Ezt is tessék átnézni:
A béke hatása a térségre
Megszűnt a Monarchia 50 milliós piaca
A térség államai önellátásra rendezkednek be – mindent fejlesztenének
Védővámok alkalmazása
Összességében lassabb fejlődés van
Mezőgazdaság
A hasznosítás szempontjáól a területi arányok megváltozta:
növekedett a szántó, szőló, csökkent az erdő és a rét aránya.
A mg.-ban érezhető legjobban a biztos felvevő piac
hiánya. A tőkehiány miatt a gazdaságok fejlesztése is alig valósul meg, a
magyar gabona nem lesz versenytársa az olcsó amerikainak.
Az állattenyésztésben nem sikerült elérni a korszak
végére sem a világháború előtti szintet. A juh és szarvasmarha állomány
csökkent jobban (kevesebb a rét, erdő), míg a ló és sertés kevésbé.
Ipar, bányászat
Nincs többé nemesfém és sóbánya a megmaradt országban.
Vasérc csak Rudabányán, szénbányáknak a fele, kőolajmező
kevés és vízenergia alig maradt.
Ipari létesítmény túl sok maradt, a fellelhető
nyersanyaghoz képest, ráadásul a zöme a fővárosban, amely így még nagyobb
súllyal bírt a gazdaságban is. Együttműködés a környező országokkal alig –
párhuzamos fejlesztések.
Településszerkezet torzulásai
Budapest központú lett az ország.
Számos város vesztette el vonzás- és piackörzetét, s
számos falu a „központját”.
Közlekedés
Sok vasúti csomópont került a határon túlra, amit nem
indokolt etnikai érv, csak hadászati és gazdasági.
A sugaras szerkezetű vasúthálózat összekötő vonalai közül
is sok került át a más országokba, olykor csak egy-egy szakasz. Ez nehezítette
a közlekedést és a fejlesztést. Nagy károkat okozott a román rekvirálás, rablás
is.
Szülőföldről anyaországba
400000 ember települt „haza”, részben önként, részben
kényszer hatására vagy félelemből.
Többségük értelmiségi és hivatalnok.
Ellátásuk a rokonokra hárult, mivel az állam a háború
után a ’sajátjairól’ is alig tudott gondoskodni. Sokan laktak vagonokban,
nyomornegyedekben. A 20-as évek közepére javult a helyzetük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése