Fogalmak, nevek, földrajzi helyszínek, évszámok

Ókori Kelet:

állam: meghatározott területen történelmileg kialakult tartós emberi közösség, általában azonos nyelvű, kultúrájú városok és falvak együttese. Az állam szervezeteivel (hivatalnokság, katonaság) a közösség (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja, elvben a közösség érdekében. A magántulajdon megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöttével alakult ki, az i.e. 4. évezredben a Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom).

deportálás: bizonyos szempontok alapján (vallás, bőrszín, nemzetiség) kiválasztott embertömegek vagy egész népek új lakhelyre, gyűjtőtáborba, munkatáborba való költöztetése, kényszer útján. Az ókorban az asszírok alkalmazták, de a módszert átvette az Újbabiloni Birodalom is (a zsidók babiloni fogsága).

despotizmus (a görög despota [= úr] szóból): korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvények, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori Keleten volt jellemző, de más korszakokban is létezett. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották.

egyistenhit (monoteizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot egyetlen isten teremtette és irányítja. Először a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy világvallásai közül a kereszténység és az iszlám is monoteista.

messiás (a héber szó jelentése: felkent): a zsidóság megváltója, akinek eljövetelét a próféták megjövendölték. A keresztények Jézust tekintik a Messiásnak, a zsidók továbbra is várják eljövetelét.

nomád: vándorló életmódot folytató, legeltető állattenyésztéssel foglalkozó népek elnevezése.

sokistenhit (politeizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja.

Mózes: Próféta, a Biblia neki tulajdonítja az Egyiptomból való kivonulást és a tízparancsolatot. A hagyomány szerint Mózes írta a Biblia első öt könyvét (Tóra). A Mózes életével kapcsolatos hagyományok történelmi hitele kétséges

Noé:A Biblia szerint az emberiség (Ádám után) második ősatyja, pátriárka. Csak ő és családja menekült meg az emberiséget elpusztító özönvíz idején, valamint a hajójába gyűjtött élőlények.

Salamon: Izraeli király a Kr. e. X. században. Dávid király fia volt, felépíttette Jeruzsálemben az első Templomot. Építkezéseihez erősen központosította az országot, magas adókat vetett ki. Halála után az ország kettészakadt (Izrael és Júda). A Biblia (amelynek a hagyomány szerint több részét – Énekek éneke, Példabeszédek stb. – is Salamon írta) bölcsességéről emlékszik meg.

Jeruzsálem: Város Izraelben. Három vallás (zsidó, kereszténység, iszlám) szent városa. Az ókorban az egységes zsidó álla, majd Júdea fővárosa. Itt állt Salamon temploma, majd annak lerombolása után a második templom. A város mellett végezték ki Jézus Krisztust. Az iszlám szerint innen emelkedett fel a mennybe Mohamed próféta.

Palesztina:Történelmi terület a Földközi-tenger keleti partjainál, Föníciától délre. Itt vezettek a Mezopotámiát, Kis­Ázsiát és Egyiptomot összekötő kereskedelmi útvonalak. Emiatt rendszerint a környező birodalmak érdeklődésének előterében volt. Valószínűleg a Kr. e. XIII. század végén telepedtek le a térségben a zsidó törzsek.

Kr. e. 10. század: a zsidó állam fénykora

Ókori Hellasz

arisztokrácia (az arisztoi [= legjobbak) görög szóból): a görög társadalom nagybirtokos, vezető rétege az átmeneti kortól. A Kr. e. V. század elejéig, ha csökkenő mértékben is, de a politikai hatalom birtokosai voltak. Később tágabb értelemben az egyes országok földbirokos vezető rétegét jelölte e fogalom.

arkhón: Athénban az arisztokratikus köztársaság idején az állam élén álló arisztokrata származású hivatalnok.Hivatali idejük lejárta után az Areioszpagosz munkájában vettek részt. A tisztség - jelentősége fokozatosan csökkent, a demokrácia időszakában is fennmaradt, ám az ~-okat sorsolással választották.

bölcselet (filozófia): a világ egészével, annak eredetével és megismerhetőségével (az ember és a világ kapcsolatával) foglalkozó tudomány. A görögöknél jelent meg. Kezdetben a -tudományos gondolkodás egészét felölelte, majd sorra leváltak róla a szaktudományok. A ~ alapkérdése az anyagi és a szellemi (anyagon túli) világ között fennálló viszony, s az erre adott válasz alapján megkülönböztetünk idealistákat és materialistákat.

bulé (tanács): államhatalmi szerv Athénban. Előbb (Szolón idején) 400, majd (Kleiszthenész reformjai után) 500 tagja volt (ötszázak tanácsa). Minden phülé 50-50 tagot küldött a tanácsba a polgárjoggal rendelkezők közül, sorshúzással. A népgyűlés ülései közötti időszakban kisebb ügyekben döntött, s előkészítette a fontos kérdéseket a népgyűlés számára.

cserépszavazás (osztrakiszmosz): eljárás, amelyet Kleiszthenész vezetett be a zsarnokság megelőzésére (Kr. e. 508-ban). Bármely polgár kérhette a ~ megrendezését, ha úgy gondolta, hogy valaki zsarnokságra tör. Ha a szavazás érvényes volt (6000 szavazat), akkor a bedobott cserépdarabokon legtöbbször szereplő polgárt 10 évre száműzték a városból, de vagyonát megtarthatta. A ~ Athén belpolitikai harcainak egyik eszközévé vált, a politikai ellenfeleket ezzel a módszerrel lehetett eltávolítani.

demokrácia: népuralom, a görög ~ démosz (= nép) szóból. A szabad polgárok irányították és ellenőrizték az →állam működését azáltal, hogy részt vehettek a hatalom intézményeinek (népgyűlés, bulé, esküdtbíróság) munkájában, s betölthettek állami hivatalokat. A népakarat a szavazásokon, a többségi elv alapján érvényesült. A ~-t Athénban Kleiszthenész reformjai alapozták meg, s fénykorát Periklész idején élte (Kr. e. V. század), amikor ténylegesen biztosította a szabad polgárok számára a beleszólást államuk életébe.

démosz (görög nép szóból): a görög társadalom egyik rétege: kereskedők, kézművesek, parasztok. A Kr. e. VIII-VI. században a gazdasági fejlődés hatására egyes csoportjai meggazdagodtak, társadalmi súlyuk megnőtt. Fokozatosan politikai jogokat nyertek, s kivívták a demokráciát.

ekklészia: a népgyűlés elnevezése Athénban. A demokrácia idején (a Kr. e. V. századtól) minden fontos döntés letéteményese. Tagjai a 20. életévüket betöltött szabad polgárok, akik közül mindenki javasolhatott törvényeket.

esküdtbíróság (héliaia): az igazságszolgáltatással foglalkozó testület Athénban. Szolón vezette be.

hellenizmus: történelmi korszak az ókori Keleten a Kr. e. III. és a Kr. e. I. század között. Kialakulása azzal magyarázható, hogy a Nagy Sándor által meghódított területeken elterjedő görögség átalakította e területek gazdaságát, társadalmát és kultúráját. Kultúrális értelemben a görög és a keleti műveltség keveredése.

idealizmus: világnézet és filozófiai szemlélet, amely a szellemi (anyagon kívüli) világot tekinti elsődlegesnek az anyagival szemben. Az ~ nem feltétlenül jelent vallásosságot.

klasszikus kor: görög történelmi és művészettörténeti korszak (Kr. e. V-IV. század). Virágzó árutermelés jellemezte, és sok rabszolga dolgozott a termelésben. A démosz sok poliszban előre tört, s helyenként kialakult a demokrácia. Az időszak végére jelentősen növekedtek a poliszon belüli vagyoni különbségek és a poliszok közötti ellentétek. A ~ a görög kultúra aranykora. A kor szobrászata mozgalmas, érzelmeket kifejező (Müron, Pheidiasz), fénykorát élte a görög drámairodalom, a színház, a filozófia és a történetírás

metoikoszok: együttakók. Társadalmi réteg Athénban. Szabadok, főleg bevándorlók, akik nem rendelkeztek polgárjoggal, s így nem vehettek részt a polisz politikai életében, de gazdasági, elsősorban kereskedelmi és ipari tevékenységgel foglalkozhattak

mitológia (a görög mítosz [= monda] szóból): egy nép mítoszainak összessége. A mítoszok az istenekről és más természetfeletti lényekről szóló történetek, melyek a korszak embere számára választ adtak olyan alapvető kérdésekre, mint a világ, az emberek és az istenek eredete, a természeti és társadalmi jelenségek okai stb.

napidíj: az athéni polgároknak fizették a népgyűlésen, illetve a színházi előadásokon való megjelenésért Periklész idején (Kr. e. V. század közepe). A demokrácia kiteljesedését szolgálta, mert lehetővé tette, hogy a szegényebb polgárok is részt vehessenek a politikai életben.

olimpiai játékok: Zeusz tiszteletére rendezett ünnepi játékok (sportversenyek). Kr. e. 1000 körül kezdődtek a viadalok, Kr. e. 776-ból maradt ránk az első feljegyzett eredmény (ez a görög időszámítás kezdő éve), s egészen a Kr. u. a IV. század végéig tartottak ~-at. A négyévenként megrendezett versenyek idejére békét hirdettek, hogy minden ~ polisz polgárai részt vehessenek a nagy erőpróbán, amely a görögség összetartozását is erősítette.

phülé: a szó eredeti jelentése törzs, később területi alapon szerveződő közigazgatási egység Athénban. Kleiszthenész reformjai révén (Kr. e. 508) a tíz ~ jött létre, s közülük mindegyik egy városi, egy szárazföldi és egy tengerparti területből állt. Mivel a ~-k küldtek tagokat fontos testületekbe (pl. a buléba), ez a látszólag földrajzi, valójában azonban társadalmi tartalmú felosztás biztosította a démosz fölényét az arisztokráciával szemben.

polisz: görög városállam. Az átmeneti korban (Kr. e. XII-VIII. század) jött létre. A városból és közvetlen környezetéből állt. Saját alkotmánya, törvényei; saját gazdasága és hadserege van.

sztratégosz: katonai vezető Athénban. Jelentős politikai hatalommal is bírt. A tisztség fontosságát mutatja, hogy a 10 ~-t akkor is választották, mikor a többi hivatalt már sorsolással lehetett elnyerni. ~-ként vezette Athént tizenöt éven át Periklész (Kr. e. V. század közepe).

Arisztotelész:Kr. e. IV. századi görög tudós, a történelem egyik legnagyobb hatású filozófusa. A filozófia mellett a csillagászat, politológia, pedagógia, nyelvészet, irodalomtudomány művelője volt. Platón tanítványa volt, majd Nagy Sándor nevelését irányította. Később Athénba költözött, és iskolát nyitott. A középkor folyamán az egyik legtöbbet idézett ókori szerzővé, tekintéllyé vált.

Hérodotosz: Kr. e. V. századi görög történetíró, "a történetírás atyja". A görög-perzsa háborúk történetéről szóló munkája az első történészi munkának tekinthető mű.

Kleiszthenész: Athéni arisztokrata politikus a Kr. e. VI. században. Peisziszratosz uralkodása idején arkhón lett. Később menekülnie kellett Athénból. 510-ben, az utolsó athéni türannosz (Hippiasz) elűzésekor tért vissza, majd ismét menekülnie kellett. 508-ban térhetett vissza, és reformjaival demokratikus politikai rendszert vezetett be Athénban. A legfontosabb politikai testületté a népgyűlést (ekklészia) tette. Az arkhónok helyett az évente választott tíz sztratégosz irányította Athént. Bevezette a cserépszavazás intézményét a türannoszok visszatérésének megakadályozására.

Nagy Sándor: Makedón uralkodó (III. Alexandrosz, Kr. e. 336-323). Perzsia, Egyiptom meghódítója, maga is despota lett. Számos várost alapított, amit magáról nevezett el.

Periklész: Athéni arisztokrata családból származott. Kr. e. 443-tól sorozatban 15-ször választották meg sztratégosznak, Athén legfontosabb vezetője volt. A népgyűléseken részt vevőknek napidíjat biztosított, így a szegényebbek is részt vehettek az állami ügyek eldöntésében (magának pedig hűséges szavazóbázist teremtett). Külpolitikájában igyekezett növelni Athén befolyását. A déloszi szövetség (mely a perzsák ellen jött létre) tagjai által fizetett, kötelező adóvá vált "hozzájárulásból" fedezte az athéni hadikiadásokat, építkezéseket (Akropolisz). 

Pheidiasz: Az ókor egyik legnevesebb szobrásza a Kr. e. V. században. Leghíresebb munkái: az olümpiai Zeusz­szobor, Pallasz Athéné szobra a Parthenónban, a Parthenón frízei

Platón: Athéni idealista filozófus, iskolaalapító a Kr. e. V-IV. században. Arisztokrata családból származott. Szókratész tanítványa volt. Az Akadémosz-ligetben, Athén közelében, alapította meg iskoláját, az Akadémiát. 

Szolón: Athéni arisztokrata politikus. Kr. e. 594-ben arkhónként a társadalmi feszültségek enyhítésére több intézkedést hozott: eltörölte az adósrabszolgaságot, és timokratikus (vagyoni alapú) alkotmányt dolgozott ki. Így az államügyek intézésében a démosz gazdagabb tagjai is részt vehettek.

Thuküdidész: Görög történetíró a Kr. e. V. században. . Hadvezérként vett részt a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431-404), de egy veresége után száműzték. Ekkor látott neki a háború története megírásának (műve nem készült el teljesen). Munkája az első történészi munkának tekinthető történetírói alkotás. Alkalmazta a forráskritikát, igyekezett feltárni a történések közötti mélyebb összefüggéseket.

Alexandria: Nagy Sándor által alapított kikötőváros a Nílus torkolatvidékén. Kikötőjéről, a pharoszi világítótoronyról és hatalmas könyvtáráról (a korabeli világ egyik szellemi központja) volt nevezetes az ókorban.

Athén: Görög város Közép-Görögországban, az Attikai-félszigeten.  Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival itt vezették be először a demokráciát. Az V. századra Athén Hellasz legnagyobb kereskedelmi és kulturális központja lett, a görög-perzsa háborúk idején a görög erők egyik fő szervezője volt.

Olümpia: Ókori görög város a Peloponnészoszi-félsziget északnyugati részén. Kr. e. 776-tól itt tartották a görögök a legnagyobb összgörög ünnepségsorozatot, a Zeusz tiszteletére rendezett olümpiai játékokat.

Olümposz: Hegy Görögország északi részén. Az ókori görög mitológia szerint a legfontosabb istenek lakhelye volt

Kr. e. 776: Az első feljegyzett olümpiai játékok.

RÓMA

censor: magistratus Rómában Kr. e. 443-tól. Csak patríciusok tölthették be, s kezdetben két ~-t választottak, öt év időtartamra. A polgárok vagyonbecslését, vagyoni osztályokba való besorolását végezték, amely az adózás és a politikai szerepvállalás alapja volt.

colonus: szabad bérlő a római császárkorban. A csökkenő rabszolgalétszám miatt a nagybirtokok egy részét kis parcellánként szabad (esetleg saját földdel is rendelkező) embereknek adták ki művelésre, pénz, majd mindinkább terményhányad fejében. Kezdetben a birtokközpontoktól távolabb, majd mindenütt tért hódított e rendszer. Elterjedése révén (amely a Kr. u. III. századra tehető) a piacra vitt áru mennyisége csökkent, így az árutermelés beszűkült. Később igyekeztek a ~ szabadságát korlátozni (pl. földhöz kötötték), s így a nagybirtokossal szembeni személyi függősége is kialakult

consul (konzul): a római köztársaság korában a legfőbb →magistratus, az állam élén álló két hivatalnok elnevezése. A →senatussal együtt irányították a köztársaságot. Háború esetén a hadsereg parancsnokai voltak. Tisztségüket egy évig tölthették be. Kezdetben csak →patrícius lehetett ~, majd az egyikük a -+ plebejusok köréből került ki. A császárkorban az uralkodók egyik címévé vált.

diktátor (dictator): teljhatalommal rendelkező katonai és polgári vezető Rómában a köztársaság korában, akit végveszély esetén választottak ki a →consulok. Intézkedéseiről hivatala lejárta után sem kellett elszámolnia. E hivatalt csak fél évre lehetett elnyerni.

Dinasztia: elődje akaratából és/vagy családjából van az utód.

feketelistázás (proscriptio): a törvényen kívül helyezett politikai ellenfelek névsorának közzététele. A listán szereplőket bárki büntetlenül megölhette, sőt feladóik részesedtek vagyonukból. A ~-t először Sulla alkalmazta diktatúrája alatt (Kr. e. 83-79).

gladiátorok: az etruszk halotti viadalokból kifejlődő cirkuszi játékok szereplői, akik egymással vagy vadállatokkal küzdöttek meg a közönség szórakoztatására. Többnyire rabszolgák, akik azonban vagyont gyűjthettek és sikereik révén szabaddá válhattak.

Julián-naptár: a Julius Caesar által meghonosított új naptár amely – egyiptomi csillagászok segítségével – javította a régi naptár hibáit. Bevezette a szökőévet, s így pontosította az időszámítást. A ~-t csak a XVI. században korrigálta ismét a Gergely-naptár

lovagrend: Rómában a kereskedelemmel és adóbérlettel foglalkozó réteg, mely a törvények értelmében emiatt nem vállalhatott hivatalt. Elnevezése a vagyoni beosztás szerinti lovas szolgálatból ered. A ~- tagjai elsősorban a →provinciák jövedelmeiből gazdagodtak, s a →néppártot támogatták. 

magistratus (a latin mester, elöljáró szóból): az ókori Rómában az állami tisztség illetve e tisztségek révén hatalommal rendelkező személy neve. A ~-ok viselői nem kaptak fizetést, hogy csak vagyonos, így megvesztegethetetlen emberek tölthessék be e feladatokat. A megvesztegethetetlenséget és a köz érdekének fokozott érvényesítését szolgálta a kollegialitás (többen viselték ugyanazt a hivatalt) és a személyek évenkénti cseréje is. A Kr. e. III. századig a ~-ok zömét csak →patríciusok tölthették be.

néppárt (populares): politikai csoport a római köztársaságban a Kr. e. II-I. században. Idetartoztak a hatalomból kisebb mértékben részesülő, feltörekvő →arisztokraták és →lovagok. Célja a hatalom megragadása volt, s ennek érdekében a köztársaság reformját hirdette, és a →plebs követeléseit is hangoztatta (pl. a földosztást). ~--i politikus volt pl. Julius Caesar.

néptribunus: a --~ plebejusok érdekeit védő tisztségviselő az ókori Rómában Kr. e. 494-től. →Vétójogával élve megsemmisíthette a köznép számára hátrányos törvényeket és rendelkezéseket, s a köznép érdekében törvényeket javasolhatott. Személye sérthetetlen volt, s ezzel védelmet nyújthatott a plebejusoknak. Kezdetben 2, majd 10 ~-t választottak.

optimaták (a legjobbak): politikai csoport a római köztársaságban a Kr. e. II-I. században. A hatalmat birtokló senatori →arisztokráciát képviselte. Célja a hagyományos köztársasági intézmények megerősítése, a változások megakadályozása.

patrícius (a latin jó apától származó kifejezésből): a Róma alapítóinak tekintett →nemzetségek polgárjoggal rendelkező vagyonos tagjai, akik a királyság megdöntésétől a Kr. e. III. századig a hatalom egyedüli birtokosai voltak. Uralmuk egyrészt a kizárólagosan birtokolt hivatalokon, másrészt az örökölt és az →ager publicusból - kozföldből - megszerzett földbirtokon alapult.

plebejus (a latin tömeg kifejezésből): olyan szabad Rómában, aki nem tartozott a patrícius nemzetségek kötelékébe. Parasztok, kereskedők és iparosok voltak, s kezdetben (a királyok korában) nem rendelkeztek polgárjoggal, így nem részesülhettek az →ager publicusból sem. A köztársaság korában hosszú harcot vívtak egyenjogúságukért, melyet egyre fontosabbá váló katonai szerepük miatt a Kr. e. III. századra ki is vívtak.

plebs: a római köznép. A római parasztság tönkremenetele idején (a Kr. e. II. században) a városokba áramló, ingyenélő vagy napszámos munkákból tengődő szabadokat nevezték így. Az állam ingyengabonával tartotta el, és cirkuszi játékokkal szórakoztatta. A politikai életben is sokszor felhasználták e könnyen befolyásolható tömeget.

pontifex maximus: a papi testület feje Rómában. Augustustól Constantinusig e méltóságot a császárok viselték.

principatus: az Augustus által kiépített leplezett egyeduralom. A kifejezés a princeps senatus, azaz a szenátus első embere kifejezésből ered, aki elsőként szólalhatott fel és szavazott. A hadseregre támaszkodó egyeduralkodó a köztársasági érzelmekre, hagyományokra tekintettel a köztársasági tisztségeken keresztül gyakorolta hatalmát. A rendszer évszázadokig működött, de a köztársasági formákat mind nyíltabban mellőzték.

provincia: tartomány, a meghódított területeken kialakított igazgatási egység a Római Birodalomban. A rómaiak Itália meghódítása után a távolabb fekvő területeket szervezték ~-ákká. Ezek élére római helytartót állítottak. Az itteni hivatalnokokat kinevezték és nem választották. A ~-ák lakossága adót fizetett Rómának, s nem voltak politikai jogai.

romanizálódás: a latin nyelv és kultúra átvétele. A folyamat a Római Birodalom nyugati területein volt átható erejű, míg keleten a görögös kultúra mellett hatása mérsékeltebb volt.

senatus (szenátus): a vének tanácsa Rómában. Az intézményt az etruszkoktól vették át a királyság korában. A köztársaság idején a legfőbb hatalom birtokosa, megerősítette a törvényeket, felügyelte a →magistratusokat, a pénzügyeket, a vallási életet, irányította a külpolitikát. A császárkorban lassan jelentéktelenné vált. Tagjai a volt magistratusok, akiket a →censorok jelöltek ki. A királyság korában 100, később 300, majd Sulla idejétől 600 tagja volt.

triumvirátus (három férfi szövetsége): két politikai érdekszövetség elnevezése Rómában, a köztársaság válsága idején. Az első ~ (Caesar, Crassus, Pompeius, Kr. e. 60) célja a consuli tisztség, majd egyéb hivatalok megszerzése a senatori arisztokrácia ellenében. A második ~ (Octavianus, Antonius, Lepidus, Kr. e. 43) célja Julius Caesar gyilkosainak megbüntetése, s a hatalom megtartása azokkal szemben, akik a régi köztársasági államrend helyreállítását akarták.

vétójog (a latin veto [= tiltakozom) kifejezésből): valamely személy vagy testület joga arra, hogy bizonyos törvények, rendeletek életbe lépését megakadályozza. (Lásd: →néptribunus)

zsoldoshaderő: fizetésért (zsoldért), hivatásszerűen harcoló katonákból álló hadsereg. Mind a görögöknél, mind a rómaiaknál akkor jelent meg, mikor a szabad középrétegek gazdasági helyzete megingott, s nem bírták a katonáskodás anyagi terheit. A ~ általában nagy harci értéket jelentett, de egyes politikusok könnyen felhasználhatták a hatalomért folyó küzdelmekben.

Kronológia: 

• Kr. e. 753 (Róma hagyomány szerinti alapítása),
•  Kr. e. 510 (a köztársaság létrejötte),
• Kr. e. 264-146 a pun háborúk időszaka 
• Kr. e. 60. Az első triumvirátus létrejötte.
• Kr. e. 48: a pharszaloszi csata. Caesar legyôzi Pompeiust.
• Kr. e. 44: Caesar meggyilkolása.
• Kr. e. 31: az actiumi csata. Octavianus legyôzi Antoniust, s megszerzi az egyeduralmat.
• Kr. e. 27–Kr. u. 14: Octavianus (Augustus) uralkodása. A principátus rendszerének kiépítése.

NEVEK

Antonius, Marcus (Kr. e. 83–30): római politikus és hadvezér. Caesar hadvezére, majd a második triumvirátus (Kr. e. 43) tagja. Octavianusszal szemben Actiumnál vereséget szenvedett (Kr. e. 31), s öngyilkos lett.

Caesar, Julius (Kr. e. 100–44): római politikus és hadvezér. Néppárti támogatással került a hatalom közelébe, s tagja lett az elsô triumvirátusnak (Kr. e. 60). Katonai sikerek után, a hadseregére támaszkodva megszerezte az egyeduralmat (Kr. e. 48), és reformokat vezetett be. Nyíltan felrúgta a köztársasági hagyományokat, s ezért a senatus köztársaság párti tagjai meggyilkolták.


Gracchusok (Kr. e. II. sz.): római politikus testvérpár, néptribunusok. 1. Tiberius Kr. e. 133-ban a parasztkérdés megoldása érdekében felújította a Licinius-féle földtörvényt, földet akart osztani nincsteleneknek. Ellenfelei meggyilkolták. 2. Caius Kr. e. 123-ban lett néptribunus. Folytatta a földosztást és Karthágó területén akart letelepíteni nincsteleneket. A szövetségeseknek is római polgárjogot akart adni, emiatt azonban a római nép egy része is ellene fordult. Egy népgyűlésen kitört verekedés során öngyilkos lett.

Hannibál (Kr. e. 247–183): A punok legendás tehetségû hadvezére a második pun háborúban (Kr. e. 218–201). Zseniális stratégiai lépése, hogy északról támadt Itáliára, remélve, hogy csatlakoznak hozzá az itteni, nem régen római uralom alá került népek. Seregével átkelt az Alpokon, és Cannae-nál bekerítette és megsemmisítette a római sereget. Mikor Róma sereget küldött Karthágó ellen, hazarendelték, s városától nem messze döntô vereséget szenvedett (Záma, Kr. e. 202). Sikertelenül akart újabb Róma-ellenes háborút szervezni, s ezért öngyilkos lett.

Marius, Gaius (Kr. e. 157–87): néppárti politikus Rómában.A hadsereg válságát a zsoldos haderô felállításával oldotta meg, győzelmei helyreállították Róma külpolitikai tekintélyét. A hatalomért fegyveres harcot folytatott a szenátori párt vezére, Sulla ellen, ami a polgárháborús idôszak kezdetét jelentette Róma történelmében.

Octavianus, Caius (Kr. e. 63–Kr. u. 14): római politikus. Caesar unokaöccse, a második triumvirátus (Kr. e.43) tagja. Antonius legyőzése után kiépítette sajátos, köztársasági formákkal leplezett egyeduralmát, a principátust. Kormányzása belső és külső békét hozott (Pax Romana). Augustus néven is ismert.

Pompeius (Kr. e. I. sz.): római hadvezér, a köztársaság válságos időszakára jellemző hatalmi harc egyik résztvevője. Politikusi pályáját a Spartacus elleni harc és a kalózok legyőzése alapozta meg. Részt vett az első triumvirátusban (Kr. e. 60), majd Caesarral szemben a senatus mellé állt. Caesar Pharszalosznál legyőzte (Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, ahol meggyilkolták.

Scipio, Cornelius (Kr. e. 236–184): római hadvezér. A második pun háborúban Zámánál döntô gyôzelmet aratott Hannibál felett (Kr. e. 202). Diadaláért megkapta az Africanus nevet.

Spartacus (Kr. e. I. sz.): az ókor legnagyobb rabszolgafelkelésének (Kr. e. 73–71) a vezetôje. Thrák származású, gladiátorként állt a felkelôk élére. Több római sereget legyôzött, s többször megváltoztatta a rabszolgasereg útirányát. Crassus seregével szemben Dél-Itáliában vereséget szenvedett, s ebben a csatában esett el.

Sulla (Kr. e. 138–78): római hadvezér, a szenátori párt vezére. Sikeresen harcolt Kis-Ázsiában, majd serege élén hazatért, s Mariussal szemben megszerezte az egyeduralmat. Ellenfeleit kegyetlen eszközökkel (pl. feketelisták, vagyonelkobzás) semmisítette meg, s diktátori hatalmát a senatus tekintélyének helyreállítása és a köztársasági rend védelme érdekében gyakorolta. Önként mondott le a hatalomról (Kr. e. 79).

TOPOGRÁFIA

Actium: földnyelv Görögország északnyugati részén, a Jóntengernél, ahol az ókorban híres Apollón-szentély állt.Kr. e. 31-ben az itteni öbölben gyôzte le Octavianus Antonius és Kleopátra hajóhadát.

Capua: város Közép-Itáliában, ide épült meg az első római út  Via Appia, volt itt gladiátor iskola, ahonnan kirobbant a Spartacus-féle rabszolgafelkelés

Cannae: város Dél-Itáliában, melynek közelében Kr. e. 216-ban Hannibál legyôzte a római sereget.

Karthágó: ókori város a mai Tunézia tengerparti vidékén. A punok alapították a Kr. e. IX. század végén. A kereskedôváros a Kr. e. III. századra a Földközi-tenger nyugati medencéjének urává vált. A Rómával vívott három háborúban (pun háborúk, Kr. e. III. század közepe– Kr. e. II. század közepe) elôször a térség fölötti befolyását, majd létét is elvesztette. A helyén késôbb római város jött létre, mely nem volt jelentôs.

Pharsalos: a mai Görögországban található, itt győzte le J. Caesar Pompeius seregeit.

Róma: város Közép-Itáliában, a Tiberis folyó partján. Kr. e. 753-ban alapították a latinok, s késôbb az innét kiinduló hódításaik révén létrejött Római Birodalom központja volt. A birodalom bukása után jelentôségét mint a pápaság székhelye ôrizte meg.

Záma: város a mai Tunézia területén. A második pun háborúban itt szenvedett vereséget Hannibál hadserege Cornelius Scipio római légióitól (Kr. e. 202). A csata Róma javára döntötte el a régóta folyó küzdelmet.