A KIEGYEZÉS

A kiegyezési tárgyalások

Feladat: Ausztria nagyhatalmi helyzete és a magyar önállóság biztosítása

·       Országgyűlés

·       (Felirati Párt) Deák-párt + konzervatívok: többség

·       Határozati Párt két irányzatra oszlott

• Mérsékeltek (balközép)

• Radikálisok (szélsőbal)

·       Konzervatívok javaslata: közös ügyek →

·       Alkotmányos felügyeletét: delegációkra bízták

·       A kiegyezés tárgyalásai a königgrätzi csata hatására felgyorsultak, Ferdinand Beust báró 1866 végi külügyminiszteri kinevezése volt fontos momentum, mert ő győzte meg a kabinetet arról, hogy kiegyezés nélkül már nem lehet tovább húzni az Osztrák Birodalom fenntartását.

• magyar részről nem követeltek a vereség után sem többet

·       Ismét visszaállították: megyei önkormányzatokat

·       Hatályba léptették: 48-as törvényeket, kis módosításokkal

·       Andrássy Gyula: miniszterelnök lett 1867. február (3. felelős magyar kormány)

·       A kiegyezés törvényt elfogadta az országgyűlés (1867/XII. tc.).

·       Ferenc József: magyar király lett 1867. június 8.

A dualizmus állami és gazdasági rendszere

·       Osztrák-Magyar Monarchia: kétközpontú alkotmányos monarchia/ dualista állam

·       Közös uralkodó

·       Közös ügyek: hadügy, külügy, ezek fedezésére szolgáló pénzügyek

·       Közös ügyeket: közös minisztériumok intézték →

·       Alkotmányos felügyeletükre: egy-egy 60 fős delegációt küldtek

·       A közös ügyekben jelentős maradt az uralkodó befolyása

·       A hadsereg vezetése a kezében maradt. A hadsereg parancsnoka a mindenkori uralkodó

·       Közös hadsereg (eddig: K-K: Császári-Királyi, mostantól: K.u.K. Császári és Királyi). Vezényleti nyelv: német.

·       Az újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.

·       Ferenc József előszentesítési jogot kap, vagyis a magyar kormányok törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a Parlamentnek benyújtani

·       Magyarország teljes önállósággal rendelkezett (közös ügyeket leszámítva)

·       Felelős kormány

·       A miniszterelnököt a király nevezi ki

·       Cenzusos választójog

·       Magyarország, Erdély egyesítése

·       Ausztria és Magyarország külön parlamenttel és kormánnyal irányítja saját magát.

·       Magyarország saját maga hozza törtvényeit, belpolitikáját, rendőrségét.

·       Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.

·       Kisebbségi kérdések belpolitikának számítanak.

Gazdasági kiegyezés”

·       Gazdasági megállapodás: 10 évente újratárgyalták

·       Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.).

·       Közös vámhatár

·       Közös valuta (korona).

·       Közös súly- és mértékrendszert vezetnek be.

·       Szabad tőke –és munkaerő-áramlás

·       Anyagilag milyen arányban fedezzék a közös ügyeket

• Ausztria részesedése 70%  -  • Magyarországé 30%

·      A kvótával Magyarország részt vállalt az osztrák államadósságból is.

A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.

A horvátokkal is megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.).

A kiegyezés nem biztosította teljesen Magyarország függetlenségét Ausztriától, de reális kompromisszumot jelentett.

Mérlege

Pozitív §  közlekedés fejlesztése pl. vasút hálózat kiépítése ·       Mo-ra is van pénz ·       Hitélet fejlődik (kat és egyéb keresztény) ·       Ipar, gyárak, üzemek, közoktatás fejlődik ·       Magyar gazdaság nagyütemben fejlődik ·       Hadsereg és védelem fejlesztése ·       az adott helyzetben mindent elért, ami csak lehetséges volt ·      lehetővé tette Magyarország önállóságát és gazdasági fejlődését

Negatív ·  magyar nemzetiségűek alig haladják meg az 50%-ot ·  Nemzetiségekről nem esik szó ·  Háború esetén az osztrák érdekek az elsők ·  Kisebbség politika gyenge ·  Megmerevíti Mo. társadalmi és politikai berendezkedését a kiegyezés Leggyengébb nagyhatalom lesz Mo. a Monarchiával a Monarchia külpolitikailag is tehetetlen volt: nem tudott új területeket szerezni, hiszen akkor a magyarok és az osztrákok kisebbségbe kerültek volna

Álláspontok:

a) a „kossuthista álláspont"

1867 májusában írta Kossuth „Kassandra levelét". Ebben felrótta, hogy Deákék a jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeladás terére jutottak. Véleménye szerint Deákék a '48-as törvényekhez képest komoly visszalépéseket tettek, holott azoknak kiinduló pontoknak kellett volna lenniük

Kossuth: "a kiegyezés egy pusztulásra ítélt birodalmat konzervál"

Ez igaz is volt, ugyanis a Monarchia rendszerét nem lehetett megreformálni, mert a legkisebb változás is felborította volna a kényes egyensúlyt a nemzetiségek és a társadalmi rétegek között

Kossuth 1862-ben készíti el tervét a dunai konföderációról.

·      alapgondolata, hogy a Duna mentén élő kisebb népeknek (magyarok, horvátok, szerbek, románok) össze kell fogniuk, különben örökös elnyomás lesz a sorsuk a mellettük élő nagyobb népektől (pl. németek, oroszok)

·      a dunai konföderáció egy közös államban tömörítette volna a kis népeket, ahol mindegyik egyenlő jogokat élvezett volna

·      mivel azonban ez a magyarok vezető szerepének megszűnését jelentette volna, a magyar vezetőréteg elutasítja Kossuth tervezetét – amúgy a nemzetiségek szintén.

b) Deák Ferenc szerint:

1. Az adott helyzetben reális kompromisszum született.

2. Az osztrákok a königgratzi vereség után sem gyengültek meg annyira, hogy ennél is előnyösebb feltételeket lehetett volna kicsikarni, ha mégis, akkor az nem szólhatott volna hosszú távra.

3. Nem volt és a közeljövőben nem is lesz külföldi támogatottsága a magyar függetlenségnek.

c) A kiegyezést a határon túli történészek is elutasították, mondván hogy az osztrák és a magyar uralkodó elit bűnös szövetsége a nemzetiségiekkel szemben. 1868-ban Eötvös kidolgozásában elkészült egy európai szintű, rendkívül liberális nemzetiségi törvény, mely széles jogokat biztosított számukra – csak nem lett betartva.

d) Az osztrák történészek viszont pozitívan értékelték a kiegyezést. Úgy látták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kedvező esélyt biztosított a felzárkózásra, s így Közép-Európa megközelíthette a nagyhatalmakat.

d) A magyar gazdasági történészek (XX. sz. 2. fele) is ezzel értettek egyet. Szerintük Magyarországon a XIX. század végén megindulhatott a modernizáció, mely nagyban köszönhető a kiegyezésnek. A kiegyezés az 1870-es években elvezetett a „Boldog Békeidőkhöz".

e) A mai értékelés szerint a kiegyezés szükséges és reális kompromisszum volt, de a rendszernek komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.

Ugyanakkor: A rendszer merevsége miatt a Monarchia, amely 1867-ben korszerű volt, a századfordulóra elavult és válságba jutott, majd az első világháború nyomán, 1918-ban összeomlott.

A kiegyezési rendszer jellemzői

I. A kiegyezési rendszer részben merevnek bizonyult, mert:

·      a magyar politikai élet a szerint tagolódott, hogy fogadta el a kiegyezést (ez volt a hatalmon lévő Deák-párt), és ki utasította el (ezek voltak az ellenzéki pártok)

·      A legkisebb változtatás is a rendszer összeomlását eredményezhette volna, ezért Magyarországon mindig biztosítani kellett a kiegyezéspárti politika túlsúlyát, azaz a kormánypárt győzelmét (pl. nyílt szavazással, választójog vagyoni cenzushoz kötésével).

II. a kiegyezési rendszer részben rugalmasnak bizonyult azáltal, hogy:

·      az uralkodónak elég tág szerepe volt: törvényeket kezdeményezhetett, előszentesítési joga volt, ha kellett kisebbségi kormányt nevezhetett ki (ha „véletlenül" az ellenzék győzött a választásokon, pl. 1905-ben).

·      gazdasági, hadügyi, külpolitikai téren lehetőség nyílt a vitákra, amelyek levezethették a feszültségeket.

Az ellenállástól a megbékélésig

Az ellenállás formái

Nyílt ellenállás:

fegyveres lázadások, merényletek, összeesküvések, tüntetések

Összhatásukban nem vezetnek eredményre, de nyugtalanítja a kormányzatot

Passzív ellenállás

Vezéralakja Deák Ferenc

Nem működnek együtt a kormányzattal

Nem vállalnak hivatalt

Nem fizetnek adót

Vonakodva tartják be a törvényeket

Nem írnak behódoló verseket – Arany J., Tompa M.

A birtokos nemesség mindezt jobban megengedheti magának, mint a kevésbé jómódúak, nekik hiányzik a hivatallal járó kereset. (Az ember gyenge, a gyomor erős.) 

Nem lehet hosszú távon tartani.

Összességében megnehezíti a kormányzat munkáját, de nem teszi lehetetlenné.

Emigráció

Vezéralakjai: Kossuth L., Klapka Gy., Teleki L.

Európai, sőt amerikai körúton ismertetik a magyar helyzetet, a köznép körében népszerűek, a hivatalos politika azonban nem mindig vesz róluk tudomást.

A forradalom újrakezdését szervezik, a nemzetközi helyzet kihasználásával: Krím, olasz- és német egység.

Állandó veszélyforrás a kormányzat számára.

Az új abszolutizmus bukása

Külpolitikai kudarcok:

Krími háború: odal lesz az eddigi szövetséges, Oroszország

1859: vereség a francia-szárd seregtől (Solferino)

Belpolitika:

pénzügyi csőd – az elnyomás sokba kerül, + vesztes háború

1859: menesztik Bachot

1860: Októberi Diploma: (konzervatív Apponyi György a vezető):

48 előtti állapotok visszaállítása – teljes elutasítás a magyar vezető réteg többségétől

1861: Februári Pátens: (Schmerling) –

az alkotmányos centralizáció jellemzi. Összbirodalmi parlament, (föderális felépítés): – ebben a magyarok arányaiban kevesebb képviselőt küldhetnének, kevesebb az alkotmányosság és az önállóság is, mint 48-ban. Vezető réteg ezt is elutasítja, de vita van arról, milyen formában.

1861-es országgyűlés (48-as választójog alapján)

Két irányzat:

Deák Ferenc és a Felirati Párt: feliratban utasítaná el, ami azt jelenti, hogy Ferenc Józsefet elismeri királynak, s jelzi, hogy tárgyalna.

Teleki László és a Határozati Párt: határozatban utasítaná el, ami azt jelenti, hogy Ferenc Józsefet még jogos, törvényes uralkodónak sem ismeri el.

Teleki tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett, így a Felirati Párt győzött.

Az uralkodó válasza az országgyűlés feloszlatása volt.

Provizórium 1861-65

Abszolutizmus visszaállítása, erőszakos eszközök alkalmazása nélkül.

Megindul a kompromisszum keresése Bécs és a magyar fél között.

• Húsvéti cikk 1865

Deák: ha az alkotmányosságot visszaállítják → a magyarság hajlandó engedni a 48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében. Nézetei a Pragmatica Sanctiora épülnek.

• Összehívták az országgyűlést

Kiegyezéshez vezető okok:

Ausztria:

Nagyhatalmi státusz megőrzése

katonai vereségek az olasz és a német egység harcaiban

félnek, hogy az olaszok után a magyarok is elszakadnak a birodalomtól

az elnyomás sem politikailag (instabillá teszi), sem gazdaságilag (sokba kerül) nem kifizetődő

Magyarok

a passzív ellenállás anyagi csődbe juttatja a magyar nemességet

az ország fejlődéséhez pénz kell - hitelt csak az osztrák bankok adhatnak - addig nem adnak, amíg nincs béke

A magyar nemeseknek szüksége van az osztrák piacra

félelem a nemzetiségektől

félelem, hogy Németország és Oroszország között felőrlődnénk magunkban

Az önkényuralom kora

PPT helyett flash, csak nem a Gordon

Mi lesz a dolgozatban?

Szorgalmiak: Gondolattérkép készítése az első és második ipari forradalom összehasonlításából, és/vagy a szövetségi rendszerek kialakulásából.
Gondolattérkép készítéséhez cikk, bemutató:  http://www.ekt.bme.hu/BeruTerv/gondolatterkep.pdf      http://tanarblog.hu/cikk/gondolatterkep-a-csodaeszkoz
Programok a neten hozzá, ha nem szeretsz kézzel, ceruzával, papírral dolgozni - pedig az a gyorsabb!: https://coggle.it/   https://www.mindmup.com/#m:new     http://freemind.sourceforge.net/wiki/index.php/Main_Page  

Társadalmi változások a 20. század fordulóján

Társadalom szerkezete:

Kelet-Közép-Európa: torlódó társadalom, egymás mellett vannak jelen a régi (feudális) és az új (polgári) állam társadalmi csoportjai és átmenetei, ami számos feszültséget okoz.

Nyugat-Európa: egyre jelentősebb lesz a szolgáltató ágazatokban és az alkalmazotti állásokban dolgozók száma, erősödik a középosztály.

A munkásság aránya tetőzik, már nem nő tovább. Jelentős politikai tényező lett, pártjai megszerveződnek. Ideológiájukra a marxi gondolatok hatnak leginkább, de eltérő hangsúlyozásokkal. E pártok létrehozzák 1889-ben a II. Internacionálét, amelynek több irányzata van. (Május 1. – munka ünnepe, 1910: március 8. Nemzetközi Nőnap)

Új eszme közöttük az anarchizmus – Bakunyin: jellemzői: állam tagadása, kis közösségek autonómiájára építene

Keresztényszocializmus

Egyház és állam szétválása a legtöbb európai államban megtörténik. A katolikus egyház nehezen reagál. Változást XIII. Leo pápa (1878-1903) hoz.

Az egyház nyitottabbá válik, előtérbe kerül a szociális munka, keresztény szakszervezeteket hoznak létre (Rerum Novarum,1891). Ebből nőnek majd ki a keresztényszocialista pártok, amely békésen szeretné feloldani a társadalmi problémákat.

Oroszország

Bár a munkásság százalékos aránya csekély: 2%, de az iparvidékeken, nagyvárosokban koncentrálódik. Az orosz állam erőteljesen fellép a szervezkedések ellen. Ennek ellenére létrejön az Oroszországi Szociáldemokrata Párt 1898-ban, ahol 1903-ban Lenin hívei szereznek többséget – bolsevikok, a kisebbség a mensevik nevet kapja.

1905-ben a Japán vereség után sztrájkhullám, Péterváron januárban a tömegbe lőnek. Felkelések, de leverik. Ekkor átmeneti reformokat hoz a cár.

Lenin kidolgozza a permanens forradalom elméletét: polgári forradalom, majd proletárforradalom.

1905 decemberben Moszkvában felkelés lesz, de véresen leverik, de a bolsevik propaganda terjed.

Az USA fejlődése a XIX. század második felében

• A függetlenség kivívása után folyamatosan növekedett az USA területe:

• I. hullám (1803-19): Louisiana (Franciaországtól), Florida;

• II. hullám (1845-53): Texas, Oregon, Új-Mexikó, Kalifornia;

• 1867: Alaszka (Oroszországtól).

• Az újonnan csatlakozott területek őslakóit, az indiánokat egyre nyugatabbra szorították.

• A gyors gazdasági fejlődés tényezői:

• hatalmas szabad területek vonzották a betelepülőket (olcsó földvásárlás);

• munkaerőhiány: vonzotta a betelepülőket (magasabb munkabér) és inspirálta a műszaki fejlesztést (gépesítés Északon) és felgyorsította a rabszolgaság terjedését (Délen);

• egyre bővülő piac és termelés.

• Észak és Dél ellentéte:

• Észak: kisbirtok alapú farmergazdálkodás (gabona, szarvas­marha), fakitermelés, halászat; gyors ipari fejlődés (textil-, hajóépítő- és fémmanufaktúrák); igény a hazai termelés és piac védelmére. Érdekeiket az 1854-ben megalakult Republikánus Párt képviselte.

• Dél: nagybirtok alapú, 3 millió rabszolgát dolgoztató monokultúrás földművelés (dohány, indigó, gyapot, rizs, cukornád); gyengén fejlett ipar; igény a szabadkereskedelemre, főként Angliával. Érdekeiket az 1828-ban alakult Demokrata Párt képviselte.

• Észak és Dél között a feszültséget eltérő érdekeiken kívül a rabszolgaság megítélése jelentette.

- 1820: Missouri-egyezmény: új tagállamokat csak párosával lehet felvenni (1 rabszolgatartó - 1 szabad).

- 1854-ben Kansas és Nebraska felvételekor eltértek a Missouri-egyezménytől, ezért Kansasban polgárháború kezdődött a rabszolgatartók és a rabszolgaság-ellenes csoportok (abolicionisták) között.

- 1859-ben John Brown betört Virginiába, ahol rabszolgalázadást szított, de elfogták és kivégezték.

• Észak és Dél között a szakadáshoz az 1860-as elnökválasztás vezetett: győzött A. Lincoln, a republikánusok jelöltje. Programját (rabszolgaság területének korlátozása, védővámok) a déli államok nem tudták elfogadni. 1860. dec. 20-án Dél-Carolina kinyilvánította elszakadását az Uniótól, majd több déli állam is követte. Az elszakadt déli államok 1861. febr. 7-én megalapították az Amerikai Konföderált Államok Szövetségét, elnökükké Jefferson Davist választották, fővárossá Richmondot tették.

A polgárháború (1861-65)

• A háború kezdetén a harcra jobban felkészült déliek arattak sikereket.

• Az északiak hadseregszervezése lassan haladt, Lincoln azonban be­vezette reformjait:

• 1861-től protekcionista vámok;

• 1862-ben elfogadták a Telepítési Törvényt (Homestead Act), amely a nyugati „szabad földekből" 160 acre földet biztosított mindazoknak, akik nem harcolnak az Unió ellen, és 5 évig birtokolják, művelik azt;

• 1863. jan. 1-től lépett életbe a lázadó ültetvényesek rab­szolgáinak felszabadításáról szóló törvény.

• A háború menetében 1863-ban állt be fordulat:

• Lee konföderációs serege 1863. júl. 1-3. között Gettysburgnél vereséget szenvedett. (Meade)

• Majd U. S. Grant, és Sherman tábornokok elfoglalta a Mississippi völgyét, és ezzel elválasztotta egymástól a kon­föderáció államait.

• 1865. ápr. 9-én Appomatoxnál Lee letette a fegyvert, Jefferson Davist elfogták és bebörtönözték.

• A mindmáig az USA legnagyobb áldozatokkal járó (600000 halott) háborúja Észak győzelmével ért véget.

A rekonstrukció   

• 1865. ápr. 14-én Lincolnt meggyilkolták, utóda Andrew Johnson (1865-69) idején kezdődött meg a déli államok visszafogadása az Unióba (rekonstrukció).

• A déli államok vonakodtak végrehajtani a rabszolgafelszabadítást, ezért itt katonai diktatúrát vezettek be.

• A rekonstrukció és a katonai diktatúra Grant elnöksége (1869-77) idején fejeződött be

A déli államok különböző törvényekkel fenntartották a faji megkülönböztetést.

Az USA a polgárháború után

• Megindult a fehér telepesek rohama a Mississippin túlra. Az indiánokat rezervátumokba telepítették át.

• Gyors gazdasági fejlődés: hatalmas belső piac

• Nagyvállalatai hódítottak a világpiacon (Du Pont, Standard Oil, US Steel);

• kialakultak a nagy monopóliumok, amelyek ellen törvényekkel próbáltak fellépni (trösztellenes törvények 1890, 1914).

A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK KIALAKULÁSA

A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK KIALAKULÁSA

Nagyhatalmi vetélkedés

A nagyhatalmak vetélkedésének az 1871 és 1914 között három fő területe volt:

1. A német – francia vetélkedés, ellentét

1871 után Bismarck, a „vaskancellár” célja a status quo megerősítése, Franciaország elszigetelése volt. Tartott attól, hogy Németország ellen a francia diplomácia megszervez egy francia-orosz-osztrák szövetséget.

Franciaország, miután belpolitikailag konszolidálódott, revansot hirdetett Németország felé. Célja az elvesztett területek (Elzász-Lotaringia) visszaszerzése és a német terjeszkedés visszaszorítása volt.

A kétfrontos háború rémétől rettegő Bismarcknak sikerült is Franciaország elszigetelése.

A német-francia ellentét a sedani vereségtől számítva egészen a második világháború befejezéséig végigkísérte az újkori történelmet.

2. A balkáni, „keleti” kérdés;

A balkáni államok helyzete Oroszország, a Monarchia és Anglia vetélkedésének színterévé alakult. Oroszország a tengerszorosok megszerzésétől remélte korábbi nagyhatalmi potenciáljának visszanyerését. Anglia tengeri hatalmának csorbítását, a Monarchia pedig egy nagy déli szláv állam létrejöttét akarta megakadályozni.

3. A gyarmatokért folyó versengés.

A gyarmatokért folytatott küzdelem kezdetben Anglia és Fr.o. érdekellentéte alapját képezte, majd új hatalmak is beszálltak a versenybe: Németország, Olaszország, Japán, Usa.

A „három császár szövetsége”(1873)

1873-ban, nagyrészt Andrássy Gyula bábáskodásával, létrejött a német-orosz-osztrák császár szövetsége, amivel a németek elszigetelték Franciaországot, és megpróbálták elhatárolni az érdekszférákat. A szövetség azonban ingatag lábakon állt, mert a Monarchia és Oroszország között a balkáni kérdésekben komoly érdekellentét volt.

A ’Keleti kérdés’

A török birodalom gyengülése miatt a Balkán. sorsa kérdésessé vált. Soknemzetiségű terület, vallásilag is megosztott (katolikus, ortodox, muzulmán), az ott élő népek saját államokat akartak.

A sikertelen és véresen levert bulgár felkelés után az oroszok indítottak háborút, s győzelmeket arattak. Az 1877/78. évi orosz-török háborút lezáró San Stefánói béke szerint a győztes oroszok Törökországot szinte teljesen kiszorították volna Balkánról, s az általuk létrehozott „nagy Bulgária” a balkáni cári diplomácia biztos támasza lett volna. Az orosz előretörést sem Anglia, sem a Monarchia nem tűrhette, ezért a nagyhatalmak Oroszországot Berlinben tárgyalóasztalhoz ültették (berlini kongresszus 1878). Megállapodtak abban, többek között: hogy nem jöhet létre „nagy Bulgária”; megakadályozták, hogy Oroszország megszerezze a Boszporusz vidékét, a Monarchia megszállta (OKKUPÁLTA) Bosznia-Hercegovinát.

A „kettős szövetség” (1879)

Az egyébként is ingatag három császár szövetsége a berlini kongresszus után végképp formálissá vált. 1879-ben létrejött Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között a kettős szövetség. A megállapodás szerint Oroszország támadása esetén katonailag támogatják egymást, egy német-francia háború esetére pedig a Monarchia semlegességet ígért.

A „Hármas szövetség” (1882)

Olaszországot franciaellenessége hajtotta Németország felé. Ugyanakkor komoly érdekellentétei voltak a Monarchiával Dél-Tirol és a dalmát városok miatt. Olaszország „bizonytalan” szövetséges volt, a szerződés ugyanis kimondta, hogy ha Angliával hadiállapotba kerülnének Olaszország semleges, marad.  Túl közel volt Málta szigete. 1883-ban Románia is csatlakozott a hármas szövetséghez. Gond: Erdély.

Német-orosz viszontbiztosítási szerződés (1887) (Tankönyvben nincs)

A szerződés értelmében: Németország semlegességet ígért arra az esetre, ha Oroszországot megtámadná a Monarchia; Oroszország viszont semlegességet ígért egy esetleges német-francia háború esetében.

A szerződés Franciaország elszigeteltségét teljessé tette. A bismarcki „Európa politika” -a nagyhatalmak gyarmati versengése miatt- sokáig sikeres volt. Németország Franciaországnak nem adott alkalmat a revansra. Az események azonban nem álltak meg ezen a ponton.

 Németország az 1890-es évektől új, agresszívebb politikába kezdett. Az „Európa politikát” „Világpolitika” váltotta fel. Az 1888-ban trónra lépő II. Vilmos császár menesztette Bismarckot (1890), megkezdődött az agresszív külpolitika időszaka. Németország „helyet követelt magának a Nap alatt”.

Az egyenlőtlen fejlődés

Míg Anglia hosszú évek alatt tökéletesítette a találmányokat, addig az USA és Németország, majd Japán adoptálta a legfejlettebb technikát és alkalmazta a modern tudomány eredményeit, így előnyre tett szert. Ez az egyenlőtlen fejlődés fogalma.

Mindez megnövelte Németország súlyát. Németország a világ második /első az USA/, Európában vezető ipari nagyhatalma lett. Németország ráadásul megkapta Elzász-Lotaringia nagy vasérctelepeit és az óriási hadisarcot. A német monopóliumok és a nagybirtokok vezetői, illetve a mögöttük álló tömegek érdekeinek nagyon is megfelelt a világ újrafelosztásának a gondolata vagy a németek totális európai hegemóniája. Az 1890-es évektől Németország politikáját már nem a szövetségi rendszerek létrehozása, hanem a folyamatos agresszió jellemezte. Egy leendő háború képét vázolta fel, hogy

-          Németország hadikiadásai megháromszorozódtak;

-          Megindult a Tirpitz admirálisnevéhez fűződő flottaépítési program.

A gyarmatbirodalmát folyamatosan növelő és az európai egyensúlyra kényesen ügyelő Angliát fokozatosan politikai irányváltoztatásra kényszerítették a német törekvések.

Az orosz-francia szövetség (1893)

1890-ben Németország nem újította meg a német-orosz viszontbiztosítási szerződést. Az orosz diplomáciának ez intő jel volt arra, hogy elfelejtse a krími háborút, a franciák felé közeledjen. Gyarmati ellentéteik nem voltak, csak a politikai berendezkedés eltérő jellege okozott gondot, de végül sor került a katonai szövetség megkötésére.

Az antant létrejötte (1904)

Anglia és Franciaország akkor tették félre gyarmati vitáikat, amikor egy új, közös vetélytárs, Németország is terjeszkedni próbált Afrikában. Anglia és Franciaország rendezte gyarmati ellentéteit és megkötötte az entente cordiale-t (antant kordiál, szívélyes megegyezés) elnevezésű szerződést. A szerződésben Anglia lemondott Marokkóról Franciaország javára, Franciaország pedig lemondott Egyiptomról az angolok javára. Franciaország elszigetelésére irányuló német politika megbukott.

Az angol-orosz szövetség (1907)

1907-ben Anglia is katonai szövetséget kötött Oroszországgal. E két ország között is gyarmati konfliktusokat kellett rendezni: Afganisztánban és Perzsiában.

E szerződéssel megszületett a hármas antant és bezárult a kör Németország és szövetségesei, Ausztria-Magyarország s a bizonytalankodó Olaszország körül.

Japán

1854-ben kénytelen megnyitni kikötőit – így a piacát - az USA nyomására.
1868 – Meidzsi-reform. A császár visszaveszi a hatalmát a sóguntól és modernizációba kezd. Átveszi a nyugati, európai vívmányokat, mind a technikait, mind a politikait.
Kevés a nyersanyaga, ezért terjeszkedik megreformált hadseregével: Korea, Tajvan. Majd Oroszországot legyőzve (1904-5; Mukden, Csuzima) Mandzsúriát.