Az ember megjelenése és az őskor

Az ember kialakulásáról két fő elképzelés van:

a)         teremtés valamilyen isteni erő által (Jehova, Manitu, Tollaskígyó stb.)

b)         az állatvilágból fejlődött ki – evolúció, Charles Darwin.

Közös ős a majmokkal. A közös őst még keresi a tudomány (= „hiányzó láncszem”), az ember esetében a fejlődés az agytérfogat növekedésében, a felegyenesedésben és a kéz használatában nyilvánul meg.

Ami kiemelt minket: gondolkodás, munka, értelmes beszéd, „vallás”

/Evolúció: az a folyamat, amelynek során a fejletlenebb élőlényekből a természetes kiválasztódás (=a változó körülményekhez való alkalmazkodás) útján fejlettebb élőlények válnak; valamennyi élőlény így jött létre./

Az evolúció nem egyenes, vannak zsákutcák (pl. neander-völgyi ember).

A legrégebbi ősemberi leleteket Afrikában találták (Olduvai-hasadék): Lucy, Magyarországon két híres ősembert is megtaláltak: Rudi: (Rudabánya), Samu (Vértesszőlős).

300 ezer éve jelent meg a modern ember, a Homo sapiens („bölcs ember”), első lelőhely: Crô-Magnon (Franciao).

Benépesíti az egész Földet: Afrikát, Eurázsiát, majd a Bering-szoroson át Amerikát is, mivel ilyen eltérő természeti feltételek között élt, hamarosan 4 altípus (rassz) alakult ki:

europid (Európa, Ny-Ázsia, É-Afrika): világos bőr- és hajszín, férfiaknál erős arcszőr;

mongolid (Kelet-Ázsia, Amerika): sárgás vagy vöröses bőr, „mandulaszemek”, gyenge arcszőrzet;

negrid (Afrika): sötét bőrszín,              ausztralid (Ausztrália): sötét bőrszín

AZ ŐSKOR SZAKASZAI

az őskor a kőeszközök megmunkálása alapján két részre osztható:

őskőkor vagy pattintott kőkor (paleolit)     ----         újkőkor vagy csiszolt kőkor (neolit)

A kettő között Kr. e. kb. 10 000 a határ: ekkor ért véget az utolsó jégkorszak, felmelegedés.

Eszközkészítés fejlődése: fa-, csont- és kőeszközök, nyél feltalálása; csiszolás nedves homokkal (élesebb, finomabb eszközök)

Zsákmányoló életmód jellemzői:

Azt vette el, amit a természetben készen megtalált.

vadászat - halászat - gyűjtögetés (növények, erdei bogyók, ehető gyökerek, gombák, vadméz);

nemenkénti és életkori munkamegosztás.

Eszközei: szakóca (marokkő), kőbalta és dárda (lándzsa)íj és nyíl, szigony, háló.

Hiedelemvilág:

Mágia: eszerint minden létező dolognak lelke van, amit az ember a megfelelő szertartásokkal a saját javára fordíthat;

totemizmus minden törzs úgy hitte, egy közös őstől származik (totem), állat, (néha növény, természeti jelenség); a totem megvédte a törzset (pl. ősi magyaroknál a sólyom, a turul);

fetisizmus a tárgyakban szellemek élnek, ezek is segíthetnek

tabu: Tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom, sérthetetlenség, szentség, de vonatkozhat bizonyos cselekedetekre is, ami tilos

A legtöbb szertartás a legveszélyesebb tevékenység, a vadászat köré összpontosult – pl. előre „lejátszották”, lerajzolták a vadászatot, hogy így tudassák az elejtendő állat szellemével, hogy meg akarják ölni, és emiatt ne haragudjon meg rájuk.

Barlangrajzok: Lascaux (Franciao.), Altamira (Spanyolo.)

A TERMELŐ EMBER

A termelő ember már nemcsak a természettől zsákmányol, hanem maga is termel élelmet.

A termelő ember tevékenységei:

a) földművelés:

Megfigyelték, hogy az elhullott magok helyén új növény kel ki  - szándékosan is szórnak el magvakat: megszületik a szántás és a vetés; a legfontosabb termesztett növények: búza, árpa, rozs, köles.

A termelő ember eszközei: ásóbot, faeke, kapa (kő vagy agancs), sarló, őrlőkő

b) állattenyésztés:

A sebesült állatokat vagy az elejtett állatok kicsinyeit hazavitték és külön területen elkerítve (ólban vagy karámban) tartották. 

A háziasítás során az állatokat először húsukért tartották és szaporították lakóhelyük mellett, később igénybe vették tejüket, prémjüket és idővel a földműveléshez igavonóként is használni kezdték őket.

Háziasított állatok: Kutya (vadászathoz), kecske és juh (első igazi haszonállatok), szarvasmarha, sertés, ló, szamár, teve.

A zsákmányolóról a termelő életmódra való áttérés elsőként a Közel-Keleten a„termékeny félhold” területén történt meg a Kr. e. VII évezredben, mert itt voltak adottak a megfelelő növények és állatok.

Az életmódváltás következményei

Hiedelemvilág: termékenységkultusz (Vénusz-szobrocskák), majd egyre bonyolultabb.

Letelepedés, állandó falvak: földbe mélyített nád- és vályogházak, gabonát vermekben tárolják.

Mesterségek és a kereskedelem megjelenése

A fazekasság: a felesleg tárolására-szállítására; jelentős találmány a fazekaskorong (gyorsabb és szebb)

Szövés-fonás: először csak vesszőket, majd kender rostja és juh gyapja; szövőszék (függőlegesen-vízszintesen fonalak)

Kereskedelem: Az eltérő adottságokkal rendelkező területek között: először ajándékozás, majd cserekereskedelem

A termelés fejlődésével lehetővé vált, hogy ne mindenki földműveléssel foglalkozzon, megjelent az iparosok és a kereskedők rétege – társadalmi munkamegosztás. 

Demográfiai robbanás: Az élelemtermelés mennyisége nőtt, csökkent a halálozási arány, a népszaporulat magas, a népesség növekszik. Falvakból városok, túlnépesedés, elvándorlás a következménye. (Eltartó képesség)

Az újkőkorban, a termelésre való áttérést, és az azt kísérő változások együttesét neolit forradalomnak nevezzük.