A)
Géza fejedelemsége és Szent István
államszervező tevékenysége
Géza fejedelem - 972-997
Augsburg
után reális esély népünk pusztulása, mint a korábbi nomádok: hunok, avarok
esetében. A pusztulás alternatívája- hasonulni és beilleszkedni a keresztény,
feudális Európába. E nagy mű kezdete
Géza fejedelemhez kapcsolódik. Ő felismerte a belpolitikai (nomád
életmód válsága) és a külpolitikai realitásokat (nagyhatalmak: Német-római
csász. és Bizánc szorítása), ezért célja európai állammá tenni a magyarokat.
Külpolitika:
973. a quedlinburgi
találkozóra követek küldése - I. Ottóval békét kötött, lemondott a Lajtán
túli területekről; és hittérítőket kért. Házassági kapcsolatokkal is
erősíti hatalmát – lányai férjei:- Vitéz Boleszláv /lengyel fej./, a bolgár
trónörökös, a velencei doge, Aba Sámuel. Istvánnak a bajor hercegnőt, Gizellát szerezte
meg (II.Henrik, a későbbi német császár
húga) - német lovagok érkeztek vele.
Belpolitika: Kurszán kende halála után a
fejedelmi hatalom jelentéktelen lesz, a puszta fejedelmi cím a seniorátus
szerint öröklődött(a nemzetség legidősebb tagja), a tényleges hatalom a
törzsfők kezében van. Géza véresen megtörte a törzs és nemzetségfők uralmát, a
törzsi államocskákat, itt is segít a házasság: - Sarolt, az erdélyi Gyula lánya;
a stratégiailag fontos pontokra katonákat telepített . Erős fegyveres kíséretét
- nehézfegyverzetű varég, szláv, sváb lovagok + magyar vitézek + könnyűlovas
segédcsapatok /székelyek, besenyők/ alkották. Új székhely - Esztergom –
kőpalota.
Megkezdte
a kereszténység terjesztését,
előzmények - bizánci ker., itt élő szlávok is keresztények. Géza is
megkeresztelkedett (István ő is, de életmódjában maradt a régi: „elég gazdag
vagyok, hogy két úrt szolgáljak”. Fiát Vajkot – Istvánt viszont kitűnő keresztény
neveltetésben részesíti. Uralma alá esik a pannonhalmi apátság építésének
megkezdése.
Öröklési
rend megváltoztatása - primogenitúra / elsőszülött
az utód/; Istvánt fogadtatja el utódjául – így látja Géza biztosítottnak műve
folytatását.
Szent István 997-1038
Géza halála
előtt már az ország nagy részét kezében tartja. A fejedelem halálakor azonban Koppány a seniorátus elve alapján
igényli a fejedelmi címet és a levirátus elvén(az özvegyet az elhunyt férj
nemzetségének legidősebb férfitagja ’örökli’) Saroltot. István a primogenitúra
elve alapján akar uralkodni(elsőszülöttség). Koppányt István fegyveres erővel
verte le Veszprém mellett 997-ben.
II.
Szilveszter pápa koronát küld neki III. Ottó császárral egyetértésben, s
1001.január elsején királlyá koronázza Asztrik érsek Esztergomban. István egyik
hatalmasságnak sem vazallusa, hatalmát isteni eredetűnek tartja. A koronázás
növeli István kül- és belpolitikai tekintélyét. Megmaradt riválisaival
fokozatosan leszámol: 1003-ban leveri az erdélyi gyulát, majd Temesvár urát, Ajtonyt
is leveri (Csanád vezér segítségével). A levert törzsfők és nemzetségfők
földjeit elkobozták ®ezáltal
megnövekedett a királyi hatalom.
Az állam megszilárdításának
alapfeltétele a feudális közigazgatás és az egyházszervezet kiépítése.
Az egyházszervezet
kiépítése
Biztosította
a keresztény Európához való kötődést, egyben erősítette a királyi hatalmat. Önálló
magyar egyházszervezetet alakít ki, Esztergom érseki – magyar egyházfő - rangot kap (ellentétben Prágával). Szt. István
10 egyházmegyét alakít – még 9 püspökség.
István
kolostorokat is alapít: bencés: Pécsvárad, Veszprémvölgy.
Az egyházi
hierarchia: érsekség – érsek; püspökség – püspök; káptalanok – prépost; esperesség
– esperes; plébániák - lelkész
Az egyház
anyagi forrásai a hatalmas birtokadományok és a tized.
Az egyház
és az új hit terjedését törvényei is védik és segítik elő: pl. Törvényben írja
elő, hogy tíz falu építsen egy templomot
bevezeti a
kötelező 1/10 fizetését az Egyház számára, az egyházi szokások be nem tartását
bünteti.
Az államszervezet
kiépítése – a vármegyerendszer
István
hatalmát óriási földbirtokai alapozták meg. A volt törzsi földek kisajátítása
után az ország 2/3-a a királyé. A földbirtok túlsúlyán alapuló uralmat
PATRIMONIÁLIS hatalomnak nevezzük. István az országot a királyi tanács
segítségével kormányozta. Tagjai az egyházi előkelők /az 1. generáció mg idegen
eredetű/ és a világi előkelők /törzsi vezetők, behívott lovagok/.
István nevéhez fűződik a feudális
közigazgatás rendszerének kiépítése, a királyi vármegye (KVM) létrehozása.
Minta a frank
grófságok, őrgrófságok rendszere. A vérségi elrendezést a területi alapon való
szerveződés váltja fel.
A vármegye
területét különböző tulajdonjogú földek alkották: egyházi, világi, királyi, alapjait
a királyi várak és birtokok jelentették.
Központja a
legfontosabb királyi vár volt. Katonai,
gazdasági, bírói, közigazgatási funkciókkal bírtak.
A KVM élén
a király által kinevezett megyésispán (a comes) állt. Bíráskodik, beszedi a
királyi jövedelmeket (de egyharmada az övé marad), vezeti a megyei haderőt. A
vármegyeszervezet élén a nádorispán (comes palatinus) állt, aki egyben a
királyi udvar bírája, a nádor a legnagyobb világi méltóság a király után.
Katonai
szervezet kiépítése:
A királynak alárendelt haderő a királyi várakban összpontosult. A várak vezetői
a várispánok voltak, a szolgálatot teljesítő tisztek pedig a X. századi harcos
elemekből létrejött várjobbágyok, akik földet kaptak a birtokból. A várakhoz
tartozó birtokokon dolgoztak a szolgaállapotú várnépek.
A haderő
részét alkották még az olyan szabad birtokosok, akik nem tartoztak az ispán
alá, hanem közvetlenül a királynak voltak alárendelve, őket vitézeknek (miles),
vagy másképp a király szolgáinak, szervienseknek nevezték.
Létrejött
a királyi udvarszervezet és udvartartás. Az önellátó, naturális gazdálkodás viszonyai mellett
az udvar vándorolt, az egyes udvarházakban felhalmozott készleteket (termelt
vagy adóból beszedett) fogyasztotta. Az udvarházak ellátását az udvarnép
végezte.
A korszerű államélet, az önálló
államiság egyéb megnyilvánulásai
Pénzverés: István pénze a dénár (pl. a
szabadok dénárja adó)
Írásbeliség – oklevélkiadás: A királyi
udvarban megjelent az oklevélkiadás, alapító-és adománylevelek.
Törvénykezés: két törvénykönyvét ismerjük,
amelyek a tulajdon védelmével, az új hit megerősítésével és a bíráskodási
gyakorlattal foglalkoztak – itt látható, hogy a szemet szemért elvet felváltja
a vérdíj, s az ítéletek a társadalmi különbségekre is utalnak.
Külpolitika:
István fő célja a béke megőrzése, hogy belső feladatait megoldhassa, házassági
politikája is ezt szolgálja. A németekkel kezdetben jó a viszonya (sógora II.
Henrik), de II. Konrád már függésbe akarta vonni az országot, de István
eredményesen védekezett.
Trónöröklés:
Két fia volt, Ottó korán elhunyt, Imre herceget vadászbaleset érte. Hozzá írta
pedig az Intelmeket, amelyben a kormányzás elveit fejtegette. Unokaöccsét
Vazult nem tartotta alkalmas jelöltnek (pogánynak vélte), ezért húga fiát
Orseolo Pétert jelölte utódjául. Vazult egy állítólagos merénylet-terv miatt
megvakíttatta (uralkodásra alkalmatlanná tette), fiait (Levente, András, Béla)
száműzte. István 1038-ban halt meg, halála előtt Szűz Máriának, annak oltalmába
ajánlotta az országot.
Szt.
István műve évszázadokra kijelölte Magyarország fejlődését. István építette ki
Magyarországon a keresztény és feudális
államot, tette az országot a keresztény Európa részévé, európaivá. Érdemeiért
1083-ban I. László kezdeményezésére szentté avatták.
B)
A tatárjárás és az ország
újjáépítése IV. Béla idején
IV.
Béla politikája a tatárjárás előtt
Intézkedései:
·
Birtokadományozások
felülvizsgálata – sok birtokot vesz vissza, mind a báróktól, mind az egyháztól,
mind a szerviensektől, várjobbágyoktól.
·
Bevezeti
az írásbeli kérvényezést (petíció) rendszerét, egyszerre korszerűsíti a
közigazgatást, és növeli tekintélyét.
·
Leszámol
András híveivel
·
A
királyi tanácsban elégeti a bárók székeit – ezzel is növeli a tekintélyét.
·
Befogadja
a tatárok menekülő kunokat (Kötöny vezér és 40 ezer embere). Úgy vélte ők
támaszai lehetnek a bárók elleni küzdelmében, s a tatárok ellen is. Azonban a
nomád, pogány kunok és a letelepedett, keresztény magyarok között számos konfliktus,
összeütközés keletkezett.
Összességében
Béla lépései elégedetlenséghez vezettek, Béla szakít, legalábbis felhagy
1239-ben a birtokvisszavétellel.
A tatár támadás
A
veszélyről Julianus baráttól értesült az udvar. A domonkos-rendi
szerzetes első útján (1235-36) talált rá az őshazában (Magna Hungaria) maradt
magyarokra. Az elválás óta eltelt közel 800 év ellenére megértette nyelvüket.
Itt olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek
Európát. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak. Julianus barát
1237-ben megpróbált visszatérni a magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel
keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben
elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán
feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Ezt Béla válaszra
sem méltatta.
A veszély
nagyságát nehezen mérték fel, csak Kijev eleste (1240 dec.) után kezd
körvonalazódni.
Külső
segítségre nem lehet számítani – az invesztitúra-háború épp dúl a pápa és II.
Frigyes német-római császár között.
IV. Béla
szervezné az ellenállást, de a birtokosok vonakodnak – nem tartják nagynak a
veszélyt, az sem tartanák bajnak, ha a királyt megleckéztetné a tatár, aki
szerintük, mint előtte már megtette néhány nomád nép, csak betör, aztán kimegy.
A tatárok
1241 márciusában elsöprik a Vereckei-hágónál lévő erőket és betörnek az
országba, hamarosan már Vácot dúlják gyors csapatai. Más tatár portyázó
csapatok végig dúlták Erdélyt és az Alföldet.
Közben
Pesten a német polgárok megölik Kötönyt (a kunokat tatár kémeknek
tartván), a kunok fosztogatva kivonulnak dél felé, útközben két magyar sereget
megverve.
A döntő
ütközetre 1241 ápr. 11-én Muhinál
kerül sor, amely vége katasztrofális magyar vereség lett a Batu kán vezérelte tatároktól.
A
vereség okai:
- Béla rossz hadvezér, rossz a haditaktika.
- Az ellentétek miatt nem volt teljes a mozgósítás
és lanyha volt a katonai fegyelem.
- A nomád harcmodor nem ismerete.
A csatából
a király is nehezen menekül meg, a tatárok üldözik. Ausztriában Babenberg
Frigyes nem fogadja be, sőt elfoglalja a nyugati vármegyéket. Béla végül Trau
várában lel menedéket.
A tatárok
dúlják az országot, 1242 telén átkelnek a Dunán is. Márciusban váratlanul
kivonultak az országból. Feltételezett okai:
- Ögödej nagykán meghalt, s Batu érdekelt volt az
utódlásban;
- a nomád harcitaktika része, hogy az első támadás
a megfélemlítés, a második a végleges hódítás;
- esetleg mégis jelentősebb volt a helyi katonai
ellenállás.
A
pusztítás mérlege
Megmenekülni
csak a kőépületek, leginkább a kővárak tudtak. Pl.: Pozsony, Esztergom
vára – de magát a várost feldúlták a tatárok, Pannonhalma. A lakosság 20-50%-a
elpusztult a feltételezések szerint, közel félmillió a két millióból. Egy
külföldi krónikás szerint Magyarország 350 éves fennállás után megszűnt
létezni. A pusztítás főleg a magyarságot érintette, a hegyvidékek lakosságát
kevésbé. A dúlást követő éhínségben is nagyon sokan meghaltak, hisz a 41-es
terményt vagy a tatárok vitték el, vagy learatni se tudták, s elmaradt számos
helyen a vetés is, kevés volt az élelem a megmaradtak számára is.
IV.
Béla reformjai
Rendet
teremtett a birtokviszonyokban.
Már ő maga
is adományoz – de feltételekkel. Katonaállítási kötelezettséget és várépítést
vár el az adományozottól.
Jelentős
várépítési mozgalom indul meg, királyi és világi egyaránt.
Támogatja
a magánhadseregek megerősödését (bandériumok), rájuk alapozta az ország
haderejét.
Fejleszti
a királyi haderőt is:
Visszahívja
a kunokat (fia István felesége a kun fejedelem lánya Erzsébet lesz),
A városoktól
is megköveteli a katonák kiállítását és azt, hogy vegyék kőfallal körül a
települést – ez a városi kiváltság feltétele lesz.
A királyi
haderő nagy részét továbbra is a szerviensek adják.
Gazdaság
Újra jó
minőségű pénzt veret, fejleszti a városokat,
telepítésekkel
növeli az ország létszámát: nyugat-európai hospesek .nagyobbrészt földművesek,
kisebb része kézműves;
visszahívja
a kunokat: Kiskunság, Nagykunság, betelepíti a szintén nomád jászokat, mindkét
csoport külön közigazgatás alá kerül.
Bár a beilleszkedéssel
gond van, az elnéptelenedés miatt kevesebb a konfliktus.
Béla
engedélyezi a világi és egyházi előkelők betelepítéseit is – eddig ez királyi
jog-
Nemcsak
betelepítés van, hanem bevándorlás is.
Délről a
vlachok (oláhok – románok), északról a csehek, lengyelek.
Az ország
lakossága ekkor 70-80%-ban még magyar.
Külpolitika:
Cél a tatárveszély elhárítása. Szövetségi
viszony Haliccsal, Lengyelországgal. Nyugaton a Babenberg örökségért (Ausztria)
küzd Béla, ez nem sikerül.
IV. Béla
szervezőmunkájának köszönhetően az ország elég hamar talpra állt, méltán
nevezhetjük őt a második honalapítónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése