Antik kultúra 1. Hellasz

1.4 A.  GÖRÖG VALLÁS ÉS KULTÚRA

 (alul bemutató, képekkel)

A görögséget összekötő három legfontosabb kapocs a nyelv, a hitvilág és a sport.

Hitvilág: a sokistenhit a jellemző, az istenek eltérő időben és helyeken alakultak ki, poliszonként eltérő, hogy kit tisztelnek a legjobban. (Athénban pl. Pallasz Athénét.)

Az istenek legfőbb jellemzői.

v  Antropomorfak, azaz emberi alakban képzelik el őket, de

v  Totemisztikus vonásokat is őriznek – állatalakban is megjelenhetnek, pl. Zeusz bika képében rabolja el Europét.

v  Minden istennek megvan a maga funkciója, illetékességi köre – lásd táblázat

v  Emberi tulajdonságaik vannak – érzelmeik vannak

v  De halhatatlanok

v  Az istenek eredetéről több történet, variáció létezett, ezek, ill. az istenek cselekedeteit leíró történetek, mítoszok összességét nevezzük mitológiának.

A mítoszok sohasem alakultak át egységes hittételekké, és a görögöknél nem jött létre egységes papság sem.

A szertartásokat az állam tisztségviselői látták el, a vallás és szertartás a poliszhoz való tartozás érzését is szolgálták.

Állandó papi testület csak bizonyos szentélyekben alakult ki, amelyek többnyire jóslással vagy gyógyítással foglalkoztak. A leghíresebb jósdák: Delphoi, Apolló tiszteletére, Dodona Zeuszéra jött létre.

Az istenek tiszteletére rendezett szertartásokból, eseményekből fejlődtek ki különféle ünnepi játékok.

Színház a Dionüszosz kultuszból, s a színház szerepe később nemcsak kulturális, de politikai tartalommal bírt. Önálló művészeti ággá fejlődött, politikai és nevelő célzatú tartalma sokáig megmaradt. A görög versenyszellem itt is tetten érhető, mert versenyeket rendeztek belőle.  Kezdetben az agórán tartották az előadásokat, később épültek  a szabadtéri színházak, általában domboldalba, hegyoldalba vágva. Félkör alakú, kitűnő akusztikájúak még ma is, és hatalmasak – több ezer néző. Színész csak férfi lehetett, maszkokat használtak – felerősítette a hangot és kiemelte a szereplő jellemét.

Olimpiai játékok, sportversenyek a Zeusz tiszteletére rendezett ünnepségekből. A görögség egészét érintő sport eseményre 4 évente került sor, Olimpiában. (Az első feljegyzés i.e. 776-ból maradt.) Csak egyéni versenyek voltak, minden szabad görög férfi részt vehetett rajta, nők még nézőként sem. Sportágak: kezdetben csak futás, majd ötpróba (stadionfutás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás), ökölvívás, pankráció, kocsi- és lóverseny. Nincsenek súlycsoportok, a küzdelmek győzelemig tartanak. Csak az első helyezést díjazták, a győztes saját poliszának is dicsőséget szerzett. A játékokat a háborús időkben is megtartották, a játékon részvevők sérthetetlenek voltak. Kezdetben 1 napig tartott, később egy hétig, az első napon volt a megnyitó ünnepség, az áldozás az isteneknek, öt nap verseny, majd az ünnepséget lezáró kultuszesemények a 7. napon.

A hellenizmus időszakára a görög istenek kiüresedtek, s a misztériumvallás vált népszerűvé. Az istenekben csalódó emberek számára a gondoktól való megszabadulást, a túlvilági hitet hirdette. A misztikus beavatási szertartások révén kerültek az istenség oltalma alá, s egyben megszabadultak az eddigi életük során elkövetett bűneiktől. Ilyen kultusz volt pl.  Mithraszé ill. Íziszé.

Főbb görög és római istenek:

görög	római	Funkció
Zeusz	Jupiter	főisten, villámmal ábrázolják
Héra	Junó	hitvesi hűség
Apollón	Apolló	vadászat és művészet istene
Kronosz	Szaturnusz	idő, termékenység, bőség
Pallasz Athéné	Minerva	bölcsesség
Hermész	Mercurius	kereskedők, tolvajok, isteni hírnök, szárnyas saruval ábrázolják
Aphrodité	Vénusz	szépség, szerelem
Poszeidon	Neptunusz	tenger, szigonnyal ábrázolják
Artemisz	Diana	vadászat szűzi istennője
Héphaisztosz	Vulkanusz	tűz, kovácsmesterség
Dionüszosz	Liber - Bacchus	Mámor, görögöknél a színjátszás patrónusa
Árész	Mars	háború
Hádész	Plutó	alvilág
Démétér	Ceresz	föld, termékenység

A GÖRÖG TUDOMÁNY

Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, a görögök voltak azok, akik rendszerezték az eddig felhalmozott tudásanyagot. A rendszerezés vezérelve pedig a tudományos megközelítés volt, mind a társadalmi-, mind a természeti jelenségek magyarázatánál. E munkát megkönnyítette, hogy a papság (mivel, mint egységes társadalmi csoport nem is alakult ki) nem monopolizálta az eredményeket, szemben az ókori Kelet tudós papságával.

Kezdetben a görögöknél sem váltak szét az egyes tudományok, ez a hellenizmus korszakára tehető.

A görög tudományok közül kiemelkedik, s az utókorra is az egyik legnagyobb hatást gyakorolta a filozófia (bölcsesség szeretete).

A világ keletkezésének magyarázatával foglalkozik, s elszakad a mitologikus magyarázatoktól. Számos tudós, pl. Thalész őselemekre vezeti vissza – ő 4 őselemet ad meg: föld, tűz, víz, levegő. Démokritosz pedig eljut egész az atomokig. A világ tehát szerintük anyagi eredetű, s így lerakták, az ún. materialista szemlélet alapjait.

Hérakleitosz pedig (híres mondása: kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba) a dialektika előfutára, e nézet szerint a világ lényege az örökös mozgás és változás, amelyet az ellentétek harca okoz.

A következő fontosabb filozófiai nézetrendszer a szofistáké. Ők vándortanítók, hivatásos értelmiségiek voltak, mitológiára, ill. a szónoklat és vitatkozás művészetére tanították tanítványaikat. Problémafelvetésük: az egyes jelenségek a természettől vannak-e, vagy pedig emberi megállapodás eredményei. Nézetük szerint a valóság az emberi tudattól függ, nincsenek örök értékek, minden viszonylagos. Így gyakorlatilag megkérdőjelezik az erkölcsi értékeket is.

Velük szemben lép fel Szókratész (i.e. 469–399). Véleménye: vannak az emberektől független, örökérvényű igazságok és értékek, mint pl. igazság, szeretet, amelyek önmagukban léteznek. Ezeknek megfelelően kell helyesen élni és gondolkodni. Megismerési módszere az ún. kérdve-kifejtés, párbeszédbe foglalt vita.

Tanítványa Platón (i.e. 428-348) idealista filozófus, azaz a szellemi világot tekinti elsődlegesnek az anyagival szemben. Szerinte csak a fogalmak állandóak, ezek valóságosan léteznek az ideák világában, a valóság, amit látunk csak ennek árnyképe, gyenge utánzata. Államelméletében mereven több csoportra osztotta a társadalmat, s mindegyiknek megvan a feladata: bölcsek irányítanak, a harcosok védelmeznek, a dolgozók dolgoznak.

Arisztotelész, Platón tanítványa és Nagy Sándor nevelője (i.e. 384-322), a formális logika megalkotója. Mind az anyagi, mind a szellemi világot létezőnek tartja, de az utóbbi a magasabb rendű. Államelméletében az igazságos egyeduralom, az arany középút elvét vallja.

A hellenizmus korszakának legjelentősebb nézetrendszere a sztoicizmus, melynek lényege: a vágyakról való lemondás, a sors elfogadása, a családhoz való visszahúzódás. Képviselője: Zénón.

Egyéb tudományok:

Matematika: Thalész-tétel, Pitagorasz-tétel, Euklideszi geometria.

Orvostudomány: Hippokratész, a betegségek objektív magyarázatát kereste, az agy funkciójának felismerése. Ma nevéhez kötődik az orvosi eskü.

Fizika: Arkhimédész – pl. fajsúly, minden vízbe mártott test….

Csillagászat: Ptolemaiosz – geocentrikus világkép és térkép; Arisztarkhosz heliocentrikus világkép.

Történettudomány: Hérodotosz, (a történetírás atyja) fő műve a görög-perzsa háború megírása. Időrendben és földrajzi egységben tárgyalja az eseményeket, elszakad a mitologikus magyarázatoktól és valós mozgatórugókat keres a történésekhez. Thuküdidész fő műve a peleponnészoszi háború, ő összefüggéseket, okokat kutat a történelemben.

Irodalom: líra – Anakreón, Szapphó, dráma – Szophoklész, eposz – Homérosz. A színháznak a görögöknél nevelő, közéleti szerepe is volt.

ÉPÍTÉSZET, SZOBRÁSZAT

Építészet: A görögök nagyszerű középületeket emeltek, magánházaik kevésbé emlékezetesek. A görögök életének legfőbb színtere az agóra, a piac, környezetében helyezkedett el számos fontos középület. A középületek közé tartoztak az üzletkötésre alkalmas oszlopcsarnokok, a tornacsarnokok (gümnaszion – gimnázium), a versenypályák (stadion), kocsiversenyek (hippodrom), a félkör alakú színházak (teátrum), és a szentélyek, templomok. A görög kultúra szimbóluma az Akropolisz, az athéni fellegvár. Ezen épületegyüttesen keresztül nézhetjük meg építőművészetük fő alkotóelemeit.

Mivel a boltozatot nem ismerték, a hangsúly az oszlopokon (sztoa: oszlopsor) volt. Három oszlopstílus létezett: a dór, a ion és a korinthoszi. Jellegzetes díszítő elem a timpanon, az oromzatra emelt háromszögű falrész. Az épületeket gazdagon díszítették domborművekkel, frízekkel, és szobrokkal.

Ez utóbbi önálló művészeti ággá (szobrászat) vált, leghíresebb alkotói: Pheidasz és Mürón. A testi tökéletességet és az erkölcsi értékeket akarták ábrázolni, harmonikus arányokkal, a minta a sportolók felépítése volt. A mozgást is ábrázolták, pl. a Diszkoszvető szobrán.

A hellenizmus korában megjelenik az érzelmek, a szenvedélyesség és a humor ábrázolása is. E kor leghíresebb műve a Laokoón szoborcsoport.

A görög kultúra emlékei az amphorák, amelyeken a geometrikus formáktól kezdve az erotikus jelenetekig sok mindent megjelenítettek. A vázafestészetben két korszakot szokás megkülönböztetni: a fekete- ill. vörös alakos kerámiákat.

Az ókor hét csodájából 5 görög-hellén: Artemisz temploma Epheszoszban; Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra; Mauszolosz halikarnasszoszi mauzóleuma; a rodoszi kolosszus; az alexandriai világítótorony Pharosz szigetén.