Kelet- és Közép-Európa a középkorban

Kelet- és Közép-Európa a középkorban

A most következő anyag, valamint a rendiség és a közép-kelet-európai tananyag egy dokumentumban, innen letölthető: https://drive.google.com/file/d/0B442I9fPdnAoRllyWC1sbUlSYVk/edit?usp=sharing

Bizánc

A távolsági kereskedelemnek köszönhetően a Keletrómai Birodalom fennmaradt.

Justinianus ideiglenesen számos területet visszahódított. Nevéhez fűződik a római jog összefoglalása: Corpus Juris Civilis.

Válságok és belső átalakulás után Bizánc a kora középkori Európa jelentős hatalmává vált.

Később a birodalom fokozatosan visszaszorul területileg: arab, majd török törzsek szorítják vissza. 1204-ben a keresztesek rövid ideig elfoglalják Konstantinápolyt, végül 1453-ban az oszmán törökök vetnek véget a várossá zsugorodott Bizáncnak.

Szláv népek

A szláv népek a VI. században rajzottak szét. A VIII–X. században sorra alapították államaikat. Ennek mindenütt fontos állomása olt a kereszténység felvétele.

A nyugati szlávok (csehek, lengyelek) és a horvátok a latin,

a keleti (oroszok) és a déli szlávok (szerbek, bolgárok) a keleti kereszténységhez csatlakoztak.

Cirill és Metód hittérítő munkája révén kialakult a szláv egyházi nyelv és a cirill ábécé.

Balkáni államok:

A horvát, szerb és a bolgár állam csak hosszabb-rövidebb ideig tudta megőrizni önállóságát a környező nagyhatalmakkal szemben, jelentősebb szerepet csak a bolgár cárság játszott időnként.

A Havasalföldön és Moldvában kialakuló román fejedelemségek a 14. században a Magyar Királysággal álltak hűbéri viszonyban, majd kivívták önállóságukat.

Közép-Európa

Nyugat és a Kelet közötti térség Európában, keleti és déli határa egybeesik a katolicizmus (nyugati kereszténység) és az ortodoxia (keleti ker.) közötti határral. Földrajzilag ide tartozik a Lengyel-, Cseh- és a Magyar Királyság-

Közép-Európa jellemzői a nyugathoz viszonyítva

Alacsonyabb népsűrűség, iparosodás és városiasodás, kevesebb céh és írástudó. De szorosabb a kapcsolat a nyugattal, mint a kelettel.

Cseh királyság

Cseh dinasztiák: Přemysl, Luxemburg

A 12. sz. végéig a cseh király a német-római uralkodó hűbérese. 14. század második fele a középkori cseh állam fénykora. I. Károly német-római császár is (ott IV., Német Aranybulla 1356). Prága a birodalom központja is, egyetem alapítása, fejlődik az ipar, bányászat és a mezőgazdaság, sok a német telepes (hospes). Csehország lesz Közép-Európa legiparosodottabb és városiasabb országa.

A 15. században a gazdasági problémák, a cseh-német ellentét és a vallási reformtörekvések vezetnek a huszita felkeléshez (1420-1434).

Husz János tanai: Alap a Biblia (és nem az egyház!); elítéli az egyház és a papok fényűzését; kétségbe vonja a papság közvetítő szerepét Isten és a hívek között; két szín alatt áldozzanak a hívők: ostya + bor (eddig ez csak a papoké); nemzeti nyelvű legyen az istentisztelet.

Husz Jánost menlevele ellenére megégetteti a Konstanzban összeülő zsinat 1415-ben. Követői két ágra szakadnak (radikális ág: táboriták, mérsékeltek a kelyhesek) és hosszú harcot vívnak Zsigmond királlyal és császárral, aki kiegyezik a kelyhesekkel: elismerik a pápát, és két szín alatt áldozhatnak; a táboritákat legyőzik.

A huszita harcmodor hozzájárul hadviselés fejlődéséhez: Fegyelmezett gyalogság (már lőfegyverekkel is) és a szekerek - szekérvár alkalmazása.

Lengyelország

Lengyel dinasztiák: Piast, Lokietek, Anjou, Jagelló

A kereszténység felvétele után tartományokra esett szét, az egységet a katolikus egyház tartotta fenn. A Lokietek dinasztia egyesítette újra, jelentős uralkodójuk III. Kázmér – Krakkó, egyetem.

A 14. sz. végén egyesült Litvániával a Jagellók uralma alatt. 1410-ben Grünwald mellett a Német Lovagrendet legyőzték. Azonban a német befolyás, hatás végig erős volt és maradt.

A nemesség nagy létszámú volt, erős rendi kiváltságokat szerzett s jelentősen korlátozták az uralkodói hatalmat.

Magyar vonatkozás

Nagy Lajos királyunk anyja lengyel, 1370-1382 között lengyel király is (perszonálunió);

Lánya Hedvig, Jadviga lengyelül, lesz a következő király Jagelló Ulászló felesége

Kijevi Nagyfejedelemség – Orosz cárság

Az oroszok lakta térséget a varég (viking) Rurik- család egyesítette, majd a Nagyfejedelemség részekre esett szét. A 13. században a mongol-tatár kánságok adófizetői lett legtöbbjük. Az ellenük és egymás elleni harcokból végül a Moszkvai Fejedelemség erősödik meg. III. Iván feleségül vette az utolsó bizánci császár nővérét, így Moszkva Bizánc örökösének tekintette magát, úgy mint a keleti keresztény egyház új központja és védelmezője Bizánc 1453-as eleste után. A 15. sz. végére lerázták a tatár fennhatóságot.

Az orosz állam jellemzői: Korlátlan, despotikus hatalma van az uralkodónak, a cárnak; nincs se hűbériség, se rendiség; több keleti, tatár vonás van a hatalomgyakorlásban.

Mongol Birodalom és az Arany Horda

Dzsingisz kán a 13. század elején egyesítette a mongol törzseket és világbirodalmat hozott létre, amely a hódításra és az adóztatásra épült. Bár részekre esett szét, utódállamai is veszélyeztették és kizsákmányolták Kelet-Európát.