Megtanulandó történelmi adatok, kétféle változatban.
Fogalmak Antant Francia-angol-orosz katonai szövetség, amely a központi hatalmakkal szemben harcolt az első világháborúban. A XIX-XX. század fordulóján jött létre három kétoldalú szerződés megkötésével. A szövetség a nevét az 1904-es angol-francia szerződésről kapta (entente cordiale – „szívélyes megegyezés”).
cionizmus A héber-latin Cion, Sión névből. A XIX. század végén kialakult zsidó nemzeti mozgalom, amely azt tűzte ki célul, hogy az ókortól kezdve a világban szétszóródott zsidóság teremtsen a maga számára ismét saját államot. A bibliai Sión (Cion) elnevezés Jeruzsálemre utal. A cionista mozgalom nagy sikereként 1948-ban létrejött Izrael állam.
egyenlőtlen fejlődés Az egyenlőtlen fejlődés következtében a korábban viszonylag elmaradott tőkés országok (pl. Németország, Japán USA) behozzák és túlszárnyalják a fejlettebbeket (Anglia, Franciaország). Új erőviszonyok jönnek létre, ennek következtében kiéleződnek a tőkésállamok közti ellentétek. Az egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődés így vált a tőkés országok közötti gazdasági, politikai és katonai konfliktusok, a helyi és a világháborúk alapjává. A tőkés gazdasági fejlődés lendülete nem egyforma, a később iparosodó országok a legkorszerűbb tudományos-technikai újításokat felhasználva megközelítik, vagy épp meg is előzik az eddig vezető ipari hatalmakat.
Keresztényszocializmus Konzervatív politikai irányzat, mely XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikájának megjelenése (1891) után alakult ki. A fő cél a polgári kapitalista társadalom elfogadhatóbbá tétele, a keresztény gondolkodásmód alapján olyan reformok bevezetése, amelyek csökkentik a társadalmi különbségeket és igazságtalanságokat. A keresztényszocializmus elvetette a liberalizmus individualizmusát, és a közösségre helyezte a hangsúlyt. A mozgalomnak köszönhetően keresztényszocialista pártok, szakszervezetek stb. jöttek létre a XX. század első felében.
emancipáció Egyenjogúsítás. A hátrányos helyzetben élő csoportok (zsidóság, nők stb.) felszabadítása, jogegyenlőségben részesítése. futószalagos termelés A második ipari forradalom idején az autógyártásban megjelenő technikai újítás, amelynek segítségével meggyorsítható a termelés. A hatékonyság mellett a munkafázisok elkülönítése is könnyebben megoldható így.
hármas szövetség Olaszországnak a →kettős szövetséghez való csatlakozásával 1882-ben létrejött szövetség. Az olaszokat a franciákkal Tunisz miatt kirobbant ellenségeskedés vitte az osztrák-magyar-német szövetségbe. Ennek ellenére az olaszok szemben álltak a Monarchiával az irredenta és a balkáni befolyás miatt. Többek között Olaszország ezért sem szövetségesei mellett, hanem ellenük lépett be az I. világháborúba.
Középosztály A XIX. században megjelenő társadalmi csoport, amelynek tagjai magukat és családjukat színvonalasan képesek ellátni munkájukból. A vállalkozók, tanárok, hivatalnokok tartoztak a középosztályba kezdetben. A XX. században a jóléti társadalmak megjelenésével kiszélesedett a középosztály, és a társadalom nagyobb része tartozott a középosztályhoz.
Központi hatalmak A Németországból, az Osztrák-Magyar Monarchiából, Bulgáriából és az Oszmán Birodalomból álló katonai szövetség az első világháborúban (1914-1918). A szövetség alapját az 1879-ben Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia által megkötött kettősszövetség adta, mely 1882- ben Olaszországgal hármasszövetséggé bővült (Olaszország viszont az antant oldalán lépett háborúba).
keleti kérdés Az Oszmán Birodalom meggyengülése következtében létrejött hatalmi válság a Közel-Keleten a XVIII-XIX. században. A térségbe a feltörekvő orosz nagyhatalom kívánt betörni, ám Nagy-Britannia, Franciaország és a Habsburg Birodalom ezt igyekezett megakadályozni. Támogatásukkal az Oszmán Birodalom egészen az I. világháborúig fennmaradt.
Monopólium Kizárólagossággal bíró (tehát versenytárs nélküli) szereplő (vállalat) a gazdasági élet egy területén. Monopolhelyzetbe többféleképpen kerülhet egy vállalat: több vállalat szövetségével, összeolvadásával; a versenytársak megszűnésével; állami közbeavatkozással stb. A kapitalista gazdaság fejlődése során a monopóliumok a XIX. század végén alakultak ki. Monopóliumnak nevezzük egy áru kizárólagos forgalomba hozatali jogát is (pl. a középkori magyar királyok volt Magyarországon a sókereskedelem monopóliuma).
nagyhatalom A történelemben az adott korszakban meghatározó, vezető szerepet játszó országok jelzője. A 19. század második felében ide tartozott Anglia, Franciaország, az egységessé váló Németország és az USA. Gyakran Oroszországot is ideértik. Az Osztrák-Magyar Monarchia ekkor már másodrendű hatalomnak számított.
polgári állam A XIX. század közepére a világ fejlett részein kialakul a modern polgári állam. Ennek legfontosabb ismérve, hogy érvényesül a hatalommegosztás elve (Montesquieu): a törvényhozói, végrehajtói és a bírói hatalom egymástól független. Az állam biztosította az alapvető szabadságjogokat, megszilárdult a jogrend. Egyre több férfi jutott választójoghoz, nőtt a politikába való beleszólás lehetősége. Ugyanakkor a polgári állam az élet valamennyi területét az irányítása alá vonta, egyre újabb és újabb hivatalok jöttek létre. A hivatalok működéséhez viszont egyre több pénz kellett, ezért az államok megnövelték az adókat, illetve új adófajtákat találtak ki. Az állami feladatok közé tartozott a kötelező oktatás kiépítése. Ennek hatására szakképzett munkaerő állt a gazdaság rendelkezésére, a tananyagokon keresztül pedig az államhoz hű, törvénytisztelő polgárokat lehetett nevelni. Állami felügyelet alá került az egészségügy is: közkórházak nyíltak, kötelező oltásokkal számolták fel a járványokat. Az állam szervezte meg a szemét elszállítását, a szennyvíz-elvezetést. Kiépült a szociális gondoskodás, megszületett a társadalombiztosítás rendszere – így nevezzük a nyugdíj-, a beteg- és a balesetbiztosítást. Megtörtént az állam és az egyház szétválasztása is: a házasság érvényesítése és az anyakönyvezés az állam feladata lett.
politikai antiszemitizmus XIX. században jelentkező etnikai, rasszista alapú ellenszenv a zsidókkal szemben (korábban inkább a vallási alapú antijudaizmus volt jellemző). Politikai változatának elsődleges célja, hogy a zsidóssággal szembeni előítéletet kihasználva népszerűségre tegyen szert, amit politikai pozíciók megszerzésére használ fel. A középkorban elsősorban a zsidóság vallási elkülönülése adott tápot. Az újkortói kezdődően gazdasági okok – a zsidóság térnyerése a gazdaságban és a kulturális életben – is szerepet játszott. A XIX. században erős volt az ~ Oroszországban, ezért is menekültek százezrével nyugatra, így Magyarországra is az ottani zsidó közösségek tagjai. A XIX. században több országban is létrejött antiszemita párt, Magyarországon azonban a vezetőréteg kiszorította őket a politikai életből. A nemzetiszocializmus által terjesztett antiszemitizmus következménye a második világháborúban a holocaust lett
Szakszervezet Munkavállalók szervezete, amelynek célja tagjai számára előnyök elérése a munkáltatóval szemben. Jellemzően egy-egy szakma munkavállalóinak érdekképviseletét látják el. A szakszervezetek a XIX. század első felében alakultak ki a gyári munkások körében. Fő céljaik a következők voltak: magasabb bér, alacsonyabb munkaidő, jobb munkakörülmények, női- és gyermekmunka korlátozása stb. Fő nyomásgyakorló eszközük a sztrájk (munkabeszüntetés) és tüntetések voltak. Kezdetben a munkaadók nem szívesen tárgyaltak a szakszervezetekkel, inkább az államhatalom segítségét vették igénybe, ez később megváltozott. A XX. században rendszerint nagy szakszervezeti tömörülések jöttek létre a hatékonyabb fellépés érdekében.
Szociáldemokrácia A munkásmozgalom egyik irányzata. A XIX. században jött létre marxista alapokon, így egyik fő törekvése a szocializmus kialakítása volt. A XX. század elejére azonban a választójog szélesítésével több nyugat-európai országban bejutottak a parlamentbe. Emiatt a szociáldemokrácia több ágra szakadt: egy részük fokozatosan elfogadta a kapitalizmust és a demokratikus parlamenti rendszert, csupán annak jobbá tételét akarta elérni. A másik ága (főleg Közép- és Kelet-Európában) viszont továbbra is a proletárdiktatúra megteremtését tekintette céljának. (A szakítás másik oka az első világháború idején az volt, hogy a szociáldemokraták egyik csoportja nemzeti alapokon támogatta a háborút, míg másik csoportja elutasította.) A modern szociáldemokrácia az előbbi felfogását követi. Fő célja a jóléti ellátórendszerek szélesítése, a szolidaritás, az esélyegyenlőség megteremtése.
városiasodás (urbanizáció) A népesség városokba áramlása, amelynek során a népesség mind nagyobb hányada él városokban. Nagy-Britanniában az ipari forradalommal párhuzamosan bontakozott ki.
Személyek
Bismarck, Otto von XIX. századi konzervatív német államférfi, porosz és német kancellár. Diplomata volt, majd 1862-től porosz kormányfő lett. Célja az egységes Németország megteremtése volt, porosz vezetéssel és a Habsburgok nélkül. Célját az 1866-os porosz-Habsburg és az 1870-1871-es francia-porosz háborúban érte el. 1871-től 1890-ig Németország kancellárja volt. Egységesítette a közigazgatást, egységes pénzt vezetett be, közös jegybankot hozott létre Külpolitikája arra irányult, hogy Németország szerepét biztosítsa. Ennek érdekében szövetségre lépett az Osztrák-Magyar Monarchiával (1879), majd Olaszországgal (1882), igyekezett szoros kapcsolatot tartani Oroszországgal, valamint Angliával (emiatt nem erőltette nagyobb német flotta építését).
Garibaldi, Giuseppe XIX. századi olasz katona és hazafi, az egységes Olaszország egyik megteremtője. Tengerészként dolgozott, majd az 1830-as években csatlakozott az egységes Olaszország létrehozásán dolgozó mozgalomhoz. A mozgalom bukása után Dél-Amerikába menekült. 1848- ban tért haza, részt vett a Habsburg-ellenes háborúkban, majd 1849-ben a Római Köztársaság katonai vezetője lett. A vereség után az USA-ba menekült. Részt vett az 1859-es Habsburgellenes háborúban, majd 1860-ban kb. 1000 emberrel partra szállt Szicíliában, és hamarosan elfoglalta a Nápolyi és Szicíliai királyságot, amelynek területe csatlakozott Olaszországhoz. Később célja Róma megszerzése volt, ami azonban csak 1870-bent történt meg.
III. Napóleon Francia politikus, majd császár (1852-1870), Napóleon unokaöccse. Az 1830-as évektől a bonapartisták (Napóleon hívei) élére állt, és többször is megpróbálta átvenni a hatalmat Franciaországban, eredmény nélkül, végül börtönbe zárták. 1846-ban megszökött, 1848-ban tért vissza Franciaországba, ahol az év végén köztársasági elnökké választották. 1851-ben államcsínyt hajtott végre, majd 1852-ben császár lett. Uralkodása idején fejlődött a gazdaság, és kibontakozott az ipari forradalom. A kezdeti erősen diktatórikus jellegű hatalomgyakorlás az 1860-as években enyhült. Részt vett a krími háborúban (1853-1856), majd 1859-ben a Szárd-Piemonti Királyság oldalán a Habsburgok ellen harcolt, mindkétszer sikerrel. 1870-ben azonban vereséget szenvedett a poroszoktól, ami a császárság bukását is jelentette.
Herzl Tivadar A cionista mozgalom megalapítója. Herzl az antiszemitizmust sokáig társadalmi kérdésnek tekintette, amelyet a zsidók asszimilációja megoldhat. Idővel aztán meggyőződésévé vált, hogy ezt csak elkerülni lehet, méghozzá úgy, ha a zsidók saját államukba vándorolnak ki. "a cionizmus arra törekszik, hogy Izrael földjén hazát teremtsen a zsidó nép számára". A programban szerepelt zsidó földművesek és munkások telepítése Palesztinába, az egyes országok zsidóságának egyesítése szövetségekben, a zsidó önérzet fejlesztése és ápolása s előkészítő lépések a cionizmus céljait elősegítő kormányzati intézkedések érdekében.
Lincoln, Abraham XIX. századi amerikai ügyvéd politikus, államférfi, az USA elnöke 1861-1865 között. Farmercsaládból származott, fizikai munkát végzett, majd letette az ügyvédi vizsgát. Hamar politizálni kezdett, a rabszolgatartást már fiatalon ellenezte. Illinois-ban, majd az USA Kongresszusában lett képviselő. 1860-ban a Republikánus Párt első elnöke lett. Az 1861-1865 között zajló polgárháború idején célja az USA egyben tartása volt. A háború során felszabadította a déliek kezén lévő rabszolgákat. 1865-ben egy merénylő lelőtte.
II. Vilmos Porosz király és német császár (uralkodott 1888-1918). Külpolitikában hátat fordított a bismarcki elveknek, erőteljes gyarmatosításba és fegyverkezésbe kezdett..Az erőviszonyokat rosszul felmérve, 1914 augusztusában kirobbantotta az I. világháborút. Gyors győzelmet remélt, de a villámháborúra alapozott stratégia csődöt vallott, egyszerre volt kénytelen nyugaton és keleten is háborúzni. A tartalékait felélő Németország vereséget szenvedett. Az összeomláskor a főhadiszálláson, Spaaban tartózkodott, ott értesült arról, hogy Németországban kitört a forradalom. II. Vilmos 1918. november 9-én lemondott a trónról és Hollandiába, Amerongenbe menekült.
Rothschildok A Rothschild család az újkor egyik legsikeresebb vállalkozó zsidó családja lett, a családtagok kiterjedt kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokkal rendelkeztek. Vagyonuk egy részét a napóleo ni háborúk idején halmozták fel, a legnagyobb bevételre a waterlooi csata napján spekulációval tettek szert. A Rothschild-bankház számos európai kormánynak nyújtott hiteleket, és tőkebefektetéseik kel az iparosodást segítették elő. ARothschildok) támogatták mind a a cionista mozgalmat, mind az ún. „telepítési mozgalmat”, amelyet más gazdag zsidó üzletemberek is támogattak. Ennek keretében Palesztinában földeket vásároltak zsidó kolóniák számára.
XIII. Leó Az iparosodás társadalmi-szociális problémáira XIII. Leó reagált nagy hatású körlevelében (Rerum Novarum,1891). A pápa védelmébe vette a munkásságot, jogosnak ismerte el törekvéseiket, és méltányos bérezést sürgetett. A kibontakozó keresztényszocialista mozgalomaz egyház szociális tanításának megvalósítását, az iparosodás során leszakadó társadalmi rétegek emberséges megsegítését tűzte ki célul. A keresztény alapokon álló mozgalom elutasítottaa szabadosnak tekintett liberalizmust,és felemelte szavát a harcos ateizmust hirdető marxizmussal szemben.
Viktória királynő Nagy-Britannia és Írország királynője 1837-1901 között. Hosszú (64 éves) uralkodása egy egész korszakot jelentett: a viktoriánus korszak róla kapta nevét Uralkodása idején Anglia fénykorát élte, a világ vezető ipari hatalma volt, a legnagyobb gyarmatbirodalom és a tengerek ura. Erős vallásossága hatott a kor közízlésére, erkölcsi felfogására is.
Kronológia
1853-1856 A krími háború Oroszország és az Oszmán Birodalom, valamint az utóbbit támogató francia-angol-piemonti csapatok között. A háborút Oroszország elveszítette, így a párizsi békében elvesztette a Duna torkolatvidékét, és csökkent európai befolyása.
1859 A szárd–francia–osztrák háború 1859 áprilisában robbant ki a Szárd–Piemonti Királyság és a vele szövetségre lépett Francia Császárság, valamint az Osztrák Császárság között. A háborút Cavour gróf, a szárd királyi kormány miniszterelnöke készítette elő, a Savoyai-ház hatalmának kiterjesztése, és az itáliai Habsburg és Bourbon birtokok megszerzésének szándékával. Az expanzió tervéhez elnyerte III. Napóleon támogatását is, így a konfliktus európai nagyhatalmi összeütközéssé fejlődött. A szárd királyi hadsereghez, (a „piemontiakhoz”) az olasz egységmozgalom (Risorgimento) híveinek tömegei is csatlakoztak. Legjelentősebb csatája Solferinónál jtörtént, osztrák haderő jelentős csatákban véres vereségeket szenvedett, ami megnyitotta az utat Itália egyesítése előtt.
1861-1865 Észak és Dél háborúja az USA-ban. A két fél között a rabszolgatartásban mutatkozó különbség többször is konfliktusokat okozott, majd 1860-ban a rabszolgatartó déli államok többsége kilépett az USA-ból. Polgárháború kezdődött, amelyet végül az USA-t egyben tartani akaró iparosodottabb és nagyobb lakosságú Észak nyert meg Lincoln elnök vezetésével. A háború következményeként megszűnt a rabszolgatartás az USA-ban.
1866 Porosz-Habsburg háború. A két fél célja annak eldöntése volt, hogy melyikük irányíthassa a német területeket. Bismarck porosz kancellár szövetségesre lépett az egységesülő Olaszországgal, amely Velencét akarta megszerezni a Habsburg Birodalomtól. A königgrätzi csatában a porosz csapatok tönkreverték a Habsburg-sereget, így Ferenc József az olasz fronton aratott győzelmek ellenére kénytelen volt elismerni vereségét. Velencét megkapták az olaszok, míg a Habsburgok elismerték az Északnémet Konföderáció létrejöttét, és hogy az egységesülő Németországból kimaradnak.
1870 Francia-porosz háború. III. Napóleon ellenkezése ellenére Franciaország hadat üzent Poroszországnak, amely német szövetségesei segítségével szeptember 2-án Sedannál győzelmet aratott. A háború a következő év elejéig tartott, de a csata után egyértelművé vált, hogy Franciaország nem tudja megakadályozni az egységes Németország létrejöttét. Olaszország csapatai bevonultak Rómába.
1871 Az év elején Versailles-ban kikiáltották a Német Császárságot. Ezzel létrejött az egységes Németország porosz vezetéssel. Megkötötték a francia-német békét, amelyben Elzászt és Lotharingiát Németországhoz csatolták.
1882 Olaszország csatlakozott a Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia által alkotott kettős szövetséghez, így létrejött a hármas szövetség. A szövetség stabilitását megkérdőjelezték Olaszország és az OsztrákMagyar Monarchia balkáni érdekellentétei.
1907 Orosz-angol szövetségkötés. Ennek révén befejeződött az antant, a központi hatalmakkal szemben álló államok szövetségének kialakulása (l. még 1892: francia-orosz szerződés, 1904: entente cordiale: angolfrancia szerződés).
Topografia
Balkán A Balkán-félsziget és a Regát (Románia Kárpátokon túli része) területét történelmi-kulturális vonatkozásban egy régiónak lehet tekinteni, s egyszerűen a Balkán névvel szokás jelölni. A Balkán elnevezés a Bulgáriától Szerbiáig húzódó Balkán-hegység nevéből származik. A Balkánt Európa puskaporos hordójának is szokás nevezni. Konstantinápoly (1453) eleste után Délkelet-Európa az Oszmán Birodalom részévé vált. Hosszú évszázadokon keresztül fennmaradt a szultán uralma, és csak a görög szabadságharc (1821-1831) kezdetekor indult meg a balkáni országok szuverénné válás Isztambultól. Ez a folyamat teljes egészében csak az első világháború idején fejeződött be. A Balkán államainak határai háborúk sorozatában változtak.Különösen feszült volt a helyzet az I. világháború előtt, amikor két balkán háború is lezajlott: első Balkán-háborúban a Balkán-szövetség országaival (Görögország, Bulgária, Szerbia és Montenegró) szemben álló Oszmán Birodalom elveszítette európai területei nagy részét, Albánia, Makedónia, Rumélia és Trákia felszabadult a török iga alól. A második Balkán-háborúban a volt török birtokok, különösen Makedónia és Trákia felosztásáért és birtoklásáért dúlt a háború: a törökellenes szövetség államai, Szerbia és Görögország Romániával és az Oszmán Birodalommal kibővülve Bulgária ellen fordultak, és megfosztották az első balkáni háborúban szerzett területei egy részétől. A Balkánon történt meg az első világháborút kirobbantó merénylet is, az Osztrák-Magyar Monarchia által annektált Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban ölte meg Gavrilo Princip Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét.
Elzász-Lotaringia Történelmi régiók Franciaország és Németország határán (Elzász a Rajna és a Vogézek között, Lotaringia Elzász mellett, attól északnyugatra helyezkedik el). A terület történelmi fejlődése 843-as verduni szerződéssel kezdődött, amelyben Nagy Károly unokái a Frank Birodalmat három részre osztották. A középső területeket Lothar kapta, (innen Lotaringia neve) birodalma a mai Hollandiától Közép-Itáliáig húzódott. Hamarosan azonban a középső birodalom Itáliától északra fekvő területeit a Nyugati és a Keleti Frank Királyság osztotta fel egymás között. Ezzel kezdődött a francia és a német területek harca a közbülső területekért, amelyek két tartománya lett Elzász és Lotaringia. Ezek sokáig a Keleti Frank Királyság és utóda, a Német-Római Császárság területéhez tartoztak, majd a XVII. században XIV. Lajos fokozatosan meghódította őket. 1871-ben a porosz-francia háború végén a két tartományt az újonnan létrejött Német Császársághoz csatolták. 1919-ben a versailles-i békében Franciaország visszaszerezte Elzász-Lotaringiát, majd 1940-ben Hitler ismét Németországhoz csatolta. Németország háborús vereségével újfent Franciaország része lett a két tartomány.
Németország (Német Császárság) A XIX. században létrejött egységes német állam. Korábban a Német-Római Császárság egymástól gyakorlatilag független kisebb-nagyobb államokból állt 1806-os megszűnéséig. Ezt a helyzetet erősítette meg az 1814-1815-ös bécsi kongresszus, bár a független államok számát csökkentették. A következő időszakban az éledő nacionalizmus hatására egyre erősebb lett az akarat a nép körében az egység megteremtésére. Először 1848-1849-ben próbálkoztak meg ezzel, liberális alapokon nyugvó alkotmány kidolgozásával, de a kísérlet elbukott a vitákon és az érintett uralkodók ellenállásán. Az 1860-as években Poroszország Bismarck vezetésével először a Habsburg Birodalmat győzte le és szorította ki a német egységből, 1871-ben pedig Franciaország legyőzése után létrejött az egységes Német Császárság.
Olaszország Itália a Nyugatrómai Birodalom bukása után nem volt egységes terület. A feléledő nacionalizmus hatására a XIX. században egyre többen akarták az olasz egységet megteremteni. Ennek egyik kiindulópontja a Szárd-Piemonti Királyság lett. Az 1848-1849-es kísérletek Olaszország megteremtésére elbuktak, elsősorban a Habsburg Birodalom túlereje miatt. 1859-ben azonban a Habsburg Birodalom ellen Franciaországgal szövetségben vívott háború végén Piemont megkapta Lombardiát, majd 1860- ban több közép-itáliai állam csatlakozott, valamint Garibaldi elfoglalta Dél-Itáliát. Létrejött Olaszország, amelyhez Velencét 1866-ban sikerült megszerezni, Rómát pedig 1870-ben.
Piemont Régió Észak-Olaszországban a francia és a svájci határnál. A terület egyik része volt az 1720-ban létrejött Szárd-Piemonti Királyságnak, amely a magva lett az egységes Olaszországnak (ld. ott).
Szuezi-csatorna Egyiptomban, a Sínai-félsziget nyugati részén a Földközi- és a Vörös-tenger között épült mesterséges vízi út. Ferdinand de Lesseps vezetésével egy francia társaság építette a csatornát 1859-1869 között. A XX. század második felében több alkalommal is harci konfliktusok színtere volt (1956: angol-franciaizraeli, 1967: izraeli támadás).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése