Weblap

Felkerültek ide a szóbeli tételek ezzel-azzal kiegészített változatai, elsősorban képek, feladatok, videólinkekkel van "feldúsítva" az amúgy már közzétett tételek. A témák oldalon SZB! jelzéssel találhatóak meg a szóbeli tételek. Még sok, írásbelin kért anyag ide nincs feltöltve, de dolgozom rajta.
Az érettségi feladatsorok gyakorlását erősen ajánlom!
https://tortura.000webhostapp.com/

3.4. HUNYADI MÁTYÁS király reformjai és külpolitikája

Hunyadi Mátyás 1443-ban született Kolozsvárott. Nevelője Vitéz János, neves magyar humanista volt. Kitűnő neveltetést kapott, több nyelven beszélt.

A trónralépés körülményei

Hunyadi János halála után V. László és a Cillei-Garai vezette bárói liga csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását. Amikor Nándorfehérvárt akarták átvenni, a Hunyadi-hívek megölték Cilleit, a király fogságba esett. Bántatlanságot ígért, de nem tartotta be. A Garai-nádor által Budára hívott Hunyadiak közül 57-ben az idősebbet, Lászlót kivégezték, Mátyást Prágába vitték. Ez év őszén V. László is meghalt, rögtön megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.

Szilágyi Mihály, aki most a Hunyadi párt élére került és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg Szegeden. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. A Garaiak büntetlenséget kapnak, sőt Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás mellett.

Így az 1458 januárjában megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi-pártiak 15 ezer fegyveressel érkeztek, a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották.

Közben Prágában Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György leendő cseh királlyal, hogy Mátyás feleségül fogja venni Katalin nevű leányát, kiadatása fejében. Őt is veszi el.

A hatalom megszilárdítása /1458-1464/

Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. V. László embereit mellőzte, így Garait is. Szilágyi Mihályt sem tette meg kormányzónak, erre ő megsértődött, erre Mátyás Világos várába záratta. Erre a Garai csoport III. Frigyesnek (V. László nagybátya) ajánlotta a trónt. Mátyás megosztotta a bárói tábort (címeket, rangokat adományozott), és a köznemességre támaszkodva elhárította a veszélyt.

1461-1462 Mátyás fegyverrel és tárgyalással felszámolta a felvidéki Giskra hatalmát is, a huszitákat besorozza (ez lesz a fekete sereg alapja). 1462-re Mátyás az egész Magyarországot ellenőrizte.

1463 Bécsújhelyen III. Frigyessel szerződést kötött:

• Ebben elismerik Mátyást királynak
• 80000 aranyért visszakapja a szent koronát
• Ha utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a trón a Habsburgoké – örökösödési ígéret

1464 Székesfehérváron megkoronázták.

Központosítás 1464-1471

A rendi központosítás gazdasági alapjai

A mezőgazdaságban általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodás. Növekedett a szarvasmarha-, juh- és lóállomány, jövedelmeznek a híres magyar szőlő és borvidékek is. Virágkorukat élték a mezővárosok, nőtt a népesség, 3,5-4 millió fő (mint Angliának ekkor), ennek 80% magyar. Ipar: Céhes ipar dominál még mindig, az export nagyobb volt, mint az import, de a bányák ezt a hiányt pótolták (sok ezüst, réz, kevesebb arany).

A gazdaság fejlődött, ez tette lehetővé, hogy több területen jelentős reformot valósítson meg. De az ország jövedelmei nem tették lehetővé egy központi államszervezet és egy jól szervezett zsoldoshadsereg tartós fenntartását.

A rendi központosítás társadalmi alapjai

Sikerült a bárókat visszaszorítania, de ő is nevez ki hozzá hű bárókat. A köznemesség zöme Mátyás párti volt, de Mátyás csak addig számíthatott rájuk, amíg az össznemesi jogokat csökkenteni nem akarta. A magyar polgárság zöme nem magyar volt, a városokat Mátyás nem tekintette szövetségesnek, csak bevételi forrásnak. Tehát: A központosítás társadalmi oldalról nincs bázisa, csak egy nagyformátumú államférfihez kötődik.

Kincstári reform 1467:  (Ernuszt János)

Új adókat vezetett be, mert sokan szereztek mentességet:

eltörölték a kapuadót, és helyébe füstadót hoztak létre, tehát nem kapu után, hanem ház után adózott a jobbágy.

A harmincad vám helyett bevezette a koronavámot,

 A legfőbb bevétele a hadiadó volt (subsidium, Habsburg Albert találta ki), ezt az országgyűlés ajánlhatja meg és az értéke 1 forint volt. (egy hízott disznó ára) Mátyás gondosan ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Többször megerősítette a jobbágyok szabadköltözési jogát, de a jobbágyterhek így is súlyosak voltak.

Mindez a nemeseket is sújtotta, hiszen ha le van terhelve a jobbágy, akkor ők nem tudnak annyi adót beszedni tőlük. Emiatt 1468-ban Erdélyben nemesi lázadás tört ki. Hiába.

Megmaradtak az egyéb jövedelemforrások / pl. városok adói, só bevételek, zsidók, szászok adói stb./. Ezekkel, az adókkal az állami bevétel elérte illetve meghaladta az évi 700-750 ezer forintot.

Hadseregszervezés

Állandó zsoldossereget állított fel („fekete sereg”). A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20000 lovasra emelkedett. Ezzel a haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Ismert vezérei: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Haugwitz János. A hadseregnek igen nagy volt a költsége. Természetesen továbbra is a király rendelkezésére állt a banderiális hadsereg és a kiváltságos népek segédhada.

A központosított rendi monarchia hivatalszervezetének kiépítése

Először is háttérbe szorította a bárói befolyás alatt álló királyi tanácsot. Új hivatalokat hozott létre:

-nagykancellária: ez intézte a legfontosabb államügyeket a bárói befolyás alatt álló királyi tanács helyett. Szakképzett titkárai, jegyzői és írnokai bonyolították le az ügyeket és készítették az okleveleket.

- kincstartóság: az állami bevételeket kezelte, ez hajtotta be a királyi jövedelmeket./ Legnevesebb kincstartó Ernuszt János volt, aki polgári származású volt, de tevékenységéért bárói rangot kapott./

-királyi személyes jelenlét bírósága: Ez volt az igazságszolgáltatás legfőbb szerve. Élén a személynök állt. Előnye, hogy a nádor, vagy az országbíró bíróságával szemben ez folyamatosan működött.

Az ügyintézők gyakran köznemesi, polgári, sőt olykor jobbágyi származású szakképzett tisztviselők voltak, akik munkájukért rendszeres fizetést kaptak.

A központosító politika és Mátyás cseh törekvései miatt 1471-ben nemesi összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak. A szervezkedés lelepleződött. Mátyás Vitéz Jánost elfogatta, és Esztergomban őriztette annak haláláig /1472/. A beteg Janus Pannonius menekülés közben meghalt. Az összeesküvők uralkodó jelöltje / Kázmér lengyel királyfi / pedig kivonult az országból. Ettől kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott.

Államszervezeti reformjai révén csökkentette a rendek szerepét, célja volt az egységesebb, ésszerűbb, hatékonyabb államirányítás, közigazgatás és így uralmának jellege a központosított hatalomgyakorlás felé mozdult el.

Külpolitika

Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellenzéke vádolta, hogy elhanyagolja a török elleni harcot. Mátyás arra hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, és nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba. Mátyás célja egy Duna-menti össz-monarchia létrehozása szerepelt, és/vagy a Német-római császári cím megszerzése, melynek ereje lett volna képes kiverni a törököt Európából. Ezért foglalkozott annyit a nyugati politikával.

Török háborúk:

Erre Mátyást családi hagyományai szinte kötelezték. Nagy támadó hadjáratok helyett inkább aktív védekező politikát folytatott és a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak

1463-ban visszafoglalta a boszniai Jajca várát, majd 1464-ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszert két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárlánccá szervezte, építette ki. Erre a kettős végvárrendszerre támaszkodva harcolt, ha a török beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt ez 1474-ben is, amikor a törökök betörtek a Temesközbe és Moldvába, Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476-ban elfoglalta Szabácsot. 1479-ben egy nagyobb sereg Erdélybe tört be, a kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott. A török beütésre válaszul Kinizsi Észak-Szerbiába vezetett hadat 1481-ben, de a sikerek ellenére Mátyás 1483-ban kénytelen volt öt évre békét kötni a szultánnal, mert nem kapott garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba.

Nyugati politika: Cseh és osztrák háborúk

Csehország nemcsak a területszerzés és gazdagsága miatt volt fontos Mátyás számára, hanem azért, mert a cseh korona választófejedelmi címmel járt és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466-ban a pápa eretnekké nyilvánította Podjebrád György cseh királyt. Mátyás pápai támogatással hadat indított 1468-ban volt apósa ellen. (Felesége Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Bár a cseh katolikus főurak 1469-ben Mátyást királlyá választották, Csehországot nem tudta elfoglalni. 1471-ben változott a helyzet, meghalt Podjebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká, akit III. Frigyes is elismert. Mátyás erre haddal támadt III. Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a trónigényéről. Mátyás 1485-ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a főcél a német-római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486-ban meghalt III. Frigyes, aki halála előtt elérte, hogy a német fejedelmek nem Mátyást, hanem fiát, Miksát választották német királynak.

Utolsó évek

Mátyás megpróbálta elfogadtatni Korvin Jánost utódjául, ezért 1486 engedményeket tett a rendeknek:

Eddig a király nevezte ki a nádort, ezután az országgyűlés választhatja a nádort. A nádor joga a király helyettesítése (országgyűlésben, bíráskodásban, hadak élén), de Mátyás nem tudta megszerezni a rendek támogatását. Mátyás 1490-ben halt meg Bécsben agyvérzés következtében.

Mátyás reneszánsz udvara

Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. Ebben nagy szerepe volt 2. feleségének, Beatrixnek- a nápolyi király leánya. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei. Európa-hírű volt Mátyás könyvtára, a Biblioteca Corvina, mely 2500 kötetből állt. Könyvtárosa Galeotto Marzio volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Hess András 1473-ban alapította meg az első magyar nyomdát. 1476-ban alapította a pozsonyi egyetemet, amely elsorvadt. Udvari történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy János volt, aki a hun-magyar rokonságot hangsúlyozta.     

3.3. A középkori magyar állam megerősödése I. Károly idején

1301-ben kihalt az Árpád-ház. A trónért folyó hosszas küzdelemből a pápa támogatását is élvező, a nápolyi Anjou-házból származó Károly (Róbert) (1308-1342) került ki győztesen. Az új uralkodónak meg kellett küzdenie a tartományúri hatalmat kiépítő bárókkal, az ún. „kiskirályokkal” (Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kán László, stb.). Kezdetben I. Károly csak az ország déli területeit uralta, székhelye Temesvár volt. A bárókkal szemben az egyházra, a városokra és köznemességre támaszkodott. A „kiskirályokat” külön-külön, legjelentősebb győzelmét, az Abák ellen az 1312-es rozgonyi csatában aratta, a kassai polgárság segítségével. Csák Máté 1321-ben bekövetkező halálával Károly Róbert az egész ország ura lett, hatalmi központját Visegrádra helyezte át.

A hatalom alapja:

Szent István óta talán a legerősebb királyi hatalom állt elő, mely elsősorban a várak (150-200-ból a fele) és csak másodsorban a földbirtokok (az ország 1/3-a) birtoklásán alapult. Ezek irányítását a legyőzött arisztokraták helyébe lépő, Károlyhoz hű új nagybirtokos bárók (Nekcseiek, Szécsényiek, Szécsiek, Garaiak, Lackfiak, Újlakiak) végezték, így új, általa felemelt elitet teremtett, nekik honor („tisztséggel” járó) birtokokat adományozott, de csak méltóságuk idejére, nem örökíthették tovább azokat, ennek jövedelméből látták el feladatukat saját familiárisaikkal. Hívei összefogására hozta létre a Szent György-lovagrendet (1326, az első Magyarországon). A királyi haderő jellemzően az ő csapataikra támaszkodó banderiális hadsereg volt. (A bandériumok [az olasz banderia= „lobogó”] a XII. századtól létező, saját zászló alatt vezetett katonai egységek, lehetnek királyi, bárói (zászlósurak) és vármegyei bandériumok, ill. emellett a kiváltságos népek (kunok, jászok, székelyek) könnyűlovassága v. másféle hadai.) Az új bárói réteg, az egyház és a városok komoly politikai támaszt jelentettek az uralkodó számára.

Gazdasági változások, reformok

A feudális anarchia idején (a trónharcok, majd a kiskirályok elleni harc során) az államháztartás szétzilálódott. Mivel lecsökkent a királyi birtokokból származó jövedelem, Károly Róbert az adókra és a regálékra, a királyi felségjogon szedett, államkincstárt illető jövedelmekre igyekezett támaszkodni. A regálékból származó bevételek emelését az ország gazdasági fejlődése és ásványkincsekben (arany, só) való gazdagsága tette lehetővé. E gazdaságpolitika kidolgozója Nekcsei Demeter tárnokmester volt.

Károly Róbert a nemesfémbányászat fellendítése érdekében bányászokat telepített az országba. Érdekeltté akarta tenni a földesurakat a bányák nyitásában. Az uralkodó lemondott a bányamonopóliumról (arról a jogáról, hogy csak a király nyithatott bányát) és megszüntette a kötelező birtokcserét is, azaz az addigi gyakorlattól eltérően a földesurak megtarthatták azt a földterületet, ahol a bánya működött, így ők maguk is nyithattak bányát. Továbbá a bányászok által a királynak fizetendő urbura (bányabér) egyharmadát átengedte a terület birtokosának (1327). Ennek hatására bányanyitási láz kezdődött, Magyarország pedig Európa legnagyobb arany-, és második legnagyobb ezüsttermelőjévé vált.

A legnagyobb hasznot a királyi nemesfém-monopólium biztosította a király számára. Nemesfémmel csak a király kereskedhetett, a kitermelt nemesfémet ezért nyers állapotban be kellett szolgáltatni a király által meghatározott áron a királyi kamarák egyikébe. A beszolgáltatott nemesfémért cserébe vert pénzt adtak, így a kamara megtartotta a fémtartalom közel felét.

Az uralkodó így hatalmas jövedelmekhez jutott, amiből értékálló aranypénzt verethetett. A külföldi piacokon is megbecsült értékálló (liliomos) aranyforintot 1325-től vezették be a forgalomba (váltópénze az ezüstgaras és ezüst dénár volt). Az értékálló pénz megjelenésével a király elvesztette az évenkénti pénzbeváltásból származó bevételt, a kamara hasznát. Ennek pótlására 1336-ban bevezette a kapuadót, a jobbágyok első állami adóját, amelyet a jobbágyok portánként fizettek (minden olyan kapu után 18 ezüstdénár adót kellett fizetni évente, amelyen egy szénásszekér átfért). A pénzben fizetendő adó bevezetését az tette lehetővé, hogy a jobbágy már el tudta adni terménye egy részét a piacon.

A gazdaság fejlődése biztosította a megnövekedett külkereskedelmi forgalomra kivetett határvám, a harmincadvám sikerét, melyet az országhatárokon és a nagyobb városokban szedtek. A vámokból származó bevételek miatt a király érdekelt volt a kereskedelem fejlődésében. Károly gazdaságpolitikáját szolgálta a külpolitika is. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón a cseh (Luxemburgi János) és a lengyel királlyal (Lokietek Kázmér) megállapodott az árumegállító joggal rendelkező Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal megnyitásáról. A terv azonban jórészt meghiúsult, mert a kereskedelmi útvonalak kialakulásában nem politikai, hanem gazdasági és földrajzi tényezők játszottak szerepet. Ami a kereskedelmet illeti, az import nagy része textil-, fém- és luxusáru volt (főleg iparcikkek), ezért nemesfémpénzzel, élőmarha- és borexporttal fizetett az ország (mezőgazdasági cikkek, ipari nyersanyagok)

Egyéb bevételek:

Sómonopólium;

Rendkívüli adó (hadiadó): A korábbi századokban az utazó királyi udvar vendéglátás a volt szokásban. Ennek megszűntével, ezt helyettesítendő vezették be a rendkívüli adót.

Kiváltságosok és a városok adói: A szászok, jászok, kunok és egyéb kiváltságolt elemek és a városok adói.

Egyházi méltóságok be nem töltéséből – a király kezeli addig az adott egyházfő javadalmait

Esetenként lefoglalta a pápaságnak juttatott tizedrészt (általában a tized 1/3-a, amire a pápaság rendkívüli események idején igényt tartott).

A gazdasági reformok következményeként átalakultak a királyi jövedelmek is. Az uralkodó legnagyobb bevételeit már nem a természetbeni jövedelmek (királyi birtokok), hanem a regálék (pénzverési monopólium, harmincad) és az adók (kapu-, hadiadó) tették ki.

Külpolitika:

Dinasztikus, fő irány Itália, Nápoly – kisebbik fia András lenne házasság révén a trón várományosa, ill. Lengyelország: a Lokietek dinasztiával kölcsönös örökösödési szerződés – ez alapján lesz nagyobbik fia, Lajos majd lengyel király is.

Városfejlődés

Az árutermelés kibontakozásával és a pénzgazdálkodás fejlődésével megerősödtek a városok is. Magyarországon kevés nyugati típusú város jött létre (olyan, amelyben megjelentek a céhek), ilyenek voltak a szabad királyi városok és a bányavárosok. A városok zömét azonban a mezővárosok tették ki. A szabad királyi városok csak a király alá voltak rendelve, önkormányzattal rendelkeztek és fallal vették körül magukat. Az ásványkincsekben gazdag vidékeken létesült bányavárosok helyzete hasonló volt a szabad királyi városokéhoz. Ebben az időben Magyarország gazdag volt ásványi kincsekben. Körmöcbánya az arany-, Selmecbánya az ezüst-, Besztercebánya pedig a rézbányászat központja volt, sóbányáink pedig Erdélyben voltak.  A mezővárosok az egyházi és világi birtokosok falvaiból fejlődtek ki a kereskedelmi útvonalak mentén. Földesúri fennhatóság alatt álltak, korlátozott önállóságuk legfőbb eleme az egy összegben történő adózás volt. 

3.2. Államalapítás; IV. Béla és a tatárjárás

A)     Géza fejedelemsége és Szent István államszervező tevékenysége

Géza fejedelem - 972-997

Augsburg után reális esély népünk pusztulása, mint a korábbi nomádok: hunok, avarok esetében. A pusztulás alternatívája-  hasonulni és beilleszkedni a keresztény, feudális Európába. E nagy mű kezdete  Géza fejedelemhez kapcsolódik. Ő felismerte a belpolitikai (nomád életmód válsága) és a külpolitikai realitásokat (nagyhatalmak: Német-római csász. és Bizánc szorítása), ezért célja európai állammá tenni a magyarokat.

Külpolitika:   973. a quedlinburgi találkozóra követek küldése - I. Ottóval békét kötött, lemondott a Lajtán túli területekről; és hittérítőket kért. Házassági kapcsolatokkal is erősíti hatalmát – lányai férjei:- Vitéz Boleszláv /lengyel fej./, a bolgár trónörökös, a velencei doge, Aba Sámuel.  Istvánnak a bajor hercegnőt, Gizellát szerezte meg (II.Henrik, a későbbi német  császár húga) - német lovagok érkeztek vele.

Belpolitika: Kurszán kende halála után a fejedelmi hatalom jelentéktelen lesz, a puszta fejedelmi cím a seniorátus szerint öröklődött(a nemzetség legidősebb tagja), a tényleges hatalom a törzsfők kezében van. Géza véresen megtörte a törzs és nemzetségfők uralmát, a törzsi államocskákat, itt is segít a házasság: - Sarolt, az erdélyi Gyula lánya; a stratégiailag fontos pontokra katonákat telepített . Erős fegyveres kíséretét - nehézfegyverzetű varég, szláv, sváb lovagok + magyar vitézek + könnyűlovas segédcsapatok /székelyek, besenyők/ alkották. Új székhely - Esztergom – kőpalota.

Megkezdte a kereszténység terjesztését, előzmények - bizánci ker., itt élő szlávok is keresztények. Géza is megkeresztelkedett (István ő is, de életmódjában maradt a régi: „elég gazdag vagyok, hogy két úrt szolgáljak”. Fiát Vajkot – Istvánt viszont kitűnő keresztény neveltetésben részesíti. Uralma alá esik a pannonhalmi apátság építésének megkezdése.

Öröklési rend megváltoztatása  - primogenitúra / elsőszülött az utód/; Istvánt fogadtatja el utódjául – így látja Géza biztosítottnak műve folytatását.

Szent István  997-1038

Géza halála előtt már az ország nagy részét kezében tartja. A fejedelem halálakor azonban Koppány a seniorátus elve alapján igényli a fejedelmi címet és a levirátus elvén(az özvegyet az elhunyt férj nemzetségének legidősebb férfitagja ’örökli’) Saroltot. István a primogenitúra elve alapján akar uralkodni(elsőszülöttség). Koppányt István fegyveres erővel verte le Veszprém mellett 997-ben.

II. Szilveszter pápa koronát küld neki III. Ottó császárral egyetértésben, s 1001.január elsején királlyá koronázza Asztrik érsek Esztergomban. István egyik hatalmasságnak sem vazallusa, hatalmát isteni eredetűnek tartja. A koronázás növeli István kül- és belpolitikai tekintélyét. Megmaradt riválisaival fokozatosan leszámol: 1003-ban leveri az erdélyi gyulát, majd Temesvár urát, Ajtonyt is leveri (Csanád vezér segítségével). A levert törzsfők és nemzetségfők földjeit elkobozták ®ezáltal megnövekedett a királyi hatalom.

Az állam megszilárdításának alapfeltétele a feudális közigazgatás és az egyházszervezet kiépítése.

Az egyházszervezet kiépítése

Biztosította a keresztény Európához való kötődést, egyben erősítette a királyi hatalmat. Önálló magyar egyházszervezetet alakít ki, Esztergom érseki – magyar egyházfő -  rangot kap (ellentétben Prágával). Szt. István 10 egyházmegyét alakít – még 9 püspökség.

István kolostorokat is alapít: bencés: Pécsvárad, Veszprémvölgy.

Az egyházi hierarchia: érsekség – érsek; püspökség – püspök; káptalanok – prépost; esperesség – esperes; plébániák - lelkész

Az egyház anyagi forrásai a hatalmas birtokadományok és a tized.

Az egyház és az új hit terjedését törvényei is védik és segítik elő: pl. Törvényben írja elő, hogy tíz falu építsen egy templomot

bevezeti a kötelező 1/10 fizetését az Egyház számára, az egyházi szokások be nem tartását bünteti.

Az államszervezet kiépítése – a vármegyerendszer

István hatalmát óriási földbirtokai alapozták meg. A volt törzsi földek kisajátítása után az ország 2/3-a a királyé. A földbirtok túlsúlyán alapuló uralmat PATRIMONIÁLIS hatalomnak nevezzük. István az országot a királyi tanács segítségével kormányozta. Tagjai az egyházi előkelők /az 1. generáció mg idegen eredetű/ és a világi előkelők /törzsi vezetők, behívott lovagok/.

István nevéhez fűződik a feudális közigazgatás rendszerének kiépítése, a királyi vármegye (KVM) létrehozása.

Minta a frank grófságok, őrgrófságok rendszere. A vérségi elrendezést a területi alapon való szerveződés váltja fel.

A vármegye területét különböző tulajdonjogú földek alkották: egyházi, világi, királyi, alapjait a királyi várak és birtokok jelentették.

Központja a legfontosabb királyi vár volt.  Katonai, gazdasági, bírói, közigazgatási funkciókkal bírtak.

A KVM élén a király által kinevezett megyésispán (a comes) állt. Bíráskodik, beszedi a királyi jövedelmeket (de egyharmada az övé marad), vezeti a megyei haderőt. A vármegyeszervezet élén a nádorispán (comes palatinus) állt, aki egyben a királyi udvar bírája, a nádor a legnagyobb világi méltóság a király után.

Katonai szervezet kiépítése: A királynak alárendelt haderő a királyi várakban összpontosult. A várak vezetői a várispánok voltak, a szolgálatot teljesítő tisztek pedig a X. századi harcos elemekből létrejött várjobbágyok, akik földet kaptak a birtokból. A várakhoz tartozó birtokokon dolgoztak a szolgaállapotú várnépek.

A haderő részét alkották még az olyan szabad birtokosok, akik nem tartoztak az ispán alá, hanem közvetlenül a királynak voltak alárendelve, őket vitézeknek (miles), vagy másképp a király szolgáinak, szervienseknek nevezték.

Létrejött a királyi udvarszervezet és udvartartás. Az önellátó, naturális gazdálkodás viszonyai mellett az udvar vándorolt, az egyes udvarházakban felhalmozott készleteket (termelt vagy adóból beszedett) fogyasztotta. Az udvarházak ellátását az udvarnép végezte.

A korszerű államélet, az önálló államiság egyéb megnyilvánulásai

Pénzverés: István pénze a dénár (pl. a szabadok dénárja adó)

 Írásbeliség – oklevélkiadás: A királyi udvarban megjelent az oklevélkiadás, alapító-és adománylevelek.

Törvénykezés: két törvénykönyvét ismerjük, amelyek a tulajdon védelmével, az új hit megerősítésével és a bíráskodási gyakorlattal foglalkoztak – itt látható, hogy a szemet szemért elvet felváltja a vérdíj, s az ítéletek a társadalmi különbségekre is utalnak.

Külpolitika: István fő célja a béke megőrzése, hogy belső feladatait megoldhassa, házassági politikája is ezt szolgálja. A németekkel kezdetben jó a viszonya (sógora II. Henrik), de II. Konrád már függésbe akarta vonni az országot, de István eredményesen védekezett.

Trónöröklés: Két fia volt, Ottó korán elhunyt, Imre herceget vadászbaleset érte. Hozzá írta pedig az Intelmeket, amelyben a kormányzás elveit fejtegette. Unokaöccsét Vazult nem tartotta alkalmas jelöltnek (pogánynak vélte), ezért húga fiát Orseolo Pétert jelölte utódjául. Vazult egy állítólagos merénylet-terv miatt megvakíttatta (uralkodásra alkalmatlanná tette), fiait (Levente, András, Béla) száműzte. István 1038-ban halt meg, halála előtt Szűz Máriának, annak oltalmába ajánlotta az országot.

Szt. István műve évszázadokra kijelölte Magyarország fejlődését. István építette ki Magyarországon a keresztény és feudális államot, tette az országot a keresztény Európa részévé, európaivá. Érdemeiért 1083-ban I. László kezdeményezésére szentté avatták.

B)      A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla idején

IV. Béla politikája a tatárjárás előtt

Célja: a királyi hatalom tekintélyének, a királyi birtokállománynak a visszaállítása, a III. Béla korabeli állapot.

Intézkedései:

·       Birtokadományozások felülvizsgálata – sok birtokot vesz vissza, mind a báróktól, mind az egyháztól, mind a szerviensektől, várjobbágyoktól.

·       Bevezeti az írásbeli kérvényezést (petíció) rendszerét, egyszerre korszerűsíti a közigazgatást, és növeli tekintélyét.

·       Leszámol András híveivel

·       A királyi tanácsban elégeti a bárók székeit – ezzel is növeli a tekintélyét.

·       Befogadja a tatárok menekülő kunokat (Kötöny vezér és 40 ezer embere). Úgy vélte ők támaszai lehetnek a bárók elleni küzdelmében, s a tatárok ellen is. Azonban a nomád, pogány kunok és a letelepedett, keresztény magyarok között számos konfliktus, összeütközés keletkezett.

Összességében Béla lépései elégedetlenséghez vezettek, Béla szakít, legalábbis felhagy 1239-ben a birtokvisszavétellel.

A tatár támadás

A veszélyről Julianus baráttól értesült az udvar. A domonkos-rendi szerzetes első útján (1235-36) talált rá az őshazában (Magna Hungaria) maradt magyarokra. Az elválás óta eltelt közel 800 év ellenére megértette nyelvüket. Itt olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek Európát. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak. Julianus barát 1237-ben megpróbált visszatérni a magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Ezt Béla válaszra sem méltatta.

A veszély nagyságát nehezen mérték fel, csak Kijev eleste (1240 dec.) után kezd körvonalazódni.

Külső segítségre nem lehet számítani – az invesztitúra-háború épp dúl a pápa és II. Frigyes német-római császár között.

IV. Béla szervezné az ellenállást, de a birtokosok vonakodnak – nem tartják nagynak a veszélyt, az sem tartanák bajnak, ha a királyt megleckéztetné a tatár, aki szerintük, mint előtte már megtette néhány nomád nép, csak betör, aztán kimegy.

A tatárok 1241 márciusában elsöprik a Vereckei-hágónál lévő erőket és betörnek az országba, hamarosan már Vácot dúlják gyors csapatai. Más tatár portyázó csapatok végig dúlták Erdélyt és az Alföldet.

Közben Pesten a német polgárok megölik Kötönyt (a kunokat tatár kémeknek tartván), a kunok fosztogatva kivonulnak dél felé, útközben két magyar sereget megverve.

A döntő ütközetre 1241 ápr. 11-én Muhinál kerül sor, amely vége katasztrofális magyar vereség lett a Batu kán vezérelte tatároktól.

A vereség okai:

• Béla rossz hadvezér, rossz a haditaktika.
• Az ellentétek miatt nem volt teljes a mozgósítás és lanyha volt a katonai fegyelem.
• A nomád harcmodor nem ismerete.

A csatából a király is nehezen menekül meg, a tatárok üldözik. Ausztriában Babenberg Frigyes nem fogadja be, sőt elfoglalja a nyugati vármegyéket. Béla végül Trau várában lel menedéket.

A tatárok dúlják az országot, 1242 telén átkelnek a Dunán is. Márciusban váratlanul kivonultak az országból. Feltételezett okai:

• Ögödej nagykán meghalt, s Batu érdekelt volt az utódlásban;
• a nomád harcitaktika része, hogy az első támadás a megfélemlítés, a második a végleges hódítás;
• esetleg mégis jelentősebb volt a helyi katonai ellenállás.

A pusztítás mérlege

Megmenekülni csak a kőépületek, leginkább a kővárak tudtak. Pl.: Pozsony, Esztergom vára – de magát a várost feldúlták a tatárok, Pannonhalma. A lakosság 20-50%-a elpusztult a feltételezések szerint, közel félmillió a két millióból. Egy külföldi krónikás szerint Magyarország 350 éves fennállás után megszűnt létezni. A pusztítás főleg a magyarságot érintette, a hegyvidékek lakosságát kevésbé. A dúlást követő éhínségben is nagyon sokan meghaltak, hisz a 41-es terményt vagy a tatárok vitték el, vagy learatni se tudták, s elmaradt számos helyen a vetés is, kevés volt az élelem a megmaradtak számára is.

IV. Béla reformjai

Rendet teremtett a birtokviszonyokban.

Már ő maga is adományoz – de feltételekkel. Katonaállítási kötelezettséget és várépítést vár el az adományozottól.

Jelentős várépítési mozgalom indul meg, királyi és világi egyaránt.

Támogatja a magánhadseregek megerősödését (bandériumok), rájuk alapozta az ország haderejét.

Fejleszti a királyi haderőt is:

Visszahívja a kunokat (fia István felesége a kun fejedelem lánya Erzsébet lesz),

A városoktól is megköveteli a katonák kiállítását és azt, hogy vegyék kőfallal körül a települést – ez a városi kiváltság feltétele lesz.

A királyi haderő nagy részét továbbra is a szerviensek adják.

Gazdaság

Újra jó minőségű pénzt veret, fejleszti a városokat,

telepítésekkel növeli az ország létszámát: nyugat-európai hospesek .nagyobbrészt földművesek, kisebb része kézműves;

visszahívja a kunokat: Kiskunság, Nagykunság, betelepíti a szintén nomád jászokat, mindkét csoport külön közigazgatás alá kerül.

Bár a beilleszkedéssel gond van, az elnéptelenedés miatt kevesebb a konfliktus.

Béla engedélyezi a világi és egyházi előkelők betelepítéseit is – eddig ez királyi jog-

Nemcsak betelepítés van, hanem bevándorlás is.

Délről a vlachok (oláhok – románok), északról a csehek, lengyelek.

Az ország lakossága ekkor 70-80%-ban még magyar.

Külpolitika:

 Cél a tatárveszély elhárítása. Szövetségi viszony Haliccsal, Lengyelországgal. Nyugaton a Babenberg örökségért (Ausztria) küzd Béla, ez nem sikerül.

IV. Béla szervezőmunkájának köszönhetően az ország elég hamar talpra állt, méltán nevezhetjük őt a második honalapítónak.

3.1. A MAGYAR NÉP ŐSTÖRTÉNETE, VÁNDORLÁSA ÉS A HONFOGLALÁS

i.e. V.-IV évezred.        AZ URÁLI KOR

Az urali őshaza az Ural hegység és az Ob folyó vidékének erdős, mocsaras vidékeire tehető. Az urali népek gyűjtögető, vadászó-zsákmányoló életmódot folytattak, pattintott kőeszközöket használtak, nagy területen kis csoportokban szóródtak szét. Valószínűsíthető, hogy a népcsoportok nem egy közös nyelvet beszéltek, ám az érintkezés révén jelentős számú közös szókincs alakult ki. (tűz, evez, háló, hal, íj, nyíl szavaink talán ekkoriak) Az i.e. IV. évezredben az éghajlati és népesedési változások az urali népcsoportok lassú kirajzását indították el észak- és kelet-Szibéria felé. A helyben maradt népcsoportokat soroljuk a finnugor népek közé.

i. e. III-II. évezred        A FINNUGOR KOR

A finnugor közösségek a folyók mellé húzódtak, ami azt jelzi, hogy megnőtt a halászat jelentősége. Csiszolt kőeszközöket használtak. A fejlettebb déli népek (indoirániak) közvetítésével az i. e. II. évezred elején megjelent a földművelés és a réz használata. Ugyanakkor a finnek és más népcsoportok északra vándorlásával felbomlott a finnugor közösség. A helyben maradt népek alkotják az ugor népeket, ahová a magyarság ősei is tartoztak.(szavaink: testrészeink elnevezése pl.)

i.e. 1500-1000/500       Ugor kor

Az iráni népek felöl újabb hatások érkeztek: fémek feldolgozása, fémtárgyak készítése, földművelés és az állattenyésztés. Az éghajlat fokozatos felmelegedése miatt az erdős tájak erdős sztyeppé alakultak, a magyarok körében megjelent a nomád állattartás, melynek szavai az ugor népek közös szókincsében is megvannak (ló, másodfű-harmadfű ló, fék, nyereg).

Az ugor törzsek szétválása Kr. e. 1000-500 közt ment végbe. Egy részük, az obi ugorok csoportja északra ment, az erdős vidéken megmaradt a halász-vadász életmód mellett, utódaik: vogulok és osztjákok (saját nyelvükön a mansy és a chanti nép, ők a legközelebbi nyelvrokonaink). A déli, nomáddá vált ugorságból ekkor kezdődött meg a magyarság kialakulása, a helyben maradt népcsoport egy szárazabb, ligetes sztyeppén az állattartás, azaz a nomád életmód felé mozdult el. I. e. 1000 után a magyarság ősei tehát már külön népcsoportot alkottak, és a sztyeppei népek hatása alá kerültek.

A „fehér folt” időszaka (Kr. e. 500-Kr. u. 500): e korszakról nagyon kevés a forrásunk, inkább a következő korszak jelenségeiből következtethetünk az ekkori folyamatokra, változásokra. Ekkor a magyarok már a sztyeppen éltek, török és iráni népek nyelvi és kulturális hatásai érték őket.

BASKÍRIA: (Magna Hungaria – Nagy (Régi) Magyarország)

A magyarok az i. u. 500 után a sztyeppe északi peremén éltek Baskíriában, a Dél- Ural és a Volga-Káma közötti vidéken. Feltehetőleg Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között mehettek ide őseink. Itt török népekkel élhettünk együtt, így ezen népekhez váltunk hasonlóvá. Ekkorra már a nomád életmód, a nomád kultúra, és a nomád társadalmi-gazdasági szervezeti keretek lettek jellemzők elődeinkre. Vélhetően már törzsszervezetben éltek elődeink, amelynek feladatai: az állatállomány védelme, ellátása; a harcok szervezése: zsákmányszerzés, területszerzés-védés, állatállomány szerzése – megvédése. Élén a választott törzsfők álltak, és ez még egy laza politikai szervezet. Egyes nemzetségek, törzsek leszakadhatnak ill. csatlakozhatnak. Erről az őshazáról tudósít a 13.századi domonkos szerzetes, Julianus barát, aki megtalálta itt még magyarul beszélő elődeinket. Aztán a tatárok olvasztják be őket.

LEVÉDIA: 670?         A bolgárok veresége az Ázsiából előnyomuló török kazároktól. A bolgár törzsek többsége nyugat felé, a Balkánra menekült. A sztyeppe nagy része a létrejött Kazár Birodalom uralma alá került. Feltehetőleg ezekben a zavaros időkben a magyar törzsek egy része dél felé húzódott, a sztyeppe értékesebb területeire, a Don mellé. A magyar törzsek így a VII. század végére a kazárok fennhatósága alá kerültek. A kazárok a vazallus törzsek élére hozzájuk hű személyeket állítottak, hogy megkönnyítsék ellenőrzésüket. Valószínűleg ekkor, a VII. század végén került a magyar törzsek élére fejedelemként Levedi. A doni szállásterület róla kapta nevét: Levédia. A magyaroknál kialakult a kettős fejedelemség kazár mintára, névleges hatalom (szakrális – vallási): a kündüé (kende); a tényleges hatalom: a gyuláé nap – hold szimbólum, a bírói szerepet a horka töltötte be. Átvettük(?) a kazár rovásírást. Fejlődnek mezőgazdasági ismereteink – nehézeke. De a nomádok, ha mód van rá, művelnek (inkább műveltetnek) földet, ez nem jelent még most letelepedést.

ETELKÖZ: [Duna és a Dnyeper között, öt folyó köze: Szeret, Prut, Dnyeszter, Bug, Dnyeper].

830?    A Kazár Birodalmon belüli hatalmi harcok lehetővé tették a magyarok önállósulását (a történészek egy része az időpontot későbbre, 860-ra teszi). A magyarok (feltehetően 7 törzs) a Dontól nyugatra lévő sztyeppei területekre húzódtak, Etelközbe. A kazárok ellen fellázadt kabarok is a magyarokhoz menekültek. Ezt követően a kazárok erődöket emeltek a Don mentén (pl. Sarkel erődje a magyarok ellen védekezésül). 838-ban egy kisebb magyar csapat már a Balkánon harcolt a bolgárok hívására.

A magyar források alapján arra lehet következtetni, hogy a szállásváltás együtt járt a hatalomban bekövetkezett változással. Valószínűleg ekkor emelkedett fel az Árpád-ház, ami talán a kettős fe­jedelemség változásával is együtt járt (a régi fejedelmi család, Levedi ága szakrális szerepbe szorult). Álmos fejedelemmé választása 860 körül történhetett, ez jelentős fejlődés a magyar törzsi szervezetben, a vérszerződéssel a magyar törzsek Etelközben szorosabbá tették a szövetségüket.

A magyarság Etelközből kiindulva zsákmányszerző hadjáratokat vezetett északra, másrészt nyugat felé portyáztak, a Kárpát-medencében.

Az önállóvá váló nomád magyarok szálláshelyváltásai a sztyeppi népeknél szokásos okokkal magyarázhatók: vízhiány, legelők kiszáradása, megtámadtatás, vagy épp ellenkezőleg: kedvezőbb helyek elfoglalása.

870-880           A besenyők megjelenése a Volgánál. A kazárok védelmi harcokat folytattak ellenük. Az első be­senyő támadás a magyarokat szállásterületük keleti részének feladására kényszerítette (890 körül). Ekkor szakadhatott meg a kapcsolat a baskíriai magyarokkal, egy másik csoport pedig a Kaukázus térségébe települt át (szavárd magyarok, bár lehet, hogy ez a csoport már hamarabb idevándorolt).

Honfoglalás

A Kárpát-medence politikai viszonyai a honfoglalás előtt

A Kárpát-medence a 9. században 3 hatalom végvidéke (tehát egyik hatalomnak sem itt van a központja):

- A nyugati rész a Keleti Frank Birodalomé, ahol állandóak voltak a belső harcok, egyes részén szláv hűbéres fejedelemség alakult ki (Zalavár központtal);

- A bolgár cárságé a Kárpát-medence déli, erdélyi része;

- Északon a Morva fejedelemség birtokolt területeket.

A frank-morva viszony is rossz, mindketten a magyarokra számítanak szövetségesként (Arnulf ® ¬ Szvatopluk)

A Kárpát-medence középső része a „senki földje”.

A honfoglalás első szakasza, 895-896

A honfoglalás nem egy esemény, hanem többéves folyamat, és valószínűleg tudatos döntés volt

Az Etelközből vezetett hadjáratok során már ismerték a terület politikai és földrajzi viszonyait. Alkalmas életmódjuk folytatására, jelentős ellenállásra pedig nem kellett számítaniuk.

A távozás – szállásváltoztatás oka az lehetett, hogy az etelközi terület nehezen volt védhető a veszélyes szomszédokkal szemben.

894-ben két magyar hadjárat is volt: a bolgárok (Simeon cár) ellen bizánci szövetségben (Bölcs Leó); és

- a frankok ellen morva szövetséggel, ez utóbbi igen véres, a nomád stratégia alapján ez tekinthető előkészítésnek a megszálláshoz.

(Ugyanakkor 894-ben meghalt Szvatopluk, így meggyengült a belviszályok miatt a morva birodalom.)

895-ben Árpád főserege bevonul a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át.

Közben az etelközi szállásterületet keletről besenyő támadás éri ® okai:

- egyrészt a szokásos „dominóelv”: arabok ® úzok ® besenyők ® magyarok

- másrészt Simeon cár szövetséget köt a besenyőkkel- cél az erdélyi sóbányák megtartása

A fősereg nélküli etelközi magyarokat a besenyők megverik, az Al-Duna felé menekülő magyarokat bolgár csapda várta, így a besenyő és bolgár támadások nagy veszteségeket okoztak.

Az egyébként is tervezett Kárpát-medencébe való bevonulás felgyorsul és egyben menekülés is lesz a Kárpátok hágóin: Vereckei-hágó, Tatár-hágó, Békás-szoros. A honfoglaláskor a kettős fejedelemség élén Álmos és Kurszán állottak, de nem tudjuk biztosan, melyikük volt a kündü, s melyikük a gyula.

Álmos fejedelmet a hagyomány szerint Erdélyben feláldozzák, így fia, Árpád lesz a vezér, a fejedelem, s hozzá kötjük a honfoglalást.

A Garam-Duna vonaláig szállják meg a Kárpát-medencét, törzsenként, ezen belül nemzetségenként.

Van veszteség, kb 100 ezer? fő, de a népesség java beköltözik, a források nem utalnak nőhiányra, és lecsökkenhetett az állatállomány.

A honfoglalás második szakasza, kb. 898 - 907

Néhány évig lábadozás a beköltözés után. (Elhelyezkedés, berendezkedés, állatállomány létszámának felnövelése.)

898-ban Arnulf, keleti frank uralkodó Berengár, itáliai király ellen hívta a magyarokat.

899-ben indulnak Itáliába, győznek, s csak 900-ban térnek vissza.

Mivel közben Arnulf meghalt, vége a szövetségnek, s visszafelé útközben elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól s egyben a Garamon túli morva végeket is bekebelezték

900 őszén támadnak a bajorok, de fényes győzelem felettük, a magyarok a gyepűt (határövezetet) az Enns folyóig terjesztették ki ®”Óperenciás tenger”

902-ben a morva állam maradékát is megsemmisítik a Kárpátokon túl.

904-ben a bajorok tőrbecsalták Kurszánt és megölték ® ezzel a kettős fejedelmi rendszer felbomlott, Árpád lesz az egyedüli vezető.

907-ben nagy bajor támadás Pozsonynál, de ismét csak katasztrofális vereséget szenvednek, ezzel lezártnak tekinthető a honfoglalás.

A honfoglaló magyarok száma

A történeti korok népességszámának megállapítása igen nehéz (későbbi korokban általában adóívek alapján számoltak).

Dzsajhani szerint a magyarok hadinépe 870-ben 20.000 főt tett ki (7+3 törzs). Attól függően, hogy a magyar társadalom nomád, félnomád, vagy földművelő volt-e, ez adatból különböző becslések adódnak. Kristó Gyula szerint az összlétszámuk csak 100.000 fő lehetett, viszont Győrffy György szerint csak minden 5. férfi katonáskodott, így az összlétszámuk 500.000. fő.

A honfoglalás kapcsán 100.000-es veszteség, tehát a Kárpát-medencébe kb. 400.000-en jöhettek be a honfoglalók.

A Kárpát-medencében talált helyi népesség kb.150-200.000 főt tett ki ® tehát a magyarok olvasztották be az ittlévőket, s nem fordítva.

Honfoglaláskori mítoszok, mondák

Álmos feláldozása: Kazár szokás volt, hogy 40 éves uralkodás vagy katasztrófa után feláldozzák a fejedelmet

Turul monda: az Árpád-dinasztia totemisztikus eredetmondája: Emese álma + Turul ®Álmos ®Árpád.

Fehér ló mondája: Szvatopluknak földért, vízért, fűért fehér lovat adtunk cserébe.