AZ ÁRPÁD-HÁZI MAGYAR URALKODÓK 2.
II. András 1205-35
Sok birtokot adományozott el, megrendült a királyi hatalom. Gertrudis, Bánk bán.
Hadjáratok - Halics, Balkán, keresztes hadjárat. (Jeruzsálem királya). Aranybulla, 31 cikkely, nemesek alapvető jogai: adómentesség, bírói ítélet nélkül nem fogható el, csak a király és a nádor ítélkezhet felettük, szabad végrendelkezés, csak az ország védelmében köteles harcba vonulni.
IV. Béla 1235-70
II. András fia, a királyi hatalom megerősítése volt a célja. Julianus barát, tatár veszély, tatárjárás. Muhi. 2. honalapító. Kővárak, városfejlődés, telepítések, bevándorlás.
V. István 1270-72
Kun felesége volt, Erzsébet, már apja életében királyként uralkodott a keleti országrészben, Rövid uralkodását kezdettől fogva viszályok jellemezték, apja hívei közül számos ellenfele akadt. Lányát, Máriát Anjou Károly szicíliai királlyal jegyezte el. Ez alapozta meg az Anjou-ház későbbi trónigényét.
IV. Kun László 1272-1290
V. István fia, szívesebben tartózkodott „szeretett kunjai”-val, mint a magyarok között, jó katona volt és rossz politikus. Hatalmát korlátozták a főúri csoportok, majd a pápa is. Dicső tette az 1278-as morvamezei csata, ahol Habsburg Rudolffal szövetségben legyőzte a cseh királyt. Kevésbé az 1282-es Hód tavi, amikor kunjait győzte le. Uralkodása alatt hívták össze az országlakosok gyűlését Rákos mezejére. Kun szeretői voltak, s végül a kunok ölik meg.
III. András 1290-1301
Lehet, hogy már nem Árpád-házi. Apja István, II. András magyar király el nem ismert fia. Hatalmát a főurak korlátozták, váratlan halála megakadályozta, hogy megerősítse a királyi hatalmat. Ezt a rendiség kiépítésével próbálta volna meg. Ő az utolsó Árpád házi uralkodó.
Társadalmi változások a 13. század 2. felében
Tartományúri hatalom, familiaritás
A belső viszályok, a régebbi és az újabb adományozások, a várépítés joga lehetővé tette, hogy az előkelők leghatalmasabbjai, az országos méltóságokat is betöltő BÁRÓK hatalmas területeket birtokoljanak. Ezt igyekeztek egybeszervezni, így létrejön a tartományúri hatalom. A tartomány igazgatását, az uradalmak irányítását, a bandérium tisztikarát, a méltóságból adódó ügyeket a befolyásuk alá került kisebb birtokosok intézték. Ez a jelenség a FAMILIARITÁS. A hűbériséggel nem azonos. Familiárisai a királynak és az egyházi előkelőknek is lehettek.
A 13. század végén a legnagyobb tartományurak, a kiskirályok saját udvarral, hadsereggel és külpolitikával bírtak, királyi felségjogokat gyakoroltak, pl. pénzverés.
Legjelentősebbek:Csák Máté, Aba Amadé, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegiek, Babonicsok.
A 13. század végén a legnagyobb tartományurak, a kiskirályok saját udvarral, hadsereggel és külpolitikával bírtak, királyi felségjogokat gyakoroltak, pl. pénzverés.
Legjelentősebbek:Csák Máté, Aba Amadé, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegiek, Babonicsok.
A jogilag egységes nemesség és a nemesi vármegye kialakulása
Az Aranybullában a nemes (nobilis) szó még csak az előkelők vékony rétegét jelölte. IV. Béla 1267-ben kiadott kiváltságlevele viszont már elismerte a királyi szerviensek nemességét is. A formálódó nemesi társadalomba a várjobbágyok egy része is bekerült. Nemessé válásukkal a királyi vár-szervezet végleg bomlásnak indult.
A királyi vármegyerendszer meggyengülésével a szerviensek nehéz helyzetbe kerültek. Az Aranybulla jogilag segített rajtuk, de a megyében magukat meg kellett védeniük a bárók hatalmával szemben. A királyi bíróság fölkeresése - a nagy távolságok miatt - nehézségekbe ütközött. A Zalai szerviensek már 1232-ben felhatalmazást kaptak a királytól, hogy ügyeikben saját maguk ítélkezhessenek, „nemesi bírákat”, ún. szolgabírákat (azaz a királyi szolgák bíráit) választottak. Ez fokozatosan elterjed, s a királyi vármegye helyébe a nemesi vármegye lép. Élén a király által kinevezett főispán áll, de a megyei ügyeket a nemesek által választott szolgabírók intézik. A megyék követeket küldhetnek atörvénylátó napra, majd a kialakuló országgyűlésre.
Számos népcsoport rendelkezett saját önigazgatással, kollektív szabadsággal. Ilyenek a kunok, jászok, az erdélyi szász és székely székek. Függetlenek a megyétől és a földesuraktól, közösen adóznak és katonai szolgálattal tartoznak a királynak.
A királyi vármegyerendszer meggyengülésével a szerviensek nehéz helyzetbe kerültek. Az Aranybulla jogilag segített rajtuk, de a megyében magukat meg kellett védeniük a bárók hatalmával szemben. A királyi bíróság fölkeresése - a nagy távolságok miatt - nehézségekbe ütközött. A Zalai szerviensek már 1232-ben felhatalmazást kaptak a királytól, hogy ügyeikben saját maguk ítélkezhessenek, „nemesi bírákat”, ún. szolgabírákat (azaz a királyi szolgák bíráit) választottak. Ez fokozatosan elterjed, s a királyi vármegye helyébe a nemesi vármegye lép. Élén a király által kinevezett főispán áll, de a megyei ügyeket a nemesek által választott szolgabírók intézik. A megyék követeket küldhetnek atörvénylátó napra, majd a kialakuló országgyűlésre.
Számos népcsoport rendelkezett saját önigazgatással, kollektív szabadsággal. Ilyenek a kunok, jászok, az erdélyi szász és székely székek. Függetlenek a megyétől és a földesuraktól, közösen adóznak és katonai szolgálattal tartoznak a királynak.
A jogilag egységes jobbágyság kialakulása
A nagy emberveszteség felgyorsította a feudális társadalmi viszonyok kialakulását. A szolgák, lesüllyedő szabadok és a hospesek összeolvadásából jön létre a jobbágyság. Kötelezettségeik mintája a hospeseké lesz, azaz: a jobbágy szabadon költözhet, rendelkezhet ingóságaival, örökítheti a telkét, ha szolgáltatásait teljesíti. Ezek: munka-, termény- és/vagy pénzjáradék. A telek részei: ház, kert és szántó. A jobbágy a földesúr joghatósága alatt áll, az úriszék ítél felette.
