Nagy földrajzi felfedezések

Tételszerűen kidolgozva,  .doc formátumban:  https://drive.google.com/file/d/0B442I9fPdnAoYTg5NGFETmJOTkU/view?usp=sharing

 Nem 153. oldal, hanem 10.!

Feladatok: I. Károlytól Mátyásig

Nem sok, de most csak erre volt időm.

Hunyadi Mátyás

MÁTYÁS

 

Mátyás arcmása (Corvina-kódex miniatúrája)

Hunyadi Mátyás 1443-ban született Kolozsvárott. Nevelője Vitéz János, neves magyar humanista volt. Kitűnő neveltetést kapott, több nyelven beszélt.

A trónralépés körülményei

Hunyadi János halála után V. László és a Cillei-Garai vezette bárói liga csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását. Amikor Nándorfehérvárt akarták átvenni, a Hunyadi-hívek megölték Cilleit, a király fogságba esett. Bántatlanságot ígért, de nem tartotta be. A Garai-nádor által Budára hívott Hunyadiak közül 57-ben az idősebbet, Lászlót kivégezték, Mátyást Prágába vitték. Ez év őszén V. László is meghalt, rögtön megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.

Szilágyi Mihály, aki most a Hunyadi párt élére került és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg Szegeden. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. A Garaiak büntetlenséget kapnak, sőt Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás mellett. Így az 1458 januárjában megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi-pártiak 15 ezer fegyveressel érkeztek, a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották.

Közben Prágában Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György leendő cseh királlyal, hogy Mátyás feleségül fogja venni Katalin nevű leányát, kiadatása fejében. Őt is veszi el.

A hatalom megszilárdítása /1458-1464/

Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. V. László embereit mellőzte, így Garait is. Szilágyi Mihályt sem tette meg kormányzónak, erre ő megsértődött, erre Mátyás Világos várába záratta. Erre a Garai csoport III. Frigyesnek (V. László nagybátya) ajánlotta a trónt. Mátyás megosztotta a bárói tábort (címeket, rangokat adományozott), és a köznemességre támaszkodva elhárította a veszélyt.

Magyarország Mátyás uralkodásának első felében

1461-1462 Mátyás fegyverrel és tárgyalással felszámolta a felvidéki Giskra hatalmát is, a huszitákat besorozza (ez lesz a fekete sereg alapja). 1462-re Mátyás az egész Magyarországot ellenőrizte.  1463 Bécsújhelyen III. Frigyessel szerződést kötött:

• Ebben elismerik Mátyást királynak; 80000 aranyért visszakapja a szent koronát
• Ha utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a trón a Habsburgoké

1464 Székesfehérváron megkoronázták.

Központosítás 1464-1471

A rendi központosítás gazdasági alapjai

A mezőgazdaságban általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodás. Növekedett a szarvasmarha-, juh- és lóállomány, jövedelmeznek a híres magyar szőlő és borvidékek is. Virágkorukat élték a mezővárosok, nőtt a népesség, 3,5-4 millió fő (mint Angliának ekkor), ennek 80% magyar. Ipar: Céhes ipar dominál még mindig, az export nagyobb volt, mint az import, de a bányák ezt a hiányt pótolták (sok ezüst, réz, kevesebb arany).

A gazdaság fejlődött, ez tette lehetővé, hogy több területen jelentős reformot valósítson meg. De az ország jövedelmei nem tették lehetővé egy központi államszervezet és egy jól szervezett zsoldoshadsereg tartós fenntartását.

A rendi központosítás társadalmi alapjai

Sikerült a bárókat visszaszorítania, de ő is nevez ki hozzá hű bárókat. A köznemesség zöme Mátyás párti volt, de Mátyás csak addig számíthatott rájuk, amíg az össznemesi jogokat csökkenteni nem akarta. A magyar polgárság zöme nem magyar volt, a városokat Mátyás nem tekintette szövetségesnek, csak bevételi forrásnak. Tehát: A központosítás társadalmi oldalról nincs bázisa, csak egy nagyformátumú államférfihez kötődik.

Kincstári reform 1467:

Új adókat vezetett be, mert sokan szereztek mentességet a régiek alól:

Eltörölték a kapuadót, és helyébe füstadót hoztak létre, tehát nem kapu után, hanem ház után adózott a jobbágy.

A harmincad vám helyett bevezette a koronavámot,

Bevételek a füstpénz nélkül

A legfőbb bevétele a hadiadó volt (subsidium, Habsburg Albert találta ki), ezt az országgyűlés ajánlhatja meg és az értéke 1 forint volt. (egy hízott disznó ára) Mátyás gondosan ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Többször megerősítette a jobbágyok szabadköltözési jogát, de a jobbágyterhek így is súlyosak voltak.

Mindez a nemeseket is sújtotta, hiszen ha le van terhelve a jobbágy, akkor ők nem tudnak annyi adót beszedni tőlük. Emiatt 1468-ban Erdélyben nemesi lázadás tört ki. Hiába.

Megmaradtak az egyéb jövedelemforrások / pl. városok adói, só bevételek, zsidók, szászok adói stb./. Ezekkel, az adókkal az állami bevétel elérte illetve meghaladta az évi 700-750 ezer forintot.

Hadseregszervezés

Állandó zsoldossereget állított fel („fekete sereg”). A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20000 lovasra emelkedett. Ezzel a haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Ismert vezérei: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Haugwitz János. A hadseregnek igen nagy volt a költsége.

A központosított rendi monarchia hivatalszervezetének kiépítése

Háttérbe szorította a bárói befolyás alatt álló királyi tanácsot. Új hivatalokat hozott létre:

-nagykancellária: ez intézte a legfontosabb államügyeket a bárói befolyás alatt álló királyi tanács helyett. Szakképzett titkárai, jegyzői és írnokai bonyolították le az ügyeket és készítették az okleveleket.

- kincstartóság: az állami bevételeket kezelte, ez hajtotta be a királyi jövedelmeket./ Legnevesebb kincstartó Ernuszt János volt, aki polgári származású volt, de tevékenységéért bárói rangot kapott./

-királyi személyes jelenlét bírósága: Ez volt az igazságszolgáltatás legfőbb szerve. Élén a személynök állt. Előnye, hogy a nádor, vagy az országbíró bíróságával szemben ez folyamatosan működött.

Az ügyintézők gyakran köznemesi, polgári, sőt olykor jobbágyi származású szakképzett tisztviselők voltak, akik munkájukért rendszeres fizetést kaptak.

A központosító politika és Mátyás cseh törekvései miatt 1471-ben nemesi összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak. A szervezkedés lelepleződött. Mátyás Vitéz Jánost elfogatta, és Esztergomban őriztette annak haláláig /1472/. A beteg Janus Pannonius menekülés közben meghalt. Az összeesküvők uralkodó jelöltje / Kázmér lengyel királyfi / pedig kivonult az országból. Ettől kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott.

Külpolitika

Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellenzéke vádolta, hogy elhanyagolja a török elleni harcot. Mátyás arra hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, és nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba. Mátyás célja egy Duna-menti össz-monarchia létrehozása szerepelt, és/vagy a Német-római császári cím megszerzése, melynek ereje lett volna képes kiverni a törököt Európából. Ezért foglalkozott annyit a nyugati politikával.

Török háborúk:

Erre Mátyást családi hagyományai szinte kötelezték. Nagy támadó hadjáratok helyett inkább aktív védekező politikát folytatott és a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak. 1463-ban visszafoglalta a boszniai Jajca várát, majd 1464-ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszert két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárlánccá szervezte, építette ki. Erre a kettős végvárrendszerre támaszkodva harcolt, ha a török beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt ez 1474-ben is, amikor a törökök betörtek a Temesközbe és Moldvába, Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476-ban elfoglalta Szabácsot. 1479-ben egy nagyobb sereg Erdélybe tört be, a kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott. A török beütésre válaszul Kinizsi Észak-Szerbiába vezetett hadat 1481-ben, de a sikerek ellenére Mátyás 1483-ban kénytelen volt öt évre békét kötni a szultánnal, mert nem kapott garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba.

Nyugati politika: Cseh és osztrák háborúk

Csehország nemcsak a területszerzés és gazdagsága miatt volt fontos Mátyás számára, hanem azért, mert a cseh korona választófejedelmi címmel járt és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466-ban a pápa eretnekké nyilvánította Podjebrád György cseh királyt. Mátyás pápai támogatással hadat indított 1468-ban volt apósa ellen. (Felesége Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Bár a cseh katolikus főurak 1469-ben Mátyást királlyá választották, Csehországot nem tudta elfoglalni. 1471-ben változott a helyzet, meghalt Podjebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká, akit III. Frigyes is elismert. Mátyás erre haddal támadt III. Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a trónigényéről. Mátyás 1485-ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a főcél a német-római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486-ban meghalt III. Frigyes, aki halála előtt elérte, hogy a német fejedelmek nem Mátyást, hanem fiát, Miksát választották német királynak.

Utolsó évek

Mátyás megpróbálta elfogadtatni Corvin Jánost utódjául, ezért 1486 engedményeket tett a rendeknek: Eddig a király nevezte ki a nádort, ezután az országgyűlés választhatja a nádort. A nádor joga a király helyettesítése (országgyűlésben, bíráskodásban, hadak élén), de Mátyás nem tudta megszerezni a rendek támogatását. Mátyás 1490-ben halt meg Bécsben agyvérzés következtében.

Corvina fedlapja

Corvina borítója

Mátyás reneszánsz udvara

Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. Ebben nagy szerepe volt 2. feleségének, Beatrixnek- a nápolyi király leánya. A reneszánsz stílusú építkezések példája Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei. Európa-hírű volt könyvtára, a Biblioteca Corvina, mely 2500 kötetből állt. Könyvtárosa Galeotto Marzio volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Hess András 1473-ban alapította meg az első magyar nyomdát. 1476-ban alapította a pozsonyi egyetemet, amely elsorvadt. Udvari történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy János volt, aki a hun-magyar rokonságot hangsúlyozta.   

Buda látképe Mátyás palotájával

  

Hunyadi János

Hunyadi János törökellenes hadjáratai, harcai

Zsigmond halálával Habsburg Albert került a trónra (1437-1439), Zsigmond leányának a férje, olyan választási feltételeket fogadott el, amelyek alapján a bárók és főpapok ellenőrzése alá került. A királyi birtokállomány ismét gyengült. Habsburg Albert halála után a főpapok és főurak egy része, a török elleni védekezés miatt III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra, aki Magyarországon I. Ulászló néven uralkodott (1440-1444). A várandós Erzsébet azonban fiúgyermeket szült. Mielőtt I. Ulászló az országba érkezett, kisfiát, V. Lászlót (1440-1457) koronáztatta meg. A gyermek Habsburg rokonához, III. Frigyeshez került Bécsbe, a koronával együtt. I. Ulászló átvette a hatalmat, de el kellett ismernie V. László trónigényét.

A belharcok idején kezdett emelkedni Hunyadi János csillaga. Családja havasalföldi származású. Apja kapta Hunyad várát Zsigmondtól. Hunyadi is Zsigmond alatt kezdi el pályafutását, megfordul Itáliában és a husziták leverésénél is részt vett.

Hunyadi János a belharcban I. Ulászló király mellé állt, aki erdélyi vajdává nevezte ki. Hunyadi János vitézségét és hadvezéri képességeit akkor mutatta meg először, amikor a török had Erdélyre csapott le 1442-ben.  A Mezid bég vezette sereg Gyulafehérvár ostromára készülődött. Hunyadi és hadserege először csatát vesztett, aztán győzedelmeskedett a törökkel szemben. Majd számos ütközetet vívott meg sikerrel a török ellen.

1443-ban I. Ulászló és az országnagyok határozatot hoztak egy török ellen indítandó háborúról. Az alig 18 éves I. Ulászló maga is táborba szállt, de fővezérnek Hunyadi Jánost nevezte ki. Budáról mintegy 20 ezer fős magyar és lengyel katonákból álló sereg indult ki, amelyhez útközben 10 ezres szerb-bosnyák sereg csatlakozott. Hunyadi elképzeléseinek megfelelően a hadjáratot őszre-télre tervezték, amikor a török főerők nem szívesen hadakoztak. Hunyadi a szultáni sereg távollétében a szultán székhelyét, Drinápolyt vette célba. Hunyadi e győzelmes hadjáratát "hosszú hadjáratnak” nevezzük. Hunyadi serege a Morava mentén szétverte az egyesített európai török erőket, eljutott Szófiáig. Ezután viszont a tél beállta, az élelmiszerhiány, a törökök által eltorlaszolt hegyszorosok a szultáni főerők visszaérkezése és a táborban kitört lópestis visszavonulásra kényszerítették. Visszavonulás közben is legyőzi a rátámadó törököket.

Sikereinek oka: modernizálta haditechnikáját: támadó hadvezetés, bekerítés taktikája, különböző fegyvernemek összehangolt működtetése, huszita szekérvárak és portyák bevetése. Hadserege zsoldossereg volt, így katonái állandóan készen álltak a harcra.

A magyarok és a törökök ezután nagyon kedvező békét kötöttek Nagyváradon (Drinápolyi – szegedi béke). A török várakat ad vissza, kiüríti Szerbiát, és még fizetne is. A magyarok azonban megszegték a békét. A nyugat és a pápa segítséget ígért, de ez a gyakorlatba nem ment át. Hunyadi János és Ulászló 20 ezer fős sereg élén átlépte a déli határt. Hunyadi abban a hitben tört előre, hogy a Kis-Ázsiában hadakozó szultáni sereggel nem kell számolnia. A Dardanellákhoz felvonult 24 keresztény hajó azonban nem volt képes a szultáni átkelés megakadályozására. II. Murád egyesülve seregeivel, többszörös túlerővel 1444. november 10-én Várnánál vereséget mért a keresztényekre. Az ütközetben Ulászló életét vesztette.

A rendek V. Lászlót ismerték el királynak, de mivel gyerek volt még, mellé 7 főkapitányt neveztek ki, de ez nem vált be. Az 1446-ban megtartott országgyűlésen Hunyadi Jánost az országtanács által ellenőrzött kormányzóvá választották. A tényleges hatalmat így Hunyadi és a hívei gyakorolták, igaz nem a teljes országon. Hunyadi hatalma, birtokai jelentősen növekedtek.

1448-ban Hunyadi az albán Szkander béggel lépett szövetségre a török ellen. 30 ezer főnyi sereggel benyomult Szerbia területére. Murád meg tudta akadályozni az albánok és a keresztények egyesülését, s Hunyadi seregét idő előtt kényszerítette ütközetre. Rigómezőn 1448. október 16-18-án Hunyadi serege vereséget szenvedett.

V. László 1453-ban elfoglalta a trónt, ezért Hunyadi lemondott a kormányzóságról. A „törökverő” főúr azonban továbbra is fontos politikai tényező maradt: kinevezték országos főkapitánynak.

1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, így felszámolta a Bizánci Birodalom maradványát, meghódította Szerbia déli részét, majd tervbe vette Nándorfehérvár ostromát, amelyet Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora) védett. Nándorfehérvár (Magyarország ’kapuja’, ’kulcsa’) felmentésére az itáliai Kapisztrán János ferences szerzeteskeresztes hadjáratot hirdetett. Seregéhez elsősorban jobbágyok csatlakoztak (25-30 ezer fő). Hunyadi harcedzett banderiális csapatokkal közeledett (10 ezer fő), és a folyón lévő török ostromzárat legyőzve bejutott a várba. A rommá lőtt vár elleni általános török roham visszaverését már ő irányította, az egész napos küzdelemben a védők önfeláldozóan harcoltak. Másnap Hunyadi ellentámadásba lendült, és Kapisztrán kereszteseinek bevonásával lesöpörte a szultáni sereget a hadszíntérről.

A győzelem jelentős harcászati siker volt, de hadműveleti folytatásra (a menekülő szultáni sereg üldözésére) nem volt lehetőség. A győztesek soraiban rövidesen kitört a pestis, és a járványnak sokan estek áldozatul, köztük Hunyadi János és Kapisztrán János is.

A nándorfehérvári győzelem lehetetlenné tette, hogy a szultán utat nyisson Magyarország belső területei felé, s része volt abba, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot hazánk ellen.

Wigner 10. Béseknek

A menüben látható 10B oldalon arról olvashattok, éppen mit veszünk és mi várható az órákon.

Városfejlődés, kereskedelem és gazdaság a középkori Magyarországon

Városfejlődés Magyarországon a 14-15. században

Az Anjou uralkodók (Károly Róbert és Nagy Lajos) és Luxemburgi Zsigmond is pártolta a városok megerősítését Magyarországon. Támogatásuk és az ország gazdasági fejlődése következtében Magyarországon a korszakban nagy mértékű a városok fejlődése, kiépülése.  Ennek ellenére a városiasodás mértéke, a városok létszáma, nagysága, jelentősége a nyugat-európai szinttel összehasonlítva alacsony szinten volt.

A magyarországi városok típusai:

Szabad királyi városok – Magyarországon a király tulajdonát képező város. A XIII – XIV. században nyerték el kiváltságaikat. Csak a királynak fizettek adót, egy összegben, saját önkormányzatuk volt. A városi rang elnyerésének kelléke IV. Bélától kezdve a városfal megléte. A vásártartás természetes volt, az árumegállítás és a pallosjog (a városi bíróság joga, hogy halálos ítéletet hozhasson) már esetleges.

Feljebbviteli bíróságuk szerint voltak tárnoki (Buda, Pest, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Kassa, Eperjes) és személynöki (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse majd Kisszeben és Szakolca) városok. Kis számuk, gyenge gazdasági erejük miatt nem törekedhettek politikai szerepre, közös érdekeiket viszont szövetségben képviselték.

Ezen kívül szabad királyi jogállása volt az erdélyi szászok valamennyi városának, amelyek élén a királyi képviseleti joggal felruházott szebeni királybíró állt. Képviselőik Zsigmondtól kezdve részt vehettek az országgyűlésben.

Mezővárosok –  latinul oppidum; a magyar településhálózatban a mezővárosok a XIII. századtól a város és a falu közötti átmenetet jelentették. A városi kiváltságoknak csak egy részével rendelkeztek (egy összegben adózás a földesúrnak, vásártartás), a földesúr joghatósága (úriszék) alá tartoztak és nem keríthették körül fallal a várost. Bírót választhattak, de ebbe a földesúr beleszólhatott, miként tehát az igazságszolgáltatásba is.

A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, bár annak jövedelmezőbb ágazatával (szőlőtermelés, állattartás). A mezővárosok a helyi ipar, kereskedelem központjai lettek.

Általában 1-1 birtok központja vált mezővárossá. A mezővárosok a jobbágyok felemelkedésének lehetőségét adták. Jelentős fejlődés a 15. században volt. (pl. Hódmezővásárhely)

Bányavárosok: főleg idegen telepesek (német, cseh) hozták létre, nemesfém feltárására kaptak kiváltságot a királytól. Legjelentősebbek: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya

Az egyházi központok: fejlődésüket zömmel hátráltatta, hogy földesuruktól (a püspöktől vagy érsektől) nem válhattak szabaddá, nem tudtak szabad királyi várossá átalakulni, fejlődni.

A városi társadalom:

A városi elitet a kereskedők, vállalkozók alkották, a középréteget a kézművesek, míg a városi társadalom alján a nincstelenek voltak

Kereskedelem: Magyarország elsősorban bányatermékeket (nemesfém, réz, só), szarvasmarhát és bort exportált, azaz vitt ki. Az importot, a behozatalt a textil-posztótermékek, a fémáruk és a fűszerek tették ki.

Az ország gazdasága I. Károly idején

Kapcsolódó fogalmak:

Tárnokmester – a magyar bárói méltóság a XIII. századtól. A királyi gabonatárolók felügyelőjétől vált a regáléjövedelmek kezelőjévé. A XIV. század végétől a királyi városok egy részének – tárnoki városok: feljebbviteli bírájává alakult (tárnoki szék).

Személynöki szék – hivatal, élén a személynökkel, aki más néven a király személyének képviselője, ha a király nincs jelen, főleg az igazságszolgáltatási ügyekben.

Luxemburgi Zsigmond

LUXEMBURGI ZSIGMOND URALKODÁSA MAGYARORSZÁGON 1387 - 1437

1. Trónra kerülése:

5 éves trónharc után került trónra. A trónviszályok tovább erősítették a bárók hatalmát, akik harcaikat szövetségben, ún. LIGÁK-ba tömörülve vívták. A bárók a tisztségekkel járó királyi várak (honorbirtok) nagy részét örökbirtokként szerezték meg, így az ország várainak alig 20 %-a maradt királyi kézben

Bárói Ligák Zsigmond alatt

Hatalomra kerülése után arra törekedett. hogy a bárókkal szemben személyes pártfogoltjait juttassa hatalomhoz. Új hozzá hű idegeneket és nemeseket emelt bárói rangra: Stíborci Stibor, Cillei Hermann, Ozorai Pipó, Perényiek. Rozgonyiak. Politikája ellenállást váltott ki, a régi liga, a nagyhatalmú Lackfiak szembe fordultak vele és 1401-ben a királyt elfogták. Végül hívei váltották ki, s velük együtt felszámolta a régiek hatalmát. Ezután csak a hozzá hű bárókkal kormányzott. Szövetségüket az uralkodó Cillei Borbálával kötött házassága és az egységüket szimbolizáló Sárkányos rend alapítása (1408.) fonta szorosabbra.

2. Intézkedései:

Nyugati mintára igyekezett elősegíteni a nemesség és a városok renddé szerveződését.

Erősítette a nemesség szerepét a vármegyékben.

Korlátozta az egyház hatalmát, mivel az fellépett ellene 1401-ben:

- 1404-től királyi engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését (királyi tetszvényjog),

- ragaszkodott az egyházi méltóságok kinevezési jogához (főkegyúri jog).

Jövedelmei növelése érdekében meg akarta erősíteni a városok politikai és gazdasági súlyát

- kiváltságot adott a városoknak

- minden szabad királyi városnak pallosjogot adott

- vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket

    nem kellett belső vámokat fizetniük,

    nem vonatkozott rájuk Buda árumegállító joga

- támogatta az egységes súly- és mértékrendszer elterjedését (Budáé a mérvadó)

- szorgalmazta városfalak építését

- Budán és Visegrádon jelentős építkezéseket folytatott maga is

- meghívta a városok képviselőit az 1405-ös országgyűlésre

- a városok érdekeik érvényesítését városszövetségekben biztosították (tárnoki, személynöki)

3. Külpolitikája:

Harcban a törökkel:

Szerbia eleste után (1389) a törökök már a magyar Délvidéket pusztították. Zsigmond támadó hadjáratot indított a török ellen, külföldről is kért segítséget, főleg francia lovagok érkeztek. 1396-ban Nikápolynál ütközött meg a törökkel, I. Bajazid hadaival. A csata vereséggel végződött. Zsigmond felismerte, hogy tartós védelemre kell berendezkedni.

Az 1397-es temesvári országgyűlésen elfogadtatta a telekkatonaság rendszerének bevezetését. Ez nagy létszámú könnyűlovas haderőt jelentett volna a portyázó török ellen. Minden 20 (később 33) jobbágytelek után kellett volna 1 könnyű-felszerelésű lovas íjászt kiállítani. Ez csak terv maradt. Egyrészt a törökök ankarai veresége miatt (1402), másrészt a terhek a nemességre nehezedtek volna, akik féltve őrizték adómentességüket.

Ezért Zsigmond a védelmet a végvárakra és az ütközőállamokra – Havasalföld - Szerbia – Bosznia építette. A határ mentén végvári rendszert hozott létre (11 vár, köztük cserével Nándorfehérvár), ezek ellátására a védelemben érdekelt déli vármegyéket kötelezte. Bár Galambóc elvesztésével (1428.) a török portyák állandósultak, a Zsigmond által létrehozott végvári rendszer 1521-ig megvédte az országot.

Európai külpolitika: eltért az Árpádok és az Anjouk eddigi törekvéseitől, a Luxemburg-család hagyományainak megfelelően a német és cseh területek érdekelték: 1410-ben német, 1419-ben cseh király is, 1433-ban német-római császárrá koronázzák. Nevéhez fűződik a pápaság megosztottságának megszüntetése, (Konstanzi zsinat) és a cseh husziták elleni harc.

4. Az 1437-es erdélyi felkelés:

Okai:

Zsigmond rontotta a pénzt. Amikor jó pénzt veretett, az erdélyi püspök visszamenőleg is követelte az egyházi tizedet. Ez volt a konkrét kiváltó ok, és a romló életviszonyok. Emellett a huszita tanok hatása Erdélybe is eljutott.

Kezdetben a parasztok sikeresek. Az urak tárgyalásra kényszerültek. Az ún. kolozsmonostori egyezményben, engedményeket adtak. A parasztok nagy része leteszi a fegyvert. A nemesség ekkor megköti a három rendi nemzet szövetségét, a kápolnai uniót. A magyar nemesség , a székely előkelők, a szász patríciusok kötötték a jobbágyság és a török ellen. A kápolnai unió képezte az alapját a sajátos, hármas tagozódású, erdélyi rendi szerveződésnek. A három nemzet ebben az értelemben nem etnikai, hanem rendi jellegű volt, a románok azért maradtak ki, mert nem volt nemességük, polgárságuk. A nemesség leverte a felkelést, a vezetőket kivégezték.