A reformáció Magyarországon

Magyarországon sem volt sokkal jobb a katolikus egyház helyzete a 16. sz. elején, mint a Német-római Birodalomban. Az egyházfők gyakran állami (királyi) szolgálatért kapták javadalmaikat, ill. gyakran rokonokat helyeztek magas egyházi pozícióba.

A reformáció első hulláma, a lutheri irányzat még a királyi udvart is elérte, s főleg a bárók között lett népszerű, de a köznemesség között nem volt népszerű. Leginkább a Felvidéken és az ország német népessége között terjedt el. Sylvester János lefordította magyarra az Újszövetséget. Korai reformátorok Dévai Bíró Mátyás (az első magyar ábécéskönyv szerzője); Heltai Gáspár (a XVI. század leghíresebb nyomdásza).

A kálvini irányzat már a köznemesség körében is népszerű lett az önkormányzatiság, ill. az uralkodói korlátozás elvének köszönhetően. Központja Debrecen lett (kálvinista Róma), de elterjedt az egész országban. Jelentős prédikátora Méliusz Juhász Péter.

Vallásilag Erdély lett a legszínesebb. Itt az unitárius hit terjesztőjét, Dávid Ferencet maga a fejedelem, János Zsigmond pártfogolta. A magyarság között a református, a szászok között az evangélikus hit terjedt el, míg a székelyek nagy része katolikus maradt. Az ortodoxokat kevésbé érintette meg a reformáció. 

Erdély rendi, etnikai és felekezeti viszonyai

Erdély a korban nem szokásos vallási toleranciát biztosított. Az országgyűlések pl. az 1568-as tordai a bevett (elismert) felekezeteknek (katolikus, evangélikus, református, unitárius) szabad vallásgyakorlatot biztosított. Az ortodoxia megtűrt vallás volt.

A magyarországi protestáns egyházszervezetek az 1560-as években szilárdultak meg. A lutheránusok, a kálvinisták, az unitáriusok egyházkerületekbe (püspökségekbe), azon belül egyházmegyékbe szerveződtek. Az egyház-kerületet a püspök irányította, akit szuperintendensnek neveztek, az egyházmegye élén pedig az esperes állt. Az egyházkerületek - ellentétben a központosított római katolikus egyházzal - önállóan, egymástól is függetlenül működtek.
Az új hit terjedésének legfőbb oka a társadalom legfelső és alsóbb köreiben az anyanyelvűség volt. Az anyanyelven olvasható Szentírás és hallható prédikáció vonzó volt. Sokan elfordultak a katolikus egyháztól, amely a mise szertartásában továbbra is a latin nyelvűséghez ragaszkodott.
Az 1580-as, 1590-es évekre a magyarországi reformáció hullámzása el-csendesült, s kialakult a protestáns felekezetek viszonylag stabil aránya. Eszerint a mintegy 3,5 milliónyi lakosságnak (Horvátország nélkül) legalább a fele a református (kálvinista) egyházhoz tartozott, negyede az evangélikus (lutheránus) egyház híve volt, míg a fennmaradó negyeden az unitáriusok, a római katolikusok és a görögkeletiek osztoztak.

A reformáció kulturális hatása

Teljes Bibliafordítás: 1590, Károli Gáspár, Vizsoly.

Nyomdák létesülnek: Sárvár, Debrecen, Sárospatak

Református főiskolák: Gyulafehérvár, Kolozsvár, Sárospatak, Várad, Debrecen.

Sokan tanulnak külföldön is (peregrináció),  német földön: Heidelberg, Wittenberg. Hollandia.

A hitviták termékenyen pezsdítették a kor szellemi életét.