A kétpólusú világ: a keleti és a nyugati blokk kialakulása, főbb politikai, gazdasági, társadalmi jellemzői, a hidegháborús szembenállás jellemzői.

A 2. világháború után kezdetben még működött a szövetségesek együttműködése. 1945-ben létrehozták az ENSZ-t, felállították a Nemzetközi Katonai Törvényszéket, amely Nürnbergben bíróság elé állította az elfogott náci vezetőket. 1947-re tető alá hozta a békeszerződéseket Párizsban a vesztes országokkal. Igaz, a nézeteltérések miatt Németországgal és Japánnal már nem.

1.     A nemzetközi erőviszonyok megváltozása

A háborúban a győztes Franciaország és Anglia egyaránt meggyengült, gazdaságuk romokban volt. A szintén nagy veszteségeket szenvedő vesztes Németországot és Japánt megszállták. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az USA és Szovjetunió jelentőségét tekintve messze kiemelkedik a világpolitika többi résztvevője közül – ők a két szuperhatalom. Az USA gazdasági erejét megtartotta, sőt növelte, hadserege a legkorszerűbb. A SZU erkölcsi győztesként került ki a háborúból, területét és befolyási övezetét egyaránt növelte. Szárazföldi haderője neki a legnagyobb.
A háborút követő közel fél évszázadban a két szuperhatalom és az általuk vezetett szövetségi rendszerek viszonya határozta meg a nemzetközi politikát, sőt gyakran egyes országok belső politikai viszonyait is. Ezt a helyzetet nevezzük kétpólusú (bipoláris) világnak.
Mind a két nagyhatalom kiépítette a saját érdekszféráját a háború után, amelyek aztán gazdasági, politikai, ideológiai és hatalmi okokból szemben álltak egymással. Mindkét tábor a saját életformáját, értékrendjét tekintette magasabb rendűnek, míg a másikat olyannak, amelynek el kell tűnnie. A két szuperhatalom több évtizedes szembenállása azonban nem vezetett közvetlen katonai összecsapáshoz – ezt az állapotot nevezzük hidegháborúnak.

2.     A nyílt szembenállás kialakulása

A) SZEB-ek működése
A háború során a legyőzött országok nem nyerték vissza függetlenségüket, irányításukat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (Németországban Tanács) végezte. A SZEB elnökének, akit a megszálló ország nevezett ki, szinte teljhatalma volt. Mindkét nagyhatalom a saját területén a saját politikai nézetüket elfogadó erőket támogatta. A SZU a kommunistákat, őket az általa meg nem szállt területeken is. Ebből számos helyi konfliktus keletkezett (Görögország, Irán – TK.11.-112., Olaszország), amelyek a szakítás felé mutattak.

B) Vasfüggöny
A szakítás első látványos jele Churchill – már nem miniszterelnök – fultoni beszéde 1946 márciusában, ahol elhívta a világ figyelmét arra, hogy a szovjetek zsarnoki uralmat építenek ki Európa keleti felében, s hogy a kontinenst „vasfüggöny” osztja ketté. Sztálin reagálása gyors volt, háborús uszítónak nevezte Churchillt.

C) Truman-elv (doktrína)
Az USA-t aggasztotta, hogy a SZU a kelet-európai országok szovjetizálása mellett a nyugat-európai országokban is növeli a befolyását a kommunista pártokon keresztül, aki pl. Franciaországban, Olaszországban a kormányba is bekerültek. 1947 elején Truman megfogalmazta a feltartóztatás politikáját, nem tűrnek el további szovjet térnyerést, növelik a katonai jelenlétet, támogatják a polgári erőket a demokrácia megvédése érdekében.

 D) A Marshall-terv (1947 – 1951/59)

George Marshall amerikai külügyminiszter dolgozta ki, az európai országoknak ajánlottak és nyújtottak támogatásokat.

Céljai:

 a nyomor és a szegénység felszámolása, mert az a szélsőségeket erősíti.

A piac kibővítése és megtartása az USA gazdaságának.

Az európai demokráciák stabilizálása, gazdaságuk működőképessé tétele.

Az USA gazdasági, politikai hatalmának erősítése.

Feltételei: az európai országok  növeljék az együttműködésüket és nyissák meg egymás előtt piacaikat.

Az összeg 90%-a segély volt, 10%-a kölcsön. A program segítette Nyugat-Európa gazdasági talpra állását, javította az életkörülményeket, miközben az USA is jól járt. A SZU elhatárolta magát a tervtől, és nem engedte ezt az általa ellenőrzött országokban sem. Sztálin nemcsak politikailag, gazdaságilag is elszigetelte a szocialista tábort. 1949-ben létrehozza a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), a szocialista államok gazdasági együttműködésére.

E) A német kérdés
Az országot, miképp Ausztriát, s magát Berlint, a 4 nagyhatalom megszállási övezetekre osztotta. Mivel az ország jelentős gazdasági lehetőséggel rendelkezett, egyik fél sem akarta feladni pozícióit. Ezért aztán két német állam fog létrejönni. A szovjetek zónájukban gyorsan nekiláttak a politikai-társadalmi és gazdasági viszonyok átalakításának – földosztás, államosítás. A nyugatiak egy demokratikus német államot képzeltek el 1946-ben egyesült a brit és amerikai zóna, majd 48-ban a francia is (Bizónia, majd Trizónia). 1948-ban a nyugati zónában valutareformot vezettek be. Ez ellen a SZU tiltakozott, és Nyugat-Berlint blokád alá vonta. A blokádot a nyugatiak légijáratokkal hidalták át. A blokád felgyorsította a két német állam létrejöttét. 1949 májusában megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) nyugaton, míg keleten októberben a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).  A német állam kettészakadása látványos jele volt a két világrend elválásának. A hidegháború szimbóluma pedig az 1961-ben felépített berlini fal lett.

F) A katonai tömbök létrejötte
A SZU elleni feltartóztatási politika része a katonai erő felmutatása is. A szovjet szárazföldi haderő ellensúlyozására 1949. április 4-én létrehozták a NATO-t (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) – 12 állam részvételével. Alapokmánya szerint védelmi jellegű, célja a demokratikus rend védelme, a SZU terjeszkedésének megakadályozása.
A keleti tömb saját katonai szervezete a Varsói szerződés az NSZK Nato-ba belépése és az osztrák államszerződés megkötése után jön létre.