A világválság jelenségei, gazdasági és társadalmi következményei
Előzmények
A) A nemzetközi pénzügyi élet törékenysége
A háború utáni rendszer: Az USA
hiteleket nyújt Németországnak (Dawes-terv, Young-terv) és az amerikai
befektetők is tőkét hoznak Európába - Németország talpraáll, fizetni tudja a
jóvátételt Angliának és Franciaországnak -> Anglia és Franciaország
visszafizeti háborús tartozásait az USA-nak. Az USA a világkereskedelem központjává és a világ hitelezőjévé válik.
B) Fellendülés, hátulütőkkel
A '20-as években a gazdasági
konszolidáció hatására fellendült a világgazdaság. Éppen az volt a gond, hogy
"túl jól működött a gazdaság": túl sokat termeltek (túltermelés főleg
nyersanyagokból és élelmiszerből), ill. a részvények árait mesterségesen
magasan tartották (spekuláció).
A gazdasági fellendülés
ösztönözte a befektetéseket, de a piac nem bővült ezzel arányosan. A
világkereskedelem piacai szűkülnek, Oroszország kiesik à a világker. fejlődési
üteme visszaesik Az 1920-as évek fellendülése együtt járt az erősödő
értékesítési problémákkal, az értékpapírok ára jobban nőtt, mint a termelés
(tehát nem mindig volt mögöttük valós érték)
A válság
A New York-i tőzsdén - a több éves szárnyalás után - 1929.
okt. 24-én hatalmas áresést regisztráltak („fekete csütörtök"), amit végül
okt. 29-én követett a teljes összeomlás („fekete kedd").
A tőzsde összeomlása (krach) a részvények elértéktelenedését
jelentette, amely miatt tönkrementek az iparvállalatok, majd az azokban
érdekeltséggel rendelkező, és a kisbetétesek által megrohamozott bankok is (az
emberek nem tudják visszafizetni a hitelt, sőt inkább egyszerre kivennék a
pénzüket, ugyanakkor a bankok a hiteleiket behajtani már nem képesek). A
túltermeléssel küzdő mezőgazdasági termelők szintén a csőd szélére kerültek.
A vállalatok elbocsátják munkásaikat(nő a munkanélküliség),
ami csökkenti a keresletet, à a piac tovább szűkül à további elbocsátások à
a válság tovább mélyül; (egy lefelé vezető spirál alakul ki), az adóbevételek
zuhanása az állami pénzügyeket is fenyegeti à tömeges
közalkalmazotti elbocsátások à súlyos társadalmi feszültségek lesznek.
Az
amerikai gazdasági összeomlás gyorsan magával rántotta a hozzá sok szállal
kötődő világgazdaságot is, mivel az USA a világgazdaság központja, a válság
hamar átterjed a világ többi részére (pl. megszűnnek az Európába irányuló
kölcsönök) (leszámítva a külön világként létező Szovjetuniót)
A válság kezelése
Az amerikai kormányzat (Hoover elnök), majd sorra a többi
állam is, az addig szokásos módszerekkel próbált úrrá lenni a válságon:
a válság tagadása, majd beismerése, a válság okát a
külföldben megjelölve;
intézkedések: költségvetési deficit (kiadások) csökkentése,
ultraprotekcionista vámok (bevételnövelés és a hazai piac védelme érdekében); a
mezőgazdasági termékfelesleg állami felvásárlása.
- Ezek a XIX. századi (kisebb) válságok esetén még bevált
intézkedések azonban már nem voltak sikeresek, a válság elmélyült.
A válság gazdasági jelenségei:
nagy, eladhatatlan termékfeleslegek kialakulása; beszűkülő
hazai piac; a protekcionizmus miatt csökkenő exportlehetőségek;
a világpiacon az agrártermékek árának zuhanórepülése; •
csődbe ment vállalatok;
összeomlott pénzügyi szektor: vergődő bankok, fizetni nem
tudó adósok.
A válság társadalmi jelenségei:
A felsőbb társadalmi rétegekben alig történik változás,
miközben a társadalmi különbségek felerősödnek
világszerte megnövekedett munkanélküliség (az egész világon
kb. 30 millió ember, ebből USA: 13 millió; Európa: 15 millió, ebből Németország
5,5 millió);
A szegényebb néprétegeknél drámai életszínvonal-romlás,
nyomor és éhezés (miközben a búzafelesleget néhol elégették!).
A válság politikai jelenségei:
a kormányzó erők és pártok megosztottá váltak;
megrendül a bizalom a polgári demokráciában à
a szélsőséges erők megerősödnek
megnövekedett a demagóg és populista politikai irányzatok
(szélsőbal és szélsőjobboldal) pártjainak támogatottsága, a választásokon (ha
indulhattak) előretörtek.
A gazdasági világválság volt az időszak legnagyobb
megrázkódtatása
A válság leküzdésére két sikeres kísérlet született:
nácizmus, New Deal
Megoldási mód: Keynes
elmélete
Általános tendencia: megnövekedett az állam befolyása a
gazdasági szférában, fokozódott a kormányzatok gazdaságirányító és szabályzó
szerepe.
Az állami szerepvállalás új ideológiáját az angol
közgazdász, J. M: Keynes dolgozta ki:
a válság okaként a piaci túlkínálatot és az elégtelen
keresletet jelölte meg;
gyógymód: a kormányzatnak be kell avatkoznia a folyamatokba,
méghozzá - ha kell - fedezetlen pénzkibocsátás és/vagy hitelek révén fedezett
infrastrukturális beruházások, szociális közmunkák elindításával. Ezek
munkaalkalmat teremtenek, viszont mivel nem termelő ágazatok, nem bővítik
tovább az árukínálatot. A munkába állt emberek növelik a fogyasztást, amely
mozgásba hozza a többi gazdasági ágazatot is.
A válság enyhültével az államnak háttérbe kell húzódnia, de
nem szabad teljesen magára hagynia a gazdaságot.
New Deal
1932-ben Roosevelt nyeri a választásokat; A keynesi program
alapján bevezette a New Dealt: állami beavatkozást hirdet, melyeket a kandalló
előtti beszélgetések során közölt a lakossággal (politikai nyilvánosság) A
politikai nyilvánosság eszközei (rádió) segítségével propagálta politikáját.
bankzárlat: pénzkivétel korlátozása, csak a stabil bankok
működhetnek
A dollár árfolyamát elszakítja az aranyalaptól à
inflációt gerjeszt à olcsóbbá teszi az állami beruházásokat
Közmunkaprogramot indít el: autópálya-építések, Tennessee
folyó szabályozása; állami megrendelések az iparnak - az egész lényege, hogy a
munkaerőt elvonja a termelésből, és olyan dolgok felé fordítsa, ami nem okoz
túltermelést
farmereknek állami támogatás, ha csökkentik a termelést: a
vetésterületüket csökkentő farmerek közpénzből modernizálhatják gazdaságaikat
A tisztességes versenyről szóló törvény korlátozza a
versengést, egységes piaci feltételeket teremt a termelés mennyiségét és
minimálbért illetően
Bevezetik a társadalombiztosítást
első ízben rögzítik a munkások jogait, m.nélküli segély,
nyugdíj bevezetése
A gazdasági válságot a demokrácia fenntartása mellett
sikerül megfékezni
Bebizonyosodik, hogy a gazdasági problémák megoldásához
szükség van állami beavatkozásra, melynek nyomán létrejöhet a jóléti állam
A kapitalizmus új szakaszba lép, kialakul az
állammonopol-kapitalizmus. Világszerte erősödött az állam beleszólása a
gazdaságba
→ Az USA sikeresen kilábalt a válságból
A New Deal néhány év alatt megfékezte a gazdasági válságot.
Rooseveltet ezért újra és újra megválasztották elnöknek (a leghosszabb ideig,
összesen négyszer volt elnök, 1933-45). /Roosevelt egyébként nyomorék volt,
egész életét tolószékben töltötte./
A New Deal már egy új felfogást tükröz: az államnak be kell
avatkoznia a gazdaságba, hogy fenntartsa a gazdaság egyensúlyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése