2014. szeptember 21., vasárnap

Róma bukása, népvándorlás

1.6 A Római Birodalom válsága és a Nyugat-római birodalom felbomlása

A válság kezdete
Okai:
I.                   Belső küzdelmek, ellentétek
A 3. század véres polgárháborús viszonyai társadalmi és politikai létbizonytalanságot okoztak. Mindez a gazdaságra is rossz hatással volt.
II.                Külső támadások
A birodalom már nem hódít, sőt a 2. sz. óta védekezésre kényszerült. Északon a germánok, keleten a megerősödő Perzsa birodalom ellen. Területeket adtak fel, kiépítették a limest, Róma köré is erődítményvonalat húztak fel. Nagy területek néptelenedtek el, a rabszolga beáramlás szinte megszűnt.
III.             Gazdasági problémák
a)       A provinciák gazdaságilag megerősödtek Itáliához képest, Róma megszűnik gazdasági központ lenni, így politikai súlya is csökken.
b)       Csökken a rabszolgák száma, munkaerőhiány lép fel, elsősorban a nagybirtokon (latifundium).
1)       colonus-rendszer: a birtok távolabbi területeit terményhányad fejében szabad bérlők művelik
2)       házas rabszolgák alkalmazása: rabszolgák kapnak hasonló feltételekkel parcellát, de ők röghöz kötöttek, nem hagyhatják el a birtokot.
Mindkét esetben csökken azonban a piacra kerülő áruk mennyisége.
c)      A városok élelemmel való ellátása megnehezül, sokan költöznek vidékre, birtokaikra. A kereskedelem szintén hanyatlik, a két ok következtében a városok hanyatlanak.
d)      Az elnéptelenedés, a városok hanyatlása miatt csökkenek az állami adóbevételek, de az adóterhek növekednek.


Megoldási kísérlet a válságra – a dominátus rendszere
 A válságot csak erős hatalom tudná megállítani, felszámolni. Erre tesz kísérletet Diocletianus (284-305). Nyílt egyeduralmat vezet be, felveszi a dominus (úr( címet (innen a rendszer elnevezése).
A hatalom alapja a megerősített hadsereg és a császári bürokrácia (hivatalszervezet). Diocletianus felismeri, hogy a birodalmat nem lehet egy központból irányítani, ezért négyes uralmat, tetrarchiát vezet be. Van egy társcsászár és két alcsászár. Ez azonban a belviszály, az utódharcok lehetőségét vetítik előre.
Fej-és földadót vetett ki minden római polgárra, az erős adóztatás azonban a gazdaságnak nem kedvez.
A vallási élet változásai
Diocletianus fellépett a kereszténység ellen, üldözte őket. Ugyanakkor kísérletet tett a napisten kultuszának bevezetésére, de ez nem sikerült, miképp elődei is sikertelenül kísérleteztek a császár istenítésével.
Mindez jelezte, a hagyományos római vallás már nem felelt meg.
Több keleti isten kultusza is terjedt (pl. Izisz, Mithrasz), a misztériumvallások (beavatási) egyre népszerűbbek lesznek a birodalomban. Ez elősegíti a kereszténység befogadását és elterjedését is.
 Constantinus uralkodása 306-337
 Folytatja a birodalom megerősítésének politikáját. Ő már a keresztényekre támaszkodik: 313 – türelmi rendelet.
Intézkedései:
Adóreformot vezet be, ami adóemelést jelentett.
Maximálta az árakat és rögzítette a béreket.
Helyhez és foglalkozáshoz kötötte a colonusokat és a kézműveseket a munkaerőhiány miatt. Így tudta biztosítani a munkaerőt a birtokokon és a műhelyekben, és így biztosítja az adószedést is.
A colonusokat egyre inkább terményszolgálatra kötelezik, a pénz háttérbe szorul.
Ez és az erős adóztatás a gazdasági hanyatlást felgyorsítja, viszont elősegíti az önellátó nagybirtok kialakulását, ami tovább gyengíti a kereskedelmet és elősegíti a városok hanyatlását – főleg a birodalom nyugati részén.
Constantinus intézkedései a keleti részeken eredményesebbek, itt a nagy városok fenn maradnak. A gazdasági súlypont eltolódását követi a politikai is: Constantinus új fővárost épít az egykori görög gyarmatváros Bizánc helyén és magáról nevezi el: Konstantinápoly. Jobban védhető, stratégiai és gazdasági csomópont is.
Társadalmi és gazdasági változások öszegzése:
A rabszolgák száma csökkent, helyzetük javult. A colonusoké rosszabbodott – helyhez kötés. A gazdaság alapja a nagybirtok kezd lenni. A nagybirtokosok ki is költöznek birtokaikra, itt rendezkednek be, és kiterjesztik befolyásukat a környező területekre. A kisbirtokosok és a szabad parasztok függésbe kerülnek tőlük, mintegy védelme alá helyezik magukat.
A népvándorlás

Kiváltó ok: a nyugatra vándorló HUNOK vereséget mérnek a keletre vonuló Keleti GÓTOKra,(375) akik visszafordulnak és elindítják a nagy népvándorlást. Számos törzs zúdul rá a birodalomra, amely alig képes védekezni. 378-ban Valens császár nagy vereséget szenved Hadrianopolisznál a Nyugati GÓTOKtól.
Theodosius császár szövetséget köt több germán törzzsel. Beengedi őket a birodalom területére, megkapják a földek egyharmadát, védik a birodalom határait. Ezzel szinte önálló államok jönnek létre a birodalom területén belül.
Theodosius 391-ben államvallássá teszi a kereszténységet – ne legyen vallási megosztottság.
395-ben kettéosztja a birodalmat a hatékonyabb védekezés érdekében. A Nyugat-Római Birodalom központja Róma, majd Ravenna lesz, a Keletié Konstantinápoly – 1453-ig.


A Nyugat-római birodalom bukása
 A különböző germán törzsek támadásai tovább folytatódnak. A gazdagabb kelet eredményesebben védekezik, a népvándorlás alapvetően a nyugati részt sújtja.
A birodalom területén és határán számos germán fejedelemség jön létre:
Britanniában – angolok és szász törzsek veszik át a hatalmat;
A Rajna torkolatnál a frankok erősödnek meg;
A Rhone folyónál a burgundok;
A Nyugati gótok dél Galliában és észak Hispániában hoznak létre királyságot, útjuk közben 410-ben Alarik király vezetésével Rómát is kifosztották;
Észak Afrikában Karthágó központtal a vandálok az urak, akik 455-ben nevükhöz méltón dúlták fel Rómát.
Maguk a hunok az 5. sz. közepétől veszélyeztetik a birodalmat. Attila központja aKárpát-medence lesz. A keleti rész adót fizet, így a nyugati rész ellen vonul.
Aëtius, az utolsó nagy római hadvezér veszi fel ellene a harcot. 455: Catalaunum – döntetlen színezetű eredménnyel ér véget az ütközet, amelyben mindkét oldalon rengeteg germán is harcolt, mint szövetséges. Attila váratlan halála után azonban a hun birodalom szétesik, egyes részei keletre térnek vissza.
De Róma így sem képes védekezni.
476-ban Odoaker germán vezér megfosztotta az utolsó nyugati császárt, Romlus Augustulust, hatalmától, a jelvényeket Konstantinápolyba küldte.

Ezzel véget ért a Nyugat-Római birodalom története, és ehhez a dátumhoz szokás kötni a középkor kezdetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése