Mi lesz a dolgozatban? (szerda, 2017. 02.01.)

Itt vannak a címek, 6 témakör 24 címe, a 3. oszlop a legszűkebb értelmezési tartomány.
A dolgozat 10 perces lesz. Megkapod a tételcímet, példaként a következő nagy dolgozat anyagát hozom, tehát: 11.3. - A rendszer jellemzői a Kádár-korszakban, életmód és mindennapok. E téma kapcsán kell neveket, fogalmakat és helyszíneket és/vagy évszámokat, megadott arányban, összesen tízet: pl. itt mondjuk azt: KádárJános, Nagy Imre, MSZMP, amnesztia, új gazdasági mechanizmus, második gazdaság, kollektivizálás, legvidámabb barakk, Magyarország, Salgótarján, 1958, 1968 stb.
Majd ezekből kell kettőt részletesebben kifejtened.
Pl. Magyarország: a korszakban a szocialista tábor része, tagja a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek, politikai és gazdasági önállóságát a Szovjetunió korlátozta, jelentős létszámú szovjet katonai erő állomásozott -ideiglenesen- az országban.
Salgótarján: vagy - a korszakban jelentős szocialista jellegű iparváros - nehézipar, lakótelepek vagy 1956 december 8-án fegyvertelen tömegre lőttek a megtorlások keretében
Második gazdaság: A háztájiban, az iparban a fő munkahely mellett végzett gazdasági termelés. Nagyon sok ember vállalt másodállást, GMK-t, hogy plusz jövedelemhez jusson. A túlmunka ugyan többletjövedelmet biztosított, de ezzel a családban töltött idő csökkent, ami válásokhoz, alkoholizmushoz vezetett.

1968: az új gazdasági mechanizmus bevezetése.

A kerettantervi követelményekhez itt tölthetsz le anyagot: http://kerettanterv.ofi.hu/06_melleklet_9-12_szki/index_szakkozep.html - ez mutatja be egy letöltendő .doc fájlban, mit kell(ene) tudni.

Mivel Ti érettségiztek idén először az új szerint, még nincsenek fenn az egyes témákhoz konkrétan a szükséges információk, de számos tétel régebben is létezett és most is, lehet keresgélni, én javaslom a diakkapu szó beírását a keresőben és a besof Telekit a találatoknál :)

1. Az ókor és kultúrája	1.1. Poliszok ókori Hellászban	Az athéni demokrácia működése a Kr.e. 5. században.
	1.2. Társadalmi és politikai küzdelmek az ókori Rómában	Julius Caesar egyeduralmi kísérlete.
	1.3. Az európai kultúra alapjai	A görög-római hitvilág. Az antikvitás kiemelkedő kulturális emlékei. A zsidó vallás fő jellemzői. A kereszténység kialakulása és főbb tanításai.
2. A középkor	2.1. Nyugat-Európa a kora középkorban	A hűbériség és a jobbágyság jellemzői. Az uradalom és a mezőgazdasági technika.
	2.2. A középkori egyház	A nyugati és a keleti kereszténység főbb jellemzői. Hitélet és vallások (pl. keresztény, zsidó) – együttműködés és konfliktusok.
	2.3. Az érett középkor Nyugat- és Közép-Európában	A középkori város és a céhes ipar.
	2.4. Az iszlám vallás és az Oszmán Birodalom	Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai.
	2.5 A középkor kultúrája	A román és gótikus építészet; a reneszánsz kultúra.
3. A középkori magyar állam megteremtése és virágkora	3.1. A magyar nép története az államalapításig	A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás.
	3.2. Az államalapítás és az Az Árpád-házi uralkodók kora	Géza fejedelemsége és I. (Szent) István államszervező tevékenysége. A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla idején.
	3.3. Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond kora	A középkori magyar állam megerősödése I. Károly idején.
	3.4. A Hunyadiak	Hunyadi Mátyás reformjai és külpolitikája.
4. Szellemi, társadalmi és politikai változások a kora újkorban (1492-1789)	4.1. A földrajzi felfedezések és következményei	A földrajzi felfedezések és a kapitalista gazdaság jellemzői.
	4.2. Reformáció és katolikus megújulás	A lutheri és kálvini reformáció. A katolikus megújulás. A barokk stílus jellemzői.
	4.3. Alkotmányosság és abszolutizmus a 17-18. században	Az alkotmányos monarchia jellemzői Angliában.
	4.4. A felvilágosodás kora	A felvilágosodás eszmerendszere és főbb képviselői források alapján.
5. Magyarország a kora újkorban (1490-1790)	5.1. Az ország három részre szakadása és az országrészek berendezkedése	A mohácsi vész és az ország három részre szakadása. A várháborúk (1541-1568).
	5.2. Az Erdélyi Fejedelemség virágkora	Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete. A hazai reformáció és barokk kulturális hatásai
	5.3. A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc	A Rákóczi-szabadságharc okai, főbb eseményei és eredményei.
	5.4. Magyarország a 18. századi Habsburg Birodalomban	Demográfiai és etnikai változások a 18. században. Mária Terézia és II. József reformjai.
6. A polgári átalakulás, a nemzetállamok és az imperializmus kora (1789-1914)	6.1. A francia forradalom eszméi és a napóleoni háborúk	Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának alapkérdései.
	6.2. A 19. század eszméi és a nemzetállami törekvések Európában	A korszak főbb eszmeáramlatainak (liberalizmus, nacionalizmus, konzervativizmus és szocializmus) jellemzői.
	6.3. Gyarmati függés és harc a világ újrafelosztásáért	A szövetségi rendszerek kialakulása.
	6.4. Az ipari forradalom hullámai és hatásai	Az ipari forradalmak legjelentősebb területei (könnyűipar, nehézipar, közlekedés), néhány találmánya és a gyáripar kezdetei.

11.4. A rendszerváltozás

A szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton játszódott le a különböző szocialista országokban, ám ez csak azért következhetett be, mert az egyes szocialista társadalmak összeomlásával egy időben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a „szocialista világbirodalom” Európában. Amikor Gorbacsov meghirdette a gazdasági (peresztrojka) és a társadalmi (glasznoszty) változásokat, más szóval a „nyitást”, akkor az az összes szovjet befolyás alatt élő országban éreztette hatását.

A rendszerváltás politikailag azt jelentette, hogy az egypártrendszerű diktatórikus rendszer helyébe a többpártrendszerű demokrácia lép, gazdaságilag pedig azt, hogy az állami tulajdon dominanciájára épülő államszocialista rendszert felváltja a magántulajdonra épülő piacgazdaság, a kapitalizmus.

A Kádár-rendszer válsága

Gazdasági válság:

• nem történt meg a gazdasági szerkezetváltás; politikai reformok nélkül nehezen is lennének megvalósíthatóak.

Átfogó reformokkal lehetett volna csak a helyzeten javítani, ezeket azonban elodázták, mert vagy negatívan érintették volna a rendszer  legfontosabb vívmányait (pl. általános foglalkoztatás) vagy ideológiailag bizonyultak vállalhatatlannak (magánszektor további növelése, privatizáció).

• nagymértékű volt az ország eladósodottsága, a hitel inkább ment az életszínvonal fenntartására, mint átalakításra. Egy idő után már a hitelek törlesztésének érdekében kellett újabb hiteleket felvenni (adósságspirál).

A SzU válsága:

A Gorbacsov által elindított reformok kisugároztak a térségre, Magyarországon is bázist kaptak a reformerők.

Megingott a SZU nagyhatalmi helyzete, önálló utat kereshettek a volt szoc. országok, a SZU nem avatkozik be

Politikai válság:

Nőtt a társadalmi elégedetlenség a stagnáló vagy épp romló életszínvonal miatt – bár ez csendes volt.

Aktivizálódtak az ellenzéki csoportok:

Magyarországon a politikai ellenzék nyíltan az 1970-es évek második felétől lépett fel. Az ellenzéki, fél-ellenzéki és reformer gondolatok és csoportok még nem különültek el élesen, voltak közöttük érintkezési pontok, képviselőik hatottak egymásra. Összefogás azonban nem jött létre a csoportok között, aminek egyik oka a még a két világháború közötti időszakra visszamenő, az ún. demokratikus ellenzék és népi írók közötti népi-urbánus vita volt.

1981: Beszélő szamizdat (illegális kiadvány) megjelenése – az ún. „demokratikus ellenzék” e körül alakul ki - (pl. Kis János, Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia, Demszky Gábor) A gyakran kéziratban vagy stencilgépen sokszorosított írásokban álltak ki a parlamentáris demokrácia kialakítása és a szabadságjogok mellett. Állandó szervezői és résztvevői voltak a rendőrség által nem engedélyezett március 15-i és október 23-i megmozdulásoknak, emiatt gyakran zaklatták őket a hivatalos szervek

A két világháború közötti népi írók ún. harmadik utas elképzeléseit vallotta a másik ellenzéki csoportosulás (Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Csurka István, Lezsák Sándor). Bírálta a rendszert, mert nem igyekezett megőrizni a hagyományos népi kultúrát, nem törődött kellően a népességcsökkenés jelenségével és nem állt ki az országhatáron kívül élő magyar kisebbségekért.

1984-ben szerveződött a Duna kör a Bős-nagymarosi vízlépcső ellen, amely fokozatosan az értelmetlen szocialista nagyberuházás szimbóluma lett

1985-ben a monori találkozón az ellenzék két csoportja kísérletet tett az összefogásra, de ez nem sikerült.

Az 1980-as évek közepén megjelent az ellenzéki ifjúság új generációja, ők elsősorban a szakkollégiumokon belül szerveződtek (Bibó István Szakkollégium (Orbán, Fodor Gábor, Áder J.), Rajk László Szakkollégium)- 1987 - lakitelki találkozó (MDF bölcsője); már csak a nemzetiek, de megjelent Pozsgay Imre is  – jelzi, hogy az ellenzék osztódni fog

Ugyanakkor e megmozdulások szűk körűek, nyilvánosságot nem kaptak, miképp kisebb tüntetéseik sem, március 15-én rendszeresen voltak, amelyeket a rendőrség kellőképp felügyelt. 1988-ban már jelentős tömeg vett részt a bős-nagymarosi gát megépítése és a romániai falurombolás ellen szervezett tüntetéseken a Parlament előtt, ill. a Hősök terén.

Az MSZMP-ben is pozíciókhoz jutottak a reformerők; (a régi gárda fölött gyorsan átlépett az idő) - ám ők egy bizonyos ponton nem mehettek túl pozícióik veszélyeztetése nélkül. Ez az ún. párton belüli reformkommunisták csoportja, akik korlátozott politikai reformok bevezetését is támogatták az égetően szükséges gazdasági reformok mellett. Legmagasabb pozíciót betöltő képviselőjük Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront elnöke volt.

1988 májusában Kádárt lemondatták főtitkári posztjáról, utódja Grósz Károly lett; óvatos reformok, a rendszer megtartásával, de a „rendpárti”, keményvonalas elképzeléseit már Moszkva sem támogatta. 1988. novemberétől Németh Miklós lett a kormányfő – változások híve.

Sorra alakultak a politikai szervezetek: FIDESZ, Szabad Kezdeményezések Hálózata (SZDSZ), MDF; bár a törvény pártok alakulását nem engedélyezte.

1989. jan. 28-án Pozsgay Imre államminiszter az 1956-os eseményeket népfelkelésnek értékelte, ez tulajdonképpen a Kádár-rendszer legitimizációs alapját kérdőjelezte meg.

Az állampárt szétesésnek indult, a reform szocialisták készek voltak a nyitásra és párbeszédre az ellenzékkel.

A gazdaságban beindult a spontán privatizáció, amelynek során a politikai-gazdasági elit biztosította helyét az új rendszerben – s egyben nem tette szükségessé, hogy ellenálljanak a változásoknak.

A békés (tárgyalásos forradalom) rendszerváltozás

Mindkét fél ebben volt érdekelt: az ellenzék tartott attól, hogy a tömegek mozgósítása lehetőséget adhat a keményvonalasoknak a katonai fellépésre, míg az MSZMP így látta jobban védhetőnek pozícióit, a reform szocialisták erre maguk is nyitottak voltak.

1989:

• febr. - Az MSZMP hivatalosan szakított az egypártrendszerrel.

• márc. - Megszerveződött az EKA (Ellenzéki Kerekasztal)

• jún. - Megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, amelyek valójában 3 oldalúak voltak (MSZMP; EKA; „harmadik oldal": Hazafias Népfront, SZOT stb.).

- Meghatározták a rendszerváltozás főbb teendőit:

alkotmánymódosítás, kiiktatták belőle a szocializmusra és a párt uralmára vonatkozó részeket;

politikai pártok működése, szabad választások, köztársasági elnök intézménye, Alkotmánybíróság.

• jún. 16. - Nagy Imre és társainak újratemetése. Több tízezres tömeg.

• Augusztusban megnyitották a határt a kelet-németek előtt

• október: az MSZMP-ből MSZP lesz, megtartva az állampárt szervezeteit és a vagyonát

• okt. 23. - a (III) Köztársaság kikiáltása.

• november: népszavazás a köztársasági elnökről – ne a nép válasza, s ne az akkor MSZP-s Pozsgay legyen

1990:

Megkezdődtek a választási küzdelmek, de már nem a volt állampárt és a z ellenzék között, hanem az ellenzék két fő ereje, az MDF és az SZDSZ között.

• márc.-ápr. - Az első szabad országgyűlési választások, amelyeken 40 párt vett részt. Ezzel jogi értelemben a rendszerváltás békésen, vér nélkül, tárgyalásos úton megtörtént. A gazdasági rendszerváltás az 1990-es években kezdődött meg.

- Győzött az MDF, amelynek vezetője, Antall József az FKGP-vel és a KDNP-vel koalíciós kormányt alakított.

- A parlament által megválasztott köztársasági elnök Göncz Árpád (SZDSZ) lett az MDF-fel kötött megállapodás alapján – cserébe kevesebb lett a 2/3-os törvény, könnyebb kormányozni.

1990 ősze: önkormányzati választások – önkormányzatok megalakulása

• 1991: az utolsó szovjet csapatok is elhagyták az országot, ezzel helyreállt az ország szuverenitása, majd 1991. július elsejével hivatalosan érvényét vesztette maga a Varsói Szerződés is.

Rendszerváltás a gazdaságban

Megindul a szociális piacgazdaság kiépítése: a cél egy piaci viszonyokon alapuló, de a kirívó visszásságokat állami beavatkozással mérséklő, a társadalom nagyobb részére jólétet hozó berendezkedés kiépítése.

Címszavak: Privatizáció, kárpótlási jegy, nagyüzemek bezárása, adósság rendezése, munkanélküliség megjelenése, új tulajdonosi réteg kialakulása, gazdasági válság – visszaesés, nyertesek és vesztesek.

Az állami tulajdon magánosítása a spontán privatizációval kezdődött, amely során döntően a „tűz közelében” lévők juthattak olcsón tulajdonhoz. Az Antall-kormány alatt már kormányzati ellenőrzés alá került a folyamat, de nem volt mentés a korrupciós ügyektől. Cél volt a hazai tulajdonosi kör kialakítása – polgárosodás -, de az ország tőkeszegénysége és a vállalkozói tapasztalatok hiánya jelentős vagyonvesztéssel járt.

A magánosítás speciális változata volt a kárpótlás. A rendszerváltás során a magyar állam kárpótolni próbálta a kommunista áldozatokat – az egykor elvett vagyont, földet -, ezért úgynevezett kárpótlási jegyet bocsájtott ki, ami értékpapírként működött, de egy ideig közvetlen vásárlásra is felhasználható volt. Ez is a hazai vállalkozó réteg vagyonosodását szolgálta. Ugyanakkor a kárpótlás révén visszakerült föld a korábbi kistulajdonosok, vagy örököseik nem voltak képesek piaci termelést folytatni, inkább csak családi önellátásra, vagy nyugdíj-kiegészítésként foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. Csak lassan jelentek meg a különböző mezőgazdasági ágazatokban tőkeerősebb, piaci nyereségorientált vállalkozások.

Megtörtént az egyházak kárpótlása is, ami összességében újabb állami vagyon csökkenést jelentett. A privatizáció folyamata a későbbi kormányok, elsősorban a Horn Gyula (MSZP) vezette időszak alatt is folytatódtak, ekkor az ebből származó bevételek jelentősen növekedtek. Ugyanakkor a vásárlók nagy része már külföldi volt, akik sok esetben a saját terméküknek vásároltak így piacot. Különösen a földek külföldi kézbe kerülése kezdett aggasztó lenni. Az első Orbán-kormány (1988-2002) gyakorlatilag leállította a magánosítást.

A rendszerváltozás egyik okozója a gazdasági válság volt, amely nem szűnt meg egyik napról a másikra. A szocialista gazdaságról való átállás a piacgazdaságra több éves gazdasági visszaesést hozott. A mesterségesen, állami támogatásokkal fenntartott ipari üzemek bezárása egész régiókat sodort tartós válsághelyzetbe. Borsod megyében (például Ózd, Diósgyőr), illetve az országban másutt, például Komló vagy Salgótarján térségében leépült a korábbi nagyipar és bányászat. Számos gyár zárta be kapuját, jelentős lett a munkanélküliség, magas volt az infláció. A gazdasági mélypont 1993-ban volt. Súlyos problémákat okozott az adósságrendezés is, az eladósodottság mértéke lassan szorult vissza.

Az 1995-os Bokros-csomag jelentős gazdasági megszorításokkal és az életszínvonal csökkenésével elérte a gazdasági stabilizációt és a növekedést, de jelentősen növelte a társadalmi ellentéteket és a vagyoni különbségeket.

A rendszerváltozás nyertesei: a magánosítás folyamatában vagyonhoz jutottak: számos esetben a régi nómenklatúra tagjai, azaz a régi elit a politikai előnyeit gazdasági előnyre tudta váltani. Nyertesek a magasan képzett szakemberek, akik az új, piaci körülmények között váltak vezetőkké. Nyertes az új politikai elit, amely jelentős gazdasági hátteret is kialakított magának.

Vesztesek: a szocialista nehézipari központok elbocsátott dolgozói, a bújtatott munkanélküliség ’áldozatai’, a szakképzetlen munkaerő, vidéken a földhöz nem jutók. Növekedett a régiók közötti különbség, a főváros és az ország nyugati része jóval nagyobb lehetőségeket biztosít, mint Kelet-Magyarország.

11.3. A Kádár-rendszer jellege, jellemzői

Az 1956-os forradalom leverésével, szovjet katonai és politikai támogatással hatalomra jutott Kádár János több mint három évtizedes rendszere (1956-88) nem alkotott egységes időszakot: különböző szakaszait erősen befolyásolták a hazai és a nemzetközi politikai változások.

Stabilizáció     

Kádár az ún. „kemény diktatúrával” (megtorlás, erőszakszervezetek, nemzetközi kapcsolatok újjászervezése) kezdte meg hatalmának kiépítését. A politikai rendszer és ideológia alapelemei nem változtak: megkérdőjelezhetetlen maradt az egypártrendszer, a Szovjetunióval való szoros kapcsolat és az, hogy ’56 ellenforradalom.

A megtorlással párhuzamosan helyreállították a pártállami struktúrát : Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)

az állampárt visszakapta a forradalom előtti szerepét;

az országgyűlés szerepe ismét jelképes lett, a választásokon szavazni csak a Hazafias Népfront listájára lehetett.

Elnyomó szerv: Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya.

1957. febr. 19-én létrehozták párthadseregként a Munkásőrséget.

A DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség lépett (KISZ).

A munkavállalók „érdekeit" ismételten a SZOT képviselte – inkább jóléti (segélyek, üdülés) intézmény lett.

Az irányítás

Az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította.

A legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt.

Az MSZMP, a KB és a PB vezetője Kádár János, az első titkár (1956-88) volt.

Az MSZMP kétfrontos harcot hirdetett:

- a dogmatizmus (sztálinista gyakorlat) ellen ill.  a revizionizmus (az állampárti gyakorlat bírálata) ellen.

Ugyanakkor az MSZMP fokozatosan karrierpárttá vált, a tagság előmeneteli előnyt jelentett, egyre kevesebb ideológiával.

A diktatúra „javított" változatának jellemzői:

1962-ben, a téeszesítés befejezése és az amnesztia rendelet kiadása után kijelentették, hogy „lerakták a szocializmus alapjait”. Puha diktatúra jellemezte ezután a korszakot. Bár az élet minden területén érvényesült az állami ellenőrzés, a hétköznapok átpolitizáltsága csökkent, nem kellett lelkesedni, de az ellenszenvet nem volt veszélytelen kimutatni.

- a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel;

- 1962-től a korábbi „Aki nincs velünk az ellenünk van" elvet felváltotta az „Aki nincs ellenünk, az velünk van";

-  a szellemi élet is valamelyest szabadabbá vált, de a cenzúra (3T – tilt, tűr, támogat) nem szűnt meg.

- az egyházaktól és az értelmiségtől csak csendes együttműködést vártak el, de folytatódtak a beszervezések, megfigyelések (III/III. ügyosztály)

- a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére; a fogyasztás nagyobb teret kapott;

- nincs személyi kultusz, és ritkák a durva törvénytelenségek;

- paternalizmus: gondoskodó, a társadalom jólétét, biztonságát lehetőség szerint növelő politikát folytatott, amely a mindennapokban is jól érzékelhető pozitív változásokat hozott. (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek).

Mezőgazdaság:

Eltörölték a beszolgáltatásokat, de újra kezdték a kollektivizálást: meggyőzés kedvezményekkel és kényszerrel.

Megmaradt a háztáji gazdálkodás: a művelt földek 5-10%-án a mezőgazdaság termelési értékének 20%-át adta!

Kialakítottak szocialista állami mintagazdaságokat (pl. Bábolnán).

1964-től fokozatosan szélesedett a mezőgazdasági szövetkezetek szervezeti, gazdálkodási önállósága, megszűnt az addigi tervutasításos rendszer, szerepét a gazdasági szabályozók vették át. Jelentősen megemelték a mezőgazdaságban felhasználható fejlesztési források összegét, és szervezetileg is lehetővé tették az önálló szövetkezeti gépállomány kiépítését (az addigi állami gépállomási rendszer fokozatos felszámolásával).

A változások a hatvanas évek második felétől az agrárgazdaságot több mint egy évtizedre a magyar gazdaság sikerágazatává tették, s csak a nyolcvanas évek elejétől váltak láthatóvá az alkalmazott eszközök, szervezeti formák korlátai.

Ipar      Célok:

- energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése;

- importhelyettesítő alapanyaggyártás;

- az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása.

Az 1968-as reform

1967-ben a gazdasági reformokért síkra szálló politikusok kerültek előtérbe az MSZMP-ben: Fock Jenő miniszterelnök, Nyers Rezső, Fehér Lajos.

1968. jan. 1-től kezdődött az új gazdasági mechanizmus

Központi gondolata: a szerkezetváltás, a hatékonyság növelése érdekében a piacgazdaság egyes elemeit is fel lehet használni:

- nagyobb teret adtak az egyéni kezdeményezőképességnek;

- nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok, érdekeltté tették őket a nagyobb teljesítményben, önállóan dönthettek a termékfejlesztés, az árak és a bérek kérdésében.

Azért számos féket is beépítettek a rendszerbe:

Továbbra is a nehézipar fejlesztése volt a kiemelt cél. Fenn kellett tartani a teljes foglalkoztatottságot (bújtatott munkanélküliség), volt „bérplafon”, az alaptermékek árát az állam határozta meg.

A reformok gazdasági területen sikereket hoztak, különösen a mg-i modernizáció (gépesítés, műtrágyázás), felpezsdült a gazdaság, de a nem lett versenyképes a piacgazdasággal.

A reformok leállítása (1972/74-re) Okai:

- A magyar reformkísérlet a prágai tavasz után egyedül maradt a táborban.

- Ideológiai oldalról támadták (bújtatott kapitalizmus) és hosszú távon veszélyeztette a pártállami működést.

- Megerősödött a reform belső ellentábora is, az ún. munkásellenzék, amely bírálta azt, hogy a pártban lecsökkent a fizikai dolgozók aránya, továbbá, hogy a munkások bére is relatíve csökkent a nem fizikai dolgozókéhoz képest.

Folytatása fontos lett volna, hiszen éppen ekkor érkezett el a világgazdaság egy fontos fordulópontjához: az olajárrobbanás által kiváltott technikai, technológiai megújulás hoz, amely révén a nyugati világgazdasági szempontból „állva hagyta" a szocialista tábort, amely nem volt képes a szerkezetváltásra.

Életmód és mindennapok

A „legvidámabb barakk"

A ’60-as években Magyarország vált a „szocialista láger legvidámabb barakkjává”. Ez azt jelentette, hogy az életkörülmények lassú javulása mellett, a többi „szocialista” országhoz képest valamivel szabadabb volt a politikai légkör és pezsgőbb a szellemi élet.

A Kádár-rendszer egyik fő elvévé tette a lakosság életkörülményeinek, életszínvonalának folyamatos és tényleges javítását (életszínvonal politika):

Az élelmezési helyzet akkorát javult, hogy külföldi megfigyelők „gulyáskommunizmusról" beszéltek.

Terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere.

A teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is.

- Sok új lakás épült. Főleg lakótelepi építkezések – elindítják az urbanizációt, ezzel együtt változik az életmód. Kis lakások épülnek, kevesebb gyerek születik – ez is hozzájárul a népesség-csökkenéshez. A lakótelepek mellé lassan és nem megfelelő módon épül ki a szükséges infrastruktúra: játszótér, bölcsőde, óvoda, iskola, orvosi hálózat stb.. az ún. közösségi terek.

- Elterjedt a televízió és a háztartási gépek használata, fogyasztási cikkek vétele.

- Sokan vásároltak gépkocsit (és még többen akartak, de éveket kellett rá várni).

A személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat:

- az emberek hétvégi telket vásároltak, üdülni kezdtek; - új utakat, felüljárókat építettek.

Az ország „nyugatiasodott":

- a nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak; - megjelent az önkiszolgáló bolt, a Coca-Cola; - a televízióban nyugati filmeket is bemutattak.

„Fellebbent" a vasfüggöny: lehetővé vált három évente egyszer Nyugatra utazni.

Ha nem is könnyen, és nem is teljesen, de a 3T jegyében integrálták a „beat” nemzedéket, a lázadó ifjúságot is.

A dolgozók életszínvonalát együttesen határozta meg a munkahely, a másodállás (fusi, GMK) és az otthoni munka.

A növekvő lakossági fogyasztás, az emelkedő életszínvonal részben a kádári gazdasági reformok következménye, részben a lakosság önkizsákmányolása, majd növekvő mértékben a felvett hitelek biztosították. A napi 12-14 órás önkizsákmányoló munkavégzés és a nagyarányú alkoholfogyasztás szerepet játszott abban, hogy a magyar lakosság átlagéletkora a legalacsonyabbak egyike lett Európában. Az öngyilkosságokban élre kerültünk. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a társadalom erkölcsi és szellemi züllése is.

Szociálpolitika:

1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre. A női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot.

1967: GYES, 1985: GYED, családi pótlék, szoc.pol. a lakáshoz

Társadalom

Az iparban foglalkoztatottak aránya 1948-80 között megduplázódott, a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké a felére csökkent. Tömeges lett a nők munkába állása is. A radikálisan gyors társadalmi és kulturális változások nyomán megnőtt a válások száma, tömeges jelenség lett a ’csonka család’. Nagyon sok ember szakképzetlen volt (irodista hölgyek, romák), akik majd a rendszerváltozás után munkanélkülivé váltak.

A valós szocializmus

A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben:

a vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.);

a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól") lehetett sokféle áruhoz hozzájutni;

az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (hálapénz rendszere);

az iskolák csak részben tudták csökkenteni a társadalmi különbségeket.

„Előbb a kocsi, aztán a kicsi" - a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát.

Az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.

Az 1973-től bekövetkező válság miatt (amely begyűrűzött, nem állt meg a határoknál) az életszínvonal megtartása és növelése az eladósodást felgyorsította, ennek kezelésére sok politikai ötletelésre került sor. A szocialista tervgazdaság rugalmatlan volt és számos hibás döntést hozott (pl. a gazdasági reform leállítása), a rendszer a kedvezőtlen külgazdasági változások (pl. olajárrobbanás, cserearányok romlása) kivédésére nem tudott jó döntéseket hozni.

A hetvenes években két forrásból éltek a magyarok: külföldi kölcsönökből és a második gazdaságban végzett önpusztító munkából. A magyar gazdaság külső és belső okok miatt képtelen volt alkalmazkodni a világpiaci változásokhoz, és csak egy ideig sikerült ezt nyugati kölcsönökkel ellensúlyozni, ezek az ország lassú, majd gyorsuló eladósodásához vezettek.

Az 1980-as években elkezdődött a piacgazdaság egyes elemeinek megjelenítése: személyi jövedelemadó, ÁFA, vállalkozás szabadsága stb., amelyek olykor már visszaesést jelentettek az életszínvonalban, de a gazdasági problémákat nem oldották meg.

A politikai hatalom és a társadalom közötti megegyezés (a társadalom nem szól bele a politikába, cserébe a párt segíti az életszínvonal növekedését) az 1980-as évektől kezd felbomlani.