I. KÁROLY (Róbert)

I. KÁROLY 1308-1342

Út a hatalomhoz
1301 – 1308 Interregnum, feudális anarchia van az országban, a hatalom a tartományurak kezében van. Több trónkövetelő van: Premysl Vencel cseh, Wittelsbach Ottó bajor herceg, Anjou Károly (Caroberto), a nápolyi király unokája.
1308-ra csak Károly marad. Háromszor koronázták meg, a másodiktól számítják uralkodását, a 3. volt a törvényes, azaz: az esztergomi érsek, Székesfehérvárott a Szent Koronával koronáz.
Támogatója kezdetben a pápa, a magyar egyházfők, és itáliai bankárok.
Károlynak nemcsak a cím kell, uralkodni is akart. Ehhez meg kellett törnie a kiskirályok hatalmát. Eszközei: A) a tárgyalás, így szerzi vissza a koronát Kán Lászlótól, 

B) a fegyver: az 1312-es rozgonyi csatával kezdődik, ekkor az Abákat győzik le. Csák Máté hatalma csak annak 1321-es halála után szűnik meg. Károly központját ekkor áthelyezte Temesvárról Visegrádra.
Károly támogatói: papság, polgárság, az új főnemesség, köz- és kisnemesség, akiknek kiváltságait Károly megerősítette, azaz mindazok, akiknek terhes volt a tartományúri hatalom.

A királyi hatalom jellemzői
Újra jelentős erőt képvisel a királyi birtok és várrendszer,
Új bárói réteg jelenik meg: Nekcseiek, Garaiak, Lackfiak
Új adományozási rendszer lesz: a honor-rendszer, a király tisztséget adományoz az ahhoz kapcsolódó birtokokkal, jövedelmekkel, de ez elvehető és nem örökíthető.
A haderő összetétele is módosul, részei:
Királyi haderő: várkatonák, kun könnyűlovasok, zsoldosok
Vármegyei és Bárói bandériumok, a főurak magánhadseregei, a főúr zászlaja alatt, ekkorra általánossá vált.

Károly gazdasági reformjai és jövedelmei
A reform alapját az jelentette, hogy Magyarország gazdag volt ásványkincsekben – só és nemesfém. Az ország adta 1330-1380 között Európa aranytermelésének 75%-át 2500kg), és jelentős volt az ezüstkitermelés is (10 ezer kg).

A reformfolyamatot Nekcsei Demeter tárnokmester irányította.

Bányaregálé reformja

Az Árpád-korban a király bányászai a kitermelt arany 1/10-ét, az ezüst 1/8-át átadták a királynak, ez volt a bányabér (urbura).

Károly érdekeltté akarta tenni a földesurakat a bányák nyitásában. Az addigi gyakorlattól eltérően megtarthatták azt a földterületet, ahol a bánya működött, ők maguk is nyithattak bányát, továbbá a király lemondott a földesúr javára az urbura 1/3-áról is. Elvileg így csökkent volna az urburából származó jövedelem, de a fellendülő bányászkodás, és az ebből származó többletbevételek mindezt ellensúlyozták. Károly bányászokat telepített (cseh, német), bányavárosok létrejötte

Nemesfém és pénzverés monopóliuma

Az 1320-as évektől tilos volt a kitermelt nyersfémet adni-venni és kivinni az országból (az addigi gyakorlat szerint a kereskedők megvették, és kivitték az országból a nemesfémet - ebből a királynak nem sok haszna származott). A kitermelt fémet a királyi kamarák vásárolták fel, az általuk meghatározott beváltási árfolyamon, amely az ezüstnél 35%-os, az aranynál 40%-os hasznot biztosított.

Értékálló pénz

I. Károly aranyforintja

A felhalmozott nemesfémből Károly új, értékálló pénzt veretett firenzei mintára (Firenzéből hozatott mestereket): - az első aranyforint 1325-ben készült;

- váltópénzei az ezüstgaras és az ezüstdénár volt (1aranyforint=16 ezüstgaras=96 ezüstdénár).

Az értékálló pénz a gazdaság és a kereskedelem fejlődését szolgálja.

Kapuadó bevezetése (1336)

Az új értékálló (tehát évenként már nem beváltott) pénz miatt a király elesett a kamara hasznától.

Ezt pótlandó vezették be a kapuadót (portális adó):

- minden olyan kapu után 18 ezüstdénár adót kellett fizetni évente, amelyen egy szénásszekér átfért;

- ahol nem volt ekkora kapu, ott csak a felét kellett fizetni.

Rendkivüli adó: A korábbi századokban az utazó királyi udvar vendéglátása volt szokásban. Ennek megszűntével, ezt helyettesítendő vezették be a rendkívüli adót.

Harmincadvám: A megnövekedett külkereskedelmi forgalomra kivetett határvám volt

Kiváltságosok és a városok adói: A szászok, jászok, kunok és egyéb kiváltságolt elemek és a városok adói. A városok fejlődését támogatja és segíti Károly.

Esetenként lefoglalta a pápaságnak juttatott tizedrészt (általában a tized 1/3-a, amire a pápaság rendkívüli események idején igényt tartott).

Egyházi méltóságok be nem töltéséből – a király kezeli addig az adott egyházfő javadalmait

Sómonopólium

Külpolitika 

Dinasztikus, fő irány Itália, Nápoly – kisebbik fia András lenne házasság révén a trón várományosa, ill. Lengyelország: a Lokietek dinasztiával kölcsönös örökösödési szerződés

Károly gazdaságpolitikáját szolgálta a külpolitika is.

1335: Visegrádi királytalálkozó: Bécset elkerülő kereskedelmi út. (Luxemburgi János cseh és Lokietek Kázmér lengyel király vett még részt a találkozón.)