Melyek voltak az első világháború kirobbanásának okai?
Az első világháború
kitörésének hátterében az európai hatalmak érdekellentéteinek és a köztük lévő
feszültségeknek sokasága rejlett, amelyeknek eredője a vezető ipari országok
gazdasági vetélkedése a nyersanyagforrásokért, és a nem ipari országokban
történő tőke-elhelyezési piacokért folytatott harc, a gyarmatok után való
törekvés volt. Ezen hatalmak hagyományos politikája világpolitikai összefüggésben
imperializmussá fejlődött, amely további gazdasági és politikai konfliktushoz
vezetett.
Anglia: – nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik (India,
Egyiptom, Szudán, Kenya, Nigéria,
– a pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője.
– a világ legnagyobb hadiflottájával őrködik
gyarmatai és kereskedelmi hatalma felett.
Külpolitikájának célja:
az európai kontinentális
egyensúly fenntartása; gyarmatbirodalmának megtartása, illetve új birtokok
szerzése (Közép- Afrika, Kairó- Fokváros- vonal).
Sikert akkor remélhet, ha
flottája megőrzi vezető szerepét, és jól működő diplomáciával szövetségi
rendszereket sikerül kialakítania a rivális nagyhatalmakkal szemben.
Franciaország: – jelentős gyarmattartó (Indokína, Tunézia,
Marokkó, Nyugat-Afrika).
– gazdasága dinamikusan fejlődik.
Külpolitikájának célja:
– gyarmatainak megvédése és kiterjesztése (e
téren Angliával vannak konfliktusai),
– a kontinentális vezető
szerep visszaszerzése, visszavágás Németországnak, Elzász- Lotharingia
visszaszerzése.
Az egyre erősödő Németország
komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra és gazdaságra.
Franciaország tudta, hogy az ellentétek békés eszközökkel nem oldhatók fel,
ezért egy németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul.
Oroszország: – területe óriási, lakossága rendkívül
nagyszámú.
– gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak,
feudális jellegűek.
– a krími háborúban elvesztette nagyhatalmi
presztízsét.
– jellemző a terjeszkedési szándék
(Közép-Ázsia, Szibéria, Kaukázuson túli területek).
Külpolitikájának célja:
– a válságban lévő Törökország hatalmi helyének
betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában,
– a fekete-tengeri szorosok
megszerzése, melegtengeri kikötő
Az orosz politikai
propagandának fontos része a pánszlávizmus (szláv egység). A szláv kölcsönösség
indokával lépett fel Oroszország a balkáni szláv népek
"védelmezőjeként".
Németország:
– 1871-ben egyesül ismét egységes
politikai állammá.
– gazdasága a legdinamikusabban fejlődik.
– gyarmatbirodalma korlátozott kiterjedésű.
Fejlődő ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacokat igényel. Gyarmatait
csak a többi nagyhatalom rovására növelhetné.
Külpolitikájának célja:
– teljes európai hegemónia,
– terjeszkedés a Közel-Keleten,
– német befolyási övezet Közép-Európában,
– Afrikában és a
Csendes-óceánon gyarmatainak növelése (® flottaépítés, fegyverkezés)
Osztrák-Magyar Monarchia: – nagy területű, soknemzetiségű monarchia.
– súlyos belpolitikai gondok
(gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek).
Külpolitikájának célja:
– politikai befolyás a
Balkánon,
– igazodás Németország
közel-keleti terjeszkedéséhez.
A „Drang nach Osten”
politikája egy összefüggő szövetségi területet képzelt el Németországtól a
Balkánon át Kis-Ázsiáig. A Monarchia fennmaradását ettől a szövetségtől
remélte.
Hatalmi viszonyok a háború előtt:
Az egyenlőtlen fejlődés
következtében a múlt század végén egyre erőteljesebb nagyhatalmi átrendeződés
figyelhető meg Európában, de a kontinensen kívül is.
A klasszikus nagyhatalmak,
Anglia és Franciaország mellé olyan gazdasági óriások nőttek fel, mint az USA
és Németország, de új területeket szeretett volna szerezni Olaszország és a
Meidzsi-reformok eredményeként dinamikusan fejlődő, távoli Japán is. E „későn
jövők" új hatalmi rendet sürgettek, amely jobban megfelel a tényleges
erőviszonyoknak. A gazdaság további fejlődése szempontjából létkérdéssé váltak
a nyersanyagforrások és piacok, ami maga után vonta az expanzív külpolitikát.
A század utolsó harmadában
megindult hatalmi harc politikai-katonai szövetségek létrejöttét eredményezte.
Bismarck ismerte fel először, hogy az öt európai hatalom közül háromnak
koalícióra kell lépnie. Így jött étre (a konzervativizmus ideológiai alapján
is) 1873-ban a három császár szövetsége Németország, az 1867-es
kiegyezés után született Ausztria-Magyarország (a Monarchia), valamint Oroszország között. E két utóbbi hatalomnak azonban ellentétei voltak a Balkán
felosztásában: Oroszország még mindig a meleg tengeri kijáratot kereste, és
befolyása alá akarta vonni balkáni szláv
„testvéreit" (pánszlávizmus), ez pedig a Monarchia ellenállásába
ütközött. A berlini kongresszus után (1878) végleg felbomlott a koalíció. Ezért
kötötte meg Németország és a Monarchia a kettős szövetséget 1879-ben,
melyhez 1882-ben Olaszországot, 1883-ban Romániát is sikerült csatlakoztatni.
A másik három európai nagyhatalom
együttműködését ekkor még mély hatalmi ellentétek gátolták: Anglia és Franciaország
harcban állt egymással Észak-Afrika birtoklásáért, Oroszországnak és Angliának
Perzsiában és Afganisztánban voltak ellentétei. (Nem beszélve az autokrata cári
rendszer és a nyugati polgári demokráciák közötti eszmei ellentétekről.) A
német fegyverkezés azonban a század végén felgyorsította közeledésüket. Először
Franciaországnak és Oroszországnak sikerült gazdasági, majd katonai
megállapodást kötnie 1893-ban, majd 1904-ben Franciaország és Anglia
„szívélyes egyezmény"-ben békült ki egymással: ez jelentette az antant létrejöttét. Az orosz-angol
szövetség 1907-ben alakult. A központi hatalmakat így körbevéve Bismarck
„lidércnyomása" megvalósult: egy esetleges háborúban Németország
kétfrontos harcra kényszerült.
Háborús gócok:
A XIX. század végén szinte minden kontinensen helyi háborúk jelezték az
ellentétek kiéleződését és az expanzív törekvések realizálódását. Az USA
1898-ban Spanyolországtól megszerezte a Fülöp-szigeteket, Puerto Ricó-t és
Guamot. Az 1899-1903 között zajló angol-búr háború Dél-Afrikában angol
győzelemmel zárult. 1905-ben Németország megkísérelte megszerezni Marokkót
(első marokkói válság), de az antant együttműködése visszavonulásra késztette.
Az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban Japán jelentős területeket szerzett. 1908-ban a Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovinát, így akadályozva meg
Szerbia (s áttételesen a szerbbarát Oroszország) kijutását az Adriára. 1911-ben
a második marokkói válságban Németország újból visszakozásra kényszerült
Franciaországgal szemben. A háború főpróbáját a két balkáni háború jelentette,
1912-ben és 1913-ban. A balkáni országok mögött már a két szembeálló szövetségi rendszer vívta harcát.
A balkáni konfliktusok okai
• A balkáni területeken a
török gazdasági-politikai uralom mellett görög kulturális elnyomás érvényesült
(az 1760-as években a törökök megszüntették az önálló szerb és bolgár
patriarchátust, és az egész félszigetet Konstantinápoly alá rendelték, amelynek
vezetője mindig a görög papság soraiból került ki).
• A keleti kérdés: A Balkánt
uraló Oszmán Birodalom XIX. századi meggyengülésével a két szomszédos hatalom,
Ausztria és Oroszország is szeretett volna befolyást szerezni. Nagy-Britannia
az európai egyensúly és a tengerszorosok védelmében próbálta fenntartani a
(gyenge) török uralmat.
Nemzeti államok kialakulása: A Balkán első önállósodó állama Görögország volt
(görög szabadságharc 1821-30).
Románia: 1862 - Cuza
fejedelem vezetésével egyesült Moldva és Havasalföld, 1881-től királyság lett
Szerbia több törökellenes
felkelés után fokozatosan kapott egyre nagyobb önállóságot, 1882-től volt
királyság.
A XIX. század második felében
a Balkán Európa puskaporos hordójává vált.
Konfliktusok: 1875-ös
hercegovinai, majd 1876-os bolgár felkelés a törökök ellen, majd a törökök
legyőzték a melléjük álló Szerbiát és Montenegrót. Oroszország „szláv
testvéreinek" védelmében hadat üzent, megkezdődött az 1877-78-as
orosz-török háború: - gyors orosz győzelmek, majd békekötés;
- 1878. március 3. san
stefanói béke, amely azonban túlzottan nagy befolyást engedett volna
Oroszországnak a Balkánon, ezért 1878 júniusában nemzetközi kongresszust
tartottak Berlinben.
- A berlini kongresszuson:
Anglia megkapta Ciprust; elismerték Románia, Szerbia és Montenegró függetlenségét;
szétdarabolták a san stefanói békében megalkotott „Nagy Bulgáriát". (Macedónia
a törököké maradt, a Balkán hegységtől délre fekvő területek Kelet-Rumélia
néven a török birodalom autonóm tartományává lettek, és csak a Balkán
hegységtől északra fekvő részek kaptak adófizetés mellett önállóságot.) Az
Osztrák-Magyar Monarchia lehetőséget kapott Bosznia és Hercegovina
okkupációjára, azaz katonai megszállására. Erre azért volt szükség, hogy a
terület ne kerüljön Szerbia kezébe. Oroszországhoz került egész Besszarábia.
• Az Osztrák-Magyar Monarchia
1908-ban végül annektálta is Boszniát és Hercegovinát.
• 1912-13:1. balkáni háború
- Szerbia, Bulgária,
Görögország és Montenegró létrehozta a Balkán szövetséget, és háborút indított
a gyenge Törökország ellen. (Szerbia az Adriai-tengerre, Bulgária az Égei-tengerre
akart kijutni.)
- A háborút Törökország
elvesztette, a Birodalomból Európában csak Konstantinápoly és környéke maradt
meg. Létrejött a független Albánia, Szerbia bekebelezte Macedónia egy részét.
• 1913: 2. balkáni háború
- Bulgária - Macedónia
birtoklása ügyében támadt ellentét miatt - rátámadt Szerbiára és Görögországra.
- Gyorsan felállt most egy
bolgár-ellenes koalíció, amely le is győzte Bulgáriát.
- A bukaresti béke szerint
Bulgária jelentős területi veszteségeket szenvedett.
• Az I. világháború előtti
helyzet:
- egy megerősödött Szerbia, amelynek ellentétei voltak
Ausztria-Magyarországgal;
- egy meggyengült Bulgária,
amely közeledett Ausztriához és Németországhoz.
