Fogalmak - Magyarország 1849 - 1918.

1849. október 6.	Aradon tizenhárom honvédparancsnok, Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnök kivégzése az 1848-1849-es szabadságharc vereségét követően.
1865	megjelenik Deák Ferenc Húsvéti cikke
1867	A kiegyezés. Megegyezés (Deák Ferenc vezetésével) a magyarok és I. Ferenc József, vagyis tulajdonképpen a magyarok és az osztrák-németek között a birodalom berendezkedéséről és abban Magyarország jogairól. Biztosította a független, felelős kormányzást, így a megegyezés reális kompromisszumot jelentett.
1868	A horvát               kiegyezés. Horvátország széles körű  önállóságot kapott. Európa első nemzetiségi törvénye, mely komoly jogokat biztosított a magyarországi nemzetiségeknek.
1873	Budapest létrejötte (Buda, Pest Óbuda egyesülésével)
1875–1890	Tisza Kálmán miniszterelnöksége. Ebben az időszakban épült ki a modern polgári közigazgatás, és jöttek létre a kapitalizmus jogi és intézményi keretei.
1896	A honfoglalás ezredik évfordulójának (millennium) megünneplése.
1905	a Szabadelvű Párt választási veresége
Alexander Bach	A Magyar Királyság történetében a nyílt abszolutista önkénynek az 1851-től 1859-ig tartó időszakát Alexander Bach osztrák belügyminiszterről Bach-korszaknak szokták nevezni.
Andrássy Gyula	Magyar politikus, államférfi a XIX. században. Nagybirtokos főnemesi családból származott. A reformkorban Kossuth támogatója volt. Az 1848-1849-es szabadságharcban katonatisztként szolgált, majd 1849-ben Isztambulba küldték követnek. A szabadságharc bukása után távollétében halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. 1857-ig Párizsban élt, majd hazatért. Részt vett a politikai életben, a kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője volt. 1867-1871 között Magyar miniszterelnök, ebben a minőségében jelentős szerepet játszott az önálló, modern Magyar államszervezet megteremtésében. 1871-1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt. Az 1878-as berlini kongresszuson elérte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megszállhassa Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben megkötötte Németországgal a kettősszövetséget.
Baross Gábor	Politikus, közmunka- és közlekedésügyi, majd kereskedelemügyi miniszter az 1886-1892 között. A magyarországi vasútfejlesztés kimagasló alakja ("vasminiszter"). Nevéhez fűződik a vasúti személyszállításban a zónatarifa-rendszer bevezetése, amely jelentősen megnövelte a vasúti forgalmat. Dolgozott a fiumei kikötő fejlesztésén, és a Vaskapu hajózhatóvá tételén. Egyesítette a postát a távírdával, megalapította a posta-takarékpénztárt.
Deák Ferenc	XIX. századi magyar államférfi, politikus, a „haza bölcse”. Zalai köznemesi család sarja. Jogi tanulmányokat végzett. Az 1832-1836-os országgyűléstől kezdve a reformpárti ellenzék vezető alakja, majd 1848-ban a forradalom után igazságügyi miniszter lett. 1849 elején birtokára vonult vissza. Az 1850-es évek közepétől Pesten élt, majd az 1850-es évek végétől megélénkülő magyar politikai életben vezető szerepet töltött be. A kiegyezést előkészítő tárgyalások vezetője volt. A kiegyezést követően egy ideig a kormánypárt vezetője volt.
Eötvös József	XIX. századi Magyar író, államférfi, politikus. Nagybirtokos főnemesi családból származott. Bölcsészeti és jogi tanulmányokat végzett. Már fiatalon a Magyar Tudományos Akadémia tagja (és később elnöke) lett. Az 1840-es években a reformpárti ellenzék vezető alakja volt. 1848-ban a forradalom után vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. 1848 szeptemberében külföldre távozott, és csak 1853-ban tért vissza, és főleg irodalommal foglalkozott. Az 1860-as évektől vett részt ismét a politikai életben. A kiegyezés után ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, ebben a minőségében dolgozta ki a közoktatási törvényt. Jelentős része volt a nemzetiségi és a zsidók emancipációjáról szóló törvény megalkotásában is.
Ganz Ábrahám	vasöntőmester, gyáros, a magyar nehéziparegyik megteremtője, Saját szabadalma alapján gyártott kéregöntésű vasúti kerekeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket. Munkája eredményeként fejlődtek ki szerény üzeméből az idők során az ismert Ganz vállalatok.
Julius von Haynau	Osztrák-német hadvezér, az 1848-1849-es szabadságharc egyik legyőzője, majd a megtorlások fő irányítója. Az osztrák császári hadsereg tisztje volt, 1848-ban Itáliába küldték, itteni kegyetlenségei miatt kapta a "bresciai hiéna" gúnynevet. 1849-ben a tavaszi hadjáratban elszenvedett császári vereségek nyomán kinevezték a Magyarországi császári csapatok fővezérévé. Több csatában is győzött a honvédsereg felett. A szabadságharc bukása után Haynau irányította a megtorlásokat. Kegyetlensége miatt 1850-re kényelmetlenné vált személye a császári kormányzatnak, ezért menesztették
Kandó Kálmán	magyar mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú, ipari frekvenciájú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasútvillamosítás úttörője
Löw Emánuel (Immánuel)	Szeged, 1854. január 20. – Budapest, 1944. július 19.) szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író. Fő műve a többkötetes Die Flora der Juden (A zsidók növényvilága). A magyar irodalom és történelem sok nagyságáról (Arany János,Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc) mondott emlékbeszédet, s ezeket nyomtatásban is megjelentette. Magyarra fordította az Énekek énekét.  "A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése"
Puskás Tivadar	mérnök, a telefonhírmondó feltalálója, Vezetésével épült a párizsi és budapesti telefonközpont.
Tisza István	Tisza Kálmán miniszterelnök fia. Politikusként a dualista rendszer fenntartásának híve volt. Két alkalommal töltötte be a miniszterelnöki posztot (1903-1905; 1913-1917). Ellenezte az általános választójog bevezetését, mivel úgy vélte, a magyarság számára hátrányos lenne a soknemzetiségű országban. A parlamenti ellenzék obstrukcióját erőszakkal törte le. 1914-ben csak német nyomásra egyezett bele, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzenjen a Szerbiának. A háború alatt is ellenállt a reformtörekvéseknek (általános választójog, földreform). Az őszirózsás forradalom kitörésekor meggyilkolták.
Tisza Kálmán	Nemesi származású politikus. 1848-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. Az 1860-tól vett részt a politikai életben. A kiegyezést ellenezte, 1875-ig a balközép ellenzék vezetője volt. 1875-ben elfogadta a kiegyezést, és a széthulló kormánypártot híveivel egyesítve létrehozta a Szabadelvű Pártot. 1875-1890 között miniszterelnök volt. Határozottan, ügyes manőverekkel (és a tőle függő képviselők, a "mamelukok" segítségével) tartotta meg pozícióját. Miniszterelnöksége alatt épült ki a modern polgári közigazgatás, és jöttek létre a kapitalizmus jogi és intézményi keretei.
Wekerle Sándor	Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, akit 1892 és 1918 között három alkalommal is felkértek a kormányalakításra. Pénzügyminiszterként hajtotta végre a valutareformot, melynek során az ország áttért az aranyalapú valutára, a koronára. Első miniszterelnökségéhez köthetőek az egyházpolitikai reformtörvények: kötelező polgári házasság, állami anyakönyvezés, zsidó emancipáció.
Állami anyakönyvezés	Magyarországon a XIX. század végéig az anyakönyvezés feladatát az egyházak látták el. A rendszer komoly sérelmeket okozott a felekezetek között: az 1868-as LIII. törvény alapján a vallási szempontból vegyes házasságok esetén a fiúk apjuk, a lányok anyjuk vallását követték, gyakori volt azonban az „elkeresztelés”. A problémákat megoldandó 1895-től bevezették, és kötelezővé tették az állami anyakönyvezést a születések, házasságkötések és halálozások nyilvántartására.
asszimiláció	Egy népcsoport vagy nemzetiség (vagy annak egyes tagjai) nyelvben, kultúrában való hasonulása egy másik etnikumhoz (általában az adott ország többségi népcsoportjához), azaz beolvadása abba. A népcsoport elveszti nyelvét, saját értékeit, hagyományait. A beolvadás történhet önkéntesen, spontán, de a többségi etnikum által irányított állam eszközeivel erőszakosan is. A XIX. század elejétől merült fel a magyar történelemben az asszimiláció kérdése (természetesen a legtöbb más európai államban is). A nemzeti ébredésen átesett magyar nemzetiség (és annak vezetői) a francia származású államnemzet fogalma alapján akarta létrehozni a polgári Magyarországot, elgondolásuk alapján a nemzetiségek lassan asszimilálódtak volna.  Ezt a nemzeti ébredésen a magyarsághoz képest kis késéssel, de szintén keresztülment nemzetiségek nem akarták, és a magyar elgondolást erőszakos magyarosításnak érezték. Az ellentétes törekvések a század közepére bizalmatlanságot, az 1848-1849-es szabadságharcban pedig még egymás elleni harcokat is okoztak. A dualizmus korában a korábban részben német származású hivatalnokréteg tagjai, valamint az ipari fellendülés idején kialakuló iparvárosokba költöző nemzetiségiek közül is sokan önként asszimilálódtak. Ugyanígy az országban megnövekvő számú zsidóság sok tagja is. Ugyanakkor az állam magyar vezetősége egyre erőteljesebben nyúlt a magyarosítás eszközéhez, ami további sérelmeket okozott a nemzetiségek körében. A trianoni békeszerződéssel a határokon kívülre került magyaroknak a XX. század folyamán többször kellett átvészelnie asszimiláló törekvéseket (pl. a második világháború utáni reszlovakizáció Csehszlovákiában), de a spontán asszimiláció is megfigyelhető.
dualista monarchia	Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-1918 közötti berendezkedése. A birodalom két egyenrangú államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. A dualista monarchia kialakításának oka az volt, hogy az osztrák udvari körök felmérték, hogy az egységes birodalom nem működtethető hatékonyan, míg Magyarország belátta, hogy nem érheti el a teljes függetlenséget, így kompromisszumot kötöttek (kiegyezés, 1867). Mindkét állam önállóan, alkotmányos módon intézhette saját parlamentje és kormánya révén belső ügyeit, ugyanakkor a külügyeket és a hadügyeket, valamint az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös minisztériumok irányították
Dunai Konföderáció	Kossuth Lajos dunai konföderációs terve: (1862) 1848-49 tanulságainak átgondolása, a szabadságharc két problémája, melyekre ezzel vélte biztosítani a megoldást: 1. a nagyhatalmak az európai egyensúly fenntartása érdekében nem támogatták a magyar függetlenséget, mert az országot egymagában nem tartották megfelelő ellensúlynak Oroszországgal szemben 2. nemzetiségi ellentétek megszüntetése Elemei: 1. A térség kisebb államainak szövetségkötése egymással, résztvevő államok: Magyarország, Horvátország, Románia, Szerbia, a Magyarországról leváló Erdély, ez pótolhatná a Habsburg Birodalmat az európai politikában 2. a nemzetiségi kérdés megoldása: Erdély és Horvátország különállásának elismerése; a községek és megyék nemzeti alapú önkormányzata Fogadtatása:        magyar vezetőréteg: a döntő többség elutasította oka: le kellett volna mondaniuk az országban betöltött vezető szerepükről, az ország egységéről és a nemzeti szuverenitás egy részéről is        romániai és szerbiai vezetőréteg: szintén elutasítás oka: ők is nemzeti államban, a nemzeti egység megvalósításában gondolkodtak
dzsentri	Az angol történelemben vállalkozó, árutermeléssel foglalkozó nemest jelent. A magyar történelemben az 1870-es években megjelenő, a polgárosodással, a kiépülő kapitalizmussal lépést tartani nem tudó elszegényedett, birtokaikat elveszített nemesesekből álló csoport tagjai kapták ezt az elnevezést. A dzsentrik ragaszkodtak régi, úri életmódjukhoz, a modern polgári életformát elfogadni nem tudták, társadalmi rangjukat igyekeztek megőrizni. Elsősorban hivatali vagy értelmiségi tisztségeket töltöttek be. A XX. század első felében az úri középosztály egyik részét adták.
emigráció	Kivándorlás. A történelem során időnként egyes személyek vagy csoportok valamilyen kényszertől hajtva elhagyták hazájukat, és más területen telepedtek le. Nevezetesebb emigrációk: a francia forradalom idején külföldre menekültek a forradalommal egyet nem értők és azok, akiknek életét a forradalom fenyegette; a Rákóczi-szabadságharc, 1848-1849-es szabadságharc, az 1956-os forradalom veresége után kimenekültek.
gazdasági kiegyezés	A politikai kiegyezést a közös ügyek költségeinek megosztásáról (kvótát állapítottak meg 70:30 arányban), a vámunióról és egyéb gazdasági kérdésekről szóló gazdasági kiegyezés egészítette ki, amit azonban tízévenként meg kellett újítani.
horvát–magyar kiegyezés	A kiegyezést (1867) követően 1868-ban szabályozták Magyar Királyság és a középkor óta hozzá tartozó Horvátország közjogi viszonyát. A megállapodás alapján készült törvény kimondta, hogy a két ország államközösséget képez, melyen belül Horvátország belügyeiben önállósággal bír, saját törvényhozása és kormánya van.
Húsvéti cikk	1865-ben Deák ebben fogalmazta meg Magyarország hajlandóságát, hogy megegyezzen a Habsburgokkal.
Kiegyezés	1867-es kompromisszumos megállapodás Ferenc József (és a vezető osztrák udvari körök) és Magyarország között a Habsburg-birodalom és Magyarország közjogi viszonyáról, együttműködéséről. A megállapodást osztrák részről korábbi katonai vereségek motiválták, magyar részről pedig az a felismerés, hogy az 1848-as áprilisi törvényekhez teljes mértékben visszatérni nem lehet, ezért kompromisszumra van szükség, hogy a polgári átalakulás megkezdődhessen. A megegyezés értelmében a továbbiakban Osztrák-Magyar Monarchiának nevezett birodalom két egyenrangú államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. Mindkét állam önállóan, alkotmányos módon intézhette saját parlamentje és kormánya révén belső ügyeit, ugyanakkor a közös (pontosabban továbbra is uralkodói) ügynek tekintett külügyeket és a hadügyeket, valamint az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös minisztériumok irányították. A legfontosabb birodalmi ügyeket az úgynevezett közös minisztertanács tárgyalta meg. Ennek tagjai az uralkodó, a két ország miniszterelnökei és a közös miniszterek voltak.
kivándorlás	a magyar történelemben egy konkrét, a XIX-XX. század fordulóján történt folyamatot értünk alatta, melynek során Magyarországot nagyszámú (becslések szerint másfél millió) lakosa hagyta el, hogy külföldön (elsősorban az USA-ban) keressen biztosabb megélhetést, mivel Magyarországon nem jutottak munkához elsősorban az ebben az időszakban bekövetkező népességrobbanás miatt. A kivándorlók közül sokan hazatértek, így nehéz pontosítani a kivándorlók számát.
közös ügy	Az 1867-es kiegyezés alapján az Osztrák-Magyar Monarchiának két egyenrangú államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. Mindkét állam önállóan, alkotmányos módon intézhette saját parlamentje és kormánya révén belső ügyeit. Ugyanakkor a birodalom kül- és a hadügyeit, valamint az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös ügynek tekintették, amelyek felügyeletét közös minisztériumok látták el.
Millennium	1896-os ünnepségsorozat, melynek során a honfoglalás ezredik évfordulóját ünnepelte Magyarország.
Nemzetiségi törvény	1868-ban hozott törvény, amely a világ első ilyen jellegű jogszabálya volt. Széles körű jogokat biztosított a nemzetiségek számára kultúrájuk ápolásában. Engedélyezte a közigazgatásban a nemzetiségi nyelv használatát, ha az adott körzetben a nemzetiség aránya elérte a 20%-ot, valamint az oktatásban is a nemzetiségi nyelv használatát.
Népoktatás	Magyarországon az állami oktatáspolitika először 1777-ben jelent meg: Mária Terézia Ratio Educationisában rendelkezett a népoktatásról. Eötvös József 1848-ban vallás- és közoktatásügyi miniszterként terjesztett be törvényjavaslatot a népoktatásról, majd 1868-ban ugyanő, ismét miniszterként fogadtatta el az országgyűléssel népoktatási törvényét. A törvény 6 és 12 év közötti tankötelezettséget írt elő, biztosította az anyanyelvű oktatást, megalkotta a modern iskolarendszer alapjait, meghatározta az oktatás tartalmét, és tárgyi feltételeit. A törvény nyomán nőtt az iskolák és a tanítók a száma, javult az iskolába járás aránya, valamint jelentősen csökkent az analfabetizmus aránya.
Passzív ellenállás	Az 1848-1849-es szabadságharc veresége után a magyar társadalom (főleg vezető rétegei) reakciója az elnyomásra. Célja az elnyomó hatalom működésének megnehezítése volt. Tevékenyen nem léptek fel a hatalom ellen, de a közéletben, a hivatalok működésében nem vettek részt, újságot nem olvastak, adót csak akkor fizettek, ha a hatóságok erővel be akarták hajtani stb.
polgári házasság	szemben az egyházi házassággal -, nem az egyház színe előtt, egyházi törvények szerint, hanem az állam által e célra kirendelt polgári tisztviselő előtt, a házassági jogot szabályozó állami törvény értelmében létrejött házasság. A polgári házasság kérdése az állam és az egyház szétválasztásának egy részét képezte. A Magyar Királyságban a dualizmus korában éles belpolitikai viták hosszas sorozata után született meg, a Wekerle Sándor első kormánya által elfogadtatott egyházpolitikai törvényekkeretében.
Szabadelvű Párt	A dualizmus időszakában 1875 és 1905 között kormánypárt volt. Első miniszterelnöke Tisza Kálmán.
Szociáldemokrata Párt	1890. december 7-én alakult magyar párt. A párt legfontosabb célkitűzései között a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az általános választójog megteremtését, munkásvédő törvények elfogadását fogalmazta meg. Jelentős szerepet játszott a különböző szakszervezetek létrehozásában és a parasztság felvilágosításában.
torlódott társadalom	Azokban az országokban beszélünk torlódó társadalomról, ahol a régi, feudális és az új, tőkés jellegű berendezkedés egyidejűleg van jelen. Közép- és Kelet-Európában a XIX. század végén a hagyományos és a polgári társadalmi rétegek együtt léteztek, mintegy egymásra torlódtak.
úri középosztály	Magyar történelmi fogalom, a magyar társadalom (XIX-XX.                század fordulója és a második világháború vége közötti) középrétegeinek elnevezése. Több társadalmi értelemben elkülönülő társadalmi csoportból, rétegből (dzsentrik, polgárok csoportjai) állt. Ezek közös jellemző vonása volt, hogy míg      a munkában, a mindennapokban a polgári               életstílust követték, addig mentalitásukban, gondolkodásmódjukban az „úri”, nemesi-dzsentri értékrendet és életmódot tekintették követendőnek.
választójog	Egy állam polgárainak joga arra, hogy az állam vezetőit megválasszák. Létezik aktív (jog a választásra) és passzív (jog a megválaszthatóságra) választójog. A választójog történelmi fejlődése a középkortól: A XIII. századtól a rendi választójog terjedt el Európában: a meghatározott rendekhez tartozók rendelkeztek választójoggal. Az alkotmányos monarchia kialakulásától (először Angliában, XVII. század vége) használták a cenzusos választójogot: ebben a rendszerben valamilyen feltételhez (vagyon, műveltségi szint, egyes országokban fajhoz való tartozás) kötötték a választójogot. A leggyakoribb a vagyoni cenzus volt. A XIX. században a vagyoni cenzust fokozatosan csökkentették, majd megjelent az általános választójog. A XX. század elejétől fokozatosan egyre több országban az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is. Napjainkban minden demokratikus országban általános, titkos egyenlő választójog van. Magyarországon a 1848-ig a rendi választójog létezett. 1848-ban vezették be a vagyoni cenzust (a legalacsonyabbat a korabeli Európában). 1867 után is cenzusos választójogot vezettek be, de Európa más országaival szemben a választójog szélesítése, és az általános választójog bevezetése elmaradt, ami komoly társadalmi feszültségeket okozott a századfordulótól. Az első világháborút követő időszakban általános választójogot vezettek be, amit az 1920-as években bonyolult választójogi rendszer váltott fel (részben vagyoni, nők esetében, műveltségi cenzus.). 1945-ben vezették be az általános választójogot
zsidó emancipáció	A korszakban a bevándorlás miatt nőtt a zsidók száma, főként Galíciából érkeztek. 1867-ben törvény előtti egyenjogúságot kaptak, 1895-ben pedig egyenjogúsították a zsidó vallást is és így megvalósult a zsidó emancipáció. A zsidókat inkább vallási identitás jellemezte és azonosultak a magyar nemzeteszmével. A társadalomban betöltött szerepük miatt (nagypolgárság) jelen volt az antiszemitizmus, ahogy más országokban is, főként a kispolgárság körében. Ezt azonban a kormány nem támogatta; jó példa erre az 1882-es tiszaeszlári per.
Arad	Város Románia nyugati részén. A XII. század óta ismert. A török korszakban a hódoltsághoz tartozott. A 18. században a katonai határőrvidék egyik központja. Várát az 1848-1849-es szabadságharc során 1849 június végén foglalta el a honvédsereg. A világosi fegyverletételt követően itt végezték ki a szabadságharc tizenhárom honvédparancsnokát. A trianoni békeszerződéssel Romániához került.
Bécs	az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa  Budapest mellett, ma Ausztria fővárosa
Bosznia-Hercegovina	Délszláv állam a Balkán-félsziget nyugati részén. Az ókorban illír törzsek lakták, majd a Római Birodalom hódította meg. A VI. században telepedtek le itt a szlávok. A terület a XII. században részben Magyarországhoz, részben a Bizánci birodalomhoz tartozott, majd létrejött a bosnyák állam. A XV. században déli része fokozatosan az Oszmán Birodalom uralma alá került, északi része a magyar végvárrendszerhez tartozott. A XVI. században az egész területet az Oszmán birodalom szállta meg. A török uralom alatt nagyszámú muzulmán szláv közösség (bosnyákok) alakult ki, akik mellett szerbek és horvátok is éltek a területen. A XIX. században több lázadás tört ki a török uralom ellen. 1878-ban a berlini kongresszus az Osztrák-Magyar Monarchiának engedélyezte Bosznia-Hercegovina megszállását (okkupáció). 1908-ban az Osztrák-MagyarMonarchia annektálta a területet, ami sértette Szerbiát (amely ekkor már egy egységes délszláv államban gondolkodott). 1914-ben Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst, ami az első világháború kitöréséhez vezetett. A háború után a délszláv államhoz tartozott. Jugoszláviából 1992-ben vált ki az ország, ami 1995-ig tartó közötti háborúhoz és népirtáshoz vezetett, mivel a kiválás sértette a szerbek érdekeit. 1995 óta az állam egy szerb és egy bosnyák-horvát részből áll
Budapest	1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött város, Magyarország fővárosa.
Fiume	Horvát kikötőváros (Rijeka néven) az Adriai-tenger partján. Ókori eredetű város. A középkortól Horvátország révén Magyarországhoz tartozott. A XVIII-XIX. században közigazgatásilag hol Magyarország, hol Horvátország része (1868-1918 között Magyarországhoz tartozott), közben a kikötő fejlődése folyamatos volt, főleg a kiegyezés korában, amikor komoly fejlesztések történtek, mivel a város volt Magyarország tengeri kikötője. Az első világháború követően Olaszorzság és a délszláv állam közti viták után Olasorszég része lett. 1945-től Jugoszláviához, 1991-től Horvátországhoz tartozik.
Osztrák–Magyar Monarchia	A Habsburg Birodalom elnevezése 1867-1918 között, a dualizmus korában.