A KIEGYEZÉS

A kiegyezési tárgyalások

Feladat: Ausztria nagyhatalmi helyzete és a magyar önállóság biztosítása

·       Országgyűlés

·       (Felirati Párt) Deák-párt + konzervatívok: többség

·       Határozati Párt két irányzatra oszlott

• Mérsékeltek (balközép)

• Radikálisok (szélsőbal)

·       Konzervatívok javaslata: közös ügyek →

·       Alkotmányos felügyeletét: delegációkra bízták

·       A kiegyezés tárgyalásai a königgrätzi csata hatására felgyorsultak, Ferdinand Beust báró 1866 végi külügyminiszteri kinevezése volt fontos momentum, mert ő győzte meg a kabinetet arról, hogy kiegyezés nélkül már nem lehet tovább húzni az Osztrák Birodalom fenntartását.

• magyar részről nem követeltek a vereség után sem többet

·       Ismét visszaállították: megyei önkormányzatokat

·       Hatályba léptették: 48-as törvényeket, kis módosításokkal

·       Andrássy Gyula: miniszterelnök lett 1867. február (3. felelős magyar kormány)

·       A kiegyezés törvényt elfogadta az országgyűlés (1867/XII. tc.).

·       Ferenc József: magyar király lett 1867. június 8.

A dualizmus állami és gazdasági rendszere

·       Osztrák-Magyar Monarchia: kétközpontú alkotmányos monarchia/ dualista állam

·       Közös uralkodó

·       Közös ügyek: hadügy, külügy, ezek fedezésére szolgáló pénzügyek

·       Közös ügyeket: közös minisztériumok intézték →

·       Alkotmányos felügyeletükre: egy-egy 60 fős delegációt küldtek

·       A közös ügyekben jelentős maradt az uralkodó befolyása

·       A hadsereg vezetése a kezében maradt. A hadsereg parancsnoka a mindenkori uralkodó

·       Közös hadsereg (eddig: K-K: Császári-Királyi, mostantól: K.u.K. Császári és Királyi). Vezényleti nyelv: német.

·       Az újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.

·       Ferenc József előszentesítési jogot kap, vagyis a magyar kormányok törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a Parlamentnek benyújtani

·       Magyarország teljes önállósággal rendelkezett (közös ügyeket leszámítva)

·       Felelős kormány

·       A miniszterelnököt a király nevezi ki

·       Cenzusos választójog

·       Magyarország, Erdély egyesítése

·       Ausztria és Magyarország külön parlamenttel és kormánnyal irányítja saját magát.

·       Magyarország saját maga hozza törtvényeit, belpolitikáját, rendőrségét.

·       Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.

·       Kisebbségi kérdések belpolitikának számítanak.

Gazdasági kiegyezés”

·       Gazdasági megállapodás: 10 évente újratárgyalták

·       Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.).

·       Közös vámhatár

·       Közös valuta (korona).

·       Közös súly- és mértékrendszert vezetnek be.

·       Szabad tőke –és munkaerő-áramlás

·       Anyagilag milyen arányban fedezzék a közös ügyeket

• Ausztria részesedése 70%  -  • Magyarországé 30%

·      A kvótával Magyarország részt vállalt az osztrák államadósságból is.

A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.

A horvátokkal is megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.).

A kiegyezés nem biztosította teljesen Magyarország függetlenségét Ausztriától, de reális kompromisszumot jelentett.

Mérlege

Pozitív §  közlekedés fejlesztése pl. vasút hálózat kiépítése ·       Mo-ra is van pénz ·       Hitélet fejlődik (kat és egyéb keresztény) ·       Ipar, gyárak, üzemek, közoktatás fejlődik ·       Magyar gazdaság nagyütemben fejlődik ·       Hadsereg és védelem fejlesztése ·       az adott helyzetben mindent elért, ami csak lehetséges volt ·      lehetővé tette Magyarország önállóságát és gazdasági fejlődését

Negatív ·  magyar nemzetiségűek alig haladják meg az 50%-ot ·  Nemzetiségekről nem esik szó ·  Háború esetén az osztrák érdekek az elsők ·  Kisebbség politika gyenge ·  Megmerevíti Mo. társadalmi és politikai berendezkedését a kiegyezés Leggyengébb nagyhatalom lesz Mo. a Monarchiával a Monarchia külpolitikailag is tehetetlen volt: nem tudott új területeket szerezni, hiszen akkor a magyarok és az osztrákok kisebbségbe kerültek volna

Álláspontok:

a) a „kossuthista álláspont"

1867 májusában írta Kossuth „Kassandra levelét". Ebben felrótta, hogy Deákék a jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeladás terére jutottak. Véleménye szerint Deákék a '48-as törvényekhez képest komoly visszalépéseket tettek, holott azoknak kiinduló pontoknak kellett volna lenniük

Kossuth: "a kiegyezés egy pusztulásra ítélt birodalmat konzervál"

Ez igaz is volt, ugyanis a Monarchia rendszerét nem lehetett megreformálni, mert a legkisebb változás is felborította volna a kényes egyensúlyt a nemzetiségek és a társadalmi rétegek között

Kossuth 1862-ben készíti el tervét a dunai konföderációról.

·      alapgondolata, hogy a Duna mentén élő kisebb népeknek (magyarok, horvátok, szerbek, románok) össze kell fogniuk, különben örökös elnyomás lesz a sorsuk a mellettük élő nagyobb népektől (pl. németek, oroszok)

·      a dunai konföderáció egy közös államban tömörítette volna a kis népeket, ahol mindegyik egyenlő jogokat élvezett volna

·      mivel azonban ez a magyarok vezető szerepének megszűnését jelentette volna, a magyar vezetőréteg elutasítja Kossuth tervezetét – amúgy a nemzetiségek szintén.

b) Deák Ferenc szerint:

1. Az adott helyzetben reális kompromisszum született.

2. Az osztrákok a königgratzi vereség után sem gyengültek meg annyira, hogy ennél is előnyösebb feltételeket lehetett volna kicsikarni, ha mégis, akkor az nem szólhatott volna hosszú távra.

3. Nem volt és a közeljövőben nem is lesz külföldi támogatottsága a magyar függetlenségnek.

c) A kiegyezést a határon túli történészek is elutasították, mondván hogy az osztrák és a magyar uralkodó elit bűnös szövetsége a nemzetiségiekkel szemben. 1868-ban Eötvös kidolgozásában elkészült egy európai szintű, rendkívül liberális nemzetiségi törvény, mely széles jogokat biztosított számukra – csak nem lett betartva.

d) Az osztrák történészek viszont pozitívan értékelték a kiegyezést. Úgy látták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kedvező esélyt biztosított a felzárkózásra, s így Közép-Európa megközelíthette a nagyhatalmakat.

d) A magyar gazdasági történészek (XX. sz. 2. fele) is ezzel értettek egyet. Szerintük Magyarországon a XIX. század végén megindulhatott a modernizáció, mely nagyban köszönhető a kiegyezésnek. A kiegyezés az 1870-es években elvezetett a „Boldog Békeidőkhöz".

e) A mai értékelés szerint a kiegyezés szükséges és reális kompromisszum volt, de a rendszernek komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.

Ugyanakkor: A rendszer merevsége miatt a Monarchia, amely 1867-ben korszerű volt, a századfordulóra elavult és válságba jutott, majd az első világháború nyomán, 1918-ban összeomlott.

A kiegyezési rendszer jellemzői

I. A kiegyezési rendszer részben merevnek bizonyult, mert:

·      a magyar politikai élet a szerint tagolódott, hogy fogadta el a kiegyezést (ez volt a hatalmon lévő Deák-párt), és ki utasította el (ezek voltak az ellenzéki pártok)

·      A legkisebb változtatás is a rendszer összeomlását eredményezhette volna, ezért Magyarországon mindig biztosítani kellett a kiegyezéspárti politika túlsúlyát, azaz a kormánypárt győzelmét (pl. nyílt szavazással, választójog vagyoni cenzushoz kötésével).

II. a kiegyezési rendszer részben rugalmasnak bizonyult azáltal, hogy:

·      az uralkodónak elég tág szerepe volt: törvényeket kezdeményezhetett, előszentesítési joga volt, ha kellett kisebbségi kormányt nevezhetett ki (ha „véletlenül" az ellenzék győzött a választásokon, pl. 1905-ben).

·      gazdasági, hadügyi, külpolitikai téren lehetőség nyílt a vitákra, amelyek levezethették a feszültségeket.