19. sz. első fele volt a nemzeti művészetek kibontakozásának kora,
a
magyar kultúra felvirágzásának időszaka. Forrása a gazdasági fellendülés, a
társadalmi átalakulás és a nemzettudat.
A
reformkorban az irodalom és a politika szorosan összefüggött egymással, és a
korszak legjelentősebb művészei a reformok szolgálatába állítják írásaikat. Az
irodalmi élet nem egy képviselője (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi) is
bekapcsolódik a reformküzdelmekbe, politikai szereplőkké váltak. A reformkor fő
céljai, mint a függetlenség, társadalmi és gazdasági haladás, nemzeti érzések -
alkotásaikban is megjelennek. A szépirodalmi folyóiratok politikai
gondolatoknak is teret adtak. A nemzeti nyelvért folytatott küzdelemmel indult
el a nemzeti kultúra megteremtésének programja, és e programot az írók
mindegyike nyilvánosan támogatta.
Az irodalmi versenyek, koncertek, színházi előadások egyúttal fontos társadalmi eseménynek számítanak. A rendezvényekre magyar ruhákban jártak, s ott magyar táncokat jártak (palotás, csárdás).
Az irodalmi versenyek, koncertek, színházi előadások egyúttal fontos társadalmi eseménynek számítanak. A rendezvényekre magyar ruhákban jártak, s ott magyar táncokat jártak (palotás, csárdás).
A
nemzeti kultúra fellendülésének az építészetben a klasszicizmus, az
irodalomban, a képzőművészetben, a zenében a romantika adott keretet, mind a kettő a múlt felé fordul, de
a romantika inkább szenvedélyes, a klasszicizmus szigorúbb, tervezettebb
Irodalom: a
Kazinczy Ferenc vezette nyelvújító mozgalom 1811-19
között, hatására a reformkorban a megújult nyelven bontakozhatott
ki a romantikus magyar irodalom. Kölcsey Ferenc Himnusz (1823),
Vörösmarty Mihály Szózat (1836), Petőfi Sándor János
vitéz (1844), Arany János Toldi (1847), Katona
József: Bánk bán(1820) Eötvös József: A falu jegyzője.
Az irodalmi élet irányítására létrejött a Kisfaludy Társaság, fellendül az újságkiadás (Athaeneum, az irodalmi élet központi lapja, Pesti Hírlap, politikai napilap, Kossuth szerkesztésében
Az irodalmi élet irányítására létrejött a Kisfaludy Társaság, fellendül az újságkiadás (Athaeneum, az irodalmi élet központi lapja, Pesti Hírlap, politikai napilap, Kossuth szerkesztésében
Az MTA fő feladatai közé tartozott a nyelv ápolása,
gondozása, szótárak kiadása, a magyar helyesírás rendszerezése.
Képzőművészet
A festészetben kibontakozott a nemzet múltját feldolgozó romantikus,
történelmi festészet (pl. id. Markó Károly, Barabás Miklós, Madarász Viktor)
A szobrászatban népies témájú, romantikus szobraival emelkedik
ki Ferenczy István
Építészet: Pollack Mihály (Magyar Nemzeti
Múzeum), Hild József (esztergomi Bazilika)
Zene: magyar
zenei hagyományok (népzene hatása), Erkel Ferenc (Himnusz, operák: Hunyadi
László, 1844), világhírű zongoraművészünk és
zeneszerzőnk Liszt Ferenc, Egressy Béni a Szózat megzenésítője
Színház: fellendül, állandó
színtársulatok jönnek létre, színházakat építenek műveltség
terjesztése, nyelv fejlesztése, hazafiasság történelmi példák által; 1837. Pesti
Magyar Színház megnyitása; Nemzeti Színház A korszak híres színészei: Déryné Széppataki Róza,
Laborfalvy Róza, Egressy Gábor, Udvarhelyi Miklós
Tudományok:
MTA felállítása
Bolyai
János: matematika; Jedlik Ányos: fizika (dinamó, szóda-szikvíz feltalálója!)
Semmelweis
Ignác: „az anyák megmentője”, gyermekágyi láz ellen fertőtlenítés
Oktatás
-
állam szabályozó szerepének növekedése; - tanulólétszám növekedése
-
1806. Tankötelezettség: 6-12 éves kor között
-
1846-ra a gimnáziumokban és az egyetemeken a magyar vált az oktatás nyelvévé.
-
szakképzés: Selmecbánya- bányatisztképző, mezőgazdasági iskolák: Szarvas –
Tessedik Sámuel, Keszthely – Festetics.
Van
azért árnyoldal is: a kormányzat alig támogat, sőt a nemzeti tartalom
miatt korlátoz. Így a civil társadalom
finanszíroz.
Más: Az erdélyi mágnások például könnyelműen szórták a pénzt mindenféle céltalan szórakozásra, de pl. Barabás Miklós taníttatására kétszáz forintot sajnáltak „kidobni”. A kor legnagyobb szobrászát, Ferenczy Istvánt a szegénység arra késztette, hogy a múzeumnak ajánlja fel a szobrait, de nem vették át tőle. Végső kétségbeesésében kalapáccsal zúzta össze a műveit.
Más: Az erdélyi mágnások például könnyelműen szórták a pénzt mindenféle céltalan szórakozásra, de pl. Barabás Miklós taníttatására kétszáz forintot sajnáltak „kidobni”. A kor legnagyobb szobrászát, Ferenczy Istvánt a szegénység arra késztette, hogy a múzeumnak ajánlja fel a szobrait, de nem vették át tőle. Végső kétségbeesésében kalapáccsal zúzta össze a műveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése