2014. június 4., szerda

IV. Béla -tatárjárás, ország újjáépítése

A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla idején

IV. Béla politikája a tatárjárás előtt
Célja: a királyi hatalom tekintélyének, a királyi birtokállománynak a visszaállítása, a III. Béla korabeli állapot.
Intézkedései: birtokadományozások felülvizsgálata – sok birtokot vesz vissza, mind a báróktól, mind az egyháztól, mind a szerviensektől, várjobbágyoktól.
Bevezeti az írásbeli kérvényezést (petíció) rendszerét, egyszerre korszerűsíti a közigazgatást, és növeli tekintélyét.
Leszámol András híveivel
A királyi tanácsban elégeti a bárók székeit – ezzel is növeli a tekintélyét.
Befogadja a tatárok menekülő kunokat (Kötöny vezér és 40 ezer embere). Úgy vélte ők támaszai lehetnek a bárók elleni küzdelmében, s a tatárok ellen is. Azonban a nomád és pogány kunok és a letelepedett keresztény magyarok között számos konfliktus, összeütközés keletkezett.
Összességében Béla lépései elégedetlenséghez vezettek, Béla szakít, legalábbis felhagy 1239-ben a birtokvisszavétellel.
A tatár támadás
A veszélyről Julianus baráttól értesült az udvar. A domonkos-rendi szerzetes első útján (1235-36)  ráakadt az őshazában (Magna Hungaria) maradt magyarokra. Az elválás óta eltelt közel 800 év ellenére megértette nyelvüket. Itt olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek Európát. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak. Julianus barát 1237-ben megpróbált visszatérni a magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították.  Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Ezt Béla válaszra sem méltatta.
A veszély nagyságát nehezen mérték fel, csak Kijev eleste (1240 dec.) után kezd körvonalazódni.
Külső segítségre nem lehet számítani – az invesztitúra-háború épp dúl a pápa és II. Frigyes császár között.
IV. Béla szervezné az ellenállást, de a birtokosok vonakodnak – nem tartják nagynak a veszélyt, az sem tartanák bajnak, ha a királyt megleckéztetné a tatár, aki szerintük, mint előtte már megtette néhány nomád nép, csak betör, aztán kimegy.
A tatárok 1241 márciusában elsöprik a Vereckei-hágónál lévő erőket és betörnek az országba, hamarosan már Vácot dúlják gyors csapatai.
Közben Pesten a német polgárok megölik Kötönyt (a kunokat tatár kémeknek tartván), a kunok fosztogatva kivonulnak dél felé, útközben két magyar sereget megverve.
A döntő ütközetre 1241 ápr. 11-én Muhinál kerül sor, amelynek vége katasztrofális magyar vereség lett a Batu kán vezérelte tatároktól.

A vereség okai:
Béla rossz hadvezér, rossz a haditaktika. Az ellentétek miatt nem volt teljes a mozgósítás és lanyha volt a katonai fegyelem. A nomád harcmodor nem ismerete. A csatából a király is nehezen menekül meg, a tatárok üldözik. Ausztriában Babenberg Frigyes nem fogadja be, sőt elfoglalja a nyugati vármegyéket. Béla végül Trau várában lel menedéket.
A tatárok dúlják az országot, 1242 telén átkelnek a Dunán is. Márciusban váratlanul kivonultak az országból. Feltételezett okai: Ögödej nagykán meghalt, s Batu érdekelt volt az utódlásban; a nomád harcitaktika része, hogy az első támadás a megfélemlítés, a második a végleges hódítás; esetleg mégis jelentősebb volt a helyi katonai ellenállás.


A pusztítás mérlege
Megmenekülni csak a kőépületek, leginkább a kővárak tudtak. Pl.: Pozsony, Esztergom vára – de magát a várost feldúlták a tatárok, Pannonhalma. A lakosság 20-50%-a elpusztult a feltételezések szerint, közel félmillió a két millióból. Egy külföldi krónikás szerint Magyarország 350 éves fennállás után megszűnt létezni. A pusztítás főleg a magyarságot érintette, a hegyvidékek lakosságát kevésbé. A dúlást követő éhínségben is nagyon sokan meghaltak, hisz a 41-es terményt vagy a tatárok vitték el, vagy learatni se tudták, s elmaradt számos helyen a vetés is, kevés volt az élelem a megmaradtak számára is.
IV. Béla reformjai
Rendet teremtett a birtokviszonyokban. Már ő maga is adományoz – de feltételekkel. Katonaállítási kötelezettséget és várépítést vár el az adományozottól. Jelentős várépítési mozgalom indul meg, királyi és világi egyaránt.
Támogatja a magánhadseregek megerősödését (bandériumok), rájuk alapozta az ország haderejét.
Fejleszti a királyi haderőt is, visszahívja a kunokat (fia István felesége a kun fejedelem lánya Erzsébet lesz), a városoktól is megköveteli a katonák kiállítását és azt, hogy vegyék kőfallal körül a települést – ez a városi kiváltság feltétele lesz. A királyi haderő nagy részét továbbra is a szerviensek adják.
Gazdaság
Újra jó minőségű pénzt veret, fejleszti a városokat,
telepítésekkel növeli az ország létszámát: visszahívja a kunokat: Kiskunság, Nagykunság, betelepíti a szintén nomád jászokat, mindkét csoport külön közigazgatás alá kerül. Bár a beilleszkedéssel gond van, az elnéptelenedés miatt kevesebb a konfliktus.
Béla engedélyezi a világi és egyházi előkelők betelepítéseit is – eddig ez királyi jog-
Nemcsak betelepítés van, hanem bevándorlás is. Délről a vlachok (oláhok – románok), északról a csehek, lengyelek. Az ország lakossága ekkor 70-80%-ban még magyar.
Külpolitika: Cél a tatárveszély elhárítása. Szövetségi viszony Haliccsal, Lengyelországgal. Nyugaton a Babenberg örökségért (Ausztria) küzd Béla, ez nem sikerül.

IV. Béla szervezőmunkájának köszönhetően az ország elég hamar talpra állt, méltán nevezhetjük őt a második honalapítónak.