i.e. V.-IV évezred. AZ URÁLI KOR
Az urali őshaza az Ural hegység
és az Ob folyó vidékének erdős, mocsaras vidékeire tehető. Az urali népek
gyűjtögető, vadászó-zsákmányoló életmódot folytattak, pattintott kőeszközöket
használtak, nagy területen kis csoportokban szóródtak szét. Valószínűsíthető,
hogy a népcsoportok nem egy közös nyelvet beszéltek, ám az érintkezés révén
jelentős számú közös szókincs alakult ki. (tűz, evez, háló, hal, íj, nyíl
szavaink talán ekkoriak) Az i.e. IV. évezredben az éghajlati és népesedési
változások az urali népcsoportok lassú kirajzását indították el észak- és
kelet-Szibéria felé. A helyben maradt népcsoportokat soroljuk a finnugor népek
közé.
i. e. III-II. évezred A FINNUGOR KOR
A finnugor közösségek a
folyók mellé húzódtak, ami azt jelzi, hogy megnőtt a halászat jelentősége. Csiszolt
kőeszközöket használtak. A fejlettebb déli népek (indoirániak) közvetítésével
az i. e. II. évezred elején megjelent a földművelés és a réz használata.
Ugyanakkor a finnek és más népcsoportok északra vándorlásával felbomlott a
finnugor közösség. A helyben maradt népek alkotják az ugor népeket, ahová a
magyarság ősei is tartoztak.(szavaink: testrészeink elnevezése pl.)
i.e. 1500-1000/500 Ugor kor
Az iráni népek felöl újabb
hatások érkeztek: fémek feldolgozása, fémtárgyak készítése, földművelés és az
állattenyésztés. Az éghajlat fokozatos felmelegedése miatt az erdős tájak erdős
sztyeppé alakultak, a magyarok körében megjelent a nomád állattartás, melynek
szavai az ugor népek közös szókincsében is megvannak (ló, másodfű-harmadfű ló,
fék, nyereg).
Az ugor törzsek szétválása
Kr. e. 1000-500 közt ment végbe. Egy részük, az obi ugorok csoportja északra
ment, az erdős vidéken megmaradt a halász-vadász életmód mellett, utódaik: vogulok
és osztjákok (saját nyelvükön a mansy és a chanti nép, ők a
legközelebbi nyelvrokonaink). A déli, nomáddá vált ugorságból ekkor kezdődött meg a magyarság
kialakulása, a helyben maradt népcsoport egy szárazabb, ligetes sztyeppén
az állattartás, azaz a nomád életmód felé mozdult el. I. e. 1000 után a
magyarság ősei tehát már külön népcsoportot alkottak, és a sztyeppei népek
hatása alá kerültek.
A „fehér folt” időszaka (Kr. e. 500-Kr. u. 500): e korszakról nagyon kevés a
forrásunk, inkább a következő korszak jelenségeiből következtethetünk az ekkori
folyamatokra, változásokra. Ekkor a magyarok már a sztyeppen éltek, török és
iráni népek nyelvi és kulturális hatásai érték őket.
BASKÍRIA: (Magna Hungaria – Nagy
(Régi) Magyarország)
A magyarok az i. u. 500 után
a sztyeppe északi peremén éltek Baskíriában, a Dél- Ural és a Volga-Káma
közötti vidéken. Feltehetőleg Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között mehettek ide
őseink. Itt török népekkel élhettünk együtt, így ezen népekhez váltunk
hasonlóvá. Ekkorra már a nomád életmód, a nomád kultúra, és a nomád társadalmi-gazdasági
szervezeti keretek lettek jellemzők elődeinkre. Vélhetően már törzsszervezetben
éltek elődeink, amelynek feladatai: az állatállomány védelme, ellátása; a
harcok szervezése: zsákmányszerzés, területszerzés-védés, állatállomány szerzése
– megvédése. Élén a választott törzsfők álltak, és ez még egy laza politikai
szervezet. Egyes nemzetségek, törzsek leszakadhatnak ill. csatlakozhatnak. Erről
az őshazáról tudósít a 13.századi domonkos szerzetes, Julianus barát, aki
megtalálta itt még magyarul beszélő elődeinket. Aztán a tatárok olvasztják be
őket.
LEVÉDIA: 670? A bolgárok veresége az Ázsiából előnyomuló török kazároktól.
A bolgár törzsek többsége nyugat felé, a Balkánra menekült. A sztyeppe nagy
része a létrejött Kazár Birodalom uralma alá került. Feltehetőleg ezekben a
zavaros időkben a magyar törzsek egy része dél felé húzódott, a sztyeppe
értékesebb területeire, a Don mellé. A magyar törzsek így a VII. század végére
a kazárok fennhatósága alá kerültek. A kazárok a vazallus törzsek élére
hozzájuk hű személyeket állítottak, hogy megkönnyítsék ellenőrzésüket.
Valószínűleg ekkor, a VII. század végén került a magyar törzsek élére
fejedelemként Levedi. A doni szállásterület róla kapta nevét: Levédia. A
magyaroknál kialakult a kettős fejedelemség kazár mintára, névleges hatalom (szakrális
– vallási): a kündüé (kende); a tényleges hatalom: a gyuláé nap – hold
szimbólum, a bírói szerepet a horka töltötte be. Átvettük(?) a kazár
rovásírást. Fejlődnek mezőgazdasági ismereteink – nehézeke. De a nomádok, ha
mód van rá, művelnek (inkább műveltetnek) földet, ez nem jelent még most
letelepedést.
ETELKÖZ: [Duna
és a Dnyeper között, öt folyó köze: Szeret, Prut, Dnyeszter, Bug, Dnyeper].
830? A Kazár
Birodalmon belüli hatalmi harcok lehetővé tették a magyarok önállósulását (a
történészek egy része az időpontot későbbre, 860-ra teszi). A magyarok
(feltehetően 7 törzs) a Dontól nyugatra lévő sztyeppei területekre húzódtak,
Etelközbe. A kazárok ellen fellázadt kabarok is a magyarokhoz menekültek. Ezt
követően a kazárok erődöket emeltek a Don mentén (pl. Sarkel erődje a magyarok
ellen védekezésül). 838-ban egy kisebb magyar csapat már a Balkánon harcolt a
bolgárok hívására.
A magyar források alapján
arra lehet következtetni, hogy a szállásváltás együtt járt a hatalomban bekövetkezett
változással. Valószínűleg ekkor emelkedett fel az Árpád-ház, ami talán a kettős
fejedelemség változásával is együtt járt (a régi fejedelmi család, Levedi ága
szakrális szerepbe szorult). Álmos fejedelemmé választása 860 körül
történhetett, ez jelentős fejlődés a magyar törzsi szervezetben, a vérszerződéssel
a magyar törzsek Etelközben szorosabbá tették a szövetségüket.
A magyarság Etelközből
kiindulva zsákmányszerző hadjáratokat vezetett északra, másrészt nyugat
felé portyáztak, a Kárpát-medencében.
Az önállóvá váló nomád
magyarok szálláshelyváltásai a sztyeppi népeknél szokásos okokkal
magyarázhatók: vízhiány, legelők kiszáradása, megtámadtatás, vagy épp
ellenkezőleg: kedvezőbb helyek elfoglalása.
870-880 A
besenyők megjelenése a Volgánál. A kazárok védelmi harcokat folytattak ellenük.
Az első besenyő támadás a magyarokat szállásterületük keleti részének
feladására kényszerítette (890 körül). Ekkor szakadhatott meg a kapcsolat a
baskíriai magyarokkal, egy másik csoport pedig a Kaukázus térségébe települt át
(szavárd magyarok, bár lehet, hogy ez a csoport már hamarabb idevándorolt).
Honfoglalás
A Kárpát-medence politikai viszonyai a honfoglalás
előtt
A Kárpát-medence a 9.
században 3 hatalom végvidéke (tehát egyik hatalomnak sem itt van a központja):
- A nyugati rész a Keleti
Frank Birodalomé, ahol állandóak voltak a belső harcok, egyes részén szláv
hűbéres fejedelemség alakult ki (Zalavár központtal);
- A bolgár cárságé a
Kárpát-medence déli, erdélyi része;
- Északon a Morva
fejedelemség birtokolt területeket.
A frank-morva viszony is
rossz, mindketten a magyarokra számítanak szövetségesként (Arnulf ® ¬ Szvatopluk)
A Kárpát-medence középső
része a „senki földje”.
A honfoglalás első szakasza, 895-896
A honfoglalás nem egy esemény, hanem többéves folyamat,
és valószínűleg tudatos döntés volt
Az Etelközből vezetett
hadjáratok során már ismerték a terület politikai és földrajzi viszonyait.
Alkalmas életmódjuk folytatására, jelentős ellenállásra pedig nem kellett
számítaniuk.
A távozás – szállásváltoztatás
oka az lehetett, hogy az etelközi terület nehezen volt védhető a veszélyes
szomszédokkal szemben.
894-ben két magyar hadjárat
is volt: a bolgárok (Simeon cár) ellen bizánci szövetségben (Bölcs Leó); és
- a frankok ellen morva
szövetséggel, ez utóbbi igen véres, a nomád stratégia alapján ez tekinthető
előkészítésnek a megszálláshoz.
(Ugyanakkor 894-ben meghalt
Szvatopluk, így meggyengült a belviszályok miatt a morva birodalom.)
895-ben Árpád főserege
bevonul a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át.
Közben az etelközi
szállásterületet keletről besenyő támadás éri ® okai:
- egyrészt a szokásos
„dominóelv”: arabok ® úzok ® besenyők ® magyarok
- másrészt Simeon cár
szövetséget köt a besenyőkkel- cél az erdélyi sóbányák megtartása
A fősereg nélküli etelközi
magyarokat a besenyők megverik, az Al-Duna felé menekülő magyarokat bolgár
csapda várta, így a besenyő és bolgár támadások nagy veszteségeket okoztak.
Az egyébként is tervezett
Kárpát-medencébe való bevonulás felgyorsul és egyben menekülés is lesz a
Kárpátok hágóin: Vereckei-hágó, Tatár-hágó, Békás-szoros. A honfoglaláskor a
kettős fejedelemség élén Álmos és Kurszán állottak, de nem tudjuk biztosan,
melyikük volt a kündü, s melyikük a gyula.
Álmos fejedelmet a hagyomány
szerint Erdélyben feláldozzák, így fia, Árpád lesz a vezér, a fejedelem, s
hozzá kötjük a honfoglalást.
A Garam-Duna vonaláig
szállják meg a Kárpát-medencét, törzsenként, ezen belül nemzetségenként.
Van veszteség, kb 100 ezer?
fő, de a népesség java beköltözik, a források nem utalnak nőhiányra, és
lecsökkenhetett az állatállomány.
A honfoglalás második szakasza, kb. 898 - 907
Néhány évig lábadozás a
beköltözés után. (Elhelyezkedés, berendezkedés, állatállomány létszámának
felnövelése.)
898-ban Arnulf, keleti frank
uralkodó Berengár, itáliai király ellen hívta a magyarokat.
899-ben indulnak Itáliába,
győznek, s csak 900-ban térnek vissza.
Mivel közben Arnulf meghalt,
vége a szövetségnek, s visszafelé útközben elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól
s egyben a Garamon túli morva végeket is bekebelezték
900 őszén támadnak a bajorok,
de fényes győzelem felettük, a magyarok a gyepűt (határövezetet) az Enns
folyóig terjesztették ki ®”Óperenciás tenger”
902-ben a morva állam
maradékát is megsemmisítik a Kárpátokon túl.
904-ben a bajorok
tőrbecsalták Kurszánt és megölték ® ezzel a kettős fejedelmi rendszer felbomlott, Árpád
lesz az egyedüli vezető.
907-ben nagy bajor támadás
Pozsonynál, de ismét csak katasztrofális vereséget szenvednek, ezzel lezártnak
tekinthető a honfoglalás.
A honfoglaló magyarok száma
A történeti korok
népességszámának megállapítása igen nehéz (későbbi korokban általában adóívek
alapján számoltak).
Dzsajhani szerint a magyarok
hadinépe 870-ben 20.000 főt tett ki (7+3 törzs). Attól függően, hogy a magyar
társadalom nomád, félnomád, vagy földművelő volt-e, ez adatból különböző
becslések adódnak. Kristó Gyula szerint az összlétszámuk csak 100.000 fő
lehetett, viszont Győrffy György szerint csak minden 5. férfi katonáskodott,
így az összlétszámuk 500.000. fő.
A honfoglalás kapcsán
100.000-es veszteség, tehát a Kárpát-medencébe kb. 400.000-en jöhettek be a
honfoglalók.
A Kárpát-medencében talált
helyi népesség kb.150-200.000 főt tett ki ® tehát a magyarok olvasztották be az ittlévőket, s nem
fordítva.
Honfoglaláskori mítoszok,
mondák
Álmos feláldozása: Kazár
szokás volt, hogy 40 éves uralkodás vagy katasztrófa után feláldozzák a
fejedelmet
Turul monda: az
Árpád-dinasztia totemisztikus eredetmondája: Emese álma + Turul ®Álmos ®Árpád.
Fehér ló mondája:
Szvatopluknak földért, vízért, fűért fehér lovat adtunk cserébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése