Videóajánló a végén!
A POLGÁRI FORRADALOM (1917)
·
1917.
március (régi orosz naptár
szerint február) Pétervárott forradalom tört ki, amelyhez egyre többen csatlakoztak.
II. Miklós cár lemondott és Lvov herceg vezetésével Ideiglenes Kormány alakult
·
Ideiglenes
Kormány több kérdést nem tudott megoldani:
·
• nem
lépett ki a háborúból; a szabadságjogok biztosításán túl nem demokratizálták a
politikai szférát; • nem elégítették ki a földre vágyó tömegek óhaját (nem volt
földosztás); • nem sikerült megszilárdítani a hatalmat: a polgári jellegű
Ideiglenes Kormány mellett volt a másik hatalmi centrum, a tanácsok;
·
a forradalom
erejét a munkásokból és katonákból álló helyi tanácsok (oroszul szovjetek) alkották. Az ő kezükben volt
a helyi hatalom (pl. fegyveres erők, helyi közigazgatás)
·
a szovjetek
irányításában a szocialista pártoknak volt döntő szerepe. Az orosz szocialistákon
belül két csoport volt:
o a mérsékeltebb mensevikek (= szociáldemokraták); és a szélsőségesebb bolsevikok (= kommunisták). Ekkor már külön pártot
alkottak, de fontosabb vezetőik, pl. Lenin külföldön, száműzetésben éltek
·
a szovjetek
kezdetben támogatták az Ideiglenes Kormányt, de 1917 áprilisában svájci száműzetéséből
hazatért Lenin, aki meghirdeti,
hogy az Ideiglenes Kormányt meg kell dönteni, és a polgári forradalmat tovább kell
fejleszteni szocialista forradalommá (áprilisi tézisek: permanens forradalom).
·
1917 nyarára
a bolsevikok egyre nagyobb befolyást szereznek a szovjetekben, és tüntetéseket szerveznek.
Erősíti őket a Kerenszkij-offenzíva nyári összeomlása, amely után általános
politikai válság alakult ki, amelyben propagandával (béke, földosztás),
tüntetések szervezésével a bolsevikok is tevőleges szerepet játszottak.
·
A kormány
(új vezetője, a volt hadügyminiszter, Alekszandr Kerenszkij) erre betiltja a bolsevik
pártot, vezetőit letartóztatja.
·
Az új
Kerenszkij-kormányt megpróbálta megdönteni egy puccsal Kornyilov tábornok.
Ennek megakadályozásában jelentős szerepet játszottak a bolsevikok, akik ekkor
fegyverhez jutottak, bebörtönzött vezetőiket pedig kiengedték. A bolsevikok
lassan az összes szovjetben átveszik a vezetést, saját hadsereget is
kiépítenek, a Vörös Gárdát.
·
- A
Pétervári Szovjet élére, amiben a bolsevikok már többségben voltak, Trockij
került.
A BOLSEVIK HATALOMÁTVÉTEL (1917-18)
·
1917.
november 6-án (okt. 24.) a Vörös Gárda és a forradalmárok
megszállják Pétervár stratégiailag fontos pontjait (utak, hidak, gyárak). Az I.
K. nem tanúsít ellenállást, Kerenszkijék elmenekülnek. /Egyedül a kormány székhelyén, a Téli Palotánál
folyik némi harc a bolsevikok és a kormánycsapatok között./
Puccs volt vagy forradalom? Érvek:
-
forradalom: Nagy
hatású, Oroszország, sőt a világ életét is megváltoztató esemény történt.
-
puccs: A
hatalomátvétel módja puccszerű volt, egy kisebbség erőszakos akciója, amely
nélkülözte a forradalmak szükségszerű velejáróját, a népfelkelést.
·
november
7-én (okt. 25.)
összeül a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, ahol már a bolsevikok vannak
többségben. A kongresszus Lenin javaslatára átveszi a hatalmat és kikiáltja a proletárdiktatúrát. Az új kormányt Lenin
vezeti, tagjai a népbiztosok (=miniszterek). Határozatokat hoznak:
o a békéről:
javasolják minden hadban álló országnak, hogy kössenek fegyverszünetet és kezdjenek
tárgyalásokat,
o a földről:
meg kell szüntetni a föld magántulajdonát; a földbirtokosokat és az egyházakat meg
kell fosztani földjeiktől, ezeket parasztok között kell szétosztani (közösen műveljék
meg),
o a nemzetek
önrendelkezéséről: minden népnek joga van eldönteni, milyen államban akar élni.
o a hatalomról:
minden hatalom a szovjeteké!
·
a bolsevikok
ezután megszervezik saját hadseregüket, a Vörös Hadsereget, és tárgyalásokat kezdenek
a németekkel a békéről. Végül 1918.
márciusában aláírják a súlyos breszt-litovszki békét, melynek alapján Oroszország hatalmas
területekről (kb. 800 ezer km2) mond le nyugaton. Ezzel Oroszország kilépett
a háborúból.
Miért tudtak hatalomra
jutni a bolsevikok?
• Az Ideiglenes-kormány
(Kerenszkij) nem rendelkezett komoly haderővel Pétervárott. • A bolsevikokat egy
intelligens, karizmatikus, intuitív vezér irányította (Lenin). • A politikai
káoszban egyedül a bolsevikoknak volt világos, népszerű, jelszavakban (béke,
föld) is megfogalmazható programjuk.
• A bolsevikok jól
konspiráltak, szervezkedtek (megtanulták az illegalitásban). • A bolsevikok
szervezettek, fegyelmezettek voltak, elhivatottság-tudatuk volt („vezetni a
népet a kommunizmusig").
A bizonytalan
(bel)politikai helyzetet Lenin vezetésével a bolsevikok tudatosan fordították
saját befolyásuk (szerepük) növelésére. Az Ideiglenes Kormány nem oldotta meg a
nép két alapvető követelését a békekötést és a földosztást, a bolsevikok
programjukban és jövőképükben (kommunizmus) mindezek megoldására is ígéretet
tettek. A bolsevikok szerepe az erőteljes propaganda mellett is csak a
nagyvárosokban és/vagy a nagyvárosi szovjetekben nőtt meg, csakhogy miután a
kormány nem rendelkezett megfelelő katonai erővel, ez elegendőnek bizonyult a
hatalomátvételre.
A
POLGÁRHÁBORÚ (1918-22)
· a bolsevikok (vörösök) uralmával sokan elégedetlenek:
o a parasztok, amiért nem kapták tulajdonukba
a földeket,
o a régi hatalmi elit, akik most kiszorultak a
hatalomból, sőt tulajdonuktól is megfosztották őket
o az antant hatalmai, számukra a munkások állama
eleve gyanús volt, ráadásul neheztelt, amiért Oroszország kilépett a háborúból
· megszerveződik egy ellentábor, a fehérek, és megkezdődik a négy évig tartó
orosz polgárháború. Ezt csak súlyosbítják az antant országok katonai beavatkozásai
(intervenciói) a vörösök ellen.
· a fehérek az ország peremvidékein harcolnak.
Nem egységesek, különböző tábornokok (Vrangel, Kolcsak, Gyenyikin) vezette seregekből
állnak. Ezzel szemben a vörösök egységesek és jól szervezettek; a Vörös Hadsereg Trockij vezetésével mindenütt visszaszorítja a fehéreket.
· a polgárháborúban mindkét fél gyakran élt a terror, a lakosság megfélemlítésének
eszközével
· 1922-re a polgárháborúnak vége. Ugyanebben az évben kikiáltják a Szovjet
Szocialista Köztársaságok Szövetségét, röviden a Szovjetuniót. Azért nevezték így, mert
a SZU elvben több, önálló szocialista köztársaságok szövetsége volt (pl. Orosz,
Ukrán, Örmény), amelyek akár ki is léphettek volna a szövetségből. A valóságban
kezdettől fogva orosz dominancia érvényesült, és az oroszok nem engedték kilépni
a kisebb köztársaságokat.
ÁTMENETI IDŐSZAK
(1922-29) Gazdaság:
A kommunisták
számára a legfőbb ellenség a kapitalizmus, hiszen ez okozza az emberek közötti különbségeket.
A polgárháború alatt bevezették az ún. hadikommunizmust, ez a magántulajdon
teljes megszüntetését jelentette (pl. a parasztok minden felesleget beszolgáltattak
az államnak), emiatt a szovjet gazdaság összeomlott (éhínségek)
1921-től: NEP
(új gazdaságpolitika) keretében részben visszaállították a magántulajdont és a piacot,
a gazdaság fejlődésnek indult
A '20-as évek
a korábbi és a későbbi időkhöz képest szabadabb volt (magasabb életszínvonal, viszonylagos
szólásszabadság, színes művészeti élet)
Lenin 1924-ben
meghal, tetemét bebalzsamozzák és mauzóleumban kiállítják a moszkvai Vörös Téren,
a Kreml mellett (személyi kultusz!), az utódlás egyelőre nem dőlt el
A SZTÁLINI DIKTATÚRA (1929-től) /
Joszip Visszarionovics Dzsugasvili – Koba, Sztálin/
Lenin halálakor két esélyes volt az utódlásra, bár Lenin egyiküket sem
tartotta alkalmasnak, sőt Sztálintól óvott:
• Trockij:
hadügyi, majd külügyi népbiztos, népszerű, kiváló szónok;
• Sztálin:
nemzetiségügyi népbiztos, 1922-től a párt főtitkára, adminisztratív vezetője,
pártapparátus irányítója.
·
1929-re Sztálin
félreállítja vetélytársait és a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) főtitkáraként 1953-as
haláláig a Szovjetunió teljhatalmú ura lesz. Sztálin uralma idején épül ki a totális
diktatúra
- Véleményük két fontos dologban
is különbözött:
- Trockij az 1921-től megkezdett új
gazdaságpolitika, a NEP módosítását, a mezőgazdaság és a parasztság
erőteljesebb állami kontrollját akarta, míg Sztálin, Buharinnal karöltve a NEP
fenntartását hirdette.
- Sztálin, elfogadta Lenin tételét,
miszerint a világforradalom a közeljövőben nem várható, ezért meg kell kezdeni
a szocializmus egy országban való felépítését. Vele szemben Trockij továbbra is
bízott a világforradalom bekövetkeztében, mert szerinte ellenséges
környezetben, egy országban nem lehet felépíteni a szocializmust.
- Sztálin titkos szövetségre lépett
Kamenyewel és Zinovjevvel („trojka"), és sikerült elszigetelnie Trockijt,
majd 1927-28-ban felszámolta a „trojkát" is. Ezután Sztálin gyakorlatilag
egyedül irányította a Szovjetuniót
Politikai rendszer
·
személyi kultusz: Sztálin tévedhetetlen,
nem szabad kritizálni, mindenhez ért; képmásai elborítják a lakásokat, hivatalokat;
megjelenésekor, sőt neve kimondásakor tapsolni és éljenezni kell. Képek,
versek, szobrok stb. Sztálinról (a cár atyuska képe vörösben) Az állami
propaganda alakította ki.
o
terror: a rendszer ellenségeit
üldözik. A politikai ellenfelek felderítését és elfogását a hírhedt politikai rendőrség,
az NKVD végzi (elődje a CSEKA, utóda a KGB). Mindenhol besúgók vannak, akik
jelentik, ha bárki bírálja a rendszert vagy megszegi a szabályokat. / Az NKVD
vezetői: Jagoda (1934-36), Jezsov (1936-38), Berija (1938-tól)/
o
mivel Sztálin
mindenhol ellenséget gyanított, a "tisztogatás" kiterjedt a hadseregre,
a pártvezetőkre, sőt Sztálin közvetlen környezetére is. 1934 – Kirov – túl
népszerű Leningrádban; 1940 - Trockij /Pl. Trockijt is árulással vádolják, emiatt
Mexikóba menekül, de Sztálin ott is elérte: ügynöke 1940-ben egy jégcsákánnyal megölte
Trockijt./
o
a gyanúsítottakat
gyakran megkínozták, hogy "beismerő vallomást" csikarjanak ki belőlük
olyan bűnökért, amiket el sem követtek. A gyanúsítottakat koncepciós (előre
eltervezett) perekben, koholt vádak alapján ítélik el, (Visinszkij
főügyész irányításával)az ítélet ált. halál vagy kényszermunka.
·
• 1936.
aug.: az első nagy moszkvai per: Zinovjev, Kamenyev kivégzése, 1937. eleje: a második nagy moszkvai
per; 1937. jún.: Tuhacsevszkij pere (a
hadsereg „lefejezése"), 1938.
márc.: a harmadik nagy moszkvai per: Buharin, Rikov, Jagoda kivégzése; 1940: Jezsov kivégzése
o
a SZU-t behálózták
a kényszermunkatáborok (GULAG), főleg Szibériában voltak. Itt tkp. rabszolgaként
dolgoztatták a foglyokat (út-, vasútépítés, bányászat), akik nagy része nem is élte
túl a nyomorúságos körülményeket.
·
• cél
elvileg az átnevelés, de gyakorlatilag (kényszer)munka: (favágás, csatorna- és
vasútépítés, bányászat)
·
• embertelen
körülmények, magas elhalálozási arány
Totális állam: Már Lenin elfogadtatta, hogy a
munkásosztály vezető ereje a bolsevik párt – a SzU így pártállam lett. A pártállam az élet minden területét irányította és
ellenőrizte, hatalma mindenhová elért. A törvények a párt határozatai voltak,
nem a parlamentben születtek. Sztálin továbblépett: nemcsak a párt volt maga a
törvény, hanem maga a vezér is. Sztálin kormányoz, irányít, véleményt mond: a
pártbürokrácia pedig mindent túlteljesít. Mindent neki köszöntek meg:
félelemből, önvédelemből.
·
manipuláció: a diktatúra
megtéveszti az embereket, eltitkolja a borzalmakat, elhiteti velük, hogy valójában
jól élnek és boldogok (propaganda). Ezt sugallták az újságok, a filmek stb. A politikai
ellenfeleket nem csak megsemmisítették, hanem az emlékezetből is ki akarták törölni
őket (történelemhamisítás).
Sztálin
kórosan félt, és árulókat szimatolt mindenütt. A politikáját leginkább a
parasztok, műszaki vezetők és a hadsereg vezetői szenvedték meg. Ez utóbbinak a
’lefejezése’ megkönnyítette a német sikereket a 2. VH-ban.
Gazdaságpolitika
1928-29-ben
következett be a fordulat. Sztálin minden kapitalista maradványt fel akart számolni,
míg egyik ellenfele, Buharin szerint ezzel még várni kell, amíg meg nem
erősödik a gazdaság. A sztálini elképzelés győzött, egyeduralma ezután
szilárdult meg.
•
Felszámolták a NEP-et, megkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását:
· kollektivizálás:
o a mezőgazdaságban
a parasztoktól elvett földeken állami gazdaságokat (szovhoz), és termelőszövetkezeteket ( kolhoz)
hoztak létre
o
azok a módosabb
parasztok, akik tiltakoztak földjeik elvétele ellen, ellenségnek számítottak (kulákoknak
nevezték őket)
o
- előkészítés
nélkül, a terror légkörében indult el a szövetkezetesítés; - az ellenálló
parasztokat kitelepítették;
o
a kollektivizálás
eredménye: éhínségek (a legsúlyosabb Ukrajnában 1932-33: több millió halott),
parasztlázadások – leverik őket.
o
- a súlyos következmények
(termelés visszaesése) miatt egy időre felfüggesztették, de 1931-től újult
erővel, szinte teljesen végrehajtották.
·
tervgazdálkodás: (1., majd
2. ötéves terv) erőltetett
iparosítás más ágazatok
(pl. mezőgazdaság, infrastruktúra) rovására
o
az iparban csak
állami vállalatok működhetnek, központi terveknek megfelelően. Ezek a tervek néhány
évre előre megszabják, mekkora növekedést kell elérni egy adott ágazatban
o
kétségtelen,
hogy ez a szovjet ipar látványos fellendüléséhez vezetett: gyárak, nehézipari központok
jöttek létre, azonban az eredményesség rovására (az áruk minősége gyakran pocsék).
A gyárakban minden munkás feljegyezte, mennyit termelt egy adott napon, aki nem
teljesítette a tervet, az "szabotőrnek", aki teljesítette vagy túlteljesítette,
"élmunkásnak" (sztahanovista) számított.
o
Állami
gazdaságirányítás: központi akarat, terv, nincs piac: az eredmények elmaradását
erőszakosan torolták meg: sok minden csak papíron teljesül, vagy rosszabb
minőségben.
o
- A cél a
Nyugathoz való minél gyorsabb felzárkózás, az önvédelemhez szükséges anyagi
eszközök megteremtése volt - hadseregfejlesztés.
o
- A terv
egyoldalúan a nehézipar erőltetett fejlesztésére koncentrált, és a munkaerő
kizsákmányolására épült. A mezőgazdaság nincs fejlesztve, kollektivizálás és a
termelés visszaesése, erőszakos begyűjtés és a tudatos megleckéztetetés miatt
milliók halnak éhen, főleg Ukrajnában.
o
A
századfordulós orosz gazdaság ugrásszerű fejlődésnek indult, megvalósul a
modernizáció, ennek óriási árát az állampolgárok fizették meg, nélkülözéssel,
éhhalállal, alacsony életszínvonallal.
o
A fejlődés két fontos forrása hiányzott: külföldi
tőke beáramlása, piac ösztönző hatásai. A gazdasági szerkezet torz.
Társadalmi változások
- brutális módon, de a szovjetek tényleg
megszüntetik a társadalmi különbségeket (pl. nők teljes egyenjogúsága)
- mégis van egy kiváltságos réteg:
az SZKP vezetői (megyei, városi párttitkárok stb.): ők állami kocsit, lakást,
üdülési lehetőséget stb. kapnak - de ezt az állam bármikor visszaveheti tőlük
A
modernizáció megvalósult, de óriási áldozatok árán. Az eredményekkel tudatos
propagandát folytattak, minden kudarcért az ellenség, az árulók a felelősek –
állandóan létezett valamilyen ellenségkép: kulák – a gazdagparaszt, a
forradalmat eláruló kommunista vezetők (revizionisták) stb.
Nem
egy nyugati értelmiségit sikerült megtéveszteniük, hisz megtervezett utakon
lehetett csak részt venni, szabadon senki sem kószálhatott.
