Hunyadi János

Hunyadi János törökellenes hadjáratai, harcai

Zsigmond halálával Habsburg Albert került a trónra (1437-1439), Zsigmond leányának a férje, olyan választási feltételeket fogadott el, amelyek alapján a bárók és főpapok ellenőrzése alá került. A királyi birtokállomány ismét gyengült. Habsburg Albert halála után a főpapok és főurak egy része, a török elleni védekezés miatt III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra, aki Magyarországon I. Ulászló néven uralkodott (1440-1444). A várandós Erzsébet azonban fiúgyermeket szült. Mielőtt I. Ulászló az országba érkezett, kisfiát, V. Lászlót (1440-1457) koronáztatta meg. A gyermek Habsburg rokonához, III. Frigyeshez került Bécsbe, a koronával együtt. I. Ulászló átvette a hatalmat, de el kellett ismernie V. László trónigényét.

A belharcok idején kezdett emelkedni Hunyadi János csillaga. Családja havasalföldi származású. Apja kapta Hunyad várát Zsigmondtól. Hunyadi is Zsigmond alatt kezdi el pályafutását, megfordul Itáliában és a husziták leverésénél is részt vett.

Hunyadi János a belharcban I. Ulászló király mellé állt, aki erdélyi vajdává nevezte ki. Hunyadi János vitézségét és hadvezéri képességeit akkor mutatta meg először, amikor a török had Erdélyre csapott le 1442-ben.  A Mezid bég vezette sereg Gyulafehérvár ostromára készülődött. Hunyadi és hadserege először csatát vesztett, aztán győzedelmeskedett a törökkel szemben. Majd számos ütközetet vívott meg sikerrel a török ellen.

1443-ban I. Ulászló és az országnagyok határozatot hoztak egy török ellen indítandó háborúról. Az alig 18 éves I. Ulászló maga is táborba szállt, de fővezérnek Hunyadi Jánost nevezte ki. Budáról mintegy 20 ezer fős magyar és lengyel katonákból álló sereg indult ki, amelyhez útközben 10 ezres szerb-bosnyák sereg csatlakozott. Hunyadi elképzeléseinek megfelelően a hadjáratot őszre-télre tervezték, amikor a török főerők nem szívesen hadakoztak. Hunyadi a szultáni sereg távollétében a szultán székhelyét, Drinápolyt vette célba. Hunyadi e győzelmes hadjáratát "hosszú hadjáratnak” nevezzük. Hunyadi serege a Morava mentén szétverte az egyesített európai török erőket, eljutott Szófiáig. Ezután viszont a tél beállta, az élelmiszerhiány, a törökök által eltorlaszolt hegyszorosok a szultáni főerők visszaérkezése és a táborban kitört lópestis visszavonulásra kényszerítették. Visszavonulás közben is legyőzi a rátámadó törököket.

Sikereinek oka: modernizálta haditechnikáját: támadó hadvezetés, bekerítés taktikája, különböző fegyvernemek összehangolt működtetése, huszita szekérvárak és portyák bevetése. Hadserege zsoldossereg volt, így katonái állandóan készen álltak a harcra.

A magyarok és a törökök ezután nagyon kedvező békét kötöttek Nagyváradon (Drinápolyi – szegedi béke). A török várakat ad vissza, kiüríti Szerbiát, és még fizetne is. A magyarok azonban megszegték a békét. A nyugat és a pápa segítséget ígért, de ez a gyakorlatba nem ment át. Hunyadi János és Ulászló 20 ezer fős sereg élén átlépte a déli határt. Hunyadi abban a hitben tört előre, hogy a Kis-Ázsiában hadakozó szultáni sereggel nem kell számolnia. A Dardanellákhoz felvonult 24 keresztény hajó azonban nem volt képes a szultáni átkelés megakadályozására. II. Murád egyesülve seregeivel, többszörös túlerővel 1444. november 10-én Várnánál vereséget mért a keresztényekre. Az ütközetben Ulászló életét vesztette.

A rendek V. Lászlót ismerték el királynak, de mivel gyerek volt még, mellé 7 főkapitányt neveztek ki, de ez nem vált be. Az 1446-ban megtartott országgyűlésen Hunyadi Jánost az országtanács által ellenőrzött kormányzóvá választották. A tényleges hatalmat így Hunyadi és a hívei gyakorolták, igaz nem a teljes országon. Hunyadi hatalma, birtokai jelentősen növekedtek.

1448-ban Hunyadi az albán Szkander béggel lépett szövetségre a török ellen. 30 ezer főnyi sereggel benyomult Szerbia területére. Murád meg tudta akadályozni az albánok és a keresztények egyesülését, s Hunyadi seregét idő előtt kényszerítette ütközetre. Rigómezőn 1448. október 16-18-án Hunyadi serege vereséget szenvedett.

V. László 1453-ban elfoglalta a trónt, ezért Hunyadi lemondott a kormányzóságról. A „törökverő” főúr azonban továbbra is fontos politikai tényező maradt: kinevezték országos főkapitánynak.

1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, így felszámolta a Bizánci Birodalom maradványát, meghódította Szerbia déli részét, majd tervbe vette Nándorfehérvár ostromát, amelyet Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora) védett. Nándorfehérvár (Magyarország ’kapuja’, ’kulcsa’) felmentésére az itáliai Kapisztrán János ferences szerzeteskeresztes hadjáratot hirdetett. Seregéhez elsősorban jobbágyok csatlakoztak (25-30 ezer fő). Hunyadi harcedzett banderiális csapatokkal közeledett (10 ezer fő), és a folyón lévő török ostromzárat legyőzve bejutott a várba. A rommá lőtt vár elleni általános török roham visszaverését már ő irányította, az egész napos küzdelemben a védők önfeláldozóan harcoltak. Másnap Hunyadi ellentámadásba lendült, és Kapisztrán kereszteseinek bevonásával lesöpörte a szultáni sereget a hadszíntérről.

A győzelem jelentős harcászati siker volt, de hadműveleti folytatásra (a menekülő szultáni sereg üldözésére) nem volt lehetőség. A győztesek soraiban rövidesen kitört a pestis, és a járványnak sokan estek áldozatul, köztük Hunyadi János és Kapisztrán János is.

A nándorfehérvári győzelem lehetetlenné tette, hogy a szultán utat nyisson Magyarország belső területei felé, s része volt abba, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot hazánk ellen.