A kommunista diktatúra kiépítése és működése: Az 50-es évek jellemzői, a rendszer működése a Rákosi korszakban

1948/49: a fordulat évei

Megszűnt a többpártrendszer, ellehetetlenítik őket.

-        1948 jún. az MKP és az SZDP egyesül a kommunista program alapján – előtte a jobboldali szociáldemokratákat kizárták új név: Magyar Dolgozók Pártja

-          elnök: Szakasits Árpád, Rákosi a főtitkár, a valós vezető.

-        demokratikus és polgári pártok feloszlatása

-        a fel nem oszlatott pártokból megalakul a Magyar Függetlenségi Népfront – MDP programmal

-          Az 1949-es választásokon csak a Magyar Függetlenségi Népfront listájára lehetett szavazni, majd az MDP-n kívüli pártok megszűnte után ez is elveszítette jelentőségét.

Kialakult az egypárti-pártállami diktatúra, amelyben az egyetlen párt a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) volt.

A változásokat az 1949. aug. 18-án elfogadott „sztálini” alkotmány rögzítette.

Köztársaságból népköztársaság lett. Megszüntették a köztársasági elnök intézményét, helyébe az Elnöki Tanács lépett, amely törvényerejű rendeleteket adhatott ki.

Az országgyűlés súlytalanná vált, évente csak néhány napig ülésezett, és szerepe kimerült az előterjesztett törvények egyhangú megszavazásában.

A minisztertanács (kormány) és a tanácsrendszer (közigazgatás – az önkormányzati rendszer is átalakult szovjet mintára) a diktatúra, a pártállam végrehajtó szervei voltak.

Államosítások

1947 őszén államosította a nagybankokat és a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatokat, majd 1948. márciusában minden, 100 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemet, 48 decemberében a 10 főseket. 1949-re végbement a mezőgazdaság kivételével minden gazdasági ágazatban a termelési eszközök állami tulajdonba vétele. A nyugati érdekeltségű cégek kisajátítása nem egyszer a vezetők szabotázs címén történő perbe fogásával történt. Bezárt a Tőzsde, s egyidejűleg mindenhatóvá vált az Országos Tervhivatal. A piaci szabályozást felváltó állami gazdaságirányítás is megvalósult. A politikai hatalom mellett a gazdaság is a párt irányítása alá tartozott. Cél a szocialista gazdaság építése.

Egyház elleni fellépés

Az egyház ideológiai, eszmei ellenfél is volt, emellett szervezett erő, amely ellenállt a kommunizmusnak.

Vagyonuk elvétele után fokozatosan szorították őket vissza – pl. cserkészet, legényegyletek feloszlatása -, koncepciós ügyekkel (Pócspetri rendőrgyilkosság) járatták le őket.

1948-ban államosították az iskoláka, számos szerzetes tanárt bocsátottak el. Az egyház erőteljesen tiltakozott, legfőképp vezetője, Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek. Ellene koncepciós per indult, 1948 karácsonya előtt letartóztatták, majd elítélték. Más egyházi vezetők ellen is eljárás indult, sokakat fogtak perbe. A szerzetesrendeket is feloszlatták.

1951-ben bekényszerítették az egyházakat az Állami-és Egyházügyi Hivatalba, ahol kénytelenek voltak együttműködni a hatalommal.

A pártállami berendezkedés

Az MDP maga alá gyűrte a társadalmat: - a párt szervei állami jogköröket sajátítottak ki, az állami intézmények és társadalmi szervezetek pártirányítás alá kerültek. Még a szakszervezeteket is megfosztották érdekvédelmi szerepüktől és jogaiktól.

A pártvezetés volt a tényleges irányító szerv, azon belül is az 1950-ben megalakított Honvédelmi Bizottság: Rákosi, Gerő, Farkas: mindenféle ellenőrzés nélkül, a szovjet kívánságoknak megfelelően döntöttek a legfontosabb kérdésekben.

Életmód és mindennapok

Magyarországon a kommunista rendszer a Szovjetunió nyomására és közreműködésével jött létre, a rendszert csak diktatórikus eszközökkel lehetett fenntartani így a korszakban számos törvénytelenséget követett el a rendszer. A rendszer támaszát a pártbürokrácia és a hozzá kapcsolódó erőszakszervezetek  - ÁVH – vezetője: Péter Gábor - jelentették.

A hatalmi rendszer fő jellemzője és elengedhetetlen kelléke lett a terror, a félelem légköre – „csengőfrász”.

A külső és belső ellenség megtalálása és eltávolítása, illetve a megfélemlítés volt a cél.

Ellenségkép: kulák, volt szociáldemokrata, a tervet nem teljesítő egyén, klerikális (egyházi személy), stb.

Vádak: „Tito bérenc", kém, trockista, szabotőr (már maguk a szavak megbélyegezték a vádlottat).

Koncepciós perek (Mindszenty-per, tábornokperek, Rajk-per - 1949. szeptember - Rajkot és társait halálra ítélték, kémkedés és más “népellenes” bűntettek vádjával.)
A koncepciós per előre elkészített forgatókönyv szerint zajlott le, amelyet általában a rendőrség-ügyészség-bíróság-védelem(!)-vádlott(!) teljes egységben hajtott végre.

Kitelepítések /internálás/ (pl. Hortobágyra), „osztályidegen" elemek (pl. egykori arisztokraták, kulákok)

Munkatáborok – internáló táborok: Kényszermunkával egybekötött börtön (pl. Recsk)

A rendszert az „osztályharc éleződik" sztálini elmélete uralta: állandósult „éberségi" hisztéria (megfigyelni, lefülelni a kémeket), felkészülés a „harmadik világháborúra",

Személyi kultusz 

-          A totális állam vezére Rákosi Mátyás (1892-1971) volt. Saját kezébe koncentrálta a hatalmat. “Sztálin legjobb magyar tanítványának” tartották. Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt épített ki. Tudta, hogy hatalma Moszkva akaratától függ, ezért teljesítette, sőt túlteljesítette a szovjet elvárásokat. Mögötte a második ember, Gerő Ernő a gazdasági területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a rendőrséget, Révai József az ideológiát és a kultúrát.

-          - Fokozatosan alakult ki a kultusz, csúcspontja Rákosi 60. születésnapjának országos megünneplése volt (előadások, versek, festmények, szobrok);

-          - a magyar nép „bölcs vezérét" az „ország tanítóját" mindenütt tapsvihar fogadta és éltette;

-          - sokszor ábrázolták Rákosit munkás- vagy parasztemberek között.

A személyi kultusz szervesen kapcsolódott a rendszer többi jellemzőjéhez: pl. a szovjet minta másolása, megfélemlítés, terrorisztikus eszközök alkalmazása, demokrácia hiánya, személyi szabadság korlátozása, ezek a módszerek a kommunista hatalomgyakorlás lényegéhez tartoztak.

Gazdaságpolitika              Itt is a szovjet modell másolása történik

Tervutasításos gazdaságirányítás - ötéves terv. A Rákosi-korszakot erőteljes iparosítás jellemezte, ami elsősorban a nehézipar és a bányászat fejlesztését jelentette, az iparosítás forrását elsősorban más ágazatok és az életszínvonal rovására valósították meg.

Az első ötéves terv (1950-54): erőteljes, fokozott ütemű iparfejlesztési programot írt elő: (szocialista iparosítás)
– a beruházások 50%-át az iparba tervezték,  a mezőgazdaságba mindössze 14%-át
– az iparon belül a nehéziparba (hadiipar) irányult a beruházások 90%-a, amely a mg, a könnyűipar és az élelmiszeripar elhanyagolásához vezetett.
– Mo-ot a szén és acél országává akarták tenni (Gerő hirdette meg) — az ország adottságait tekintve irreális célkitűzésnek bizonyult, és beláthatatlan következményekkel járt.

Az ipari termelés 1938-hoz képest 3X lett, az ipar évi növekedése 1949-53 között 20% körül mozgott. Hatalmas nehézipari központok jöttek létre: Diósgyőr, Ózd, Dunaújváros, (Sztálinváros) Várpalota, Leninváros, ám a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásában súlyos gondok jelentkeztek. A kibontakozó regionális kis-hidegháborúban Rákosi Mo-t frontországnak képzelte el. A nagyüzemi munkásságot a sztahanovista munkaversennyel a végsőkig kihasználták, hiába végzett megfeszített munkát, az óriási eredményekről szóló propaganda ellenére azt tapasztalta, hogy nincs az üzletekben elég hús, zöldség, gyümölcs, és nem kapni alapvető háztartási és ruházati cikkeket sem. A szükségletek helyett a terv, a minőség helyett a mennyiségi szemlélet uralkodott a termelésbe, minek következtében az egyébként áruhiányos gazdaságban eladhatatlan, selejtes termékek tömege halmozódott fel. Az eredmény lesújtó volt: 1951-ben a kormány a jegyrendszer bevezetésére kényszerült. Közben a kisipar és a kereskedelem gyakorlatilag elsorvadt.

A tervek nem teljesítése esetén szabotázsról, árulásról beszéltek, amit megtoroltak.

Csak a mennyiségi követelmények teljesítése volt a cél (ha kellett meghamisították a statisztikai adatokat).

A mezőgazdaság kollektivizálása:

Az ipar államosítása után megkísérelték a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását, ezeket az intézkedéseket szovjet mintára hozták. 1948 novemberében Rákosi az MDP ülésén elmondott beszédében már nem hagyott kétséget afelől, hogy végrehajtják a kollektivizálást, megkezdődött itt is a szovjet mintájú átszervezés. Az első ötéves terv először csak részleges társadalmasítást írt elő, végül a termőterület 80%-át kívánták 1954-re szocializálni. Ennek az átalakításnak sem személy-tudati, sem tárgyi feltételei nem voltak meg, maradt a terror. A termelőszövetkezetek létrehozásának legfőbb akadályát a parasztgazdák jelentették, az ellenük folyó harc a magángazdaságok megadóztatásával, a kötelező terménybeszolgáltatással és a kuláklisták elállításával folyt.

A harc első lépése a kulákok ellen irányult. Adózással, zaklatással, perekkel felszámolták az árutermelő középparasztságot. Hadikommunizmusra emlékeztető módszereik következtében a kisparasztság is a megsemmisülés szélére jutott.

– BEGYŰJTÉSI RENDSZER: (köznyelvben padláslesöprés) meghatározott mennyiségű termény és állat beadását tette kötelezővé igen alacsony áron. → 1952-re már nem maradt a parasztnak saját fogyasztásra és vetésre gabonája. Azokra akik nem teljesítették a beszolgáltatást, súlyos büntetés várt, ami elől a téeszbe lépés jelentett menedéket.
– KULÁKSÁG FELSZÁMOLÁSA: Ki a kulák? Hivatalosan 25 holdnál nagyobb birtokkal és mezőgazdasági gépekkel rendelkező parasztok. A kulák azonban politikai kategória volt, osztályellenség. Kulák végül az lett, akik felvettek a listára. Emelték az adóikat, elkobozták gépeiket, állataikat, internálótáborokba (Recsk), börtönökbe zárták őket.

A tsz-ek számának, taglétszámának alakulása

Az 1950-es évek elején erőszakolt kolhozosítás valóban jelentősen átalakította az agrártermelés struktúráját, valamint a társadalom szociológiai jellemzőit. A szövetkezesítés első fél évtizede alatt azonban alig több mint egynegyedével tudta csökkenteni a paraszti magángazdaságok számát. 1949-51 között jelentősen megnőtt a tsz-tagok száma, de az országot még mindig a magángazdálkodók látták el élelemmel.

Az ipar és a mezőgazdaság szocialista átalakítása (államosítás, kollektivizálás) szovjet minta alapján valósult meg, az erőszakos reformoknak ideológiai (a társadalom átalakítása), gazdasági (munkaerő biztosítása az iparosításhoz) és politikai (felkészülés a harmadik világháborúra) okai voltak.

Életviszonyok     

Elv: társadalmi igazságtalanságok és különbségek kiküszöbölése.

Gyakorlat:

Felrúgták a mélyen gyökerező hagyományokat, szokásokat, megbontották a társadalmat összetartó kapcsolatokat. Erőszakosan felgyorsították a társadalmi mobilitást (más társadalmi csoportba kerülés, felemelkedés vagy lesüllyedés útján).

- a II. világháború előtti vezető csoportokat (földbirtokosok, tőkések) munkáséletre vagy alkalmazotti státuszba kényszerítették, vagy kitelepítették;

- a munkásság és a parasztság számára előnyöket biztosítottak. A parasztság aránya az iparosítás és a téeszesítés miatt csökkent.

A pártelit nem vagyonával tűnt ki, hanem kedvezményeivel: üdülés, utazás, lakás, telefon.

Az egyenlősítés nem annyira a szegények felemelésével, inkább a jobb anyagi helyzetűek lesüllyesztésével ment végbe.

Az állam mindenki számára biztosított munkahelyet, de a béreket alacsonyan tartották, amelyet még kötelező jellegű kölcsönökkel (béke- és tervkölcsön) is megcsapoltak.

A szociálpolitikában az ingyenesség volt a jellemző: egészségügy, bölcsőde, óvoda, iskoláztatás – de jellemző a túlzsúfoltság. A népesedési mutatókat magasan akarták tartani, ezért betiltották a művi abortuszt 1951-55 között (Ratkó Anna egészségügyi miniszer; Ratkó gyerekek, majd unokák).

A kialakított közösségi normáktól való eltérés (öltözködésben, szórakozásban stb.) súlyos következményekkel járhatott.

Kultúrpolitika: osztályharcos szemlélet és sematizmus (Révai József) csasztuskák ,s brigádok színházba menése.

Az oktatást államosították, az analfabetizmust felszámolták, a marxizmus-leninizmus szellemében történt a tanítás.

Kultúra: olcsó könyvtárak létrehozása – itt is voltak elvárások és központi tervek: hogyan viselkedik az ideális állampolgár.

A mozik, színházak is az állam kezébe kerültek, saját célra használták, a népnevelés eszközei lettek - propaganda-filmek. Az irodalomban, a művészetekben a szocialista realizmus uralkodott el.