Előzmények
Az első világháborút lezáró
békék magában hordozták az újabb háború lehetőségét:
a
legyőzöttek túlságosan megalázottak, a győztesek követelései többnyire
irreálisak.
Fasizálódási folyamat ment
végbe a győztes, de elégedetlen Olaszországban.
1927 Tanaka-memorandum: az
ázsiai japán birodalom terve. (1931: Mandzsúria elfoglalása, 1937: Kína
megtámadása)
1933-ban a szélsőjobboldal
kerül hatalomra Hitler vezetésével Németországban
Hitler nyíltan felvállalta a
hódító (expanziós) törekvéseket, a versailles-i békerendszer felszámolását, az
európai hegemóniára való törekvést, a német élettér megnövelését (Mein Kampf).
Agresszív külpolitikát folytat.
-
Németország kilép
a Népszövetségből (1933); - általános hadkötelezettség bevezetése 1935;
-
elrendelik a
modern fegyvernemek fejlesztését (1935); - remiritalizálják a Rajna-vidéket
(1936)
Hitler Németországa a
külpolitikai elszigeteltségből is kitör:
1936 Berlin-Róma-tengely
létrejötte (tengelyhatalmak)
1936 antikomintern paktum -
Németország, Japán kommunistaellenes megegyezése, amelyhez 1937-ben csatlakozik
Olaszország (1937), s a világ újrafelosztásáról szólt
1936-39 spanyol polgárháború,
Franco tábornok támogatása – közös német-olasz akció (főpróba)
Hitler kikényszeríti az Anschlusst
(1938. márc. 13.)
1938. szept. 29-30. müncheni
konferencia (Chamberlain, Daladier, Mussolini, Hitler):
a
Szudéta-vidéket Németországhoz csatolják Csehszlovákiától (I. bécsi döntés –
Felvidék egy része vissza)
A nyugati hatalmak csak akkor
ismerik fel a ’megbékéltetési’ politika eredménytelenségét, amikor 1939.
március 15. a német csapatok bevonulnak Prágába, létrejön a Cseh-morva
protektorátus, megszerzi Hitler a fejlett cseh hadiipart. (Létrejött Szlovákia,
Kárpátalja vissza)
Németország ezután
Lengyelországtól követel: Danzig (Gdansk), összekötő út, vasút
Kelet-Poroszországhoz.
Lengyelek visszautasítják.
A nyugati hatalmak garanciát
vállalnak a lengyel határra és diplomáciai tárgyalásokat kezdenek a
Szovjetunióval. A kölcsönös bizalmatlanság miatt azonban ez eredménytelen lesz.
Hitlernek viszont sikerül megállapodnia Sztálinnal.
1939. augusztus 2. Molotov-Ribbentrop paktum.
szovjet-német megnemtámadási
egyezmény, 10 évre béke. Titkos záradék: érdekszférák elhatárolása
a Curzon-vonal mentén lesz a
német-szovjet határ; a németek Délkelet-Európában teljes érdektelenséget
vállalnak
A II. világháború
szakaszai, fordulópontjai
• A német támadás és a háború kiterjedése (1939-41)
• Lengyelország lerohanása
(1939. szept. 1., majd szept. 17-én a szovjetek is megtámadják a lengyeleket)
-
Németország gyors
sikerei és a Szovjetunió területszerzése.
• „Furcsa háború" (A
hadüzenetek ellenére 1939. szept.-1940. ápr. között nem folytak hadműveletek.)
• Észak-Európa elleni támadás
(1940. ápr.): Dánia, Norvégia lerohanása. Németország
így védve volt egy északi irányú támadástól.
• Nyugat-Európa meghódítása
(1940. máj. 10-től): Belgium, Hollandia, Franciaország elleni támadás, francia
kapituláció (1940. jún. 22.). A német sikerek oka
o
támadások váratlan
helyen, váratlan időben
o
szűk területen
nagy erejű támadások a légierő támogatásával
o
páncélos hadosztályok bevetése
• Angliai csata (1940.
aug.-tól): A németek légi hadműveletei nem hoztak sikert.
az angol flotta
erősebb volt a németnél, a jórészt Amerikából származó angol repülőgépek
fejlett technikával rendelkeznek, a radar is segítette az angolokat
• Háború a Balkánon (1940.
okt.-től)
- Olasz támadás Görögország
ellen, majd német segítség Jugoszlávia lerohanásával egybekötve.
• Háború Afrikában. Itt is az
elakadt olasz támadás megsegítésére érkeznek a németek (Afrika Corps)
• Háború a Szovjetunió ellen
(1941. jún. 22-től), de Hitlernek nem sikerült Moszkvát elfoglalnia.
ok: Szovjetunió
bővelkedett a nyersanyagokban és ásványkincsekben
a német hadsereg
villámháborús terve a Vörös hadsereg ellen kudarcot vall:
szinte
kifogyhatatlan létszámú a szovjet hadsereg, itt is diktatórikus államvezetés,
partizánmozgalom;
új
szovjet fegyverek bevetése: T-34-es és KV-2-es harckocsik, „Sztálin-orgonák”,
brit, majd amerikai szállítások
• 1941. dec. 7.: Japán támadás Pearl Harbour ellen, az USA
belépett a háborúba.
1941: Atlanti Charta – az
antifasiszta koalíció ebből nő ki, 1942-ben már 24 ország írta alá. Alapelve:
közös harc a fasizmus legyőzéséig. A koalíció létrejöttével gyakorlatilag csak
idő kérdése a győzelme, gazdasági, emberi potenciálja nagyobb, mint a tengelyhatalmaké,
s katonai képessége és képzettsége is nemsokára eléri és felülmúlja azokét.
A háború előtti német katonai
és gazdasági számítások 1943-ig tartó háborúval számoltak, úgy vélték, Németo.
eddigre képes megvalósítani világhatalmi terveit. A számítások pontosnak
bizonyultak: Németo. valóban 1943-ig tudta megőrizni fölényét, ettől kezdve
minden fronton védekezésre kényszerült.
• A fordulat évei és színterei
• 1942: Elakadt a németek
(Rommel) észak-afrikai támadása, El-Alameinnál az angolok áttörték a frontot.
• 1942. jún.:
Midway-szigeteknél amerikai-japán tengeri ütközet: amerikai győzelem, fordulat
a csendes-óceáni hadszíntéren.
• 1942. aug.-1943. febr.:
sztálingrádi csata, szovjet győzelem, fordulat a keleti fronton.
• 1943. júl.: angol-amerikai
partraszállás Szicíliában, Olaszország fegyverszünete, majd német megszállása.
• A szövetségesek győzelme
• Keleti front: szovjet
előrenyomulás, Románia kiugrása, finn fegyverszünet, Jugoszláviában
partizánháború, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország felszabadítása és
megszállása.
• Normandiai partraszállás
(„D-day", 1944. jún. 5.) után Franciaország felszabadítása.
• Németország összeomlása:
1945. máj. 2.: Berlin elfoglalása, május 7-8: fegyverszünet aláírása.
• Japán veresége
- Fülöp-szigeteknél döntő
vereség a tengereken.
- Az atombomba ledobása
(Hiroshima - aug. 6., Nagaszaki - aug. 9.). - 1945. szept. 2.: japán
kapituláció, a II. VH vége.
A szövetséges
konferenciák:
Teherán 1943 nov..: Sztálin,
Roosevelt, Churchill. Főbb kérdések: Második front megnyitása, a lengyel
határkérdés (a SZU igényt tartott a 39-ben megszerzett területekre), a SZU
feljánjla, hogy hadba lép Japán ellen, ENSZ terve, Németország zónákra osztása
Jalta 1945 febr.: Sztálin,
Roosevelt, Churchill. Főbb kérdések: Német megszállási övezetek, nácítalanítás,
jóvátétel kérdése, Lengyel határ: Odera és a Curzon-vonal között; befolyási
övezetek Kelet-Közép Európában; a SZU Japán ellen hadba lép 3 hónap után
Potsdam 1945 július: Sztálin,
Attlee, Truman. Főbb kérdések: háborús bűnösök kérdése, Németo.: 4 zóna, német
jóvátételről megállapodás, lengyel határok rögzítése, béke előkészítése
A második világháború
sajátosságai
A második világháború világméretű (globális) konfliktus volt. 61 állam vett részt benne,
40 ország területe vált hadszíntérré. A Föld lakosságának 80%-át érintette, az
áldozatok száma elérte az 55 millió főt. A frontok és a hátország közti
különbség – az áldozatok tekintetében – lényegében eltűnt, a polgári áldozatok
száma csaknem elérte a katonai áldozatok számát (1:1,08). Hozzávetőleg 3 millió
ember tűnt el, 35 millió sebesült meg.
Totális
háború volt:
a háborúnak az a formája, ahol a polgári lakosság is teljes mértékben
alárendelődik a háborús célok elérésének.
Háborús
gazdaságok
A háború gazdasági
háború is volt egyben, a gazdasági erőforrások mozgósítása, az utánpótlás
megszervezése különösen fontossá vált, az állami beavatkozás megnőtt. A
tengelyhatalmak által elfoglalt területek kezdetben jelentettek némi gazdasági
előnyt (bár a németek által megszerzett területeken kibontakozó ellenállás,
ill. a „felégetett föld taktikája” gyakran lehetetlenné tette az elfoglalt
területek gazdasági kiaknázását), ám a szövetségesek gazdasági fölénye hamar
nyilvánvalóvá vált, különösen 1941 után. (Pl. 1942-ben a tengelyhatalmak 26 ezer,
a szövetségesek 101 ezer repülőgépet gyártottak). A háború döntő eseménye volt
a szovjet üzemek sikeres áttelepítése keletre. A háborús célok gazdasági célok
is voltak egyben, a frontokat gyakran lelőhelyekért nyitották (pl. olajmezők
elfoglalása).
Technikai-tudományos
versenyfutás
zajlott a szembenálló felek között, lerövidült az út a laboratóriumtól a
gyakorlati alkalmazásig (pl. atombomba). De számos ’civil’ találmány is
született: nejlon, gyorsfagyasztás, porítás. A nemzetgazdaságok nagy része
szinte teljesen elpusztult, a városok, falvak lerombolásával, bombázásával az
épületek túlnyomó része megsérült. (Budapest 36 ezer épületéből 30 ezer sérült
meg, vagy dőlt össze). A civil lakosság és a mindennapi élet is a háború
szolgálatába állt. Az életszínvonal
zuhanását jelezte a jegyrendszer bevezetése, a jelentős háborús adósságok,
kölcsönök felhalmozása. A nők és gyermekek is részt vettek a katonai
termelésben, a hátország mozgósítása
soha nem látott méreteket öltött (házasságban élő nők munkába állása). A lélektani hadviselés, a rádión
keresztül történő tájékoztatás és félretájékoztatás, a különböző ideológiák,
elvek (rasszizmus, nacionalizmus, kommunizmus, fanatizmus) mentén kibontakozó –
az első világháborúnál is szélesebb körű - propaganda
új vonását jelentette a 20. század háborúinak. A hadseregek által (mindkét
oldalon) elkövetett törvénytelenségek, erőszakoskodások, rablások, a polgári
lakosság elleni terror óriási méreteket öltöttek.
A
hadműveletek új vonásai
A háború számos új hadviselési módszert hozott, különleges alakulatok és fegyverek,
technikák (pl. „katyusa”, radar, atombomba, V-1 rakéta, kommandós
tengerészgyalogság) jelentek meg. A háború elején bevetett harci eszközök is
hatalmas fejlődésen mentek keresztül: pl. tank (Tigris, T-34), repülőgépek, repülőgéphordozó-anyahajók,
stb. Az egyes fegyvernemek hol önálló alakulatban harcoltak (tankhadosztályok,
repülőgépszázadok, anyahajó-konvojok), máskor a szárazföldi, légi-és tengeri
egységek között összehangolt együttműködés
jött létre, a katonai akciók komplex feladattá váltak. Az óceáni-, a sivatagi- és
a sarkvidéki hadviselés különleges
terepeit jelentették a háborúnak.
Jelentős szerepet kapott a hírszerzés, a kémelhárítás, felértékelődtek a semleges országokban
(pl. Svájc) folytatott titkos találkozók, tárgyalások, pénzügyi-banki
háttérműveletek.
Új vonás a már említett sok polgári áldozat. A
légitámadások a katonai célpontok mellett lakónegyedek is voltak (Coventry,
Drezda bombázása). Milliók váltak otthontalanná, sohasem látott menekülthullám indult meg a háborúban
kevésbé érintett térségek felé (pl. USA). Tömegek kerültek hadifogságba (jelentős részük nem tért haza), s lettek tömeges
gyilkosság, megtorlás áldozatai (pl. a katyn-i erdőben a szovjetek által
kivégzett több ezer lengyel tiszt).
Antifasiszta
ellenállási mozgalom
A
megszálló hadseregekkel szemben kibontakozó ellenállási mozgalom számos formája terjedt el. (1. passzív
ellenállás = nem tartották be a megszállók utasításait. 2. Szabotázsakciók = utak,
vasutak, utánpótlás megrongálása. 3. Partizánháború = Gerillatámadások,
szervezett fegyveres akciók a megszálló ellen). Legnagyobb ellenállás a
Szovjetunióban (sztálini kommunista irányítás) és Jugoszláviában Tito
vezetésével. Ugyanakkor voltak olyanok, akik hajlandóak voltak együttműködni a
náci megszállókkal – ők a kollaboránsok
pl. Quisling Norvégiában.
A holokauszt
Az NSDAP programjában, a náci
ideológia része volt kezdettől fogva az antiszemitizmussal
összekapcsolódó fajelmélet és a szociáldarwinizmus is. Hitler már a Mein
Kampf-ban bűnbaknak, közös ellenségnek teszi meg a zsidó népet. Hatalomra
jutásuk után 1933-tól kezdődött Németországban a zsidók bántalmazása,
emigrációba kényszerítése, vagyonuk elvétele. Ehhez egyrészt az 1935. évi nürnbergi
törvények adtak jogi alapot, másrészt a hivatalosan is antiszemita állami
propaganda miatt senkit sem büntettek esetleges egyéni „túlkapásért”. Az állam
által is támogatott erőszak egyik példája 1938. november 9-én az ún. kristályéjszaka
volt. A nürnbergi törvények jogfosztottá tették a zsidóságot, elvették
tulajdonukat, állampolgárságukat, szabadságjogaikat.
A következő fokozat a
háború alatt történik meg, amikor elveszik az élethez, a létezéshez való
jogukat is. A zsidókat gettókba kényszerítették, sárga (Dávid) csillagot
kellett viselniük, értékeiktől megfosztották őket, majd
tömeges deportálások után kerültek a
munka- és megsemmisítő táborokba.
Hitler egész Európára
kiterjedő uralmat tervezett, amit az árja faj, a német nép irányít. A
felsőbbrendűség elvére épülő rabszolgaság új korszaka jött volna el.
Elképzelései szerint a Birodalmat segédállamok veszik majd körül, meghatározta
a szolganépek körét is (pl. szlávok), valamint megjelölte a németség legfőbb
ellenségeit, a kiirtandó népeket (zsidók, cigányok) és társadalmi csoportokat
(pl. értelmi fogyatékosok, homoszexuálisok, Jehova tanúi vallás tagjai stb.)
A megvalósítás eszköze a koncentrációs
tábor lett, mert sem a gettók, sem a tömeges kivégzések nem érték el a
céljukat. A táborok eredetileg internálótáborok voltak, ahová nem jogi úton,
hanem rendelet vagy katonai parancs alapján, vád nélkül zárták ide az
állambiztonsági szempontból veszélyesnek ítélt politikai ellenzéket vagy
kisebbségi csoportokat.
1933 tavaszán, Hitler
kancellári kinevezése után gyorsan létrehozták az első koncentrációs táborokat,
ekkor még a politikai ellenfelek, a kommunisták, szociáldemokraták számára.
1934-től már az SS felügyelte a táborokat, és terrort alkalmaztak.
(Fizikai bántalmazás, kimerítő munkavégzés, elégtelen táplálkozás és szállás)
1938-tól s különösen a
háború idején az SS már kifejezetten gazdasági célzattal aknázta ki a
koncentrációs táborok lakóinak munkaerejét, a környezetükben működő vagy
odatelepített gyárakban, üzemekben dolgoztatták a foglyokat (pl. Mauthausenben
és Buchenwaldban). Az emberanyagot maximálisan ki akarták használni a német
hadigazdaság számára.
Egyes koncentrációs
táborokat a háború alatt megsemmisítő táborként működtettek,
másholpl. Dachauban pedig orvosi
kísérleteket is folytattak a foglyokon (pl. Mengele kísérletei). A
leghírhedtebb: Auschwitz-Birkenau, Treblinka, volt.
A Szovjetunió megtámadása
után vált az Endlösüng („végső
megoldás”) igazi népirtássá, azaz genocídiummá. Először ún.
Einsatzgruppe-k (bevetési csoportok) tevékenykedtek, s ezek a kivégzőosztagok
közel másfél millió embert öltek meg, egyelőre átfogó terv nélkül. Himmlert a
keleti fronton tett látogatása során (1941) elgondolkodtatta a kivégzés
kegyetlensége és a német katonákra gyakorolt hatása, ezért „humánusabb”
kivégzési módszer kidolgozására adott utasítást.
A szisztematikus rendszert
végül a wannsee-i konferencián
dolgozták ki, 1942 januárjában Heydrich vezetésével ezen a konferencián
döntöttek a zsidó nép teljes kiirtásáról, az ehhez szükséges infrastruktúra
kiépítéséről, kialakításáról. Az Endlösung fő vezetője Adolf Eichman lett, (1962-ben végezték ki népirtás vádjával).
1941-1942-ben a lengyel
területeken kezdték meg az európai zsidóság szisztematikus megsemmisítését.
A táborok feladata a gyors és tömeges kivégzés
volt. Kezdetben kipufogógázt vezettek vissza a zárt teherautókba, majd
zuhanyozóhelyiségnek álcázott gázkamrákat építettek, melyeket dízelmotorokkal
termelt szénmonoxiddal árasztottak el. A Ciklon-B gázt először Auschwitzban
alkalmazták tömeges megsemmisítésre, 1944-ben naponta 200 ezer fő halt meg így.
Itt és így gázosították el a Magyarországról deportált zsidókat is. A
kivégzésnek ez a módja teljesen személytelen, a munkára valamiért
alkalmatlannak ítélteket azonnal, a többieket a kegyetlen munka és az éhezés, betegség
következményeképp vittek a gázkamrákba, majd a holttesteket elégették az erre
tervezett krematóriumokban. A munkára képes embereket halálra dolgoztatták.
A deportálás,
táborokba szállítás (transzport), vonatokon történt, a korábban állatok szállítására
használt vagonokba sokszor 100 embert is zsúfoltak embertelen körülmények
között. A megaláztatásoknak, a mocsoknak, az éheztetésnek az volt a funkciója,
hogy a németek számára megkönnyítse, áldozataikat ne embernek, hanem
megsemmisítendő állatnak tekintsék.
Az elhunytak ruháit,
csomagjait, művégtagjait, szemüvegeit újrahasznosították. Az aranyfogakat
kitépték a halottakból. A holttesteket meggyalázták, az emberi maradványokból
pl. szappan, ruhafogas, lámpaernyő készült, a nők hajából párna bélésn.
A zsidóság kiirtására tett
kísérlet elnevezésére két szó használatos. Holokauszt
(görögül „égő áldozat”) vagy Soá
(héberül „katasztrófa, szerencsétlenség”). A népirtás nem csak a zsidókat
érintette, cigányság kiirtása is cél volt, ezt Porrajmosnak nevezik, és
kb. 200 ezer romát öltek meg a zsidókhoz hasonló módon.
1944 áprilisában két
szlovák fogoly megszökött Auschwitzból, az ő vallomásukat tartalmazza az ún.
Auschwitz-jegyzőkönyv. Az adott korszak vezetői nem igazán akarták tudomásul
venni, s az antifasiszta koalíció
felelőssége az is, hogy nem engedték be országaikba a menekülő zsidókat, nem
bombázták a haláltáborokhoz vezető vasúti síneket. A német nép bűnössége is
fennáll, sok embernek kellett tudnia a történtekről az SS katonákon kívül is: pl.
vasúti alkalmazottak, gyári dolgozók.
A holokauszt által érintett
országok 9,7 milliós zsidó lakosságából 5,6-5,8 millió embert gyilkoltak meg
(kb. 60%). De a tömeges kivégzésekben és a koncentrációs táborokban meghalt kb.
3 millió lengyel polgári személy, kb. 1 millió szerb és kb. 4 millió szovjet
polgári személy, ill. hadifogoly is.
A történelemben a népirtás
nem volt egyedi jelenség (pl. amerikai indiánok, 1915-ben az örmények elleni
török atrocitások), a sztálini rendszer is alkalmazta, pl. egész népeket
deportáltak, így a csecseneket, ingusokat, krími tatárokat a németekkel való
kollaborálás megtörténte vagy lehetősége ürügyén. A japán hadifogolytáborokban
a foglyok mintegy negyede, a kényszermunkára hurcolt foglyoknak pedig a 90%-a
halt meg. Az USA-ban 117 ezer japánt zártak koncentrációs táborba a háború
idején.
A holokauszt egyedi voltát azonban az jelenti,
hogy egy egész népet akartak kiirtani (kortól, nemtől függetlenül) csupán
származása miatt, és ehhez modern tömegpusztító eljárásokat, modern szervezési
elveket és ipari technikát alkalmaztak. Az élettér- és a fajelmélet a
megszállt országokban tömeges és tervszerű népirtást jelentett.
Az európai civilizációt, amely a humánumon
(kereszténység), majd az emberi és polgári szabadságjogokra épült, a nácik
gyakorlatilag elutasították, így a második világháború tétje a haladás és a
humánum pusztulása vagy továbbélése is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése