férfi részt vehetett rajta, nők még nézőként sem. Sportágak: kezdetben csak futás, majd ötpróba (stadionfutás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás), ökölvívás, pankráció, kocsi- és lóverseny. Nincsenek súlycsoportok, a küzdelmek győzelemig tartanak. Csak az első helyezést díjazták, a győztes saját poliszának is dicsőséget szerzett. A játékokat a háborús időkben is megtartották, a játékon részvevők sérthetetlenek voltak. Kezdetben 1 napig tartott, később egy hétig, az első napon volt a megnyitó ünnepség, az áldozás az isteneknek, öt nap verseny, majd az ünnepséget lezáró kultuszesemények a 7. napon.

A hellenizmus időszakára a görög istenek kiüresedtek, s a misztériumvallás vált népszerűvé. Az istenekben csalódó emberek számára a gondoktól való megszabadulást, a túlvilági hitet hirdette. A misztikus beavatási szertartások révén kerültek az istenség oltalma alá, s egyben megszabadultak az eddigi életük során elkövetett bűneiktől. Ilyen kultusz volt pl.  Mithraszé ill. Íziszé.

Főbb görög és római istenek:

görög	római	Funkció
Zeusz	Jupiter	főisten, villámmal ábrázolják
Héra	Junó	hitvesi hűség
Apollón	Apolló	vadászat és művészet istene
Kronosz	Szaturnusz	idő, termékenység, bőség
Pallasz Athéné	Minerva	bölcsesség
Hermész	Mercurius	kereskedők, tolvajok, isteni hírnök, szárnyas saruval ábrázolják
Aphrodité	Vénusz	szépség, szerelem
Poszeidon	Neptunusz	tenger, szigonnyal ábrázolják
Artemisz	Diana	vadászat szűzi istennője
Héphaisztosz	Vulkanusz	tűz, kovácsmesterség
Dionüszosz	Liber - Bacchus	Mámor, görögöknél a színjátszás patrónusa
Árész	Mars	háború
Hádész	Plutó	alvilág
Démétér	Ceresz	föld, termékenység

A GÖRÖG TUDOMÁNY

Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, a görögök voltak azok, akik rendszerezték az eddig felhalmozott tudásanyagot. A rendszerezés vezérelve pedig a tudományos megközelítés volt, mind a társadalmi-, mind a természeti jelenségek magyarázatánál. E munkát megkönnyítette, hogy a papság (mivel, mint egységes társadalmi csoport nem is alakult ki) nem monopolizálta az eredményeket, szemben az ókori Kelet tudós papságával.

Kezdetben a görögöknél sem váltak szét az egyes tudományok, ez a hellenizmus korszakára tehető.

A görög tudományok közül kiemelkedik, s az utókorra is az egyik legnagyobb hatást gyakorolta a filozófia (bölcsesség szeretete).

A világ keletkezésének magyarázatával foglalkozik, s elszakad a mitologikus magyarázatoktól. Számos tudós, pl. Thalész őselemekre vezeti vissza – ő 4 őselemet ad meg: föld, tűz, víz, levegő. Démokritosz pedig eljut egész az atomokig. A világ tehát szerintük anyagi eredetű, s így lerakták, az ún. materialista szemlélet alapjait.

Hérakleitosz pedig (híres mondása: kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba) a dialektika előfutára, e nézet szerint a világ lényege az örökös mozgás és változás, amelyet az ellentétek harca okoz.

A következő fontosabb filozófiai nézetrendszer a szofistáké. Ők vándortanítók, hivatásos értelmiségiek voltak, mitológiára, ill. a szónoklat és vitatkozás művészetére tanították tanítványaikat. Problémafelvetésük: az egyes jelenségek a természettől vannak-e, vagy pedig emberi megállapodás eredményei. Nézetük szerint a valóság az emberi tudattól függ, nincsenek örök értékek, minden viszonylagos. Így gyakorlatilag megkérdőjelezik az erkölcsi értékeket is.

Velük szemben lép fel Szókratész (i.e. 469–399). Véleménye: vannak az emberektől független, örökérvényű igazságok és értékek, mint pl. igazság, szeretet, amelyek önmagukban léteznek. Ezeknek megfelelően kell helyesen élni és gondolkodni. Megismerési módszere az ún. kérdve-kifejtés, párbeszédbe foglalt vita.

Tanítványa Platón (i.e. 428-348) idealista filozófus, azaz a szellemi világot tekinti elsődlegesnek az anyagival szemben. Szerinte csak a fogalmak állandóak, ezek valóságosan léteznek az ideák világában, a valóság, amit látunk csak ennek árnyképe, gyenge utánzata. Államelméletében mereven több csoportra osztotta a társadalmat, s mindegyiknek megvan a feladata: bölcsek irányítanak, a harcosok védelmeznek, a dolgozók dolgoznak.

Arisztotelész, Platón tanítványa és Nagy Sándor nevelője (i.e. 384-322), a formális logika megalkotója. Mind az anyagi, mind a szellemi világot létezőnek tartja, de az utóbbi a magasabb rendű. Államelméletében az igazságos egyeduralom, az arany középút elvét vallja.

A hellenizmus korszakának legjelentősebb nézetrendszere a sztoicizmus, melynek lényege: a vágyakról való lemondás, a sors elfogadása, a családhoz való visszahúzódás. Képviselője: Zénón.

Egyéb tudományok:

Matematika: Thalész-tétel, Pitagorasz-tétel, Euklideszi geometria.

Orvostudomány: Hippokratész, a betegségek objektív magyarázatát kereste, az agy funkciójának felismerése. Ma nevéhez kötődik az orvosi eskü.

Fizika: Arkhimédész – pl. fajsúly, minden vízbe mártott test….

Csillagászat: Ptolemaiosz – geocentrikus világkép és térkép; Arisztarkhosz heliocentrikus világkép.

Történettudomány: Hérodotosz, (a történetírás atyja) fő műve a görög-perzsa háború megírása. Időrendben és földrajzi egységben tárgyalja az eseményeket, elszakad a mitologikus magyarázatoktól és valós mozgatórugókat keres a történésekhez. Thuküdidész fő műve a peleponnészoszi háború, ő összefüggéseket, okokat kutat a történelemben.

Irodalom: líra – Anakreón, Szapphó, dráma – Szophoklész, eposz – Homérosz. A színháznak a görögöknél nevelő, közéleti szerepe is volt.

ÉPÍTÉSZET, SZOBRÁSZAT

Építészet: A görögök nagyszerű középületeket emeltek, magánházaik kevésbé emlékezetesek. A görögök életének legfőbb színtere az agóra, a piac, környezetében helyezkedett el számos fontos középület. A középületek közé tartoztak az üzletkötésre alkalmas oszlopcsarnokok, a tornacsarnokok (gümnaszion – gimnázium), a versenypályák (stadion), kocsiversenyek (hippodrom), a félkör alakú színházak (teátrum), és a szentélyek, templomok. A görög kultúra szimbóluma az Akropolisz, az athéni fellegvár. Ezen épületegyüttesen keresztül nézhetjük meg építőművészetük fő alkotóelemeit.

Mivel a boltozatot nem ismerték, a hangsúly az oszlopokon (sztoa: oszlopsor) volt. Három oszlopstílus létezett: a dór, a ion és a korinthoszi. Jellegzetes díszítő elem a timpanon, az oromzatra emelt háromszögű falrész. Az épületeket gazdagon díszítették domborművekkel, frízekkel, és szobrokkal.

Ez utóbbi önálló művészeti ággá (szobrászat) vált, leghíresebb alkotói: Pheidasz és Mürón. A testi tökéletességet és az erkölcsi értékeket akarták ábrázolni, harmonikus arányokkal, a minta a sportolók felépítése volt. A mozgást is ábrázolták, pl. a Diszkoszvető szobrán.

A hellenizmus korában megjelenik az érzelmek, a szenvedélyesség és a humor ábrázolása is. E kor leghíresebb műve a Laokoón szoborcsoport.

A görög kultúra emlékei az amphorák, amelyeken a geometrikus formáktól kezdve az erotikus jelenetekig sok mindent megjelenítettek. A vázafestészetben két korszakot szokás megkülönböztetni: a fekete- ill. vörös alakos kerámiákat.

Az ókor hét csodájából 5 görög-hellén: Artemisz temploma Epheszoszban; Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra; Mauszolosz halikarnasszoszi mauzóleuma; a rodoszi kolosszus; az alexandriai világítótorony Pharosz szigetén.