Izabella és János Zsigmond, akik Sziléziába menekültek,
1556-ban visszatértek Erdélybe. Az erdélyi országgyűlés II. János kiskorúsága
idején Izabellára bízta Erdély kormányzását (1556-59). Miután Izabella meghalt,
II. János és 1. Ferdinánd fegyverszünetet kötött.
1. Ferdinánd halála után II. Miksa (1564-76) megtámadta
Erdélyt, amelynek megtorlására 1. Szulejmán 1566-ban újabb hadjáratra indult,
de Szigetvár ostroma közben meghalt.
1568-ban a Habsburg II. Miksa és II. Szelim (1566-74)
megkötötte a drinápolyi békét:
1570: speyeri szerződés II. Miksa és II. János
között:
- Létrejött az Erdélyi
Fejedelemség., központ Gyulafehérvár
- II. János a Habsburgok
javára lemondott a magyar királyi címről, és felvette az Erdély és a Partium
fejedelme címet.
- János Zsigmond után fiai
az örökösök, ha a Szapolyai család kihal, akkor Erdély és a Partium a
magyar királyra száll.
Erdély a töröknek vazallusa, évente adót fizet, maga
választja a fejedelmét, a török csak megerősíti, belpolitikailag önálló,
külpolitikához kell a török engedély is.
Erdély a kora feudális időktől 1541-ig külön
földrajzi-történeti egységnek számított a magyar királyságon belül. Élén a
király által kinevezett vajda állt. Területe három (négy) népnek (etnikumnak),
a magyarnak, a románnak és a németnek (szásznak) adott otthont. A magyar nép az
eltérő történelmi fejlődés következtében két csoportból, a magyarokból és a
székelyekből állt. (Társadalmuk tagozódásában, életmódjában, s jogaiban is
különbözött a két csoport.)
Erdély
lakói közül a románok nem rendelkezek kiváltságokkal. A magyarok, a székelyek,
valamint a szászok viszont már a középkori Magyarország keretei között
megszerzett jogokkal illeszkedtek a török politika akaratából önállósuló Erdély
társadalmába. Ők alkották az úgynevezett három nemzetet (Kápolnai Unió, 1437),
azokat a csoportokat, akik beleszólhattak Erdély ügyeinek intézésébe.
(politikai nemzetek) A korabeli politika rendi alapú, a rendi
nemzeteknek még nincs etnikai tartalma (a magyar etnikum két rendi nemzetet
alkot, a román egyet sem).
János Zsigmond fiú utód nélkül távozott az élők sorából
(1571). Ám a három nemzet és a Részek (latinul: Partium ) követeinek
országgyűlése a fejedelem halála után nem váltotta be a speyeri szerződés
ígéretét, s nem adta át Erdélyt és a Részeket a Habsburgoknak. Ehelyett János
Zsigmond humanista iskolázottságú hadvezérét, Báthory Istvánt (1571-1586)
választották fejedelemmé.
A mindenkori erdélyi fejedelem - háta mögött a
sztambuli támogatással - szinte korlátlan ura volt Erdélynek. A
kincstári birtokok (amelyekkel szabadon rendelkezett) mellett eltörpültek az
erdélyi nemesek birtokai. A központi hivatalokban (fejedelmi tanács,
kancellária) a fejedelem familiárisai ültek. A szultán csak a fejedelem
külpolitikai lépéseit korlátozta. Hatalmát erősítette a három rend ellentéte,
megosztottsága is.
Báthory István tekintélyt szerzett magának külföldön is. A
Jagelló-ház kihalását (1572) követően páratlan lehetőséget kínált számára a
történelem: 1575 decemberében a lengyel köznemesség Krakkóban, Habsburg
Miksával szemben, Báthory Istvánt kiáltotta ki lengyel királynak (1576-1586). Báthory
a két ország erejét akarta felhasználni az országegyesítésre és a török elleni
harcra, csakhogy a lengyel területek elleni orosz támadások (IV. Iván)
elhárítása, meghiúsította szándékát.
Szorgalmi feladat: Hasonlítsd össze az Erdélyi Fejedelemség államszervezetét bemutató két ábrát! Melyik az érthetőbb? Melyik alapján könnyebb megérteni az államszervezet felépítését?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése