Pót- és javító dolgozat

Akik bepótolják a dolgozatot, azok a dualizmus politikai eseményeiről (16. és 22. lecke), valamint a társadalom és életmódból írnak (21. és 23. lecke).
Javító dolgozat: témakör: dualizmus
Kérdések:

1. Ismertesse a Kiegyezéshez vezető legfontosabb eseményeket!(12. és 13. lecke és egy kicsit a 14. eleje)
2. Ismertesse a Kiegyezés tartalmát és értékelje! (14.)
3. Mutassa be  ismeretei alapján a dualizmus korának gazdasági fejlődését! Használja a középiskolai atlaszt! 18 és 19.
4. Mutassa be ismeretei segítségével a nemzetiségi arányok változását! Ismertesse a változás jellemző okait! Használja a középiskolai történelmi atlaszt! 19., 20.)
5. Mutassa be s ismeretei alapján a dualizmus kori Magyarország társadalmi szerkezetét, és jellemezze a fontosabb társadalmi rétegeket! (21.)

Az ötből kettőt kell kidolgozni, egyet Te választhatsz!
Ha kérdés van, kérdezzetek!

Itt van két hosszabb tételkidolgozás, az első az 1. és 2. kérdést taglalja, a második a többit.

A KIEGYEZÉS ELŐZMÉNYEI ÉS MEGSZÜLETÉSE

A Bach-rendszer ellentmondásai

• Elnyomó volt:

- egységesítő centralizmus, germanizáció;

- nem volt Magyarországon országgyűlés, helyi önkormányzatiság, megfosztották az országot a politikai hatalom és a véleménynyilvánítás minden formájától. (passzív ellenállás Deák vezetésével)

• Ugyanakkor a birodalom polgári állam lett, ahol érvényesült a gazdasági és jogi liberalizmus (a politikai nem!)

• A birodalom népei által 1848/49-ben kivívott jogok közül megmaradt a jobbágyfelszabadítás és a törvény előtti egyenlőség, ahol kellett, ott pedig folytatódott a megkezdett reformok megvalósítása.

A neoabszolutizmus átalakítási kísérlete

• Az 1857-es esztendő határvonal:

• a gazdasági válság elérte a birodalmat;

• államcsőd fenyegetett;

• külpolitikailag is elbizonytalanodott a Birodalom (1859 - solferínói vereség).

• Ferenc József óvatos változtatásokba kezdett:

• menesztette Bachot;

• elfogadta az alkotmányosság igényét.

• 1860. okt. 20. - októberi diploma kiadása (lényegében az 1847-es viszonyok visszaállítása).

• 1861. február 27. - februári pátens (birodalmi összparlament felállítása az örökös tartományok túlsúlyával).

• Az összparlamentbe való küldött küldést az 1861-ben összeült magyar parlament (ahol volt a Felirati / 48-as alapon utasítaná el felirati formában a királyi leiratot, Deák/ és a Határozati Párt/ nem ismeri el Ferenc Józsefet uralkodónak, határozatban tenné meg, Teleki) elutasította, ezért Ferenc József feloszlatta azt, megkezdődött a provizórium (átmeneti) időszaka (1861-65):

• vezető személyisége Schmerling lovag, államminiszter;

• ez az időszak egy mérsékeltebb abszolutizmus volt, amely során egyre erősödött a kompromisszumkészség mind az osztrák, mind a magyar oldalon.

Kompromisszumkészség a feleknél

Magyarok

- konzervatívok tervei, javaslatai a Béccsel való megegyezéshez (gróf Apponyi György memoranduma: összeegyeztetni a Pragmatica Sanctiót a '48-as törvényekkel).

- Emigráció tervei, amelyek a magyar uralmat veszélyeztették volna a Kárpát-medence felett (pl. Kossuth Dunai Szövetség terve).

- Szórványosan fellángoló parasztmozgalmak.

- Nemzetiségek növekvő nyomása.

- Gazdasági helyzet: a passzív ellenállásba belerokkant a magyar nemesség, a hivatal nem vállalása is anyagi veszteséggel járt, a magyar polgárság jelentős birodalmi megrendelésektől esett el.

Osztrákok

- Állandó anyagi gondok (drága abszolutizmus).

- Külpolitikai bizonytalanság: a német egységfolyamat várható összetűzései egy konszolidált hátországot kívántak.

Tárgyalások:

• A bécsi udvar részéről Augusz Antal báró 1864 decemberében felkereste Deákot: Deák elfogadta tárgyalási alapnak a Pragmatica Sanctiót, Augusz pedig megígérte a császár nevében, hogy szakítanak a schmerlingi politikával:

• Deák - megtörve addigi hallgatását - megírta a „húsvéti cikket" a Pesti Naplóban (1865. ápr. 16.);

-    a birodalom fennállását a magyar nemzet veszélyeztetni nem akarja,

-    48-as áprilisi törvényekhez ragaszkodik, összhangban a Lajtántúli területek alkotmányosságával

-    A februári pátens nem biztosítja az alkotmányosságot

-    A birodalom védelme közös érdek a Pragmatica Sanctio alapján

• Schmerling megbukott, Ferenc József újra összehívta a magyar országgyűlést (1865. dec. 14.).

• Az országgyűlés 1866. március 1-jén 67 tagú bizottságot küldött a tárgyalások lefolytatására, amelyek jún. 25-re be is fejeződtek.

• A porosz-osztrák háború egy rövid időre megakasztotta a tárgyalásokat, de azok 1867 januárjától újra kezdődtek:

• febr. 17: Az uralkodó Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnöknek.

• febr. 20: Megalakult a felelős magyar minisztérium.

• máj. 29: Részletes vita után a képviselőház elfogadta a kiegyezési törvényt.

• jún. 8: Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.

• júl. 28: Ferenc József szentesítette az 1867: I-XII. tc.-t (a kiegyezési törvény a XII. volt).

A kiegyezés tartalma és értékelése

A kiegyezés definiálása

• A kiegyezéssel létrejött kétközpontú, dualista monarchia több volt egy szokványos államközi kapcsolatnál. Több volt a perszonáluniónál, inkább reáluniónak nevezhető, mert az uralkodó személye mellett egyes „ügyek" is közösek voltak.

• A birodalom két részének (Lajtántúli területek: az örökös tartományok a cseh és lengyel területekkel, illetve a Lajtán inneni területek: Magyarország a horvát, szlavón és dalmát társországokkal) kapcsolatát a Pragmatica Sanctio, pontosabban az 1723: I; II. tc. alapján szabályozták:

• a birodalom feloszthatatlan és elválaszthatatlan;

• biztonságán együtt kell őrködni: ebből értelemszerűen adódik, hogy vannak közös „ügyek":

 kül-, had- és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy.

• A kapcsolat a paritás elvére épül, azaz a két fél teljes egyenjogúságot élvez, amely érvényes a két fővárosra is.

A közös ügyek    

• A közös had-, kül- és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös minisztériumokban intézték. A közös minisztériumok élére a közös minisztereket a király nevezte ki.

• A közös minisztériumokat és minisztereket mindkét ország külön-külön ellenőrizte: mindkét parlament 60 tagú, felügyeleti jogot gyakorló delegációt választott:

• A két delegáció évente egyszer, váltakozva Bécsben és Pesten ülésezett, de nem együtt, hanem külön-külön, így a delegációk nem válhattak valamiféle közös parlamentté.

• Az egyes ügyekben levélváltással ill. üzenetváltással érintkeztek. (Ha háromszori üzenetváltás után sem sikerült megegyezniük, akkor gyűlhettek csak össze együttes ülésre és szavazásra. Ha ellentétes maradt az álláspont, a császár dönt.)

• Pénzügy

• A delegációk állapították meg a közös ügyek költségvetését is, amit a közös pénzügyminiszter dolgozott ki.

• A közös költségvetésből való részesedés, a kvóta arányát a két országgyűlés által kiküldött kvóta-bizottságok javaslata alapján maguk a parlamentek állapították meg 10 évre.

• A kiegyezéskor Magyarországra 30% jutott, ez később 1908-ra 36%-ra módosult.

• Magyarország az államadósságból is elvállalt 29,2 millió forintot.

Külügy

• A közös külügyminiszter hatáskörébe tartozott az OMM diplomáciai és kereskedelmi képviselete.

• Súlyát és tekintélyét növelte, hogy a közös minisztertanácsokon, ahol a közös miniszterek mellett sokszor a két miniszterelnök és a katonai vezetők is részt vettek, a császár távollétében ő elnökölt.

Hadügy

• A kiegyezés a hadügyek terén egyértelműen a birodalmi érdekeket helyezte előtérbe, és az uralkodónak széleskörű jogosítványokat adott:

- Az uralkodó lett a legfőbb hadúr (vezérleti hatalom: háborúban főparancsnok; vezényleti hatalom: parancsnoki és fegyelmi hatalom, kinevezési jog). (a sereget az országgy. csak az adó- és újonclétszám megszavazásával tudja ellenőrizni)

• A közös hadsereg volt a császári és királyi (Kaiserlich und Königlich, K. u. K.) hadsereg, melynek létszáma 800 ezer fő körül alakult, és 1868 után az általános hadkötelezettség alapján egészítették ki. Vezényleti nyelve a német volt, de minden ezrednek volt egy ezrednyelve is, a legénység nemzetisége szerint.

• A közös haderőtől függetlenül felállították a 100-100 ezer fős magyar Honvédséget, és a Lajtántúli Landwehrt - ezek függetlenek voltak a közös hadügyminisztériumtól, de ezek legfőbb hadura is Ferenc József volt.

Magyarország a közös ügyeken túl teljes autonómiával rendelkezik (parlamentnek felelős kormány, helyreáll az alkotmányosság, a megyei és városi önkormányzatok, folytatódhat a polgári állam kiépítése)

A gazdasági kiegyezés

• A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is, a vám és kereskedelmi szerződés megkötésével.

• Ezt a szerződést 10 évenként meg kellett újítani, és ez lehetőséget adott a változtatásokra, amelyet mindkét fél meg is próbált kihasz­nálni saját érdekeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy 10 évenként a parlamenti és a delegációs viták e téma körül csúcsosodtak ki.

• A gazdasági kiegyezés alapján:

• közös maradt a pénzrendszer,

• a birodalom kifelé és befelé is vámegységet alkotott,

• közös és egységes maradt a mértékrendszer,

• szabadon áramolhatott a tőke és a munkaerő.

Horvát kiegyezés és a nemzetiségi törvény

A horvátok csupán perszonálunióval kívánnak Magyarországhoz tartozni, melyet a magyarok elutasítanak; csak a tartományi különállást ismerik el

A horvátokkal kötött kiegyezés (1868; csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása után sikerül elfogadtatni): elismeri a horvátokat politikai nemzetnek; beligazgatási autonómiát kapnak (élén magyar miniszterelnök által javasolt bán áll); a horvát a hivatalos nyelv; működhet a szábor, mely a magyar országgyűlésbe 42 képviselőt delegálhat; Horvátországot egyesítik Szlavóniával és a Határőrvidékkel

Nemzetiségi törvény (1868): a területi egység és az egy politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosít az oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén; lehetővé teszi a nemzeti egyesületek és pénzalapok létrehozását

Kossuth Kasszandra levele

Érvei a Kiegyezéssel szemben: Megszűnne az önálló hadügy, fennáll a birodalmi kormányzás veszélye, jogokat adunk fel, a birodalom pusztulása az országot is romlásba sodorja – de senki se hitt neki, mint a trójai királylánynak.

 GAZDASÁGI EREDMÉNYEK ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK A DUALIZMUS KORÁBAN

Demográfia

• Magyarország lakossága (Horvátországgal) 1850-ben 13 millió, 1869-ben 15,4 millió, 1910-ben 20,9 millió:

• gyors népességnövekedés, visszaszorultak a nagy járványok;

• ugyanakkor a népességnövekedést fékezte a nagy XIX. század végi kivándorlás: kb. másfél millió ember hagyta el végle­gesen Magyarországot, és ment elsősorban Amerikába.

• A foglalkozási szerkezet változása 1867-1910 között:

• Csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya (75%-ról 65%-ra), de még így is az agrárium volt a vezető ágazat.

• Növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya (10%-ról 18%­ra), ez azonban messze elmarad a nyugat-európai mutatóktól, viszont jobb, mint Kelet-Európa államaié.

Gazdaság

a nemzeti jövedelem nagyobb része még az I. világháborút közvetlenül megelőzően is a mezőgazdaságból származott, ugyanakkor a gyáripar és a kereskedelem folyamatosan és gyors ütemben fejlődött.

a korszakban számos tudományos eredmény (transzformátor, dinamó, torziós inga stb.) is hozzájárult a gazdasági fejlődéshez, Magyarországon az első és a második ipari forradalom szinte egy időben valósult meg, így gyors ütemű átalakulás következett be.

a magyar gazdaság átalakulása a dualizmus időszakában rendkívül dinamikus, és ennek eredményeként a XX. század elejére az ország Európa közepesen fejlett hatalmai közé került, ugyanakkor riasztó ellentét jellemezte az elmaradott „falusi Magyarországot” és az európai világvárossá fejlődött Budapestet.

Állami gazdaságpolitika

• A kiegyezést követően megszűnt a politikai bizonytalanság, gyorsan megélénkült a gazdaság.

• Magyarország a birodalmi munkamegosztás részeseként fejlődött: külkereskedelmének nagy része az örökös tartományokkal zajlott.

• Igen jelentős volt az osztrák tőkebeáramlás.

• A megélénkült gazdaság komoly állami támogatást kapott (vasútépítések, mezőgazdaság, iparosítás).

• A magyar gazdaság is megérezte a kor válságait (1873), ekkortól felerősödött az állami beavatkozás.

Infrastruktúrafejlesztés

• Pénzügy

• Kialakult a széleskörű bank- és hitelrendszer (vezető bank: Magyar Általános Hitelbank).

• Megjelentek a biztosítók, a tőzsde.

• Közlekedés

• A vasútépítések nagy lendületet kaptak:

- a vasútvonalak Budapest-centrikusak voltak;

- az állam a magántőke beruházásokat ún. kamatbiztosítási rendszerrel támogatta;

- az 1873-as válságot követően, 1875-től megindult a magánvasutak államosítása (Baross Gábor, kedvező tarifapolitika).

• Hajózásban:

- befejeződött az Al-Duna szabályozása, lezajlott a Tisza-szabályozás;

- 1881-ben megalakult az Adria Tengerhajózási Társaság, Fiume központtal.

Mezőgazdaság

a Monarchia közös vámterületének ténye biztos piacot jelentett a magyarországi mezőgazdasági terményeknek.

• Jellemző a modernizációt akadályozó tőkehiány.

• Hitellehetőségekért és kedvező exportlehetőségekért küzdött az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület - a földbirtokosok érdekképviseleti szerve).

• A folyamszabályozások és a mocsárlecsapolások következtében kb. 20%-al növekedett a szántóterületek aránya.

• A birtokszerkezetben: kis számú, óriási nagyságú nagybirtok - nagy számú, kicsi területű kis- és törpebirtok kettőssége volt a jellemző.

a mezőgazdaságban az 5–100 hold közötti birtokok tették ki a földterület kb. felét, és ez a nagyszámú agrárproletár mellett egy stabil középparaszti osztály létrejöttét bizonyítja.

• Terjedtek az új művelési rendszerek (vetésforgó), az ipari növények (cukorrépa, komló) és az intenzív kertgazdálkodás. A nagybirtokokon már gépeket is használtak (cséplőgépek, vasekék, vasboronák).

a birtokosok többsége képtelen volt korszerűsítésre

a nagyszámú kisbirtokos és földtelen paraszt (cseléd) olcsó munkaereje csak a termelés szűk területén (pl.: cséplés) ösztönzött korszerűsítésre, beruházásokra.

• A borszőlő termelését megrendítette az 1880-82-es filoxéra-járvány: • újfajta, ellenálló szőlőket telepítettek;

• megkezdődött a Duna-Tisza közi homokterületeken is a szőlő­termesztés (itt nem él meg a filoxéra kártevő).

• Az állattenyésztésben teret hódított az istállózó (belterjes) állat­tartás, illetve új fajták tartása (szarvasmarha: holland, svájci, osztrák jól tejelő fajták).

Ipar

• Az ipari forradalomhoz kapcsolódó fellendülés az 1890-es évektől jellemző (a céheket csak 1872-ben törölték el).

• 1902-ben alakult meg a GYOSZ (Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége), amelynek jelentős befolyása volt a gazdaságpolitika alakítására.

• Bányászat: gyorsan növekedett a szénbányászat, továbbra is jelentős volt az aranytermelés (2./Eu).

• Kohászat: 3 nagy vas- és acélkohászati vállalat: Rimamurányi-Salgó­tarjáni Vasmű; Állami (Kincstári) Vasművek; Osztrák-Magyar Államvasutak gyárai.

• Élelmiszeripar: a magyar ipar vezető, legfejlettebb ágazata:

• malomipar: Budapest 1900-ig a világ legnagyobb malomipari központja volt;

• gyorsan fejlődött a húsipar (Budapest: Herz; Szeged: Pick), a cukoripar, a söripar (Budapest: Dréher).

• Gépipar

• Hajógyártás: Duna Gőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára; Ganz Danubius (amelynek Fiuméban lévő gyára készítette el 1915-ben a Szent István névre keresztelt egyetlen magyar hadihaj ót) .

     • Vasúti eszközök

- Magyar Államvasúti Gépgyár (MÁVAG)

- mozdonyok (az első hazai gyártású mozdony 1873-ban készült el), mg-i gépek gyártása;

- Ganz-gyár és a győri Magyar Vagon és Gépgyár - vasúti kocsik gyártása.

      • Autógyártás

- Győri Magyar Vagon és Gépgyár; aradi Magyar Automobil Rt. • Gőzgépek gyártása

- Láng Gépgyár (a legjelentősebb), Röck, Schlick-Nicholson • Mezőgazdasági gépek gyártása

- Hofherr és Schrantz • Elektrotechnikai ipar

- Ganz Villamossági Művek: 1877-ben alakult meg a Ganz­gyár elektrotechnikai osztálya, amiből aztán a Villamossági Művek lett. A Ganz 1881-től számos áramfejlesztő és közvilágítási berendezést szállított nemcsak a Monarchiába, hanem Európa nagyvárosaiba is. A Ganz helyezte üzembe Luzern mellett a világ legelső váltóáramú erőművét 1886­ban; és részt vett a világ első villamosított vasútjának kiépítésében (Valtellina-vasút Észak-Olaszországban).

• Elektromosipar

- Egyesült Villamossági és Izzólámpagyár Rt. 1900-ban építette fel Újpesten gyártelepét; 1906-ban kettévált, az Egyesült Villamossági és Gépgyár Rt. erősáramú berendezésekre specializálta magát, az Egyesült Izzó pedig izzólámpát gyártott, jelentős részben exportra.

• Hadiipar

- Weiss Manfréd konzervgyára (bádogdobozok) előbb töl­ténytárakat, majd egyéb hadiipari eszközöket kezdett gyártani. A csepel-szigeti gyár 1913-ban 5000 munkással a legnagyobb hadiipari üzem volt.

- 1913-tól Győrben a Krupp-művek és a Skoda gyár közre­működésével ágyúgyár létesült.

• Vegyipar

• Chinoin gyógyszergyár (1911), Hungária műtrágyagyár

• Könnyűipar

• A textil, bőr, cipőipar igen gyengén fejlett volt a továbbra is meghatározó osztrák és cseh áruk versenye miatt.

• Fellendült a nyomdaipar (Athenaeum, Franklin).

Budapest kialakulása

• Budapest e néven 1873-tól szerepel (bár már 1849. jún. 24-én elhatározták egyesítését, de ezt már nem tudták végrehajtani). Addig 3 különálló város volt: Buda, Pest, Óbuda.

• A 3 település eltért egymástól szerkezetében, funkciójában is:

• Buda: közigazgatási központ volt;

• Pest: kereskedelmi és ipari központ;

• Óbuda: mg-i termékek termelésével tűnt ki (szőlő, bor).

• Az egyesítéssel Budapest Európa egyik legdinamikusabban fejlődő fővárosává lett (csak Berlin vetekedhetett vele).

• Lakossága 1848-ban 120000; 1873-ban: 260000; 1900-ban 730000; 1910-ben 900000 (6./Eu.).

A város fejlődése

• Budapest lett a közlekedés gócpontja: Nyugati pu. (1877 - Eiffel tervezte); Keleti pu. (1884).

• Kiépült a városi közlekedés: 1866 - lóvasút Kőbányára, 1870 - budavári sikló, 1874 - fogaskerekű, 1889 - első villamos, 1896 - földalatti (1941-ig baloldali közlekedés).

• Óriási építkezések kezdődtek:

• Duna medrét szűkítették, Margit híd (1872-76), Ferenc József híd (1896).

• Megindult a Nagykörút építése - 1895-ben készült el.

• Pincerendszerek (Kőbánya, Budafok), raktárak (Ferencváros) épültek.

• Középületek:

• Új Vigadó (1865): Feszl Frigyes (A régit 1849-ben szétlőtték.), Egyetemi Könyvtár (Az első könyveknek szánt épület volt.)

• Királyi palota átépítése 1879-től: Ybl Miklós majd Hauszmann Alajos

• Országház (1885-1904): Steindl Imre, Bazilika (1851-1905): Ybl Miklós

• Operaház (1875-1884): Ybl Miklós

• Szépművészeti Múzeum (1900-1906): Herzog Fülöp Ferenc és Schickedanz Albert

• Néprajzi Múzeum (Curia épülete) (1891-96): Hauszmann Alajos • Iparművészeti Múzeum (1893-96): Lechner Ödön

• Zeneakadémia (1875),Vígszínház (1896)

• Közművek:

• 1868-tól indult meg a kp-i vízszolgáltatás, 1899-től gyakorlatilag egész Budapesten volt vezetékes víz.

• 1855-től indult meg a gázszolgáltatás, 1873-tól az első utcai villanylámpa.

• 1881 - 1. telefonközpont, 1893-tól villamosenergia-szolgáltatás.

• 1895 - Fővárosi Köztisztasági Hivatal.

Millenniumi ünnepségek        

• Budapest központú ünnepségsorozat: a Városligetben országos kiálllítás volt.

• Nagy építkezések: Hősök tere, Andrássy út, Földalatti vasút, vásárcsarnokok stb.

• Első filmvetítés (Royal szálloda).

• 400 népiskola építése.

Nagyvárosi kultúra

sajtó fénykora: sok napilap, hetilap; kávéházak (1912: 322 kávéház volt Budapesten!)

 pezsgő irodalmi, művészeti élet

Az átalakuló társadalom sajátosságai

Torlódó társadalom

• A dualizmus kori kettős szerkezetű vagy torlódott társadalom:

• Egymás mellett élt az új, polgárosodó társadalom és a régi feudális társadalom., e kettősség bizonyos értelemben gátolta a nagyobb arányú gazdasági és társadalmi átalakulást.

a magyar társadalomban a mezőgazdaságban dolgozók jelentették a többséget, de az ipari munkásság lélekszáma is folyamatosan nőtt, és a századfordulóig a gyáripar a mezőgazdaságból kikerülők jelentős részét alkalmazni tudta.

• Az egykori nemesség polgárosult: vállalkozók értelmiségiek lettek.

• A polgárság számára viszont életmódbeli, mentalitásbeli mintát az arisztokrácia és az „úri világ" szolgáltatott.

a történelmi osztályok alapvetően a politika alakítását és a közigazgatás irányítását végezték, a nagypolgárság pedig elsősorban a gazdasági életben rendelkezett meghatározó szereppel, de a két réteg szoros politikai és személyes kapcsolatban állt egymással.

a magyar társadalom vezető rétegében egy sajátos „társadalmi dualizmus” alakult ki, a nagybirtokos arisztokrácia és a nagypolgárság együtt, egymással szoros kapcsolatban állva gyakorolta a hatalmat.

A társadalom szerkezete

A társadalmi elit

Nagybirtokosok

- nagyobb mint 1000 hold földbirtok

- kb. 2000 család: Az ország földterületének 20 %-át birtokolták.

Arisztokrácia (kb. 800 család)

- nemzetek feletti monarchiai arisztokraták (Schönbornok, Coburgok)

- magyar főnemesek (Andrássyak, Batthyányak, Károlyiak, Széchenyiek)

- erdélyi arisztokraták (Bethlenek, Telekiek, Bánffyak)

- jelentős a politikai szerepük (felsőházban, végrehajtó hatalomban, diplomáciában)

- gazdasági szerepük: bankok és nagyvállalatok igazgató tanácsában

- kasztszerűen elkülönülő életmód: estélyek, Nemzeti Kaszinó

Vagyonos középnemesség (kb. 1000 család: 1000-2000 hold birtokkal)

- jelentős a politikai szerepük (pl. Tisza Kálmán)

- összekötő kapocs az arisztokrácia és a dzsentri között

Nagypolgárság

- kb. 800-1000 család Történetileg 3 rétegből tevődött össze:

- régi magyar vagy német patrícius és kereskedő családok leszármazottai;

- külföldről (Svájc, No. Au.) betelepült vállalkozók (Dréher, Haggenmacher, Nickolson);

- régebben vagy a XIX. sz.­ban bevándorolt zsidóság.

- Elkülönült társadalmi életet éltek (Lipótvárosi Kaszinó).

A liberális korszellem hatására az arisztokrácia elfogadta az asszimilálódni kívánó új elitréteget, de a két réteg társadalmi összeolvadása nem következett be. A politikai liberalizmus hatására az arisztokrácia egy része is bekapcsolódott az üzleti életbe (ipari beruházások, igazgatótanácsi pozíciók stb.), és ez szorosabb kapcsolatot eredményezett a nagypolgársággal, a dualizmus korában jelentős gazdasági fejlődés, társadalmi átalakulás bontakozott ki, s ebben az arisztokrácia inkább az agrárgazdaság, a nagypolgárság pedig inkább az ipar fejlesztésében volt érdekelt.

Polgárarisztokrata családok (kb. 150)

- Weiss, Goldberger, Deutsch, Chorin, Ullmann, Kornfeld famíliák

- hatalmas gazdasági erő: bankok, iparvállalatok tulajdonosai

- Az uralkodótól bárói rangot kaptak, birtokokat vásároltak, és beházasodtak a nagybirtokos famíliákba.

Középrétegek

Történelmi középosztály

Polgárosodó nemesi középbirtokosok: korszerűsitették birtokaikat.

Dzsentrik: elszegényedő középbirtokosok, akik

- államigazgatásban;

- hadsereg tisztikarában;

- vidéki szakértelmiségként uradalmakban, közigazgatásban;

- egyházi pályán helyezkedtek el.

Birtokos parasztság (~7 millió fő)

- gazdag paraszt (?50 hold): Nem kellett fizikai munkát végeznie.

- közép és kisparasztság: Birtokukból tisztességesen meg tudtak élni.

- törpebirtokosok (_<5 hold): Sokszor bérmunkásként dolgoztak.

Polgári középosztály

Városi középpoigárság: kereskedők, üzem és háztulajdonosok.

Gyárak. bankok. kereskedések szakemberei:

- jelentős volt közöttük a német és a zsidó elem aránya;

- jellemző az asszimiláció (pl. névmagyarosítás), a dzsentri életmód majmolása.

Szabad pályás értelmiségiek (orvos, ügyvéd hírlapíró)

Kispolgárság (~2,5 millió fő)

- kisiparos (szabó, cipész, hentes, asztalos, lakatos, kőműves)

- kiskereskedő

- szolgáltatók (fuvaros, borbély, vendéglős, fotográfus)

- „altisztek" ,(rendőr, csendőr, postás, vasutas, pedellus, házmester)

Alsó rétegek

Szegényparasztság-agrárproletárok

- summások (5-7 hónapos munkára szerződtek „bandák"-ban.)

- napszámosok

- kubikusok (Nagy infrastrukturális beruházások földmunkáit végezték.;

Ipari munkásság

-szakmunkások:

- A munkásság legképzettebb, legműveltebb és legjobban megfizetett rétege;

- szakegyleteket, szakszervezeteket működtettek;

- szakmai hierarchiájukban az élen a nyomdászok, lakatosok álltak.

- betanított és segédmunkások

Nagy uradalmak és gazdag parasztok cselédei, városi házicselédek

Nemzetiségek a dualizmus korában

Kimondják a zsidóság egyenjogúságát (1867), az izraelita vallást a bevett vallások sorába emelik (1895); a zsidóság a kereskedelem mellett az értelmiségi pályákon is megjelenik

•1868: nemzetiségi törvény (Eötvös és Deák dolgozta ki):

• Európában a korszak egyik legliberálisabb törvénye (széles körű nyelvhasználat, kulturális intézmények), de az egy politikai nemzet koncepcióján alapult.

• A nemzetiségek ezért nem fogadták el, mivelhogy kollektív autonómiát szerettek volna kapni.

Nemzetiségi arányok

• Általános megállapítások:

• Nem igen voltak csak egy nemzetiség által lakott területek, annál inkább olyanok, ahol több is élt egyszerre.

• A magyarok inkább a Kárpát-medence közepén, míg a nemzeti­ségek a peremterületeken éltek.

• A magyarok aránya a Horvátország nélküli területen: 1850-ben 41,5%; 1880-ban 46,6%; 1900-ban 51,4%; 1910-ben 54,5%. A magyarok aránya növekedésének okai:

• a magyaroknak a nemzetiségeknél nagyobb volt a természetes szaporodása;

• a kivándorlóknak csak a 33%-a volt magyar; • asszimiláció, amelynek forrásai:

- természetes beolvadás;

- erőszakos (állami) asszimiláció (kb. negyed évszázadon át volt erőteljesebb).

• 1849-1914 között kb. 2 millió fő magyarosodott el: ennek egyharmada zsidó, negyede német, ötöde szlovák volt.

• A városokban volt erőteljes az asszimiláció, itt a magyarok aránya meghaladta a 75%-ot.

A nemzetiségek sokáig passzív ellenállást folytatnak, nem vesznek részt az országgyűlés munkájában; a 90-es évektől fokozottabban szállnak síkra jogaik bővítése érdekében, melyekre egyre nagyobb hatást gyakorol a független Szerbia és Románia politikája.