Demográfiai változások
A török kor egészét tekintve
a népesség alig növekedett. Mátyás király halálakor az ország népessége kb. 3,5
millió fő (kb. 80% magyar), az 1711-es demográfiai mélypont idején kb. 4 millió
fő (50% magyar) lehetett. Ebben az időszakban Európa népessége kb. másfélszeresére
emelkedett!
A stagnálás, lassú
növekedés okai: - török háborúk,
Rákóczi-szabadságharc, járványok, éhínségek.
A Török Hódoltság egyes
alföldi területei szinte teljesen elnéptelenedtek (Temesköz, Arad, Békés).
A XVIII. században gyors
ütemben növekedett az ország népessége: Az 1784-87-es (első) népszámlálás
idején Horvátországgal együtt kb. 9,5 millió volt a Magyar Korona lakosainak
száma, megduplázódott. Nemzetiségi megoszlás szerint: kb. 45% magyar; 13%
román; 12% német; 10% szlovák; 9% horvát; 7% szerb; 3% ruszin.
A népességnövekedés
forrásai: - természetes szaporodás
(alárendelten), - bevándorlás (nagymértékben).
A bevándorlás formái:
Öntevékeny betelepülés, spontán bevándorlás eredményeképpen
a környező területekről érkeztek bevándorlók, elsősorban a jobb életkörülmények
miatt. A Felvidékre ekkor költöztek nagyobb számban csehek és lengyelek, akik itt gyorsan beolvadtak a rokon szlovák
népességbe. Erdélybe és a Bánátba (Temesköz) jelentős számú románság költözött át Havasalföld és
Moldva területeiről. Szerbek a
Bánátba és Bácskába költöztek át, menekülve a török fennhatóság alól.
A szervezett
betelepítések az udvar és a nagybirtokosok közös akciói voltak. III.
Károly, Mária Terézia (1740-80) és II. József (1780-90) főleg az adóalanyok
számának gyarapítása miatt támogatta a betelepítéseket, másrészt a katolikus
németek betelepítésével a katolikus vallás pozíciójának megőrzése és a német
nyelv szerepének erősítése is szerepet játszott. A nagybirtokosokat inkább a
munkaerőhiány motiválta, emellett a nyugatról érkező telepesek újabb, modernebb
mezőgazdasági technikákat honosítottak meg az országban. A betelepítettek
jelentős állami és földesúri adókedvezményekben részesültek, sőt több helyütt
előre felépített házakat, szerszámokat és álaltokat is kaptak. Ilyen szervezett
telepítések keretében jelentek meg a svábok (katolikus németek) a Balaton
környékén, a Dél-Dunántúlon, Bácskában, Bánátban.
Népesség területi
eloszlása
A belső vándorlás (migráció)
elsősorban az egyenlőtlen népsűrűséget egyenlítette ki, de ez által a korábban
sűrűn lakott területeken javulhattak az életkörülmények, amely lassan ugyan, de
növelte a természetes szaporulatot. Az Észak-Dunántúlról és az Alföld északi
peremterületeiről magyarok vándoroltak a ritkán lakott alföldi területekre.
Helyükbe szlovákok települtek a kárpáti területekről, de szigetszerűen a békési
területeken és Pest környékén is szlovákok települtek meg. A románság az Alföld
keleti peremére húzódott a kárpáti területek irányából.
Etnikai jellemzők:
A migráció és a betelepülések
eredményeképpen Magyarország népessége a 18. század végére jelentős mértékben
növekedett, amely pozitív hatást gyakorolt a népesség eloszlására (népsűrűség
növekedése) és a gazdasági folyamatokra (munkaerőhiány megszűnése, élénkülő
mezőgazdasági termelés és kereskedelem). Másrészt azonban átalakított
Magyarország etnikai viszonyait, soknemzetiségű
és kevert nemzetiségű állammá is vált. A magyar nyelvűek aránya az
össznépességen belül kb. 40 %-ra csökkent, azaz a magyar népesség már csak
relatív többségben volt. A nemzetiségek sok esetben azonban nem egy-egy tömbben
éltek, hanem keveredtek az etnikai határok, ezért kevert nemzetiségekről
beszélhetünk. A 18. században azonban az önmeghatározás nem a nyelvi vagy
kulturális (ez majd csak a 19. században a nacionalizmus és a liberalizmus
eszméinek megjelenésével történik meg), hanem vallási és rendi alapon történt
meg. A lakosság kiváltságos csoportjai (függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól)
magukat „hungarus”-nak tartották.
§
A magyarság
két nagyobb tömbben, illetve elszórtan az ország minden részén élt. Az egyik
nagy etnikai tömböt a Dunántúl, a déli Felvidék és Alföld jelentette, a másikat
Székelyföld. Többségük katolikus vallású volt, de jelentős számú reformátust és
csekély számú evangélikust is el tudunk különíteni. A magyarok teljes
társadalomban éltek, azaz minden társadalmi rétegben (nemesség, polgárság,
parasztság, egyháziak) találkozunk velük.
§
A horvátok
Horvátországban és Szlavóniában éltek, katolikus vallásúak voltak. Szintén
teljes társadalmat alkottak.
§
A németek
történelmileg és földrajzilag is elkülönülve három nagyobb csoportot alkottak.
A dél-erdélyi Szászföldön élő szászok a 12-13. században érkeztek, főként
evengélikus vallásúak voltak és a polgársághoz sorolhatjuk őket. A dunántúli és
felvidéki városokban élő németek a 13. századtól kezdődően jelentek meg
Magyarországon, elsősorban bányászattal és kereskedelemmel foglalkoztak, a
magyar városi polgárság zömét ők alkották, vallásukat tekintve katolikusok és
evangélikusok voltak. A harmadik csoportjukat a 18. században érkező katolikus
svábok alkották, akik főként a mezőgazdasági termelésbe kapcsolódtak be. A
magyarországi németség tehát alapvetően csonka társadalomban élt, a nemesség
egyértelműen hiányzott.
§
A szlovákok
a Felvidéken, szigetszerűen pedig az Alföld egyes területein éltek. Többségük
evangélikus vallásúak, kisebb részük katolikus, és szintén csonka társadalmat
alkottak.
§
A románok
Erdélyben, az Alföld keleti peremén és a Bánátban éltek. Többségük ortodox
(görögkeleti) vallású volt, csonka társadalomban éltek.
§
A szerbek
a Határőrvidéken és a Bánátban, Szlavóniában éltek. Ortodox vallásúak, és
csonka társadalomban éltek.
§
A ruszinok
(rutének, ukránok) Kárpátalján éltek. Görög katolikus vallásúak voltak, és
kizárólag paraszti csonka társadalmat alkottak.
§
Területekhez nem
köthető, külön etnikai csoportnak számított a magyarországi cigányság és
zsidóság. A zsidók szinte kizárólag a városokban éltek és kereskedelmi, gazdasági
tevékenységgel foglalkoztak. A cigányság a 15. sz. óta van jelen az
országban, vándor iparosmesterséggel foglalkoztak. Az udvar többször tesz
kísérletet letelepítésükre, kevés sikerrel.
Mária Terézia és II. József reformjai
Előzmények:
A
török és a spanyol háborúk után a Habsburg Birodalom továbbra is nagyhatalom
maradt, de súlypontja Közép-Európára tevődött át. III. Károly a magyar
rendekkel a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békében kötött
kompromisszumot. Bár Károlyt továbbra is birodalmi szempontok vezették, a
magyar rendek együttműködtek vele. A Habsburgok reformot hajtottak végre a
közigazgatásban. Felállították a Helytartótanácsot, mely a végrehajtó hatalmat
gyakorolta. A gazdasági és közigazgatási ügyeket országosan irányította. A hivatalban
a rendi szempontok is érvényesülhettek. A helyben és folyamatosan működő
bíróságok révén önállóbb és szakszerűbb igazságszolgáltatás született.
Az
államszervezet alapjait a Pragmatica
Sanctio törvénybe iktatása biztosította. Az uralkodó dinasztia leányági
örökösödését a továbbra is fennálló külső veszély miatt szavazták meg a rendek
1723-ban. Magyarország az örökös tartományokkal feloszthatatlan lett, de a
rendi jogokat is fenn kellett tartani. A Magyar Királyság teljes egysége mégsem
állt helyre. Erdélyt és a Határőrvidéket az udvar külön kormányozta.
Horvátország is megőrizte belső autonómiáját.
Mária Terézia 1740-1780
Hiába volt a Pragmatica
Sanctio nemzetközi elismertetése, az ifjú királynő országa ellen háború indult.
II. Frigyes porosz király nem ismerte el az új Habsburg uralkodót, valójában a
gazdag Szilézia megszerzéséért indított háborút. A magyar rendek támogatták
királynőjüket, de az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) az értékes
tartomány elveszett. Időszerűvé vált a birodalom korszerűsítése.
A hadsereg fejlesztéséhez
felvilágosult szellemű gazdasági reformokra van szükség: Lajtántúli nemességet
adóztatják; a zsoldossereget egységes állandó sereggé szervezik. A magyar
nemesek viszont nem hajlandók adót fizetni (1751)
1754: merkantilista vámrendelet
Célja: állami bevételek
növelése, az osztrák örökösödési háborúban (1740-48) elvesztett Szilézia ipari
termelésének kiszorítása a birodalmi piacról.
A birodalom köré egységes
külső vámhatárt vontak, amely védte a birodalmi termelést és piacot;
Magyarország és az örökös tartományok közé egy belső vámhatárt állítottak fel,
amely a birodalmon belüli munkamegosztást volt hivatott erősíteni (cseh+osztrák
ipar - magyar mezőgazdaság). Tehát kettős vámrendszer (belső vám 3%, külső vám
10%).
Következményei:
A magyar nyersanyagokat és
terményeket csak a birodalomban lehetett olcsón eladni. Viszont az osztrák és
cseh ipar termékeinek magyar piacot biztosított. Magyarország addig is alacsony
szintű ipara az erőteljes osztrák és cseh konkurencia miatt csak lassan fejlődött.
A belső vámhatár miatt lehetséges így magyar jövedelmekhez is hozzáférni.
Összességében elmélyült a birodalom két fele között a
munkamegosztás; a birodalmi gazdasági érdekek érvényesültek
a magyar gazdasági érdekekkel szemben. Magyarország a birodalmi piac része lett,
a magyar mezőgazdaság termékei elvesztették a birodalmon kívüli piacaik egy
részét, de biztos piacuk lett a birodalmon belül, illetve az osztrák és cseh
iparnak így lett biztos piaca Magyarország; a belső vámhatár fenntartása az
egységes birodalom kiépítésével ellentétben az önálló magyar piac és gazdaság
kialakulásához is vezetett.
A hadsereget modernizálják,
majd ismét megpróbálják visszaszerezni Sziléziát a hétéves háborúban
(1756-1763), sikertelen, ezért a királynő tartózkodik a költséges háborúktól
A nemesség ellenállása (1764)
miatt a királynő nem hív össze több országgyűlést, rendelettel kormányoz
1767: úrbéri pátens (rendelet, Urbárium)
Okai: A jobbágyok eddigi adói
mellett (portio: hadiadó telekméret szerint, kvártély: haderő ellátása,
forspont: katona szállítása, egyházi dézsma, földesúri kilenced, robot,
vármegyei háziadó) a birtokosok növelik saját kezelésű, adómentes majorsági
földjeiket, melyeket a jobbágyok emelkedő robotmunkájával műveltetnek, így
csökken a birodalmi adóalap, mely ellen az Udvar tenni kíván.
Célja: a nagyobb állami
bevételek megteremtése: a földesúri önkényes adószedés korlátozása; -
jobbágyság védelme földesurával szemben.
- összeírással rögzítették a
birtokállományt, és -struktúrát; - szabályozták
a jobbágytelek részeit és nagyságát
- meghatározták az egy jobbágytelek
után teljesítendő szolgáltatásokat (pénzadó, terményadó, robot: évi 52 nap
igás, vagy 104 nap gyalog);
- rögzítették a jobbágyok jogait
(úrbéres ügyekben a Helytartótanácshoz fordulhattak).
Következményei:
- megszilárdult a
telekrendszer, és az ahhoz arányosított szolgáltatások is, de mindez
rugalmatlanná tette a rendszert, mert egy adott pillanat állapotát rögzítette; - enyhült a feszült
földesúr-jobbágy viszony;
- a földesúr ezután nem
szedhetett önkényesen több adót jobbágyától, ami stabilabbá tette az állami
adók fizetését - az állam bevételei így megnövekedtek.
1777: Ratio Educationis (oktatási rendelet)
Célja: államilag szabályozni
az oktatást; szervezettebbé tenni, ez nagyobbrészt sikerült is.
népiskolákban anyanyelvű oktatás (írás,
olvasás, számolás)
- tankötelezettség 7-13 éves
kor között; az iskolák maradnak egyházi irányítás alatt, de állami felügyelet
mellett; egységes, egymásra épülő tantervek, központi tankönyvek és
követelmények népiskolától egyetemig.
Egyéb rendelkezései:
• 1760: árvaházak, ispotályok
létesítése; 1770: általános közegészségügyi szabályozás; 1773: rendelet a cigányok
letelepítéséről, munkára fogásáról; Az általa alapított Theresianumban tanultak
a főnemesi ifjak.
Mária Terézia hangsúlyozta
uralmának magyar jellegét. Testőrgárdája kizárólag magyar testőrökből állt, mérsékelten
támogatta a felvilágosodást, (testőrírók)
II. József (1780-1790)
Nem koronáztatja meg magát à nem kell megesküdnie, s a magyar törvényeket
figyelembe vennie à kalapos királynak nevezik el; a birodalmat rendeleti úton akarja
modernizálni az alattvalók jóléte érdekében
Felvilágosult abszolutizmussal kormányoz: az uralkodó
a rendi gyűlés összehívása nélkül nyílt rendeletekkel kormányoz és hajt végre
felvilágosult reformintézkedéseket, ő a hadsereg parancsnoka, a központosítás
révén irányítja a bürokráciát és igazságszolgáltatást. II. József célja egy egységes birodalom létrehozása volt, amely
jólétet és biztonságot nyújt minden alattvalójának, és céljait akár erőszakos
eszközökkel akarja megvalósítani.
Egyházpolitikai rendeletei (1781)
• Cenzúra vagy
sajtórendelet: a cenzúra jogát kivette az egyház kezéből, és egy állami
könyvvizsgáló bizottságnak adta
• Türelmi rendelet: teljes polgári egyenlőséget (pl.
hivatalviselésben) és lelkiismereti szabadságot adott az evangélikusoknak,
reformátusoknak és a görögkeleti vallásúaknak.
• A zsidóság külön
rendeletben megkapta az iparűzés és a felsőfokú tanulmányok jogát.
• Placetum regium felújítása:
a pápai bullák kihirdetését újra királyi engedélyhez kötötték.
• Feloszlatta a
„szemlélődő", „elmélkedő" szerzetesrendeket, azaz azokat a rendeket,
amelyek nem végeztek oktatást vagy betegápolást. Vagyonukat szekularizálta,
tagjaikat plébániákra irányította.
Vallásalap létrehozásaà új plébánosok járandóságainak finanszírozása;
beavatkozik a vallási ünnepekbe, misék rendjébe
Összességében növelte az
állam befolyását az egyház felett.
Közigazgatási rendeletek
• Nyelvrendelet (1784)
- A birodalom hivatalos nyelve
a német lett három év türelmi idővel (kivéve Németalföld és Itália).
- a német fő tárgy az
oktatásban, hivatalt is majd csak németül tudó viselhet, a nemzeti identitás
sérül, követelik az anyanyelv visszaállítását, tiltakozásul népviseletbe
öltözés
• Közigazgatási reform
(1785-86)
- A birodalmat 13 körzetre osztotta,
élükre királyi kormányzók kerültek.
- Magyarországot, mint a
birodalom egyik körzetét, 10 közigazgatási kerületre osztották (cél: a
hagyományos megyerendszer, a megyei autonómia visszaszorítása).
- Megszüntették a főispáni
tisztséget, a megyéket a király által kinevezett alispánok irányították.
Társadalompolitikai és gazdasági
rendeletek
• Takarékossági intézkedések:
pl. - megtiltotta a fakoporsóba temetést; - divatellenes intézkedéseket hozott.
• Jobbágyrendelet (1785)
- erdélyi román
parasztfelkelés (Horea és Closca) u adja ki;
- Az egész birodalomban
megszűntette az örökös jobbágyságot, de nem történt jobbágyfelszabadítás.
- jobbágy elnevezés és röghöz
kötés megszüntetése; parasztok mesterséget tanulhatnak, vagyonukat örökíthetik;
telkeikre vonatkozó jogok megerősítése
- A jobbágyok számára
engedélyezte a szabad házasodást, munkavállalást, költözést, független
bírósághoz fordulást.
- nincs jelentős gazdasági
változás, de csökken a parasztság kiszolgáltatottsága
• Tervbe vette az általános
földadó bevezetését is, amelyet a földből származó jövedelemmel arányosan a nemeseknek
is fizetniük kellett volna. A kibontakozó nagy ellenállás miatt ennek
megvalósítására már nem került sor.
II. József belép a
törökellenes háborúba, sok áldozat, élelmiszer-rekvirálás. A nemesség mellett
már a lakosság is elégedetlen. II. József erőszakhoz folyamodik, amelyet nemesi
ellenállás követ, mely kapcsolatba lép a porosz udvarral.
1790-ben, halála előtt, a türelmi és a jobbágyrendelet
kivételével, az összes magyarországi rendeletét visszavonta.
Az uralkodó e visszavonással fölismerte gyakorlatilag a felvilágosult abszolutizmus belső
ellentmondásait: „mindent a népért, de mindent a nép nélkül”, ill., aki a
fennálló feudális rendet nem vette figyelembe, az belebukik a kormányzásba. Épp
ezért csak kevesen támogatták (pl. a kialakuló ún. jozefinista értelmiség)
politikáját.
FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS
Ez a kormányforma a
fejlődésben lemaradt közép- és kelet-európai, mediterrán és skandináv régió (periféria)
uralmi rendszere a 18. század közepétől a francia forradalomig. Az uralkodók a
felvilágosodás eszméit hangoztatva reformokat hajtottak végre, amelyek
elősegítették a polgári viszonyok kibontakozását, de a feudalizmus rendszerének
alapjait nem ingatták meg. Legfontosabb törekvése a szintemelés, a fejlettebb
államoktól (centrum) való gazdasági lemaradás leküzdése. Az uralkodók célja
erős, központosított, egységes birodalom megteremtése volt, ennek érdekében
modernizálták a közigazgatást, megszüntették a feudális széttagolódást. A
felvilágosult abszolutizmus reformpolitikája az állami élet számos területén
jelentkezett.
Gazdaságpolitika: a merkantilizmus
elveit alkalmazta, amelyet a közép-európai térségben kameralizmusnak neveznek. Jellemzői:
szigorú védővám rendszer, manufaktúra alapítások támogatása - állami üzemek
létrehozása -, technikai újítások elterjesztése
Kultúrpolitika: az állami
érdek képzett hivatalnokok és tisztek kinevelését igényelte (képzett munkaerő).
Az iskolapolitika minden szinten érvényesült: az elemi iskolák szaporításától
az egyetemek alapításáig, bővítéséig. (szakkönyvek, szakiskolák alapítása)
Egyházpolitika: a vallási
ellentétek felszámolásával, a „türelem" érvényesítésével valamennyi vallás
hívét jó alattivalóvá kívánták tenni.
Társadalompolitika: az állam
védte a parasztságot, mert ez a réteg volt a legfőbb adófizetője. Beavatkozott
a feudalizmus alapviszonyát képező jobbágy-földesúri kapcsolatba, s kivívta
ezzel a birtokosok ellenszenvét. A felvilágosult parasztvédelem rendeletileg
szabályozta a jobbágyok terheit, megpróbálta megakadályozni a jobbágyföldek
földesúri kisajátítását, enyhítette a személyi függést. A polgárság az
ipartámogatáson keresztül kapott ösztönzést.
A felvilágosult abszolutizmus
többé-kevésbé közelíteni tudta Európa elmaradottabb régióit a fejlettebb
országokhoz.
Legkiválóbb képviselői: Mária
Terézia, II. József, II. Katalin orosz cárnő és II. Frigyes porosz király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése