Társadalom
szerkezete:
Kelet-Közép-Európa:
torlódó társadalom, egymás mellett vannak jelen a régi (feudális) és az új
(polgári) állam társadalmi csoportjai és átmenetei, ami számos feszültséget
okoz.
Nyugat-Európa:
egyre jelentősebb lesz a szolgáltató ágazatokban és az alkalmazotti állásokban
dolgozók száma, erősödik a középosztály.
A
munkásság aránya tetőzik, már nem nő tovább. Jelentős politikai tényező lett,
pártjai megszerveződnek. Ideológiájukra a marxi gondolatok hatnak leginkább, de
eltérő hangsúlyozásokkal. E pártok létrehozzák 1889-ben a II. Internacionálét,
amelynek több irányzata van. (Május 1. – munka ünnepe, 1910: március 8.
Nemzetközi Nőnap)
Új
eszme közöttük az anarchizmus – Bakunyin: jellemzői: állam tagadása, kis
közösségek autonómiájára építene
Keresztényszocializmus
Egyház
és állam szétválása a legtöbb európai államban megtörténik. A katolikus egyház
nehezen reagál. Változást XIII. Leo pápa (1878-1903) hoz.
Az
egyház nyitottabbá válik, előtérbe kerül a szociális munka, keresztény
szakszervezeteket hoznak létre (Rerum Novarum,1891). Ebből nőnek majd ki a
keresztényszocialista pártok, amely békésen szeretné feloldani a társadalmi
problémákat.
Oroszország
Bár
a munkásság százalékos aránya csekély: 2%, de az iparvidékeken, nagyvárosokban
koncentrálódik. Az orosz állam erőteljesen fellép a szervezkedések ellen. Ennek
ellenére létrejön az Oroszországi Szociáldemokrata Párt 1898-ban, ahol 1903-ban
Lenin hívei szereznek többséget – bolsevikok, a kisebbség a mensevik nevet
kapja.
1905-ben
a Japán vereség után sztrájkhullám, Péterváron januárban a tömegbe lőnek.
Felkelések, de leverik. Ekkor átmeneti reformokat hoz a cár.
Lenin
kidolgozza a permanens forradalom elméletét: polgári forradalom, majd
proletárforradalom.
1905
decemberben Moszkvában felkelés lesz, de véresen leverik, de a bolsevik
propaganda terjed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése