A magyar gazdaság és társadalom a 19. század első évtizedeiben

A magyar gazdaság a 19. század első évtizedeiben

A napóleoni háborúk gazdasági konjunktúrát (fellendülést) hoztak a magyar mezőgazdaság számára: nőtt a kereslet a gabona és a gyapjú iránt, a rosszabb minőségű árut is el lehetett adni.

A középbirtokos nemesség is bekapcsolódott az árutermelésbe, amely szép jövedelmet hozott. Ezt nem a birtok korszerűsítésére, hanem kúriák építésére fordították. 

Pest ekkor kezd egyre jelentősebb gabonakereskedelmi központ lenni.

A bevételek egy részét azonban elvitte a devalváció, azaz a papírpénz leértékelése. A birodalmi kormány ugyanis bankjegykibocsátással orvosolta volna az államadósság problémáját, azonban a pénz gyorsan inflálódott, ezért kétszer is leértékelték. Mindez feszültté tette a rendek viszonyát is az uralkodóval.

A konjunktúra elmúltával, jött a válság, a dekonjunktúra, az árak csökkentek, s most már csak minőségi terméket lehetett eladni. Ehhez a birtokosoknak változtatniuk kell, nyitottá válnak változásokra, az újítások, reformok iránt.

                                 A magyar társadalom

NEMESSÉG

A népesség 5%-át teszik ki, ez a lengyelek után Európában a legnagyobb arány. Csoportjai:

Főnemesség: 10.000 hold feletti birtokosok, pár száz család. Birtokaikon viszonylag korszerű gazdálkodást folytatnak.
Magas tisztségeket töltenek be, udvarhűek, a birodalmi arisztokrácia részei. Az országgyűlésben a felső tábla tagjai.
Kevés a „hazafi”. Ilyen viszont pl. Széchényi Ferenc: Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Könyvtár megalapítója, vagy épp Festetics György, a Georgikon (mezőgazdasági Főiskola) létrehozója.

Középbirtokos nemesség: 1000 és 10.000 hold közötti birtokosok. Bekapcsolódtak az árutermelésbe. A konjunktúra bevételéből kúriákat építettek, de a válság új kihívások elé állították őket.
Az országgyűlés alsó táblájának és vármegyei élet munkájában vezető szerepet játszottak.

Kisnemesség: Legnagyobb létszámú. Sokrétűek. A saját kis birtoktól a birtoktalanig – bocskoros nemes.
Kiváltságaikat féltik, a vármegyei közéletben vesznek részt. Az értelmiség nagy részét ők adják.

POLGÁRSÁG

Kis létszámú, gazdasági szerepük nő, de politikai szerepük csekély marad – összesen egy szavazatuk van az alsó táblán.
Iparosok (zömmel céhes keretek között), kereskedők, értelmiségiek alkotják. Zömükben nem magyar nemzetiségűek.

JOBBÁGYSÁG

Legnagyobb létszámú társadalmi csoport. Jogilag egységes réteg, de ők is differenciálódnak, a teleknagyság szerint. Helyzetüket az 1767-es Urbárium határozza meg. A népesség növekedése hozzájárult a telkek aprózódásához.
Egésztelkesek – jó módúnak számítanak, béresekkel dolgoztathatnak. Felemelkedés lehetősége ott volt.
Féltelkesek: ez a középparasztság
Zsellér: az 1/8-ad telekkel vagy annál kevesebbel rendelkezők, a házatlan zselléreknek már nem volt telki állományuk.
Béresként, cselédként, napszámosként kellett kiegészíteniük, megkeresniük a megélhetésre valót. Az ipar fejletlensége miatt munkaerejüket nem tudta hasznosítani csak csekély részben. E miatt a feszültség nőtt a falvakban.

Honorácior: nem nemesi származású értelmiségi (polgári vagy paraszti származású). Arányuk nőtt, de közhivatalt nem tölthetnek be csak nemesi származásúak.