Az ember kialakulásáról két fő elképzelés van:
a) teremtés valamilyen isteni erő által
(Jehova, Manitu, Tollaskígyó stb.)
b) az állatvilágból fejlődött ki – evolúció, Charles Darwin.
Közös ős a majmokkal.
A közös őst még keresi a tudomány (= „hiányzó láncszem”), az ember esetében a
fejlődés az agytérfogat növekedésében, a felegyenesedésben és a kéz
használatában nyilvánul meg.
Ami kiemelt minket: gondolkodás, munka, értelmes beszéd,
„vallás”
/Evolúció:
az a folyamat, amelynek során a fejletlenebb élőlényekből a természetes
kiválasztódás (=a változó körülményekhez való alkalmazkodás) útján fejlettebb
élőlények válnak; valamennyi élőlény így jött létre./
Az evolúció nem
egyenes, vannak zsákutcák (pl. neander-völgyi ember).
A legrégebbi ősemberi
leleteket Afrikában találták (Olduvai-hasadék): Lucy, Magyarországon két híres
ősembert is megtaláltak: Rudi: (Rudabánya), Samu (Vértesszőlős).
300 ezer éve jelent
meg a modern ember, a Homo sapiens („bölcs ember”), első lelőhely: Crô-Magnon
(Franciao).
Benépesíti az egész
Földet: Afrikát, Eurázsiát, majd a Bering-szoroson át Amerikát is, mivel ilyen
eltérő természeti feltételek között élt, hamarosan 4 altípus (rassz)
alakult ki:
europid (Európa, Ny-Ázsia, É-Afrika):
világos bőr- és hajszín, férfiaknál erős arcszőr;
mongolid (Kelet-Ázsia, Amerika): sárgás
vagy vöröses bőr, „mandulaszemek”, gyenge arcszőrzet;
negrid (Afrika): sötét bőrszín, ausztralid (Ausztrália): sötét bőrszín
AZ
ŐSKOR SZAKASZAI
az őskor a kőeszközök
megmunkálása alapján két részre osztható:
őskőkor vagy pattintott
kőkor (paleolit) ---- újkőkor vagy csiszolt
kőkor (neolit)
A kettő között Kr. e. kb. 10 000 a határ: ekkor ért véget az utolsó jégkorszak, felmelegedés.
Eszközkészítés
fejlődése: fa-, csont- és kőeszközök, nyél feltalálása; csiszolás nedves
homokkal (élesebb, finomabb eszközök)
Zsákmányoló életmód jellemzői:
Azt vette el, amit a
természetben készen megtalált.
vadászat - halászat - gyűjtögetés
(növények, erdei bogyók, ehető gyökerek, gombák, vadméz);
nemenkénti és
életkori munkamegosztás.
Eszközei: szakóca (marokkő), kőbalta és
dárda (lándzsa)íj és nyíl, szigony, háló.
Hiedelemvilág:
Mágia: eszerint minden létező dolognak
lelke van, amit az ember a megfelelő szertartásokkal a saját javára fordíthat;
totemizmus minden törzs úgy hitte, egy közös
őstől származik (totem), állat, (néha növény, természeti jelenség); a totem megvédte a törzset (pl.
ősi magyaroknál a sólyom, a turul);
fetisizmus
a tárgyakban szellemek élnek, ezek is segíthetnek
tabu: Tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom, sérthetetlenség, szentség, de vonatkozhat bizonyos cselekedetekre is, ami tilos
A
legtöbb szertartás a legveszélyesebb tevékenység, a vadászat köré összpontosult
– pl. előre „lejátszották”, lerajzolták a vadászatot, hogy így tudassák az
elejtendő állat szellemével, hogy meg akarják ölni, és emiatt ne haragudjon meg
rájuk.
Barlangrajzok: Lascaux (Franciao.), Altamira
(Spanyolo.)
A
TERMELŐ EMBER
A
termelő ember már nemcsak a természettől zsákmányol, hanem maga is termel
élelmet.
A termelő ember
tevékenységei:
a) földművelés:
Megfigyelték, hogy az
elhullott magok helyén új növény kel ki -
szándékosan is szórnak el magvakat: megszületik a szántás és a vetés; a legfontosabb
termesztett növények: búza, árpa, rozs, köles.
A termelő ember
eszközei: ásóbot, faeke, kapa (kő vagy agancs), sarló, őrlőkő
b) állattenyésztés:
A sebesült
állatokat vagy az elejtett állatok kicsinyeit hazavitték és külön területen
elkerítve (ólban vagy karámban) tartották.
A háziasítás során az állatokat először húsukért tartották és szaporították
lakóhelyük mellett, később igénybe vették tejüket, prémjüket és idővel a
földműveléshez igavonóként is használni kezdték őket.
Háziasított
állatok: Kutya
(vadászathoz), kecske és juh (első igazi haszonállatok), szarvasmarha, sertés,
ló, szamár, teve.
A zsákmányolóról a
termelő életmódra való áttérés elsőként a Közel-Keleten a„termékeny félhold” területén történt meg a Kr. e. VII évezredben, mert
itt voltak adottak a megfelelő növények és állatok.
Az életmódváltás következményei
Hiedelemvilág: termékenységkultusz (Vénusz-szobrocskák), majd egyre bonyolultabb.
Letelepedés, állandó falvak: földbe mélyített
nád- és vályogházak, gabonát vermekben tárolják.
Mesterségek és a kereskedelem
megjelenése
A fazekasság: a
felesleg tárolására-szállítására; jelentős találmány a fazekaskorong
(gyorsabb és szebb)
Szövés-fonás: először csak vesszőket, majd
kender rostja és juh gyapja; szövőszék (függőlegesen-vízszintesen
fonalak)
Kereskedelem: Az eltérő adottságokkal rendelkező
területek között: először ajándékozás, majd cserekereskedelem
A termelés
fejlődésével lehetővé vált, hogy ne mindenki földműveléssel foglalkozzon,
megjelent az iparosok és a kereskedők
rétege – társadalmi munkamegosztás.
Demográfiai
robbanás: Az
élelemtermelés mennyisége nőtt, csökkent a halálozási arány, a népszaporulat
magas, a népesség növekszik. Falvakból városok, túlnépesedés, elvándorlás a következménye. (Eltartó képesség)
Az újkőkorban, a
termelésre való áttérést, és az azt kísérő változások együttesét neolit forradalomnak nevezzük.
