Társadalom, nők helyzete, életmód, határon túli magyarság

TÁRSADALOM (TK. 228-229.

Örökölt társadalmi szerkezet – torlódó társadalom

Lassú modernizáció – polgári réteg növekszik

Gyenge társadalmi mobilizáció TK. 231/17.

(áttelepültek, nincs lehetőség kivándorolni, 3 millió koldus országa)

Már nem soknemzetiségű ország: összes nemzetiség aránya 10%

Katolikus és református a vezető vallás

A Horthy-kor társadalma rendkívül merev, hierarchikus

Az életmódban, vagyoni helyzetben, művelődési szokásokban és az egymással való érintkezésben egyaránt megmutatkozó különbségek lényegében megmaradtak, egyes nagy csoportok egymással alig keveredve éltek.

Nők helyzete

¡Változik, javul

¡Lassú emancipáció

¡Választójog

¡Saját egzisztencia:

§hivatali alkalmazottak, (könnyű) ipari munkások, korlátozottan egyetemi bejutás, értelmiségi pálya

¡Családon belüli helyzetük változik – kevésbé alárendelt

Életmód

¡Terjednek a korszak technikai vívmányai és új (régi) szórakozási formái:

§autó, rádió, mozi, telefon, sport, angolvécé, túrázás, nyaralás, olvasás, színház, kabaré, közlekedés

¡A felhasználás mértéke és módja a jövedelemtől függ L

¡Budapest szinte világváros – falusi élet alig változik

Kisebbségi magyarság TK. 232.

Oktatás a Horthy korszakban

A keresztény-nemzeti gondolat

1919 augusztusa után az új jelszavak, új ideák gyűjtőhelye a keresztény- nemzeti gondolat lett. A keresztény gondolat a következetes konzervatív jobboldaliságot jelentette, a baloldali eszmék elutasítását, az ateizmus, a politikai és gazdasági liberalizmus bírálatát. A keresztény jelzőnek ekkortól egyes politikai mozgalmak körében zsidóellenes éle is lett. Noha az állam a korábbinál jobban hangsúlyozta keresztény jellegét, és álam egyház ismét jobban összefonódott, az egyházak régi szerepének visszaállítása nem következett be. A nemzeti gondolat a revíziót jelentette, a Trianonban elvesztett területek visszaszerzését, a "Szent István-i Magyarország" visszaállítását. A keresztény-nemzeti ideológiának az 1920-as években három fő vonulata különböztethető meg: a fajvédő (a "szegedi gondolat") (Szabó Dezső), az újkonzervatív-klerikális (Bangha Béla, Prohászka Ottokár) és a "status quo (állagőrző) konzervatív"( Szekfű Gyula)

Oktatás, kultúra: Kultúrfölény és neonacionalizmus

Oktatást a nemzetpolitikai stratégia kiemelt ágazatának tartották és ennek megfelelő juttatásban kívánták részesíteni. A nagyvonalú kultúrpolitikát a Bethlen-kormány sikeres gazdaságpolitikája tette lehetővé, idővel az állami bevételek több mint tíz százalékát fordították a művelődés támogatására. Miért vált fontossá az oktatás és a tudomány?

Klebelsberg Kunó gróf, a Bethlen-kormány kultuszminisztere (1922-31) azzal érvelt, hogy a megcsonkított országnak kulturális és tudományos teljesítményével kell bizonyítania fölényét a szomszédos országokkal szemben, ezzel egyúttal a fejlett nyugati államokhoz is felzárkózhat az ország. Ezt a programot nevezte neonacionalizmusnak. „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá”. Klebelsberg látványos eredményeket ért el a kultúra és oktatás terén.

Népiskolai oktatás fejlesztése (a korszak végére az analfabetizmus 15%-ról 6-7%-ra csökken),

kötelező lesz a korszak végén a 8 évfolyam (Legáltalánosabb oktatási forma: négy elemi osztály, négy polgári osztály. )

iskolaépítés, tanítói lakás építés – közel 5000 épület

tanárképzés átalakítása.

Nevelési elvekben a keresztény nemzeti szellem eluralkodása erősödik (iskolán kívül a cserkész- és leventemozgalom elterjedése).

Falusi és tanyasi lakosság alacsony műveltségi szintje és agrárismereteinek hiányossága miatt a kultuszkormányzat támogatta az iskolán kívüli ismeretterjesztést is(népház, művelődési ház, népkönyvtár).

Középfokú oktatás:

1924. Klebelsberg középiskolai reformja: Modernizáció: épület és tananyag: modern nyelvek, természettudományos tantárgyak szerepe nő.

Iskola típusok: reáliskola (német, francia, természettudományos műveltség), humán gimnázium (klasszikus nyelvek, klasszikus műveltség), reálgimnázium (latin mellett német, francia és modern ismeretanyag), mindegyik érettségije jogosított bármilyen egyetemi felvételire.

1938.: Hóman Bálint (1932-42) középiskolai reformja: egységesíti a középiskolákat (gimnázium), szakközépiskolák felállítása (gyakorlatibb képzés).

Középfokú iskolák magas színvonalúak, számos tudóstanár működik itt.

Duplájára nő az érettségizettek aránya – 5%.

Kell is, mert nő a szakember iránti irány – alkalmazottaknak érettségi kell. Magasabb pozícióhoz diploma.

Egyetemek fejlesztése (kolozsvári áttelepítése Szegedre, pozsonyié Pécsre, selmecbányai bányászati főiskola Sopronba) és Debrecen támogatása, önálló Közgazdaságtudományi Kar beindítása Budapesten. 1% lesz diplomás.

Az egyetemi oktatás magas színvonaláról számos kitűnő professzor gondoskodott. A legsikeresebbnek a szegedi Szent-Györgyi Albert bizonyult, aki a C- és P-vitamin felfedezéséért és orvosgyógyászati bevezetéséért már 1937-ben Nobel-díjat kapott. Kollégái közül később, 1947 után az USA-ban ezt megközelítő hírnévre tett szert Bay Zoltán elméleti fizikus, aki a második világháború idején, itthoni elszigeteltsége ellenére, az amerikaiakkal egy időben fejlesztette ki a radart. A budapesti egyetem világhírű professzorai közül többek közt Fejér Lipót matematikus, Békésy György biofizikus említhető. Utóbbi Bayhoz hasonlóan az USA-ban lett világhírű 1947 után, s ugyanott a Harvard professzoraként kapott Nobel-díjat 1961-ben. 

Tudományos élet fejlesztése: kutatóintézetek: pl. Tihanyi Biológiai Intézet

Külföldi magyar intézetek: magyar kultúra terjesztése, külföldi ösztöndíjasok segítése (pl. Collegium Hungaricum Berlinben és Bécsben)

Az 1930-as években Hóman Bálint váltotta Klebelsberg Kunót a miniszteri poszton. Hóman elképzeléseinek lényege a központosítás és a „nemzetnevelés” volt. A közoktatásban megnőtt a nemzeti témák súlya (történelem, irodalom, földrajz, néprajz) a klasszikus és az európai műveltség, valamint a természettudomány kárára. Az általános műveltség növelése érdekében 1940-ben törvény született a hat évfolyamos elemi iskola nyolc évfolyamossá alakításáról.

Revízió – Trianoni trauma

Sem a politikai erők, sem a társadalom nem fogadta el a békét, nemzeti tragédiának, igazságtalannak tartották és érezték.

A revízió jelen volt a mindennapokban, az állami megemlékezések, emlékhelyek, az iskolai hiszekegy, civil szervezetek tevékenysége.

"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek az isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen"

A valós nemzeti indulatot, dühöt az állam ugyanakkor felhasználta, hogy más politikai, társadalmi, gazdasági problémáról elterelje a figyelmet.

Revízió mértéke:

Etnikai revízió

A határ menti magyar többségű területek visszacsatolása.

Liberálisok, demokraták, és szociáldemokraták.

A nagyhatalmak legfeljebb ezt támogatták volna, a magyar közvélemény számára azonban ez volt a minimum, amit csak első lépésnek tekintettek a teljes revízió felé vezető úton.

Optimális revízió

A nemzetközi körülmények között elérhető legnagyobb mértékű terület visszaszerzése, de legalább a magyar többségű területeké.

A magyar külpolitika hivatalos álláspontja 1927 után.

Olaszország és Németország aktuális érdekei szerint támogatta, ellenezte.

Teljes (integrális) revízió

A történelmi Magyarország helyreállítása, esetleg Horvát-Szlavónia és Burgenland visszacsatolása nélkül.

A revíziós propaganda ezt hirdette, s a magyar társadalom túlnyomó többsége ezt szerette volna. A világpolitikában ez az álláspont nélkülözte a realitást, még Olaszország és Németország sem támogatta.

A Dunai Konföderáció megvalósítása

Jászi Oszkár, Németh László

A Duna-medence népeinek kibékítésével, a közös érdek alapján létrejövő államszövetség tervezete –hasonlóan Kossuth Dunai Konföderációjához.

Illúzió.

A revíziós propaganda a 20-as években a kormány részéről visszafogottabban, a civil szervezetek részéről nyíltabban működött.

A 30-as évek elejére az európai közvéleményt (a nyugatit) sikerült meggyőzni, hogy a magyar béke igazságtalan volt, és nem hozta meg a térségben a várt eredményeket.

Szorgalmi: Lord Rothermere, Endresz György, frankhamisítás

Gondolattérkép a konszolidációról + 1 kép

A gondolattérkép az xmind 7 free verziójával készült, mindenkinek ajánlani tudom.

+ 1 kép

Gazdasági konszolidáció - külpolitika

A csökkent területű országnak túlméretezett az élelmiszer-, vasipar és gépgyártás; a könnyűipart viszont fejleszteni kellene, ezért jelentős szerkezeti átalakítás szükséges. Ehhez tőke szükséges, ezért Bethlen 1921 végétől egy tudatosan irányított inflációs konjunktúra gerjesztésével kívánta a gazdaságot lendületbe hozni, ami végül sikerült is. (a vállalkozóknak hiteleiket az inflálódó pénzzel kellett visszafizetni)

A hiperinfláció miatt azonban a lakosság elégedetlensége nőtt, ezért pénzügyi stabilizációt kellett végrehajtani. A hosszútávon is stabil gazdasági fejlődéshez azonban egy nagyobb összegű külföldi kölcsönre volt szükség.

- 1922: Magyarországot felvették a Népszövetségbe, majd benyújtotta kérvényét egy népszövetségi kölcsönre.

- 1924: A Nemzeti Bank felállítása után, az infláció megfé­kezését követően megérkezett a 250 millió aranykoronás népszövetségi kölcsön.

- 1927: A korona helyett a pengő bevezetése. Megszűnik az infláció.

Gépesítik a mezőgazdaságot (de ettől még a nagybirtokrendszer elavult); fejlődik a konzerv- és cukoripar.

A textil-, gép-, vegyipar, elektrotechnika látványosan fejlődik; megindul a bauxitbányászat; a villamosenergia-termelés a négyszeresére nő; védvámokkal óvják a magyar ipart. Fejlesztik a közlekedést, a turizmust.

„Büszkeségeink”: Kandó-féle villamos mozdony, Tungsram, Orion rádió, 1925. Csepel: az első rádióadó, automata telefonközpontok Budapesten.

Egyértelmű gazdasági fellendülés 1926-29 között  - bár a fejlődés mértéke és az életszínvonal elmarad a háború előttitől.

Magyarország közepesen fejlett agrár-ipari ország lett.

A Bethlen-kormány által bevezetett gazdasági reformok prosperitást hoztak, ám mivel a fejlődés jelentős részben külföldi tőkén nyugodtak, az ország kiszolgáltatottá vált a külgazdasági folyamatoknak. Ráadásul az 1920-as évek végére a legeladósodottabb ország lett Európában. Ez a tény és ennek káros következményei, majd csak a világválság bekövetkeztével válnak sokak számára egyértelművé. A ’20-as évek közepétől jellemző gazdasági stabilitás a politikai konszolidációt is elősegítette, hiszen a szélsőségeket kiszorították a politikai életből.

Szociális konszolidáció

Társadalombiztosítás újjászervezése; kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás bevezetése (1928); új lakóházak, kórházak, iskolák építése.

Külpolitika
Új helyzet állt elő az önállóvá válással. Ellenséges államok vesznek körül minket, létrejön a kisantant.
A magyar külpolitika célja a revízió, de ez ekkor nem reális. Első feladat, kitörni az elszigeteltségből.
A kormány fizeti a jóvátételt - teljesítési politika -, ezért az országot 1922-ben felveszik a Népszövetségbe.
Ez után óvatosan tapogatóznak olyan államok felé, akik támogathatják a magyar revíziós törekvéseket. Mussolini Olaszországa erre készséges (legalábbis a Jugoszláv vonatkozásban), ezért 1927-ben megkötik az örök magyar - olasz barátsági szerződést.

Konszolidáció a 20-as években

Háborús vereség, forradalmak, Trianon (területveszteség, menekültek) – az ország mind politikai, mind gazdasági értelemben instabil volt, társadalma megosztott. Cél helyreállítani a rendet, működőképessé tenni az országot, azaz konszolidálni.  Az első kísérletet erre a gróf Teleki Pál teszi meg.

Teleki-kormány (1920. júl. 18 - 1921. ápr. 14.)

Tervei: földreform, középosztály felkarolása, erélyes külpolitika, szélsőségek visszaszorítása, a magyar állam újjászervezését, a jogrend helyreállítása.     

Intézkedések:

Fellépnek a szélsőségesek ellen:

Felfüggesztették az ÉME működését.

Megkezdték a katonai különítmények (Héjjas, Prónay) felszámolását.

Törvényt alkottak az állam és társadalmi rend védelméről (1921: III. tc.) – államellenes bűncselekményeket szabályozza és súlyosan bünteti.

Kommunista pártot betiltják – illegálisan működik majd, Moszkva támogatásával.

Bevezették a Numerus clausust (zártszám): (1920. szept. 26.): hivatalosan célja az értelmiségi túlképzés csökkentése, ténylegesen viszont a zsidóság kiszorítása az egyetemekről. az egyetemi felvételeket szabályozza származási és politikai megkülönböztetés alapján (a hallgatók felvétele a származásuk országos arányán függ). Cél a nemzeti értelmiség helyzetbehozása. A trianoni döntés után (1920. jún. 4.) 400 000 magyar menekült, nőtt a társadalmi feszültség, antiszemitizmus erősödött, ebben közrejátszott, hogy a forradalmi vezetésben magas volt az arányuk.

Nagyatádi Szabó István miniszter vezetésével földreformot hajtottak végre (1920. dec. 7.).

A törvény alapján a termőterület 8,5%-át osztották fel, kb 300 000 szegényparaszt 1-2 holdas birtokot, kb 100 000 pedig 20-50 holdas „vitézi telket” kap. /A kormányzó "vitézi telkeket" adományozott az általa alapított Vitézi Rend tagjainak. A rendbe az első világháborúban (vitézségi érem) és a nemzeti hadseregben érdemeket szerzett katonák, főként tisztek és altisztek kerültek./ A reform családtagokkal együtt mintegy kétmillió embert érintett, és egy időre biztosította a paraszti népesség nyugalmát, de a földkérdést nem oldotta meg, a nagybirtokokhoz nem nyúltak. A néhányholdas kisparaszti gazdaságok nem voltak életképesek, a közepes nagyságú birtokok alig szaporodtak, a földbirtokszerkezet lényegében nem módosult.

A földreform és a Numerus clausus a társadalmi bázis növelését is szolgálta.

Teleki IV. Károly első visszatérési kísérletébe bukott bele (1921. márc. 26 - ápr. 5.), mert kiállt a király mellett (legitimista).

Bethlen¬kormány 1921. ápr. 14 - 1931. aug. 24.

Stabilizációs lépések:

Rendezték a nyitott határkérdéseket (délen- Baranya, Burgenlandban, soproni népszavazás).

A sikertelen második „királypuccs" (1921. okt. 20-23.) után a nemzetgyűlés 1921. nov. 26-án detronizálta a Habsburgokat, azaz a parlament kimondja a Habsburg-ház trónfosztását (1707 és 1849 után harmadszor és utoljára).

A politikai élet konszolidációja

Bethlen a belpolitikában uralkodó szerephez akarta juttatni a konzervatív politikai tábort, amely a háború előtti politikai szisztéma (korlátozott parlamentarizmus) újbóli megvalósítását tűzte ki célul – minta a dualizmus.

Bethlen olyan erős kormánypárt megszervezésére törekedett, amelyik folyamatosan megnyerheti a választásokat.

Bethlen ezért megkezdte kettős küzdelmét:

- a paraszti (Kisgazda), polgári, munkás (MSZDP) demokrata politikai tábor ellen, amelynek elképzelése: a háború előtti politikai rendszer nagyfokú demokratizálása;

- a jobb- és baloldali radikális csoportosulások ellen, amelyek a parlamentarizmus korlátozását, felszámolását hirdették.

A két politikai táborral szembeni fellépés, egyben a konzervatív politikai rendszer konszolidációját is jelentette:

- 1921: Bethlen-Peyer paktum megkötése (Megegyezés az MSZDP-vel, (Peyer Károly az elnöke)hogy ha korlátozza a kormánnyal szembeni fellépését, akkor visszatérhet a politikai életbe.)

Előnyös az SZDP számára (pl. a párt működésének biztosítása a politikai szabadságjogok visszaállításával; kivételes intézkedések megszüntetése; amnesztia); előnyös Bethlen számára (SZDP beszünteti a kormányellenes propagandát és támogatja a magyar törekvéseket külföldön; nem indítanak politikai sztrájkokat; nem szervezkednek a közalkalmazottak, a vasutasok és a postások között).

- 1922: Egységes Párt létrehozása. Egyesítette saját pártját, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (nem túl népszerű) a Kisgazdapárttal, Bethlen belép párthíveivel a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapártba. Végrehajtják a földreformot. Ezzel hatalmának stabil parlamenti bázist teremtett.

- 1922: a választójog módosítása Szűkítették a választásra jogosultak körét úgy, hogy a feltehetően legitimista, illetve kisgazda szavazóbázist kizárták a választásokból, továbbá visszaállították a nyílt szavazást vidéken, magasabb lett a vagyoni és a műveltségi cenzus, főleg a nőknél.

- 1923: a szélsőjobb kiszorítása a kormánypártból (Gömbös és csoportja kilépett az Egységes Pártból és megalakították a Fajvédő Pártot.)

- 1926: új felsőházi törvény (Konzervatív többségű felsőház létrehozása – 1927-től.) Újabb fék beépítése.

Bővítik a kormányzói jogkört: feloszlathatja az ogy.-t, ő a legfőbb ’hadúr’.

Ezekkel az intézkedésekkel Magyarországon korlátozott parlamentáris rendszer épült ki, erős kormányzói hatalommal.

A trianoni béke gazdasági és társadalmi hatásai

Ezt is tessék átnézni:

http://tort-tura.blogspot.hu/2016/03/a-trianoni-beke-es-kovetkezmenyei.html

A béke hatása a térségre

Megszűnt a Monarchia 50 milliós piaca

A térség államai önellátásra rendezkednek be – mindent fejlesztenének

Védővámok alkalmazása

Összességében lassabb fejlődés van

Mezőgazdaság

A hasznosítás szempontjáól a területi arányok megváltozta: növekedett a szántó, szőló, csökkent az erdő és a rét aránya.

A mg.-ban érezhető legjobban a biztos felvevő piac hiánya. A tőkehiány miatt a gazdaságok fejlesztése is alig valósul meg, a magyar gabona nem lesz versenytársa az olcsó amerikainak.

Az állattenyésztésben nem sikerült elérni a korszak végére sem a világháború előtti szintet. A juh és szarvasmarha állomány csökkent jobban (kevesebb a rét, erdő), míg a ló és sertés kevésbé.

Ipar, bányászat

Nincs többé nemesfém és sóbánya a megmaradt országban.

Vasérc csak Rudabányán, szénbányáknak a fele, kőolajmező kevés és vízenergia alig maradt.

Ipari létesítmény túl sok maradt, a fellelhető nyersanyaghoz képest, ráadásul a zöme a fővárosban, amely így még nagyobb súllyal bírt a gazdaságban is. Együttműködés a környező országokkal alig – párhuzamos fejlesztések.

Településszerkezet torzulásai

Budapest központú lett az ország.

Számos város vesztette el vonzás- és piackörzetét, s számos falu a „központját”.

Közlekedés

Sok vasúti csomópont került a határon túlra, amit nem indokolt etnikai érv, csak hadászati és gazdasági.

A sugaras szerkezetű vasúthálózat összekötő vonalai közül is sok került át a más országokba, olykor csak egy-egy szakasz. Ez nehezítette a közlekedést és a fejlesztést. Nagy károkat okozott a román rekvirálás, rablás is.

Szülőföldről anyaországba

400000 ember települt „haza”, részben önként, részben kényszer hatására vagy félelemből.

Többségük értelmiségi és hivatalnok.

Ellátásuk a rokonokra hárult, mivel az állam a háború után a ’sajátjairól’ is alig tudott gondoskodni. Sokan laktak vagonokban, nyomornegyedekben. A 20-as évek közepére javult a helyzetük.