Az NSDAP programjában, a náci ideológia része
volt kezdettől fogva az antiszemitizmussal összekapcsolódó fajelmélet
és a szociáldarwinizmus is. Hitler már a Mein Kampf-ban bűnbaknak, közös
ellenségnek teszi meg a zsidó népet. Hatalomra jutásuk után 1933-tól kezdődött
Németországban a zsidók bántalmazása, emigrációba kényszerítése, vagyonuk
elvétele. Ehhez egyrészt az 1935. évi nürnbergi törvények adtak jogi
alapot, másrészt a hivatalosan is antiszemita állami propaganda miatt senkit
sem büntettek esetleges egyéni „túlkapásért”. Az állam által is támogatott
erőszak egyik példája 1938. november 9-én az ún. kristályéjszaka volt. A
nürnbergi törvények jogfosztottá tették a zsidóságot, elvették tulajdonukat,
állampolgárságukat, szabadságjogaikat.
A következő fokozat a háború alatt történik meg,
amikor elveszik az élethez, a létezéshez való jogukat is. A zsidókat gettókba
kényszerítették, sárga (Dávid) csillagot kellett viselniük, értékeiktől megfosztották őket, majd tömeges deportálások után kerültek a munka- és
megsemmisítő táborokba.
Hitler egész Európára kiterjedő uralmat tervezett,
amit az árja faj, a német nép irányít. A felsőbbrendűség elvére épülő rabszolgaság
új korszaka jött volna el. Elképzelései szerint a Birodalmat segédállamok
veszik majd körül, meghatározta a szolganépek körét is (pl. szlávok), valamint
megjelölte a németség legfőbb ellenségeit, a kiirtandó népeket (zsidók,
cigányok) és társadalmi csoportokat (pl. értelmi fogyatékosok, homoszexuálisok,
Jehova tanúi vallás tagjai stb.)
A megvalósítás eszköze a koncentrációs tábor
lett, mert sem a gettók, sem a tömeges kivégzések nem érték el a céljukat. A
táborok eredetileg internálótáborok voltak, ahová nem jogi úton, hanem rendelet
vagy katonai parancs alapján, vád nélkül zárták ide az állambiztonsági
szempontból veszélyesnek ítélt politikai ellenzéket vagy kisebbségi
csoportokat.
1933 tavaszán, Hitler kancellári kinevezése után
gyorsan létrehozták az első koncentrációs táborokat, ekkor még a politikai
ellenfelek, a kommunisták, szociáldemokraták számára. 1934-től már az SS
felügyelte a táborokat, és terrort alkalmaztak. (Fizikai bántalmazás,
kimerítő munkavégzés, elégtelen táplálkozás és szállás)
1938-tól s különösen a háború idején az SS már
kifejezetten gazdasági célzattal aknázta ki a koncentrációs táborok
lakóinak munkaerejét, a környezetükben működő vagy odatelepített gyárakban,
üzemekben dolgoztatták a foglyokat (pl. Mauthausenben és Buchenwaldban). Az
emberanyagot maximálisan ki akarták használni a német hadigazdaság számára.
Egyes koncentrációs táborokat a háború alatt megsemmisítő
táborként működtettek, másholpl. Dachauban pedig orvosi kísérleteket is
folytattak a foglyokon (pl. Mengele kísérletei). A leghírhedtebb:
Auschwitz-Birkenau, Treblinka, volt.
A Szovjetunió megtámadása után vált az Endlösüng („végső megoldás”) igazi népirtássá,
azaz genocídiummá. Először ún. Einsatzgruppe-k (bevetési csoportok)
tevékenykedtek, s ezek a kivégzőosztagok közel másfél millió embert öltek meg,
egyelőre átfogó terv nélkül. Himmlert a keleti fronton tett látogatása során
(1941) elgondolkodtatta a kivégzés kegyetlensége és a német katonákra gyakorolt
hatása, ezért „humánusabb” kivégzési módszer kidolgozására adott utasítást.
A szisztematikus rendszert végül a wannsee-i konferencián dolgozták ki,
1942 januárjában Heydrich vezetésével ezen a konferencián döntöttek a
zsidó nép teljes kiirtásáról, az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítéséről,
kialakításáról. Az Endlösung fő vezetője Adolf
Eichman lett, (1962-ben végezték ki népirtás vádjával).
1941-1942-ben a lengyel területeken kezdték meg az
európai zsidóság szisztematikus megsemmisítését.
A
táborok feladata a gyors és tömeges kivégzés volt. Kezdetben kipufogógázt
vezettek vissza a zárt teherautókba, majd zuhanyozóhelyiségnek álcázott
gázkamrákat építettek, melyeket dízelmotorokkal termelt szénmonoxiddal
árasztottak el. A Ciklon-B gázt először Auschwitzban alkalmazták tömeges
megsemmisítésre, 1944-ben naponta 200 ezer fő halt meg így. Itt és így gázosították
el a Magyarországról deportált zsidókat is. A kivégzésnek ez a módja teljesen
személytelen, a munkára valamiért alkalmatlannak ítélteket azonnal, a többieket
a kegyetlen munka és az éhezés, betegség következményeképp vittek a gázkamrákba,
majd a holttesteket elégették az erre tervezett krematóriumokban. A munkára
képes embereket halálra dolgoztatták.
A deportálás, táborokba szállítás (transzport),
vonatokon történt, a korábban állatok szállítására használt vagonokba sokszor
100 embert is zsúfoltak embertelen körülmények között. A megaláztatásoknak, a
mocsoknak, az éheztetésnek az volt a funkciója, hogy a németek számára
megkönnyítse, áldozataikat ne embernek, hanem megsemmisítendő állatnak tekintsék.
(A cinizmust mutatja, hogy a vonatjegyeket
az áldozatokkal kifizettették, volt csoportos kedvezmény, 4 év alatt ingyenes
volt az út.)
Az elhunytak ruháit, csomagjait, művégtagjait,
szemüvegeit újrahasznosították. Az aranyfogakat kitépték a halottakból. A holttesteket
meggyalázták, az emberi maradványokból pl. szappan, ruhafogas, lámpaernyő
készült, a nők hajából párna bélésn.
A zsidóság kiirtására tett kísérlet elnevezésére két
szó használatos. Holokauszt (görögül
„égő áldozat”) vagy Soá (héberül
„katasztrófa, szerencsétlenség”). A népirtás nem csak a zsidókat érintette,
cigányság kiirtása is cél volt, ezt Porrajmosnak nevezik, és kb. 200
ezer romát öltek meg a zsidókhoz hasonló módon.
1944 áprilisában két szlovák fogoly megszökött
Auschwitzból, az ő vallomásukat tartalmazza az ún. Auschwitz-jegyzőkönyv. Az
adott korszak vezetői nem igazán akarták tudomásul venni, ráadásul a népirtás
végrehajtásában nemcsak az SS vett részt, hiszen a vonatok közlekedéséhez, a
gyárak működtetéséhez civilekre is szükség volt.
A holokauszt által érintett országok 9,7 milliós zsidó
lakosságából 5,6-5,8 millió embert gyilkoltak meg (kb. 60%). De a tömeges
kivégzésekben és a koncentrációs táborokban meghalt kb. 3 millió lengyel
polgári személy, kb. 1 millió szerb és kb. 4 millió szovjet polgári személy,
ill. hadifogoly is.
A történelemben a népirtás nem volt egyedi jelenség
(pl. amerikai indiánok, 1915-ben az örmények elleni török atrocitások), a
sztálini rendszer is alkalmazta, pl. egész népeket deportáltak, így a
csecseneket, ingusokat, krími tatárokat a németekkel való kollaborálás
megtörténte vagy lehetősége ürügyén. A japán hadifogolytáborokban a foglyok
mintegy negyede, a kényszermunkára hurcolt foglyoknak pedig a 90%-a halt meg.
Az USA-ban 117 ezer japánt zártak koncentrációs táborba a háború idején.
A holokauszt
egyedi voltát azonban az jelenti, hogy egy egész népet akartak kiirtani
(kortól, nemtől függetlenül) csupán származása miatt, és ehhez modern
tömegpusztító eljárásokat, modern szervezési elveket és ipari technikát alkalmaztak.
Az élettér- és a fajelmélet a megszállt országokban tömeges és tervszerű
népirtást jelentett.
Az
európai civilizációt, amely a humánumon (kereszténység), majd az emberi és
polgári szabadságjogokra épült, a nácik gyakorlatilag elutasították, így a
második világháború tétje a haladás és a humánum pusztulása vagy továbbélése is
volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése