Luxemburgi Zsigmond

LUXEMBURGI ZSIGMOND URALKODÁSA MAGYARORSZÁGON 1387 - 1437

1. Trónra kerülése:

5 éves trónharc után került trónra. A trónviszályok tovább erősítették a bárók hatalmát, akik harcaikat szövetségben, ún. LIGÁK-ba tömörülve vívták. A bárók a tisztségekkel járó királyi várak (honorbirtok) nagy részét örökbirtokként szerezték meg, így az ország várainak alig 20 %-a maradt királyi kézben

Bárói Ligák Zsigmond alatt

Hatalomra kerülése után arra törekedett. hogy a bárókkal szemben személyes pártfogoltjait juttassa hatalomhoz. Új hozzá hű idegeneket és nemeseket emelt bárói rangra: Stíborci Stibor, Cillei Hermann, Ozorai Pipó, Perényiek. Rozgonyiak. Politikája ellenállást váltott ki, a régi liga, a nagyhatalmú Lackfiak szembe fordultak vele és 1401-ben a királyt elfogták. Végül hívei váltották ki, s velük együtt felszámolta a régiek hatalmát. Ezután csak a hozzá hű bárókkal kormányzott. Szövetségüket az uralkodó Cillei Borbálával kötött házassága és az egységüket szimbolizáló Sárkányos rend alapítása (1408.) fonta szorosabbra.

2. Intézkedései:

Nyugati mintára igyekezett elősegíteni a nemesség és a városok renddé szerveződését.

Erősítette a nemesség szerepét a vármegyékben.

Korlátozta az egyház hatalmát, mivel az fellépett ellene 1401-ben:

- 1404-től királyi engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését (királyi tetszvényjog),

- ragaszkodott az egyházi méltóságok kinevezési jogához (főkegyúri jog).

Jövedelmei növelése érdekében meg akarta erősíteni a városok politikai és gazdasági súlyát

- kiváltságot adott a városoknak

- minden szabad királyi városnak pallosjogot adott

- vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket

    nem kellett belső vámokat fizetniük,

    nem vonatkozott rájuk Buda árumegállító joga

- támogatta az egységes súly- és mértékrendszer elterjedését (Budáé a mérvadó)

- szorgalmazta városfalak építését

- Budán és Visegrádon jelentős építkezéseket folytatott maga is

- meghívta a városok képviselőit az 1405-ös országgyűlésre

- a városok érdekeik érvényesítését városszövetségekben biztosították (tárnoki, személynöki)

3. Külpolitikája:

Harcban a törökkel:

Szerbia eleste után (1389) a törökök már a magyar Délvidéket pusztították. Zsigmond támadó hadjáratot indított a török ellen, külföldről is kért segítséget, főleg francia lovagok érkeztek. 1396-ban Nikápolynál ütközött meg a törökkel, I. Bajazid hadaival. A csata vereséggel végződött. Zsigmond felismerte, hogy tartós védelemre kell berendezkedni.

Az 1397-es temesvári országgyűlésen elfogadtatta a telekkatonaság rendszerének bevezetését. Ez nagy létszámú könnyűlovas haderőt jelentett volna a portyázó török ellen. Minden 20 (később 33) jobbágytelek után kellett volna 1 könnyű-felszerelésű lovas íjászt kiállítani. Ez csak terv maradt. Egyrészt a törökök ankarai veresége miatt (1402), másrészt a terhek a nemességre nehezedtek volna, akik féltve őrizték adómentességüket.

Ezért Zsigmond a védelmet a végvárakra és az ütközőállamokra – Havasalföld - Szerbia – Bosznia építette. A határ mentén végvári rendszert hozott létre (11 vár, köztük cserével Nándorfehérvár), ezek ellátására a védelemben érdekelt déli vármegyéket kötelezte. Bár Galambóc elvesztésével (1428.) a török portyák állandósultak, a Zsigmond által létrehozott végvári rendszer 1521-ig megvédte az országot.

Európai külpolitika: eltért az Árpádok és az Anjouk eddigi törekvéseitől, a Luxemburg-család hagyományainak megfelelően a német és cseh területek érdekelték: 1410-ben német, 1419-ben cseh király is, 1433-ban német-római császárrá koronázzák. Nevéhez fűződik a pápaság megosztottságának megszüntetése, (Konstanzi zsinat) és a cseh husziták elleni harc.

4. Az 1437-es erdélyi felkelés:

Okai:

Zsigmond rontotta a pénzt. Amikor jó pénzt veretett, az erdélyi püspök visszamenőleg is követelte az egyházi tizedet. Ez volt a konkrét kiváltó ok, és a romló életviszonyok. Emellett a huszita tanok hatása Erdélybe is eljutott.

Kezdetben a parasztok sikeresek. Az urak tárgyalásra kényszerültek. Az ún. kolozsmonostori egyezményben, engedményeket adtak. A parasztok nagy része leteszi a fegyvert. A nemesség ekkor megköti a három rendi nemzet szövetségét, a kápolnai uniót. A magyar nemesség , a székely előkelők, a szász patríciusok kötötték a jobbágyság és a török ellen. A kápolnai unió képezte az alapját a sajátos, hármas tagozódású, erdélyi rendi szerveződésnek. A három nemzet ebben az értelemben nem etnikai, hanem rendi jellegű volt, a románok azért maradtak ki, mert nem volt nemességük, polgárságuk. A nemesség leverte a felkelést, a vezetőket kivégezték.