Az európai integráció kialakulása, és az Európai Unió legfontosabb intézményei

Eszmei előzmények

„már az ókori görögök is” – név is tőlük
Római Birodalom
Középkor: keresztény Európa
1776 – USA – Európai Egyesült Államok pl. La Fayette márki
1834: Zollverein – német vámunió
I. VH után Páneurópai Mozgalom

Az integráció okai a II. VH után (időben váltakozó a súlyuk)

politikai:
háború elkerülése
szovjet veszély

gazdasági:
a II. VH-t követő gazdasági helyzet
természeti erőforrások megosztása
felvevő piac bővítése

politikai – gazdasági
globális kihívásokra válaszolni – Európa súlyának, szerepének megtartása (USA, SZU, Japán, stb.)

Az integráció létrejötte

1949. (május 5.) : 12 állam részvételével megalakul az Európa Tanács - kormányközi alapon működő, korlátozott hatáskörű szervezet  a vitás kérdések tisztázására

1950. május 9. Schuman-terv meghirdetése (TK.

1951: Európai Szén-és Acélközösség (Montánunió) létrehozása – a gazdasági integráció nagy lépése. Benelux álamok, NSZK, Franciaország, Olaszország (hatok)

1957: Római szerződések
Európai Gazdasági Közösség  (EGK, Közös Piac)
Euroatom – Európai Atomenergiai Közösség
Szorosabb és szélesebb gazdasági együttműködés

1968: Vámunió is megvalósul

Tagok száma növekszik: Nagy Britannia, Dánia, Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország,

1992/93: Maastrichti szerződés:  létrejön az Európai Unió név, cél a monetáris unió, bevezetik az európai állampolgárságot,
             3 pillér rendszere:
1. pillér: közös gazdaság- és valutapolitika
2. pillér: közös kül- és biztonságpolitika
3. pillér: bel- és igazságügyi együttműködés

4 szabadság elve: áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása

Ausztria, Svédország, Finnország.

1995: Schengeni egyezmény: belső határok eltörlése

1999: Euró bevezetése, 2002-ben készpénzben is – de nem minden tagállamban

2004: 10 új tagállam, főleg Közép-Európából, köztük Magyarország is

2009: Lisszaboni szerződés: az EU működését tette hatékonyabbá, nagyobb beleszólást adva az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek, így elvben az állampolgároknak
Alapjogi Charta kötelezővé tétele, kivételekkel.

Európai Tanács - Székhely: Brüsszel (Belgium)

• Szerep: meghatározza az Európai Unió tevékenységének általános politikai irányvonalát és prioritásait. Jelöltet állít és nevez ki egyes magas szintű uniós tisztségek betöltésére
• Tagok: az uniós országok állam-, illetve kormányfői, az Európai Bizottság elnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője
• Elnök: Donald Tusk

Az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa) - Székhely: Brüsszel

• Az Európai Parlamenttel együtt az Európai Unió fő döntéshozatali intézménye.
• Szerep: az EU-tagállamok kormányainak képviseletét ellátó intézmény, mely uniós jogszabályokat fogad el és összehangolja az uniós szakpolitikákat
  Az Európai Tanács iránymutatásai alapján kialakítja az EU kül- és biztonságpolitikáját.
  Megállapodásokat köt az EU és más országok vagy nemzetközi szervezetek között.
  Az Európai Parlamenttel közösen elfogadja az éves uniós költségvetést.
• Tagok: az uniós országoknak a megvitatandó szakpolitikai területért felelős miniszterei
• Elnök: rotációs alapon mindegyik uniós ország 6 hónapig tölti be az elnöki tisztet – kivéve Külügyi Tanács: állandó elnöke van: az EU külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője

Európai Bizottság (az EU kormánya) - Székhely: Brüsszel

• Az Európai Bizottság az EU politikailag függetlenséget élvező végrehajtó szerve. 
• Szerep: előmozdítja az EU általános érdekeinek érvényesülését azáltal, hogy jogszabályjavaslatokat dolgoz ki, érvényt szerez a már elfogadott uniós jogszabályoknak, továbbá végrehajtja a szakpolitikákat és az uniós költségvetést
• Tagok: a biztosi testület, melybe mindegyik uniós tagállam 1 biztost delegál
• Elnök: Jean-Claude Juncker
  Az európai bizottsági elnöki posztra az Európai Tanácsban ülésező állam- és kormányfők állítanak jelöltet az európai parlamenti választások eredményének figyelembevételével. A jelöltnek az európai parlamenti képviselők többségének támogatását el kell nyernie ahhoz, hogy megválasszák.

Európai Parlament - Székhely: Strasbourg (Franciaország), Brüsszel, Luxembourg

• Az Európai Parlament az EU jogalkotó intézménye, melyet ötévente közvetlenül választanak meg az uniós választópolgárok.
• Szerep: jogalkotási - Uniós jogszabályokat fogad el. Nemzetközi megállapodások elfogadásáról határoz. Dönt az Európai Unió bővítéséről.
  felügyeleti: ellenőrzést gyakorol az összes uniós intézmény felett
  költségvetési A Tanáccsal együtt kialakítja és jóváhagyja az uniós költségvetést.

• Tagok: 751 európai parlamenti képviselő, Az egyes uniós tagállamok nagyjából a népességük arányában részesülnek az európai parlamenti mandátumokból. A képviselők politikai hovatartozásuk, nem pedig állampolgárság szerint alkotnak csoportokat 
• Elnök: Martin Schulz

 Az Európai Unió Bírósága (EUB) - Székhely: Luxembourg

• Szerep: gondoskodik arról, hogy az európai uniós jogszabályokat mindegyik tagállam azonos módos értelmezze és alkalmazza, illetve hogy az uniós országok és intézmények betartsák az EU-jogszabályok rendelkezéseit
• Tagok: 6 évre
• Bíróság: tagállamonként 1 bíró, továbbá 11 főtanácsnok; Törvényszék: tagállamonként 1 bíró

Európai Számvevőszék - Székhely: Luxembourg

• Szerep: ellenőrzi, hogy az uniós pénzforrások beszedése és felhasználása során nem történt-e szabálytalanság, és segíti az uniós pénzgazdálkodás javítását
• Tagok: tagállamonként egy fő, 6 évre

Európai Központi Bank (EKB) - Székhely: Frankfurt (Németország)

• Szerep: az euró kezelése, az árstabilitás fenntartása, valamint az EU gazdasági és monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása
• Tagok: az EKB elnöke és alelnöke, és az uniós tagországok központi bankjának vezetőj

Forrás: https://europa.eu/european-union/about-eu/institutions-bodies_hu

Az Európai Unió felépítése - Ócsai Dániel félfordításában

KW 9. A magyarság története

A magyar nép őstörténete és vándorlása.

BASKÍRIA: (Magna Hungaria – Nagy (Régi) Magyarország)

A magyarok az i. u. 500 után a sztyeppe északi peremén éltek Baskíriában, a Dél- Ural és a Volga-Káma közötti vidéken.Ekkorra már a nomád életmód, a nomád kultúra, és a nomád társadalmi-gazdasági szervezeti keretek lettek jellemzők elődeinkre. Vélhetően már törzsszervezetben éltek elődeink, amelynek feladatai: az állatállomány védelme, ellátása; a harcok szervezése: zsákmányszerzés, területszerzés-védés, állatállomány szerzése – megvédése> Élén a választott törzsfők álltak, és ez még egy laza politikai szervezet. Egyes nemzetségek, törzsek leszakadhatnak ill. csatlakozhatnak.

Erről az őshazáról tudósít a 13.századi domonkos szerzetes, Julianus barát, aki megtalálta itt még magyarul beszélő elődeinket. Aztán a tatárok olvasztják be őket.

LEVÉDIA:

A magyar törzsek így a VII. század végére a kazárok fennhatósága alá kerültek. A kazárok a vazallus törzsek élére hozzájuk hű személyeket állítottak, hogy megkönnyítsék ellenőrzésüket. Valószínűleg ekkor, a VII. század végén került a magyar törzsek élére fejedelemként Levedi. A doni szállásterület róla kapta nevét: Levédia. A magyaroknál kialakult a kettős fejedelemség kazár mintára, névleges hatalom(szakrális – vallási): a kündüé (kende) a tényleges hatalom: a gyuláé nap – hold szimbólum, a bírói szerepet a horka töltötte be. Átvettük(?) a kazár rovásírást. Fejlődnek mezőgazdasági ismereteink – nehézeke. De a nomádok, ha mód van rá, művelnek (inkább műveltetnek) földet, ez nem jelent még most letelepedést.

ETELKÖZ: [Duna és a Dnyeper között, öt folyó köze: Szeret, Prut, Dnyeszter, Bug, Dnyeper].

A Kazár Birodalmon belüli hatalmi harcok lehetővé tették a magyarok önállósulását. A magyarok (feltehetően 7 törzs) a Dontól nyugatra lévő sztyeppei területekre húzódtak, Etelközbe. A kazárok ellen fellázadt kabarok is a magyarokhoz menekültek.

A szállásváltás együtt járt a hatalomban bekövetkezett változással. Valószínűleg ekkor emelkedett fel az Árpád-ház, ami talán a kettős fe­jedelemség változásával is együtt járt (a régi fejedelmi család, Levedi ága szakrális szerepbe szorult). Álmos fejedelemmé választása 860 körül történhetett, ez jelentős fejlődés a magyar törzsi szervezetben, a vérszerződéssel a magyar törzsek Etelközben szorosabbá tették a szövetségüket.

A magyarság Etelközből kiindulva zsákmányszerző hadjáratokat vezetett északra, másrészt nyugat felé portyáztak, a Kárpát-medencében.

A honfoglalástól az államalapításig

A)    Honfoglalás

A Kárpát-medence politikai viszonyai a honfoglalás előtt

A Kárpát-medence a 9. században 3 hatalom végvidéke (tehát egyik hatalomnak sem itt van a központja):

- A nyugati rész a keleti frank birodalomé, ahol állandóak voltak a belső harcok, egyes részén szláv hűbéres fejedelemség alakult ki (Zalavár központtal);

- A bolgár cárságé a Kárpát-medence déli, erdélyi része;

- Északon a Morva fejedelemség birtokolt területeket.

A Kárpát-medence középső része a „senki földje”.

A honfoglalás első szakasza, 895-896

A honfoglalás nem egy esemény, hanem többéves folyamat, és valószínűleg tudatos döntés volt

Az Etelközből vezetett hadjáratok során már ismerték a terület politikai és földrajzi viszonyait. Alkalmas életmódjuk folytatására, jelentős ellenállásra pedig nem kellett számítaniuk.

A távozás – szállásváltoztatás oka az lehetett, hogy az etelközi terület nehezen volt védhető a veszélyes szomszédokkal szemben.

895-ben Árpád főserege bevonul a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át.

Közben az etelközi szállásterületet keletről besenyő támadás éri ® okai:

- egyrészt a szokásos „dominóelv”: arabok ® úzok ® besenyők ® magyarok

- másrészt Simeon cár szövetséget köt a besenyőkkel- cél az erdélyi sóbányák megtartása

A fősereg nélküli etelközi magyarokat a besenyők megverik, az Al-Duna felé menekülő magyarokat bolgár csapda várta, így a besenyő és bolgár támadások nagy veszteségeket okoztak.

Az egyébként is tervezett Kárpát-medencébe való bevonulás felgyorsul és egyben menekülés is lesz a Kárpátok hágóin: Vereckei-hágó, Tatár-hágó, Békás-szoros. A honfoglaláskor a kettős fejedelemség élén Álmos és Kurszán állottak, de nem tudjuk biztosan, melyikük volt a kündü, s melyikük a gyula.

Álmos fejedelmet a hagyomány szerint Erdélyben feláldozzák, így fia, Árpád lesz a vezér, a fejedelem, s hozzá kötjük a honfoglalást.

A Garam-Duna vonaláig szállják meg a Kárpát-medencét, törzsenként, ezen belül nemzetségenként.

Van veszteség, de a népesség java beköltözik, a források nem utalnak nőhiányra, és lecsökkenhetett az állatállomány.

A honfoglalás második szakasza, kb. 898 - 907

Néhány évig lábadozás a beköltözés után. (Elhelyezkedés, berendezkedés, állatállomány létszámának felnövelése.)

899-ben zsákmányszerző hadjárat Itáliába, győznek, s csak 900-ban térnek vissza, ekkor elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól s egyben a Garamon túli morva végeket is bekebelezték

900 őszén támadnak a bajorok, de fényes győzelem felettük, a magyarok a gyepűt (határövezetet) az Enns folyóig terjesztették ki ®”Óperenciás tenger”

902-ben a morva állam maradékát is megsemmisítik a Kárpátokon túl.

904-ben a bajorok tőrbecsalták Kurszánt és megölték ® ezzel a kettős fejedelmi rendszer felbomlott, Árpád lesz az egyedüli vezető.

907-ben nagy bajor támadás Pozsonynál, de ismét csak katasztrofális vereséget szenvednek, ezzel lezártnak tekinthető a honfoglalás.

Honfoglaláskori mítoszok, mondák

Álmos feláldozása: Kazár szokás volt, hogy 40 éves uralkodás vagy katasztrófa után feláldozzák a fejedelmet

Turul monda: az Árpád-dinasztia totemisztikus eredetmondája: Emese álma + Turul ®Álmos ®Árpád

Fehér ló mondája: Szvatopluknak földért, vízért, fűért fehér lovat adtunk cserébe

A honfoglaló magyarság társadalma, életmódja

A honfoglalás kori társadalom egy bomló nemzetségi társadalom volt, ahol már megjelentek a vagyoni különbségek

- előkelők: a nagy vagyonnal bíró vezető családok, fejedelem és családja, törzsfők (urak), nemzetségfők (bők – innen ered a bőség kifejezés)

- középréteg: Az előkelők védelmét a középréteget alkotó fegyveres kíséret biztosította.

köznép: A köznép tartotta el az előkelőket, termék- és munkaszolgáltatással tartozott nekik. Saját közössége körében élő, részben közös tulajdonnal rendelkezők,

különböző szolgáltató népek –foglalkozásuk alapján egy-egy faluközösséget alkottak. Termékeikkel adóztak, s meghatározott szolgálattal tartoztak uruknak (pl. kovácsok, fegyverkészítő-csitárok, fazekas-gerencsérek, tímárok, esztergályosok, nyergesek, ötvösök).

szolgák: az előkelők birtokában lévő, uruk háza táján élő nép. Ide tartoztak a szabadságukat elveszített emberek, avar és a szláv lakosság, a kalandozások során ejtett foglyok; együtt ők alkották az ínséget.

A honfoglaló magyarok a ridegpásztor életmódot folytatták. Eszerint tavasztól őszig legeltették nyájaikat, és voltak állandó, téli szállásaik is megművelt földekkel körbeölelve. A honfoglalás kori gazdálkodás nem csupán nomád pásztorkodásból állt (de ez a legjellemzőbb!), hanem a vadászat ( sólymos és íjas vadászaton kívül a prémes állatokat csapdákkal, tőrökkel, hurokkal, kelepcékkel, veremásással ejtették el), halászat és nem utolsó sorban a földművelés is szerves részét képezte.

Az állattenyésztésben a marhatenyésztés dominánssá vált, a ló és juh-tartás mellett.

Őseink kiterjedt kereskedelmet folytattak, főként a luxuscikkek, ezüstféleségek, és a só forgalmazásával foglalkoztak.

A vándorló életforma egyik jellegzetes ismérve a könnyen hordozható, gyorsan szétszedhető és felépíthető kerek sátor, a jurt használata. A jurt kupola alakú tetővel ellátott, farácsos oldalfalú, több rétegű nemezzel fedett sátor. 

A lakosság legnagyobb része az úgynevezett téli és nyári szállásokon élt, majd a téli szállások lassan falvakká alakultak. Az általában változó helyű nyári szállások mellett - a földművelés súlyának lassú növekedésével - az állandó téli szállásokból faluszerű települések formálódtak. A 10. századi falvakban egyre inkább általános lett a félig földbe süllyesztett veremház, majd megjelentek a földfelszínre épített lakó- és melléképületek is.

A honfoglaló magyarok vallása - amellett, hogy történetük során megismerték a monoteisztikus (keresztény, zsidó, mohamedán) vallásokat is - mindenek előtt és alapvetően a samanizmus volt, amely rendkívül összetett hitvilág. A sámán feladatköre a gazdasági-társadalmi fejlettség szerint, illetve területenként is igen változó lehetett. A magyarság sámánjaira, a táltosokra vonatkozó jelenkori hiedelmekből (révülés, foggal születés, egymással való viaskodás) sokat megtalálunk a szibériai népeknél is.

A totemizmus fontos tényezője lehetett az ősi vallásnak, meglétére utalnak a származásmítoszok: a turul- és csodaszarvas-mondák.

A magyar hitvilág egy háromrégiós világképen alapult, amit az életfa köt össze:

A régészeti hagyatékból ismert a lóáldozás és a lovas temetkezés szokása.

Géza fejedelemsége és Szent István államszervező tevékenysége

Géza fejedelem  972-997

Augsburg után reális esély népünk pusztulása, mint a korábbi nomádok: hunok, avarok esetében. A pusztulás alternatívája-  hasonulni és beilleszkedni a keresztény, feudális Európába. E nagy mű kezdete  Géza fejedelemhez kapcsolódik. Ő felismerte a belpolitikai (nomád életmód válsága) és a külpolitikai realitásokat (nagyhatalmak: Német-római csász. és Bizánc szorítása), ezért célja európai állammá tenni a magyarokat.

Külpolitika:   

973. a quedlinburgi találkozóra követek küldése - I. Ottóval békét kötött, lemondott a Lajtán túli területekről; és hittérítőket kért. Házassági kapcsolatokkal is erősíti hatalmát – lányai férjei:- Vitéz Boleszláv /lengyel fej./, a bolgár trónörökös, a velencei doge, Aba Sámuel.  Istvánnak a bajor hercegnőt, Gizellát szerezte meg (II.Henrik, a későbbi német  császár húga) - német lovagok érkeztek vele.

Belpolitika: 

Géza véresen megtörte a törzs és nemzetségfők uralmát, a törzsi államocskákat, itt is segít a házasság: - Sarolt, az erdélyi Gyula lánya; a stratégiailag fontos pontokra katonákat telepített . Új székhely - Esztergom – kőpalota.

Megkezdte a kereszténység terjesztését, előzmények - bizánci ker., itt élő szlávok is keresztények. Géza is megkeresztelkedett (István ő is, de életmódjában maradt a régi: „elég gazdag vagyok, hogy két úrt szolgáljak”. Fiát Vajkot – Istvánt viszont kitűnő keresztény neveltetésben részesíti. Uralma alá esik a pannonhalmi apátság építésének megkezdése.

Öröklési rend megváltoztatása  - primogenitúra / elsőszülött az utód/; Istvánt fogadtatja el utódjául – így látja Géza biztosítottnak műve folytatását.

Szent István  997-1038

Géza halála előtt már az ország nagy részét kezében tartja. A fejedelem halálakor azonban Koppány a seniorátus elve alapján igényli a fejedelmi címet és a levirátus elvén(az özvegyet az elhunyt férj nemzetségének legidősebb férfitagja ’örökli’) Saroltot. István a primogenitúra elve alapján akar uralkodni(elsőszülöttség). Koppányt István fegyveres erővel verte le Veszprém mellett 997-ben.

II. Szilveszter pápa koronát küld neki III. Ottó császárral egyetértésben, s 1001.január elsején királlyá koronázza Asztrik érsek Esztergomban. István egyik hatalmasságnak sem vazallusa, hatalmát isteni eredetűnek tartja. A koronázás növeli István kül- és belpolitikai tekintélyét. Megmaradt riválisaival fokozatosan leszámol. A levert törzsfők és nemzetségfők földjeit elkobozták ®ezáltal megnövekedett a királyi hatalom.

Az állam megszilárdításának alapfeltétele a feudális közigazgatás és az egyházszervezet kiépítése.

Az egyházszervezet kiépítése

Biztosította a keresztény Európához való kötődést, egyben erősítette a királyi hatalmat. Önálló magyar egyházszervezetet alakít ki, Esztergom érseki – magyar egyházfő -  rangot kap (ellentétben Prágával). Szt. István 10 egyházmegyét alakít – még 9 püspökség.

István kolostorokat is alapít: bencés: Pécsvárad, Veszprémvölgy

Az egyházi hierarchia: érsekség – érsek; püspökség – püspök; káptalanok – prépost; esperesség – esperes; plébániák - lelkész

Az egyház anyagi forrásai a hatalmas birtokadományok és a tized.

Az egyház és az új hit terjedését törvényei is védik és segítik elő: pl. Törvényben írja elő, hogy tíz falu építsen egy templomot; bevezeti a kötelező 1/10 fizetését az Egyház számára, az egyházi szokások be nem tartását bünteti.

Az államszervezet kiépítése – a vármegyerendszer

István hatalmát óriási földbirtokai alapozták meg. A volt törzsi földek kisajátítása után az ország 2/3-a a királyé. István az országot a királyi tanács segítségével kormányozta. Tagjai az egyházi előkelők /az 1. generáció mg idegen eredetű/ és a világi előkelők /törzsi vezetők, behívott lovagok/.

István nevéhez fűződik a feudális közigazgatás rendszerének kiépítése, a királyi vármegye (KVM) létrehozása.

Minta a frank grófságok, őrgrófságok rendszere. A vérségi elrendezést a területi alapon való szerveződés váltja fel.

A vármegye területét különböző tulajdonjogú földek alkották: egyházi, világi, királyi, alapjait a királyi várak és birtokok jelentették.

Központja a legfontosabb királyi vár volt.  Katonai, gazdasági, bírói, közigazgatási funkciókkal bírtak.

A KVM élén a király által kinevezett megyésispán (a comes) állt. Bíráskodik, beszedi a királyi jövedelmeket (de egyharmada az övé marad), vezeti a megyei haderőt. A vármegyeszervezet élén a nádorispán (comes palatinus) állt, aki egyben a királyi udvar bírája, a nádor a legnagyobb világi méltóság a király után.

Létrejött a királyi udvarszervezet és udvartartás. Az  önellátó, naturális gazdálkodás viszonyai mellett az udvar vándorolt, az egyes udvarházakban felhalmozott készleteket (termelt vagy adóból beszedett) fogyasztotta. Az udvarházak ellátását az udvarnép végezte.

A korszerű államélet, az önálló államiság egyéb megnyilvánulásai

Pénzverés: István pénze a dénár (pl. a szabadok dénárja adó)

 Írásbeliség – oklevélkiadás: A királyi udvarban megjelent az oklevélkiadás, alapító-és adománylevelek.

Törvénykezés: két törvénykönyvét ismerjük, amelyek a tulajdon védelmével, az új hit megerősítésével és a bíráskodási gyakorlattal foglalkoztak – itt látható, hogy a szemet szemért elvet felváltja a vérdíj, s az ítéletek a társadalmi különbségekre is utalnak.

Külpolitika: István fő célja a béke megőrzése, hogy belső feladatait megoldhassa, házassági politikája is ezt szolgálja. A németekkel kezdetben jó a viszonya (sógora II. Henrik), de II. Konrád már függésbe akarta vonni az országot, de István eredményesen védekezett.

Trónöröklés: Két fia volt, Ottó korán elhunyt, Imre herceget vadászbaleset érte. Hozzá írta pedig az Intelmeket, amelyben a kormányzás elveit fejtegette. Unokaöccsét Vazult nem tartotta alkalmas jelöltnek (pogánynak vélte), ezért húga fiát Orseolo Pétert jelölte utódjául. Vazult egy állítólagos merénylet-terv miatt megvakíttatta (uralkodásra alkalmatlanná tette), fiait (Levente, András, Béla) száműzte. István 1038-ban halt meg, halála előtt Szűz Máriának, annak oltalmába ajánlotta az országot.

Szt. István műve évszázadokra kijelölte Magyarország fejlődését. István építette ki Magyarországon a keresztény és feudális államot, tette az országot a keresztény Európa részévé, európaivá. Érdemeiért 1083-ban I. László kezdeményezésére szentté avatták.

12B hétvégi feladatai

Kötelező: Tételkidolgozás - A globális világ és világgazdaság ellentmondásai
Ajánlott: a rosszul sikerült dolgozat otthoni elkészítése. Sajnálatosan a benti gépen maradt a fájl, így a néhány visszaadott forrást fotóztam le, s tettem ide, de ez a mai óra után még így is túl sok sokak számára :)
Kattintásra még nagyobb lesz, bár telefonon nyilván nem élvezhető....
Jó munkát!

Globális világ ellentmondásai

Globalizáción (globus: földgolyó, latin) a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési (univerzalizálódási) folyamatait, és azok következményeit értjük az élet számos területén, a fejlett nyugati technológiák, a demokratikus társadalmi berendezkedés, elterjed az egész világon:
– gazdasági globalizáció,– pénzügyi ~,– kulturális ~,– információs ~,– nyelvi ~.

Vagy: Olyan a 20. században felerősödő, és napjainkban is tartó folyamat, amelynek során a világban a nyugati civilizáció hatására egységesedés megy végbe a gazdaságban, a pénzügyi életben, kultúrában stb.

Pl.: ugyanazok a termékek, márkák, ételek (McDonald’s), filmek (Hollywood), zenék, technológiák (mobil, lap-top, Ipod), üzletláncok (Tesco, Lidl…) elérhetők mindenütt a világon.

A globalizáció a kapitalizmus jelenkori formája, a tőkemozgásoknak a világot átérő tevékenysége, az áruk és a munkaerő szabad mozgása. Egyesek szerint áldás, az egységes jóléti világhoz vezető út, mások úgy vélik, átok. A világ kultúrája, gazdasága és infrastruktúrája integrálódik (egységesedik) egy egésszé.

A globalizáció tehát az eszmék, információk, árucikkek és emberek áramlása a világ legkülönbözőbb pontjai között. A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. A globalizáció állandó növekedéssel jár. Az információs-technológia (mikrocsip, internet, informatikai rendszerek, ipari robotizáció, információs adatbázisok, tudásalapú társadalom) következményeként a gazdaság, az állam és a társadalom közti kapcsolatok, és ennek nyomán a termelés, a kereskedelem, a szolgáltatások szervezeti formái és működési mechanizmusai gyökeresen átalakulnak.

Az államok és egyes területek közötti kapcsolatok egyre erősebbek, és kölcsönös függés alakul ki. A nemzetállami keretek egyre kevésbé alkalmasak a gazdasági és társadalmi folyamatok kezelésére.

A globalizáció történelmen átívelő folyamat, aminek kiteljesedése valamikor a nagy földrajzi felfedezésekkel kezdődött, a világkereskedelem és a világpiac kialakulásával folytatódott, az évtizedekben vált valóban világméretűvé.

Más megfogalmazás szerint: a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése, melynek következtében egymástól igen távol élő emberek, közösségek is kapcsolatba kerülnek egymással.

A globalizáció előnyei közé tartozik Európán belül az egységes váltópénzre való átállás (euro), a szabad munkaerő-áramlás a „láthatatlanná tett” országhatárokon keresztül és az egységes gazdasági-, piaci politika.

Az egyik legmarkánsabb példa a „pozitív” globalizációra a távközlés, a hírközlés, a közlekedés és szállítás robbanásszerű fejlődése. Hiszen gyakorlatilag a világ bármely részével azonnal kommunikálhatunk, eszmét cserélhetünk. Ehetünk eredeti kínai porcelán tálból vasárnap, hétfőn szedett spanyol narancsot vagy venezuelai banánt, illetve ha a frisset jobban szeretjük, elutazhatunk oda, viszonylag olcsón és leszedhetjük magunk. A számítás-technika és Internet elterjedése is globális folyamat, ez a technológia és a hozzá kapcsolódó média sok mindenre jól használható.

Az ezredfordulón létrejött a globális világgazdaság, melyet a gazdaságilag eltérő fejlettségű térségek növekvő kölcsönhatása jellemez. A világgazdaság fő szereplói már nemcsak a nemzetgazdaságok, a nemzeti, állami vállalatok, hanem egyre inkább a multi-, és transznacionális vállalatok. A több országban tevékenykedő, vegyes tulajdonosi körrel bíró vállalatok viszonya a nemzetállamokkal nem mindig harmonikus; kérdéses, gazdasági súlyuk, miként jelenik meg a politikában.

A globális világgazdaság jellemzője, hogy kisebb-nagyobb társégek, országok, gazdasági érdekből különböző mélységű gazdasági, politikai integrációkat hoznak létre (EU, NAFTA, BRICS).

Új húzóágazatok jelennek meg folyamatosan (elektronika, számítástechnikai ipar), mások visszaszorulnak (kohászat). Változnak a fejlődési centrumok, a régiek mellett/helyett újak jelennek meg, hol tartósan, hol csak ideiglenesen (Japán, délkelet-ázsiai „kis tigrisek”, Kína). Kulcstényező a termelékenység, versenyképesség, a foglalkoztatási szerkezet folyamatos változásban van. A tőke mozgása oda irányul, ahol a legnagyobb profit elérhető, tehát ez is változó sok esetben.

Jellemző az is, hogy ha a fejlődési centrumban válság alakul ki, azt az egész világ megérzi – 2008-as pénzügyi válság.

A globalizmus nemcsak a gazdaságban jelentkezik: a gondolatok, eszmék, kultúrák is (többé-kevésbé) szabadon áramlanak. A globális világ azonban számos gonddal küszködik.

Problémák:

A gazdasági folyamatok alapos elemzése azt mutatja, hogy a világnak éppen azok a népei a legszegényebbek, amelyek kimaradtak a globalizáció folyamatából. A diktatúrák kapcsolódnak be legkevésbé a globalizáció folyamatába (É-Korea, Kuba, a legtöbb afrikai ország), mondani sem kell, hogy ezek a világ legszegényebb államai.

Gazdagok és szegények

A társadalmi-kulturális fejlődés eltérő, nem egyszerre és nem egyformán zajlik a Földön (centrum [fejlődés élvonala] és periféria [ettől függő fejletlenebb] eltérése). A centrum és a periféria különbsége nőtt (az előbbi a haszonélvezője gazdasági kapcsolatuknak), de e felzárkóztató hatás is a centrumból ered(het).

Észak–Dél ellentét (a jólétben és nyomorban élő térségek világméretű konfliktusa): Észak uralja a világgazdaságot (Európa, Észak-Amerika és Ausztrália a világ jövedelmének 4/5-ével, népességének viszont csak ¼-ével rendelkezik, nagyrészt északi féltekén fekszik, miközben a déli szegény országok 20%-kal sem részesülnek a világtermelésből): előírja szabályait, irányítja nemzetközi pénzügyi intézményeit.

A II. világháború után egyre nagyobb számban váltak függetlenné békés vagy fegyveres úton a „harmadik világ” korábban gyarmati sorban levő országai (dekolonizáció). Az egykori gyarmati világ kettészakadt: felzárkóztak a kelet-ázsiai „kis tigrisek” és az olajexportáló országok, de az olajban szegény Dél leszakadt (egyes ázsiai országok [Mianmar, Banglades], a legtöbb fekete-afrikai állam és Latin-Amerika egy része), óriási mértékben eladósodott (adósság-, kamatcsapda, súlyos társadalmi hatások [oktatás, egészségügy korszerűtlen, demográfiai problémák, nyomor, gazdasági elmaradottság, a megszorítások pedig újabb konfliktusokhoz vezetnek]). A gyarmati örökség és a hirtelen önállóság tehát komoly terhet rótt a legtöbb ilyen országra, sokszor továbbra is korábbi gyarmattartóik vagy valamelyik szuperhatalom segítségére szorultak. Együttműködésük korlátozott volt, politikai–társadalmi–kulturális különbségek, sokszor súlyos etnikai konfliktusok és területi viták nehezítették egymáshoz való viszonyukat.

A legtöbb gyarmati sorból kiszakadt országban a gazdaság kettészakadt: fejletlen lakosságot ellátó szektor, ill. szigetként a világpiacra termelő szektor. Emellett a fejlettebb gazdasági ágakat irányító szakembereket elszívja Észak gazdasága (agyelszívás – „brain drain”). Fekete-Afrikában pl. számos helyen az államosítások, állami beruházással épített nehézipar, presztízsberuházások (pl. nemzeti légitársaság) hibás modelljét követték, miközben az alapvető infrastruktúra hiányzik (utak) és a termelékenység is alacsony. Az államok fokozott gazdasági beavatkozása a nehézkes, túlméretezett és korrupt bürokrácia miatt is nehéz.

A gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lett – keveseknek sikerült a felzárkózás. (Kérdés: fel lehet mindenkinek zárkózni?) Eladósodás. Szegénység ördögi köre. Migráció, mint gazdasági és társadalmi probléma – kellenek, vagy sem, beilleszkedési gondok.

Népesedési problémák: elöregedő észak, fiatal és sokasodó dél

A világ demográfiai (népesedési) helyzetét pillanatnyilag rendkívül nagy eltérések jellemzik. Fejlett világ: lecsökkent a születésszám, megállt a népességgyarapodás, a bevándorlás akadályozza meg egyedül a (jelentősebb) népességcsökkenést. Elöregedő társadalmak a szociális ellátórendszert veszélyeztetik (pl. munkanélküliség, nyugdíjrendszer összeomlása). Sajátos új jelenségek jellemzők: házasodási kedv csökkenése (élettársi kapcsolatok és egyedülállók aránya nő), a gyermekvállalási kedv csökkenése.

Az orvostudomány nemzetközi fejlődése nagy sikereket hozott a (tömegpusztító) járványos betegségek leküzdésében. Sajnos azonban újabb és újabb betegségek bukkannak fel (pl. AIDS, influenza mutációk), melyek az emberek megnövekedett mobilitása miatt igen gyorsan ütemben terjednek.

Fejlődő világ: néhol leállt, más helyeken tovább tart a népességnövekedés. A Dél elmaradott országai ijesztő, ha ugyan nem "öngyilkos" demográfiai robbanást élnek át. A legmagasabb növekedési ráta Afrikában figyelhető meg.

A Föld eltartó ereje véges (gazdasági teljesítmény függvénye), a Föld népességszámának növekedése a bolygó eltartóképességének határához közelít minket. Komoly problémákat okozhat a népességnövekedés a fejlődő világban.

A környezet pusztulása

Az élőlények természetes élőhelyei a világ minden táján pusztulnak. Ennek fő okai: az ember direkt beavatkozása a természetbe (erdőirtások, vízierőművek építése stb.), a civilizáció "természetes" pusztítása (az iparosodás és a népességnövekedés következtében fellépő, a határokon átlépő víz- és levegőszennyezés és ennek következményei), a nukleáris energia felhasználása következtében bekövetkezett károsodások és a háborúkban bevetett környezetpusztító haditechnikák.

A hosszú távú következmények közül a legfenyegetőbbek egyike az "üvegházhatásnak" nevezett globális felmelegedés, melynek oka a légkörbe került nagymennyiségű széndioxid, mely nem engedi a földről a hőt eltávozni. A hőmérséklet megnövekedésével a sarki jég olvadásának következtében megnőhet a tengerek vízszintje és a tengermelléki országok egy része víz alá kerülhet.

Súlyosbíthatja ezt a helyzetet az "ózonlyuk" növekedése, melynek következtében a Napból érkező ibolyántúli sugárzás káros hatásai felerősödnek.

A harmadik világ legnagyobb környezeti veszélyeinek egyike a háztartási használatra szolgáló tiszta víz hiánya, ami a betegségek, 80 %-át okozza.

A kihívásokra adott egy lehetséges válasz: a fenntartható fejlődés. A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. A környezetvédő szervezetek olyan stratégiákon dolgoznak, amelyek kevésbé károsítják a környezetet (szélenergia, geotermikus energia, napenergia), ugyanakkor képesek fenntartani ezt a fejlődési ütemet. 

Emberi-politikai probléma ezen belül: képes-e visszavenni a fogyasztásból az ember, képesek-e együttműködni a problémák kezelésében a különböző hátterű, fejlődésű, érdekű államok. Megoldásuk csak az államok együttműködésével lehetséges, ugyanakkor minden ember személyesen felelős környezetéért („Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”).

Környezetkárosodás: globális felmelegedés - klímaváltozás, szélsőséges éghajlat, légszennyezés, esőerdők pusztulása, ózonpajzs sérülése, talajerózió, vízkészletek veszélyben, ember okozta ökológiai katasztrófák, energia-felhasználás problémája (fosszilis, atom, megújulók); növények és állatfajok kipusztulása, hulladékhegyek, génmanipuláció.
Embert közvetlenül érintik a meg-megjelenő járványok, vírusok – AIDS, ebola, zika.

Élelmezési gondok

A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetűnőbben az élelmezési helyzetben mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-kal több élelmet fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a legszegényebb országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld lakóinak kb. 15 %-a nem jut elegendő táplálékhoz, évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az éhezés miatt kialakuló betegségekben.

A kutatók szerint ha a megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a jelenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás egyenlőtlenségében keresendők.

Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmiszereket.

Migráció Okai: népességrobbanás, megélhetés, politikai bizonytalanság, esetleg klímaváltozás, a tömeges migráció Észak államai felé tart, mely megingathatja a szociális biztonságot, társadalmi ellentéteket indukálhat (kulturális életmódbeli különbségek miatt).

Terrorizmus.  A mai terrorizmus alapvetően etnikai-vallási indíttatású. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési formája az „iszlámista”, „dzsihádista” terrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási fundamentalizmushoz (modernizáció-ellenesség) kapcsolódik. Legismertebb példa erre az Al-Kaida terrorszervezet által 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat.

Gazdasági, szociális, kulturális problémák orvoslása avagy a multikultúra megbukott?

Hány pólusú a világ? Be tudja-e tölteni (és beakarja ) az USA egymaga az egyhatalmi szerepkört?

A kétpólusú világrend megszűnése; a Szovjetunió és Jugoszlávia szétesése; Németország újraegyesítése

A Szovjetunió szétesése

A Brezsnyev-időszakot (1964-1982) a „pangás” korának is nevezik, a reformok leálltak. A 70-es, 80-as évekre a szovjet tömb országainak gazdasági fejlődése lelassult, sőt visszaesett. Az eddigi látványos termelésnövekedés csak a nehézipar aránytalan fejlesztésének volt köszönhető. A nyolcvanas évek végére világosan kiderült, hogy szocialista világ gazdasági fejlődésének üteme lemaradt a fejlett világétól, aminek oka a rossz gazdasági szerkezet, az alacsony hatásfok, a pazarlás, az alacsony munkamorál, a selejt magas aránya és a tervgazdálkodás merevsége. Míg a fejlett országokban a túltermelés volt a jellemző, addig a szocialista országokban továbbra is hiánygazdaság volt.(Pl. a Szovjetunió alapvető mezőgazdasági termékekből is importra szorult). A szocialista országok azt hangoztatták, hogy a tőkés országokat érintő problémák - pl. az olajárrobbanás 1973, 1979, - nem érinti őket, mégis egyre többet kellett fizetni a nyugati importért + keleti termékek értéke csökkent – ez a cserearányok romlása. Olajárrobbanás ⇒ világméretű gazdasági válság. Kiút: technikai-technológiai fejlesztés, energiacsökkentés – erre a szocialista tábor képtelen: a tudományos-technikai forradalom nem történik meg a térségben, nem tud megfelelni a világgazdaság követelményeinek. Ok: merev struktúrák, politikai céloknak rendelik alá a gazdaságot. A gazdaság átalakítása extenzív fejlődésről az intenzívre, a gazdasági szerkezetváltás nem megy, szándék is alig van.

Bár a SZU a 70-es években több térségben teret nyer, a hadi kiadások, a ’baráti rezsimek’ ellátása egyre nagyobb terhet rónak rá (a SZU. az éves költségvetés több mint felét használta fel fegyverek fejlesztésére, míg Amerikában ez csak pár százalékot tett ki.) Az afganisztáni bevonulás politikailag is népszerűtlen, nyugaton sokan most ábrándulnak ki végleg. A Carter-doktrína keretében bevezetett gazdasági intézkedések (fejlett technológiák és gépek exportját leállította, Cocom-lista) is súlyosan érintette. Majd 1981-től: Reagan az USA elnöke, akinek célja: katonai erőfölény megszerzése a gazdasági és technológiai előnyök kihasználásával. USA: fegyverkezés fokozása, új fegyverek: neutronbomba, új rakétaelhárító-rendszer: világűrbe telepített eszközök (csillagháborús terv). A SZU: nem tudott lépést tartani. Ehhez hozzájárult, hogy a KGST-n belüli együttműködés sem hozta meg a várt eredményeket: pazarló, ám ugyanakkor hiánygazdaság jött létre, a felszínen „testvéri együttműködésről” volt szó, a valóságban azonban a tagállamok egymással versengő nehézipart építettek ki.

Mihail Gorbacsov 1985 márciusában lett az SZKP Központi Bizottságának a főtitkára, 54 évesen Sztálin óta ő a legfiatalabb e poszton. Gorbacsov radikális gazdasági reformokat, új cselekvési programot jelentett be, gazdasági és politikai számvetést, a hatalmi érdekrendszer átalakítását ígérte, elítélve a Brezsnyev alatti pangást. Gorbacsov csökkenteni akarta a nemzetközi terheket, ezért történtek a leszerelési tárgyalások és az afganisztáni kivonulás (1989), mindez a szuperhatalmi státusz végét jelezte. A Szovjetunió alulmaradt a fegyverkezési versenyben.

Gorbacsov úgy látta, hogy az ország a hidegháborús versenyt nem tudja másképp elkerülni - átfogó reformot hirdetett. Gorbacsovval „csúcsról jövő forradalom” valósult meg. A peresztrojka fogalma az állam- és gazdaságirányítás átalakítását jelentette, a glasznoszty meghirdetése pedig több szabadságjogot, nyíltságot ígért. A glasznoszty korlátai hamar egyértelművé váltak: a csernobili atomreaktor robbanását először igyekeztek eltitkolni, majd amikor ez lehetetlenné vált, akkor kisebbíteni jelentőségét és veszélyét. Gorbacsov megpróbálta fokozatosan és lassan érvényesíteni a piaci normákat az országban. Nem tisztázódott, hogy a szocialista gazdaságot lehet-e, és ha igen, miként a világrendszerhez kapcsolni. Gorbacsov tudta: a régi gazdasági rendszer nem tartható, de az újról – a jelszavakon túl – nem volt igazán elképzelése. 1989 elejére az állami tulajdon társadalmasításának elvont programjától eljutottak a Világbank és az IMF által ajánlott privatizációig, amelyet, először szocialista államtalanításként, majd demokratikus tulajdonreformként emlegettek.

1989-re a szovjet rendszer reformjának gorbacsovi modellje is válságba jutott. Gorbacsov népszerűsége ugyan Nyugaton töretlen maradt, de saját népe ellene fordult, életszínvonal romlása, az alacsony keresetek, az áruhiány és az ellátási nehézségek nem szűntek meg, a központi hatalom meggyengülését érezve felszínre törtek az addig elfojtott nemzetiségi ellentétek és függetlenségi törekvések.

A peresztrojkából megindítójának szándéka ellenére rendszerváltás lett. A balti államok önállósodási törekvése, az etnikai ellentétek felerősödése, és az 1991. augusztusi elvetélt moszkvai puccskísérlet felgyorsította bomlást. A Szovjetunió 1991. decemberében megszűnt, Gorbacsov lemondott szovjet elnöki posztjáról, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének helyébe szuverén szövetségi és nemzetállamok léptek, amelyek (a baltiak és Grúzia kivételével) laza, konföderatív jellegű szövetségbe tömörültek (Független Államok Közössége). A Szovjetunió felbomlásával a kétpólusú világrend korszaka ért véget, az 1990-es évekre az Amerikai Egyesült Államok vált gyakorlatilag a világ egyetlen szuperhatalmává.

Összeomlás és átalakulás a szocialista országokban

A szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton játszódott le a különböző szocialista országokban, ám ez csak azért következhetett be, mert az egyes szocialista társadalmak összeomlásával egy időben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a „szocialista világbirodalom” Európában. Amikor Gorbacsov meghirdette a gazdasági és a társadalmi változásokat, a „nyitást”, ez az összes szovjet befolyás alatt élő országban éreztette hatását. Gorbacsov nem avatkozott be a keleti blokk országaiban 1989-ben bekövetkező megmozdulásokba, világossá tette, hogy a szovjet hadsereg nem fog beavatkozni a szocialista országok belügyeibe.1989-90-ben elkezdődött a szovjet csapatok kivonása is. A rendszerváltás politikailag azt jelentette, hogy az egypártrendszerű diktatórikus rendszer helyébe a többpártrendszerű demokrácia lép, gazdaságilag pedig azt, hogy az állami tulajdon dominanciájára épülő államszocialista rendszert felváltja a magántulajdonra épülő piacgazdaság, a kapitalizmus.

Németország újraegyesítése

1985-ben a demokratizálást, az egyén felszabadítását, a nyitást, a gazdaság decentralizálását és a népek önrendelkezési jogát elismerő gorbacsovi irányvonal mély egyetértésre talált az NSZK-ban, az NDK vezetése azonban megosztott volt az új szovjet irányvonal kapcsán. 1987 februárjára a szovjet- NDK viszony alaposan megromlott.

1989 júniusában Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Helmut Kohl német kancellár nyilatkozatban rögzítette, hogy a népek és az államok szabadon határozzák meg sorsukat, s kapcsolataikat szuverén módon alakítják. Gorbacsov ezzel nyíltan visszavonta a Brezsnyev-doktrínát, amelynek helyébe októberben az ún. Sinatra-doktrína lépett (a My Way dalból levezetett „saját út” lehetősége).

A közelgő válságra azonban az NDK-ban is számos jel utalt, a növekvő gazdasági gondok, a szolgáltatás folyamatos romlása, a környezeti problémák és az áremelések miatt nőtt a belső elégedetlenség. A vezetés kezdetben – a korábbi reflexek alapján – elnyomta az ellenzéket, a belpolitikai feszültséget enyhítendő engedélyezte a rendszer bírálóinak NSZK-ba való távozását. A politikai válság új méreteket öltött az 1989. május 7-i helyhatósági választásokon, ahol csalásokkal próbálta meg az állampárt megtartani a hatalmat. Mivel a szocialista tábor több országában elkezdődött a politikai átalakulás, az NDK vezetése elszigetelődött.

Az 1989. nyári-őszi hónapok legfontosabb eseménye a Magyarországon, Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül az NSZK-ba irányuló menekülthullám volt (határnyitás). Amikor a keletnémet külügyminiszter Moszkvában a Varsói Szerződés tagállamainak összehívásával igyekezett elérni Magyarország „megregulázását”, Gorbacsov figyelmeztette, hogy ilyen eszközökkel már nem él.

A változásoknak azonban az NDK vezetése sem tudta útját állni. A nagyobb városokban kitörő utcai megmozdulások eredményeképp szimbolikus esemény volt, amikor 1989. november 9-én megnyitották a berlini fal határátkelőit. Ekkortól merült fel nyíltan a német újraegyesítés lehetősége.

Kohl nyugatnémet kancellár segítséget ígért az NDK gazdasági nehézségeinek megoldására, ennek feltételéül azonban egy legitim, demokratikus kormány megalakulását szabta. Egyidejűleg határozottan kimondta, hogy az NSZK végcélja az egyesítés, de csak a Szovjetunió hozzájárulásával, Gorbacsov nem támasztott kifogást Németország egyesítésének lehetőségével szemben. Európában nem mindenhol fogadták kitörő lelkesedéssel az újraegyesítés ötletét: London és Párizs az európai rendszert látta veszélyeztetve. A moszkvai tárgyalás után az NSZK-val szövetséges nyugati nagyhatalmak számára kínos lett volna a német újraegyesülést megakadályozni. Ezért ők is beleegyeztek, és 1990. október 3-án a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatalosan is magába „olvasztotta” a korábbi NDK-t. Az egyesült Németország újra Európa legerősebb országává vált, még akkor is, ha a volt keletnémet területek gazdasági talpra állítása éveken keresztül jelentős forrásokat kötött le.

Jugoszlávia szétesése

A kommunista berendezkedésű Jugoszlávia élén Josip Broz Tito 35 évig volt a soknemzetiségű szövetségi állam korlátlan hatalmú vezetője. Föderáció volt Jugoszlávia, 6 tagköztársasággal, elméletileg joguk van kilépni. Az egységet a partizánháború alatt kialakult vezetőréteg összetartása, és mindenekelőtt Tito személye és tekintélye biztosította, aki megpróbált egyensúlyozni a központi hatalom erősítését akaró szerb és a szövetségi köztársaságoknak nagyobb önállóságot követelő horvát és szlovén politikai vezetők között. 1980-ban bekövetkezett halála után kiéleződtek Jugoszláviában a nemzeti, vallási ellentétek, amelyek aztán az 1990-es években véres és kegyetlen háborúvá fajultak.

A 1980-as években a Szerb Kommunisták Szövetsége a felerősödő szerb nacionalizmus élére állt. A párt vezetője, Szlobodan Milošević az egész Jugoszláviára kiterjedő szerb hegemónia megvalósítását ígérte. 1989-ben felszámolta a magyar kisebbség által is lakott Vajdaság és az albán többségű Koszovó autonómiáját. A döntés az albánok körében heves ellenállást váltott ki, de a szlovén és a horvát vezetők körében is nyugtalanságot keltett.

A világban és a környező szocialista országokban lezajló változások hatására Jugoszlávia tagköztársaságaiban is parlamenti választásokat tartottak 1990-ben. Szlovéniában, Horvátországban, Boszniában és Macedóniában az ellenzéki pártok, Szerbiában és Crna Gorában a kommunisták nyertek. A szerbekhez húzó Jugoszláv Néphadsereg egységei még ott voltak mindenhol, és igyekeztek ellenőrzésük alatt tartani a stratégiailag fontos pontokat. A háború akkor robbant ki, amikor 1991 nyarán Szlovénia és Horvátország kikiáltotta a függetlenségét. A Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok válaszul véres küzdelmek közepette elfoglalták Horvátország középső és keleti területeit, elűzve a helyi nem szerb lakosságot, köztük 50 ezer Kelet- Szlavóniában élő magyart is. Magyarországra menekült 50 ezer vajdasági magyar Szerbiából is, ők főleg a katonai behívóktól tartva hagyták el szülőhelyüket. Szlovéniában a fegyveres összecsapások rövid idő alatt véget értek, de a harcok Horvátországban elhúzódtak.

Rövidesen Macedónia és Bosznia-Hercegovina is a függetlenséget választotta. Boszniában – ahol a muzulmán, horvát és szerb lakosság keverten élt – a horvátországinál is kegyetlenebb etnikai háború alakult ki. A szemben álló fegyveresek a harcokat a másik nemzet civil lakosságának legyilkolására és szülőföldjéről való elűzésére is kihasználták. Az etnikai tisztogatások keretében sok helyen tömeges nemi erőszakot követtek el. Boszniában több mint 200 ezer ember esett áldozatául az évekig tartó harcoknak és a civil lakossággal szembeni kegyetlenkedéseknek. A civil lakosság elleni atrocitások megakadályozása érdekében a NATO légi támadásokat intézett a boszniai szerb állások ellen. Ez pedig a bosnyák és a horvát fél győzelmét segítette elő, 1995-re. A horvát hadseregnek sikerült vissza- foglalnia megszállt területeinek nagy részét. Horvátországból és Boszniából több százezer szerb menekült el Szerbiába. Összességében a délszláv háború következtében több mint egymillió ember hagyta el végleg korábbi lakóhelyét.

1998-ban a Szerbiához tartozó, de többségében albánok lakta Koszovóban is harcok robbantak ki, amelyek a helyi lakosság elűzésére irányultak. A NATO 1999 márciusában légi offenzívát indított Belgrád ellen, hogy a harcok befejezésére kényszerítse. A bombázások elérték céljukat, a szerb haderő kivonult Koszovóból, a térség átmenetileg nemzetközi védnökség alá került.

2000-ben tüntetések kezdődtek Belgrádban, amely megdöntötte Milošević hatalmát. A háborús bűntettekkel vádolt szerb vezetőt kiadták a hágai nemzetközi bíróságnak. 2006-ban Montenegró (Crna Gora), 2008-ban pedig Koszovó is kikiáltotta függetlenségét.

A 80-as években válságba kerülő szocializmust a gorbacsovi reformok sem tudták megmenteni. Mind a Szovjetunió köré szervezett és erővel összetartott nemzetközi szocializmus, mind a Szovjetunión belüli szocialista birodalom darabjaira esett. A rendszerváltást segítette az európai integráció és a felgyorsuló globalizáció is.

A rendszerváltás és gazdasági átalakulás mindenütt gazdasági visszaeséssel, tömeges munkanélküliséggel járt együtt. Nőtt a szegénység és a társadalmi különbségek. A piacgazdaság kialakítása értelmében nagyszabású privatizációs folyamatok indultak meg, de ezzel megágyaztak a korrupciónak is. A politikai átalakulást nehezítette a demokratikus hagyományok hiánya. Korábban tabuként kezelt problémák kerültek felszínre, köztük a nemzetiségi kérdés (pl. Csehszlovákia és Jugoszlávia).

A függetlenedő államok többsége azonnal közelíteni kezdett az Európai Unióhoz és nyolcan közülük – Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Észtország, Lettország és Litvánia – 2004-ben tagországgá váltak.