(Már megint...) MI LESZ A DOLGOZATBAN? + gyakorló feladatok

4 témakör:
A gazdasági világválság;
A gyarmati világ;
A náci Németország;
Világpolitikai események a háborút megelőző években.
A tankönyvben ezek a 37., 38., 39. és a 40. lecke.
A fő hangsúly a gazdasági válságon és Németországon lesz.
Lesz olyan feladat, ahol a témakör előző ismereteit is fel kell használni az olasz fasizmussal, ill. a sztálinizmussal kapcsolatban.


Újabb feladat:

Megint 1:

Most már csak linkelem őket:
http://LearningApps.org/1924435
http://LearningApps.org/1673489
Ha valaki erről az oldalról keres még más feladatot, akár más tantárgyból is, annak a figyelmébe ajánlom, hogy sajnos nem mindegyik feladat helyes :(

Órai gyakorló feladatlap megoldásai

Munkafüzet 51/1. Plusz feladat: nézzetek utána, mit jelent a moratórium kifejezés!

A számok a definíciókat jelölik, írjátok utánuk a hozzátartozó foglom számát! 1 - _B; 2 - _E; 3 - A; 4 - D; 5 - C

Moratórium: Valaminek a felfüggesztése, vagy időleges elhalasztása. Jogi értelemben: haladék, türelmi idő.

Munkafüzet 53/4. Írjátok az eszmék után a hozzá tartozó forrás betűjelét!

fajelmélet - C; szociáldarwinizmus - D; élettérelmélet - G; Führer-elv - F;

antikapitalizmus - B; antiszemitizmus - A; demokráciaellenesség - E

Munkafüzet 54/5. Írjátok a számok után azt a választ, amelyiket helyesnek gondoltok!

1 - ___B_______; 2 - _____B_______; 3 - _____C_______; 4 - ____A________; 5 - ____A______; 6 - _____A_______

Munkafüzet 55/6. Írjátok le, hogy a képhez, milyen esemény társul, és az mikor történt (ahol lehet év, hónap)!

A: Hitler kancellár lesz, 1933 január

B: Német – olasz szövetség, 1936 (Berlin – Róma tengely)

C: Molotov –Ribbentrop paktum, 1939 aug.

D: Hitler bevonul Párizsba, 1940, június.

E: Szudéta-vidék visszacsatolása, 1938 október

Munkafüzet 64/15. Válaszoljatok a kérdésekre!

A: Anschluss, 1938 március 12.

B: Nem teljes a lelkesedés, Hitler keze a menyasszony torkán van.

Német bevonulás a kiírt népszavazás előtt

C: A világháború utáni békeszerződés akadályozta, most viszont a nyugati nagyhatalmak tétlenek maradtak

Munkafüzet 65/17. Válaszoljatok a kérdésekre!

A: Gandhi: Tiltakozik a társadalmi igazságtalanságok ellen – békés módszerekkel

Mao Ce-tung Tiltakozik a társadalmi igazságtalanságok ellen – erőszakos eszközökkel is

B: Gandhi: elsősorban az angol gyarmatosítók

Mao Ce-tung földesúri osztály, az eddigi politikai elit

C: Gandhi: erőszakmentes, igazságosabb társadalom

Mao Ce-tung kommunista állam, proletárdiktatúra, munkás-paraszt hatalom

D: Gandhi: egy a sok tiltakozó közül

Mao Ce-tung kiemelt, vezér szerepű

E: sómenet: tiltakozás a brit sómonopólium ellen

’hosszú menetelés’: a Kínai Kommunista Párt Vörös Hadserege által végrehajtott stratégiai visszavonulás volt a Kuomintang hadserege elől a kínai polgárháborúban 1934 és 1936 között.

Gyakorló feladatlap - Nevek:

A munkafüzet megoldásai értelemszerűen írjátok erre a lapra!

Tankönyv 190/7 Válaszoljatok a kérdésekre!

Kiket érintett a legjobban a válság? ...Németország....................... Kiket legkevésbé? ........Franciaország (Nagy Britannia)........

Milyen okai vannak annak, hogy egyes országokat kevésbé a válság? (Segít a 189/3. forrás és a következő lecke címe!)

Kevésbé esik vissza a termelés, a gyarmataikra át tudják hárítani a válság gondjainak egy részét

Ott nagyobb a munkanélküliség, ahol jobban visszaesett e termelés

Tankönyv 192/14. Válaszoljatok a kérdésekre!

Biztosították a jövő fejlődését – környezetvédelem (inkább emberi, mint természeti), és energiaforrást biztosít – munkahelyet teremt, miközben nem termel a piacra

Infrastruktúra: A közlekedés, hírközlés területén infrastruktúrának nevezünk minden olyan berendezést és az általuk létrehozott minden olyan hálózatot, amely a szállításhoz és hírközléshez szükséges. Ide tartoznak tehát a szárazföldi (közúti, vasúti) szállítási, belvízi szállítási (folyók, csatornák), tengeri szállítási (kikötők, hajóutak), légi közlekedési (repülőterek, légifolyosók) hálózatok. Továbbá infrastruktúrát alkotnak a vízelosztási, energiaelosztási (villanyáram, olaj, gáz) és távközlési (telefon, rádió, televízió, telematika stb.) hálózatok, beleértve a műholdrendszereket.

Kapcsolat: az infrastruktúrát fejlesztik jelentősen a válság alatt

Tankönyv 202/11 Válaszoljatok a kérdésekre! Plusz feladat: Mi a „Kristályéjszaka”?

Milyen jogokat vettek el: szavazati jog, nem lehet hivatalnok

Kristályéjszaka:

Országos méretű pogrom (erőszakos fellépés) a zsidók ellen 1938 november 9-10-én

Tankönyv 202/10. A kérdések segítségével értelmezzétek az ábrát!

Problémák: nemzeti sérelmek, gazdasági válság, kommunista veszély

Eszközök: erőszak, demagógia, propaganda – ennek része az ellenségkép

Társadalmi csoportok: munkásságnak, kispolgárságnak munkahelyet ígér, parasztoknak földet (élettér)
polgárságnak védelmet a kommunistáktól
mindenkinek: nemzeti sérelmek orvoslása

Nemzetközi politika, 1933-1939

Németország háború nélküli terjeszkedése
¡ Az 1930-as években Németország tudatosan és sorozatosan felrúgta a versailles-i béke rendelkezéseit.
¡ (1933) kilépés a Népszövetségből
¡ Általános hadkötelezettség bevezetése
¡ (1935) Saar-vidéki népszavazás: a Németországhoz tartozás mellett döntenek
¡ (1936) Rajna-vidék megszállása (↔ locarnói szerződés)

 
A fasiszta szövetség kialakulása
¡ A kezdeti érdekellentétek után olasz-német közeledés -
¡ Létrejött egy fasiszta szövetségi rendszer (Berlin–Róma tengely, 1936)
¡ 1936 Németország – Japán megköti az antikomintern paktumot.
§ A szövetség célja a kommunizmus terjedésének megakadályozása volt, SZU ellen irányul
¡ Olaszország csatlakozik 1937

A nyugat-európai országok válasza
¡ A nyugat-európai hatalmak ((Anglia: Chamberlain, Franciaország: Daladier)) alapvetően nem ismerték fel a náci veszélyt, nem léptek fel Hitlerrel szemben, az engedmények politikáját alkalmazták vele szemben.
¡ A nyugati hatalmak a Szovjetuniótól is tartanak → azt remélik, Hitler kelet felé terjeszkedik

A világháború főpróbája: a spanyol polgárháború (1936-1939)
¡ A spanyol polgárháború (1936-39)
¡ - világgazdasági válság (1931) → diktatúra és monarchia összeomlása → köztársaság
¡ reformok (földosztás, egyház korlátozása, szociális törvények)
¡ szélsőségek erősödése → fegyveres összecsapások
¡ Franco tábornok jobboldali felkelése a hadseregre támaszkodva → polgárháború
¡ Franco német és olasz támogatást kap (pl.: Condor-légió, német repülőgépek)
¡ a köztársaságiakat a SzU és a nyugati baloldal támogatja (önkéntes brigádok)
¡ a nyugati nagyhatalmak itt sem avatkoznak be
¡ Franco győzelme → katonai diktatúra 

A világháború előestéjén (1938-39)
¡ a; (1938. márc.) a németek bevonulása Ausztriába → Anschluss (= Ausztria bekebelezése) Kihasználva az osztrák fasiszták hívását, Hitler bevonult Ausztriába, és Németországhoz csatolta azt
¡ b; Csehszlovákia bekebelezése (1938-39)
¡ (1938. szept.) müncheni konferencia: Anglia és Franciaország átengedi a Szudéta-vidéket Németországnak (3 milliós német kisebbség)
¡ Hitler egy nemzetközi konferenciát hívott össze Münchenben, hogy megszerezze Anglia és Franciaország beleegyezését ahhoz, hogy Csehszlovákia északi részét. A müncheni konferencián (angolok, franciák is jelen voltak) ezt a beleegyezést megkapta
¡ Miután német biztatásra a fasiszta Tiso kikiáltotta Szlovákia függetlenségét, Hitler (mivel Csehszlovákiát már nem létezőnek tekintette) elfoglalta a maradék Csehországot (1939. márc.) Cseh-Morva Protektorátus létrehozása - a nyugati hatalmak nem avatkoznak be
¡ c; a Molotov-Ribbentrop paktum (1939. aug.)
¡ A szovjet és a német külügyminiszter szovjet-német megnemtámadási szerződést írt alá
¡ Ennek titkos záradékában egy esetleges háború esetére felosztották Lengyelországot maguk között, illetve. Németország elismerte a Szovjetunió igényeit a Baltikumra

A nemzetiszocializmus hatalomra jutása és működési mechanizmusa

Nácizmus (nemzetiszocializmus): totalitárius világnézet és mozgalom, amelynek képviselői Németországban 1933-ban megszerezték a politikai hatalmat és egypárti diktatúrát alakítottak ki. Faji és etnikai alapon megkülönböztető társadalmat teremtett.
Adolf Hitler és az NSDAP szélsőjobboldali ideológiája. Mindenekelőtt demokrácia-és kommunizmusellenesség, vezérkultusz, szélsőséges nacionalizmus, fajelmélet és antiszemitizmus jellemezte, de hangoztatott számos antikapitalista, sőt szocialista jellegű követelést, illetve vallásellenes tételt is megfogalmazott

A weimári köztársaság egy forradalom és egy kommunista hatalom átvételi kísérlet után, 1919-ben született meg. Súlyos erőpróbákat élt át (békeszerződés aláírása, 1920; Ruhr-válság, francia megszállás, Hitler müncheni „sörpuccsa" 1923). A Dawes-terv elfogadása után ('24) lassan helyreáll a gazdaság, fizetik a jóvátételt, és '26-ban Németo.-t felveszik a Népszövetségbe is.1925-től a köztársasági elnök Paul von Hindenburg (I. vh. tábornok, a tannenbergi csata győztese). A kor jelentős politikusa Gustav Stresemann – teljesítési politika, locarnói-szerződés, Briand-Kellog paktum aláírása)

A nagy válság azonban megingatta a stabilitást:

• a gazdaság megrendült; a munkanélküliség 1932-ben 10% - a politikai élet egyre erőszakosabb: az utcákon kommunisták és nácik csapnak össze, a Reichstagban is verekedések. A náci párt a 20-as években nem ért el jelentős sikereket, de ez alatt kiépítette szervezeti hálózatát, modern propagandagépezetét, fegyveres osztagát – SA.

Megerősödtek a szélsőséges pártok (NSDAP, Kommunista Párt): - az 1930. szeptemberi választásokon a szociáldemokraták (SPD) mögött már második volt a náci párt (NSDAP) és harmadik a kommunista párt (KPD).

Az erősödő szélsőségekkel (kommunizmus, nácizmus) szemben a polgári pártok nem tudtak egységesen fellépni.

Egy demokratikus rendszer csak akkor működik, ha a demokratikus pártok (jobboldal + polgári középpártok/liberálisok + szoc.dem.) képesek összefogni és együtt legalább 50%-ot elérnek a választáson./

Az ellenfeleket a náci párt rohamosztagai (SA, a párt korlátozott önállósággal bíró félkatonai szervezete) megfélemlítik

Hitler a jobboldalt együttműködésre bírja a kommunistáktól való félelem felhasználásával

• 1932-ben 3 választás is volt, amelyek döntőnek bizonyultak:

• 1. Elnökké választották újra az akkor 85 éves Hindenburgot.

• 2. A júliusi parlamenti választásokat már az NSDAP nyerte (37,4%): Hitler azonban abszolút többséget akart.

• 3. A novemberi újabb parlamenti választásokat ismét az NSDAP nyerte ugyan (33%), de kevesebb szavazattal.

• 1933. január 30-án Hitler lett Németország kancellárja, Hindenburg elnök (kelletlenül bár, de) kinevezte.

A náci erősödés oka: gazd. válság, Hitler minden társadalmi csoportnak ígér valamit: a tőkéseknek a kommunisták visszaszorítását, a munkásoknak munkalehetőséget, a parasztoknak földet, a katonáknak a hadsereg tekintélyének helyreállítását, és az egész népnek Németország új dicsőségét

A náci párt választási eredményei

• Az abszolút parlamenti többség érdekében március 5-én újabb, már demokratikusnak nem nevezhető választásokat tartottak, ezen az NSDAP 43,9%-ot szerzett. (A Reichstag (birodalmi gyűlés épülete) felgyújtásának ürügyével kizárja a kommunistákat az újonnan kiírt választásokról)

·         Megszavaztatja a felhatalmazási törvényt à lehetővé teszi a rendeleti kormányzást

·         Hindenburg halála után (1934) Hitler az államfői hatalmat és megszerzi

• Megindult a totális állam kiépítése (pártok betiltása, politikai ellenfelek bebörtönzése, média ellenőrzés alá vonása stb.)

·      Hitler felszámolja a többpártrendszert, valamint az összes szervezetet, egyletet à minden hatalom az ő kezében összpontosul à totális pártállam

·      Hitlerrel a hadsereg és az SA még szembeszállhat (a hadsereg vezetői félnek, hogy az SA lesz az új német hadsereg; az SA követelte a második forradalmat, a nagytőke felszámolását) à Hitler az SS-re és Gestapóra (Titkos Államrendőrség) támaszkodva leszámol az SA-val (hosszú kések éjszakája, 1934. jún. 29-30.) à megszabadul a párton belüli ellenfeleitől

·      Antiszemitizmus à faji törvények (nürnbergi törvények, 1935): a zsidónak minősülő németeket megfosztják állampolgárságuktól

·      Kristályéjszaka (1938. nov. 9-10.): (egy Franciaországban szolgáló német diplomata meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt) központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám Németországban (a zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe)

·      Hitler továbbra is törekszik a tömegek befolyásolására (tömegdemonstrációk; követelik a náci rendszer melletti nyílt kiállást; művészetek a náci propaganda szolgálatába: klasszicizáló monumentalitás)

• Gazdaság- és szociálpolitika

·      A nácik növelik az állam szerepét a gazdaságban: állami megrendelések (pl. autópályák) és szociális engedmények (társadalombiztosítás, fizetett szabadság) à a termelés nő, a munkanélküliség gyorsan visszaszorul

• 1936-tól Göring vezetésével 4 éves terv.

• Az állam irányításával és megrendeléseivel (hadiipar, infrastruktúra fejlesztés) a gazdaság gyorsan fejlődött, 1939-re gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség.

• Jól teljesítettek a modern iparágak (autógyártás, repülőgép­gyártás, vegyipar).

• A társadalom minden rétege részesült a szociális juttatásokból.

A válság felszámolásában a többi állami megrendelés mellett újraindítják a fegyverkezést Wehrmacht felkészítése a háborúra à Németország kilábal a gazdasági válságból à Hitler népszerűségét növeli

A totális állam jellemzői

• egy, egységes ideológia (nácizmus)

• egy tömegpárt (NSDAP)

• terrorisztikus (titkos)rendőrség (GESTAPO)

• sajtómonopólium (propaganda: újság, rádió, film)

• fegyvermonopólium (rohamosztag - SA, védőosztag - SS, hadsereg)
• mindenkinek tartoznia kell egy náci szervezetbe: a 14-18 év közötti fiúk a Hitlerjugendbe, a munkások a Német Munkafrontba, stb.

• központilag irányított gazdaság

• Közösségi ellenségkép: zsidóság

A náci ideológia és propaganda

A nácizmus ideológiai gyökerei

• A náci ideológia két hagyományos mozgalom ötvöződéséből alakult ki:

• az osztrák területeken jelentkező pángermanizmus (alldeutch) és antiszemitizmus,

• a németországi népi (volkisch) mozgalom, amely a régi germán hagyományokhoz, mondavilághoz nyúlt vissza.

• A náci ideológia kialakulását ezeken a mozgalmakon kívül meg­határozták még bizonyos XIX. századi ideológiák is:

• fajelmélet: a történelem a fajok harca;

• térelmélet: a népek fennmaradása attól függ, hogy képesek-e lakosságukat, és ahhoz területüket is növelni;

• tömeglélektan: az arctalan tömeg irányítható, sőt igényli, hogy vezessék;

• szociál- és nacionáldarwinizmus: az emberi társadalomban, és a népek között is dúl a létharc, zajlik a szelekció.

• Eugenika (a szociáldarwinizmusban megfogalmazott fajfejlődés „elősegítése”, az akadályozó tényezők „kiiktatása”)

• A vallásszabadság korlátozása

• Homofóbia (homoszexuális beállítottságú emberek iránti erőteljes ellenszenv)

• A vezetőbe vetett feltétlen hit (führer-elv, vezér-elv) – személyi kultusz

• A demokrácia korlátozása (nem együttműködő politikai pártok, szakszervezetek, sajtótermékek megszüntetése)

• Hitler elveit, terveit könyvében, a Mein Kampfban („Harcom") fejtette ki, kortársak közül kevesen vették komolyan.

• Elméletének középpontjában a szélsőséges szociáldarwinizmus állt: az élet szüntelen harc, amelyben az erősebb győz, a gyengébb elpusztul. A létharcot fajok vívják egymással.

 Hitler fajelmélete szerint vannak:

• magasabb rendű fajok, azaz árják (germánok): - a német az uralkodó nép,

- másodrendű rokon népek (dánok, hollandok stb.);

• alacsonyabb rendű fajok: - rabszolga népek: latin népek, szlávok, afrikaiak, ázsiaiak;

• kiirtandó népek: zsidók, cigányok:

- a zsidóságot tekintette a legalacsonyabb rendű fajnak, ugyanakkor a legveszélyesebbnek is, mert mindenütt jelen van (polgárság - munkásság; város - vidék).

• Hitler megvetette a liberalizmust, a szocializmust, a humanizmust és keresztény-ellenes is volt.

• Jellemző volt az erő kultusza, a szimbólumok, jelképek használata (horogkereszt, Heil Hitler köszöntés stb.).

• Az élettér-elmélet szerint Hitler hódításaiban 3 lépcsőt tervezett:

• Európa németjeinek egyesítése; egy európai német dominanciájú birodalom létrehozása; német világbirodalom kialakítása.

A Mein Kamp összefoglaló jellemzői:

§  szociális demagógia (a munkásoknak munkát és a nagytőke megfékezését, a tőkéseknek a kommunisták visszaszorítását, a parasztoknak földet ígér);

§  nemzeti demagógia (harc a németeket ért háborús sérelmek orvoslásáért; keleti „élettér” megszerzése; fajelmélet);

§  nem teljesítés politikája (hadisarc megtagadása; fegyverkezés megkezdése);

§  Anschluss (Ausztria bekebelezése, Európa németjeinek egyesítése);

§  terjeszkedés keletre (a SZU elfoglalása, a Birodalom kiterjesztése az Urálig);

§  francia kérdés (a francia nemzet megsemmisítése, vagy belekényszerítése a gyengébb partner szerepébe);

§  USA:a létrejött 400 milliós Német Birodalom – pángermán Európa – szembeszállna az USA-val

A náci propaganda:

• mintái: brit első világháborús propaganda; üzleti reklámok.

Elvek:

• totalitás (az emberi élet valamennyi területére kiterjedjen);  széles tömegekhez szóljon; szubjektív és egyoldalú legyen;

• kevés témára koncentráljon, de azokat kitartóan ismételje.

• 1933-tól Goebbels volt a propagandaminiszter.

• felhasználták a sajtót, a rádiót, tömeggyűléseken a megafont;

• a művészeteket is az ideológiai harc és a propaganda szolgálatába állították ( „cenzúra", a Führer ízlése a döntő);

• hatalmas ünnepségeket szerveztek: nürnbergi egyhetes párt­kongresszusok, megemlékezések a Führer születésnapján, a hatalomra kerülés napján (jan. 30.) stb.;

• utcai felvonulások, gyűlések, termelési „csaták", reggeli ünnepek az iskolákban, nyilvános könyvégetések (Thomas Mann, Heine, Freud, Jack London, Einstein stb. műveit);

• 1933-38 között több száz film is készült (pl. Leni Riefenstahl: „ A hit győzelme", „Akarat diadala", kétrészes film az 1936-os berlini olimpiáról).

Náci külpolitika

·      Németország kilép a Népszövetségből (1933); általános hadkötelezettség bevezetése;

·      elrendelik a modern fegyvernemek fejlesztését (1935); remiritalizálják a Rajna-vidéket (1936)

·      A Saar-vidéket (melynek lakossága népszavazásban Németország mellett döntött) Hitler nemzeti sérelemként használja fel

·      1936-39 spanyol polgárháború, Franco tábornok támogatása

·      Hitler kikényszeríti az Anschlusst (1938. márc. 13.)

·      Németek lakta Szudéta-vidék visszakövetelése (A több mint 3 milliós német kisebbségre hivatkozva) a müncheni konferenciát követően (1938. szept.; Szlovákia függetlenségének kikiáltása után) Hitler megszállja Csehszlovákiát à megszerzi a fejlett cseh hadiipart

·      A nyugati nagyhatalmak nem avatkoznak közbe a náci terjeszkedésbe

Fogalmak - Magyarország 1849 - 1918.

1849. október 6.	Aradon tizenhárom honvédparancsnok, Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnök kivégzése az 1848-1849-es szabadságharc vereségét követően.
1865	megjelenik Deák Ferenc Húsvéti cikke
1867	A kiegyezés. Megegyezés (Deák Ferenc vezetésével) a magyarok és I. Ferenc József, vagyis tulajdonképpen a magyarok és az osztrák-németek között a birodalom berendezkedéséről és abban Magyarország jogairól. Biztosította a független, felelős kormányzást, így a megegyezés reális kompromisszumot jelentett.
1868	A horvát               kiegyezés. Horvátország széles körű  önállóságot kapott. Európa első nemzetiségi törvénye, mely komoly jogokat biztosított a magyarországi nemzetiségeknek.
1873	Budapest létrejötte (Buda, Pest Óbuda egyesülésével)
1875–1890	Tisza Kálmán miniszterelnöksége. Ebben az időszakban épült ki a modern polgári közigazgatás, és jöttek létre a kapitalizmus jogi és intézményi keretei.
1896	A honfoglalás ezredik évfordulójának (millennium) megünneplése.
1905	a Szabadelvű Párt választási veresége
Alexander Bach	A Magyar Királyság történetében a nyílt abszolutista önkénynek az 1851-től 1859-ig tartó időszakát Alexander Bach osztrák belügyminiszterről Bach-korszaknak szokták nevezni.
Andrássy Gyula	Magyar politikus, államférfi a XIX. században. Nagybirtokos főnemesi családból származott. A reformkorban Kossuth támogatója volt. Az 1848-1849-es szabadságharcban katonatisztként szolgált, majd 1849-ben Isztambulba küldték követnek. A szabadságharc bukása után távollétében halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. 1857-ig Párizsban élt, majd hazatért. Részt vett a politikai életben, a kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője volt. 1867-1871 között Magyar miniszterelnök, ebben a minőségében jelentős szerepet játszott az önálló, modern Magyar államszervezet megteremtésében. 1871-1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt. Az 1878-as berlini kongresszuson elérte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megszállhassa Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben megkötötte Németországgal a kettősszövetséget.
Baross Gábor	Politikus, közmunka- és közlekedésügyi, majd kereskedelemügyi miniszter az 1886-1892 között. A magyarországi vasútfejlesztés kimagasló alakja ("vasminiszter"). Nevéhez fűződik a vasúti személyszállításban a zónatarifa-rendszer bevezetése, amely jelentősen megnövelte a vasúti forgalmat. Dolgozott a fiumei kikötő fejlesztésén, és a Vaskapu hajózhatóvá tételén. Egyesítette a postát a távírdával, megalapította a posta-takarékpénztárt.
Deák Ferenc	XIX. századi magyar államférfi, politikus, a „haza bölcse”. Zalai köznemesi család sarja. Jogi tanulmányokat végzett. Az 1832-1836-os országgyűléstől kezdve a reformpárti ellenzék vezető alakja, majd 1848-ban a forradalom után igazságügyi miniszter lett. 1849 elején birtokára vonult vissza. Az 1850-es évek közepétől Pesten élt, majd az 1850-es évek végétől megélénkülő magyar politikai életben vezető szerepet töltött be. A kiegyezést előkészítő tárgyalások vezetője volt. A kiegyezést követően egy ideig a kormánypárt vezetője volt.
Eötvös József	XIX. századi Magyar író, államférfi, politikus. Nagybirtokos főnemesi családból származott. Bölcsészeti és jogi tanulmányokat végzett. Már fiatalon a Magyar Tudományos Akadémia tagja (és később elnöke) lett. Az 1840-es években a reformpárti ellenzék vezető alakja volt. 1848-ban a forradalom után vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. 1848 szeptemberében külföldre távozott, és csak 1853-ban tért vissza, és főleg irodalommal foglalkozott. Az 1860-as évektől vett részt ismét a politikai életben. A kiegyezés után ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, ebben a minőségében dolgozta ki a közoktatási törvényt. Jelentős része volt a nemzetiségi és a zsidók emancipációjáról szóló törvény megalkotásában is.
Ganz Ábrahám	vasöntőmester, gyáros, a magyar nehéziparegyik megteremtője, Saját szabadalma alapján gyártott kéregöntésű vasúti kerekeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket. Munkája eredményeként fejlődtek ki szerény üzeméből az idők során az ismert Ganz vállalatok.
Julius von Haynau	Osztrák-német hadvezér, az 1848-1849-es szabadságharc egyik legyőzője, majd a megtorlások fő irányítója. Az osztrák császári hadsereg tisztje volt, 1848-ban Itáliába küldték, itteni kegyetlenségei miatt kapta a "bresciai hiéna" gúnynevet. 1849-ben a tavaszi hadjáratban elszenvedett császári vereségek nyomán kinevezték a Magyarországi császári csapatok fővezérévé. Több csatában is győzött a honvédsereg felett. A szabadságharc bukása után Haynau irányította a megtorlásokat. Kegyetlensége miatt 1850-re kényelmetlenné vált személye a császári kormányzatnak, ezért menesztették
Kandó Kálmán	magyar mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú, ipari frekvenciájú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasútvillamosítás úttörője
Löw Emánuel (Immánuel)	Szeged, 1854. január 20. – Budapest, 1944. július 19.) szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író. Fő műve a többkötetes Die Flora der Juden (A zsidók növényvilága). A magyar irodalom és történelem sok nagyságáról (Arany János,Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc) mondott emlékbeszédet, s ezeket nyomtatásban is megjelentette. Magyarra fordította az Énekek énekét.  "A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése"
Puskás Tivadar	mérnök, a telefonhírmondó feltalálója, Vezetésével épült a párizsi és budapesti telefonközpont.
Tisza István	Tisza Kálmán miniszterelnök fia. Politikusként a dualista rendszer fenntartásának híve volt. Két alkalommal töltötte be a miniszterelnöki posztot (1903-1905; 1913-1917). Ellenezte az általános választójog bevezetését, mivel úgy vélte, a magyarság számára hátrányos lenne a soknemzetiségű országban. A parlamenti ellenzék obstrukcióját erőszakkal törte le. 1914-ben csak német nyomásra egyezett bele, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzenjen a Szerbiának. A háború alatt is ellenállt a reformtörekvéseknek (általános választójog, földreform). Az őszirózsás forradalom kitörésekor meggyilkolták.
Tisza Kálmán	Nemesi származású politikus. 1848-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. Az 1860-tól vett részt a politikai életben. A kiegyezést ellenezte, 1875-ig a balközép ellenzék vezetője volt. 1875-ben elfogadta a kiegyezést, és a széthulló kormánypártot híveivel egyesítve létrehozta a Szabadelvű Pártot. 1875-1890 között miniszterelnök volt. Határozottan, ügyes manőverekkel (és a tőle függő képviselők, a "mamelukok" segítségével) tartotta meg pozícióját. Miniszterelnöksége alatt épült ki a modern polgári közigazgatás, és jöttek létre a kapitalizmus jogi és intézményi keretei.
Wekerle Sándor	Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, akit 1892 és 1918 között három alkalommal is felkértek a kormányalakításra. Pénzügyminiszterként hajtotta végre a valutareformot, melynek során az ország áttért az aranyalapú valutára, a koronára. Első miniszterelnökségéhez köthetőek az egyházpolitikai reformtörvények: kötelező polgári házasság, állami anyakönyvezés, zsidó emancipáció.
Állami anyakönyvezés	Magyarországon a XIX. század végéig az anyakönyvezés feladatát az egyházak látták el. A rendszer komoly sérelmeket okozott a felekezetek között: az 1868-as LIII. törvény alapján a vallási szempontból vegyes házasságok esetén a fiúk apjuk, a lányok anyjuk vallását követték, gyakori volt azonban az „elkeresztelés”. A problémákat megoldandó 1895-től bevezették, és kötelezővé tették az állami anyakönyvezést a születések, házasságkötések és halálozások nyilvántartására.
asszimiláció	Egy népcsoport vagy nemzetiség (vagy annak egyes tagjai) nyelvben, kultúrában való hasonulása egy másik etnikumhoz (általában az adott ország többségi népcsoportjához), azaz beolvadása abba. A népcsoport elveszti nyelvét, saját értékeit, hagyományait. A beolvadás történhet önkéntesen, spontán, de a többségi etnikum által irányított állam eszközeivel erőszakosan is. A XIX. század elejétől merült fel a magyar történelemben az asszimiláció kérdése (természetesen a legtöbb más európai államban is). A nemzeti ébredésen átesett magyar nemzetiség (és annak vezetői) a francia származású államnemzet fogalma alapján akarta létrehozni a polgári Magyarországot, elgondolásuk alapján a nemzetiségek lassan asszimilálódtak volna.  Ezt a nemzeti ébredésen a magyarsághoz képest kis késéssel, de szintén keresztülment nemzetiségek nem akarták, és a magyar elgondolást erőszakos magyarosításnak érezték. Az ellentétes törekvések a század közepére bizalmatlanságot, az 1848-1849-es szabadságharcban pedig még egymás elleni harcokat is okoztak. A dualizmus korában a korábban részben német származású hivatalnokréteg tagjai, valamint az ipari fellendülés idején kialakuló iparvárosokba költöző nemzetiségiek közül is sokan önként asszimilálódtak. Ugyanígy az országban megnövekvő számú zsidóság sok tagja is. Ugyanakkor az állam magyar vezetősége egyre erőteljesebben nyúlt a magyarosítás eszközéhez, ami további sérelmeket okozott a nemzetiségek körében. A trianoni békeszerződéssel a határokon kívülre került magyaroknak a XX. század folyamán többször kellett átvészelnie asszimiláló törekvéseket (pl. a második világháború utáni reszlovakizáció Csehszlovákiában), de a spontán asszimiláció is megfigyelhető.
dualista monarchia	Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-1918 közötti berendezkedése. A birodalom két egyenrangú államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. A dualista monarchia kialakításának oka az volt, hogy az osztrák udvari körök felmérték, hogy az egységes birodalom nem működtethető hatékonyan, míg Magyarország belátta, hogy nem érheti el a teljes függetlenséget, így kompromisszumot kötöttek (kiegyezés, 1867). Mindkét állam önállóan, alkotmányos módon intézhette saját parlamentje és kormánya révén belső ügyeit, ugyanakkor a külügyeket és a hadügyeket, valamint az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös minisztériumok irányították
Dunai Konföderáció	Kossuth Lajos dunai konföderációs terve: (1862) 1848-49 tanulságainak átgondolása, a szabadságharc két problémája, melyekre ezzel vélte biztosítani a megoldást: 1. a nagyhatalmak az európai egyensúly fenntartása érdekében nem támogatták a magyar függetlenséget, mert az országot egymagában nem tartották megfelelő ellensúlynak Oroszországgal szemben 2. nemzetiségi ellentétek megszüntetése Elemei: 1. A térség kisebb államainak szövetségkötése egymással, résztvevő államok: Magyarország, Horvátország, Románia, Szerbia, a Magyarországról leváló Erdély, ez pótolhatná a Habsburg Birodalmat az európai politikában 2. a nemzetiségi kérdés megoldása: Erdély és Horvátország különállásának elismerése; a községek és megyék nemzeti alapú önkormányzata Fogadtatása:        magyar vezetőréteg: a döntő többség elutasította oka: le kellett volna mondaniuk az országban betöltött vezető szerepükről, az ország egységéről és a nemzeti szuverenitás egy részéről is        romániai és szerbiai vezetőréteg: szintén elutasítás oka: ők is nemzeti államban, a nemzeti egység megvalósításában gondolkodtak
dzsentri	Az angol történelemben vállalkozó, árutermeléssel foglalkozó nemest jelent. A magyar történelemben az 1870-es években megjelenő, a polgárosodással, a kiépülő kapitalizmussal lépést tartani nem tudó elszegényedett, birtokaikat elveszített nemesesekből álló csoport tagjai kapták ezt az elnevezést. A dzsentrik ragaszkodtak régi, úri életmódjukhoz, a modern polgári életformát elfogadni nem tudták, társadalmi rangjukat igyekeztek megőrizni. Elsősorban hivatali vagy értelmiségi tisztségeket töltöttek be. A XX. század első felében az úri középosztály egyik részét adták.
emigráció	Kivándorlás. A történelem során időnként egyes személyek vagy csoportok valamilyen kényszertől hajtva elhagyták hazájukat, és más területen telepedtek le. Nevezetesebb emigrációk: a francia forradalom idején külföldre menekültek a forradalommal egyet nem értők és azok, akiknek életét a forradalom fenyegette; a Rákóczi-szabadságharc, 1848-1849-es szabadságharc, az 1956-os forradalom veresége után kimenekültek.
gazdasági kiegyezés	A politikai kiegyezést a közös ügyek költségeinek megosztásáról (kvótát állapítottak meg 70:30 arányban), a vámunióról és egyéb gazdasági kérdésekről szóló gazdasági kiegyezés egészítette ki, amit azonban tízévenként meg kellett újítani.
horvát–magyar kiegyezés	A kiegyezést (1867) követően 1868-ban szabályozták Magyar Királyság és a középkor óta hozzá tartozó Horvátország közjogi viszonyát. A megállapodás alapján készült törvény kimondta, hogy a két ország államközösséget képez, melyen belül Horvátország belügyeiben önállósággal bír, saját törvényhozása és kormánya van.
Húsvéti cikk	1865-ben Deák ebben fogalmazta meg Magyarország hajlandóságát, hogy megegyezzen a Habsburgokkal.
Kiegyezés	1867-es kompromisszumos megállapodás Ferenc József (és a vezető osztrák udvari körök) és Magyarország között a Habsburg-birodalom és Magyarország közjogi viszonyáról, együttműködéséről. A megállapodást osztrák részről korábbi katonai vereségek motiválták, magyar részről pedig az a felismerés, hogy az 1848-as áprilisi törvényekhez teljes mértékben visszatérni nem lehet, ezért kompromisszumra van szükség, hogy a polgári átalakulás megkezdődhessen. A megegyezés értelmében a továbbiakban Osztrák-Magyar Monarchiának nevezett birodalom két egyenrangú államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. Mindkét állam önállóan, alkotmányos módon intézhette saját parlamentje és kormánya révén belső ügyeit, ugyanakkor a közös (pontosabban továbbra is uralkodói) ügynek tekintett külügyeket és a hadügyeket, valamint az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös minisztériumok irányították. A legfontosabb birodalmi ügyeket az úgynevezett közös minisztertanács tárgyalta meg. Ennek tagjai az uralkodó, a két ország miniszterelnökei és a közös miniszterek voltak.
kivándorlás	a magyar történelemben egy konkrét, a XIX-XX. század fordulóján történt folyamatot értünk alatta, melynek során Magyarországot nagyszámú (becslések szerint másfél millió) lakosa hagyta el, hogy külföldön (elsősorban az USA-ban) keressen biztosabb megélhetést, mivel Magyarországon nem jutottak munkához elsősorban az ebben az időszakban bekövetkező népességrobbanás miatt. A kivándorlók közül sokan hazatértek, így nehéz pontosítani a kivándorlók számát.
közös ügy	Az 1867-es kiegyezés alapján az Osztrák-Magyar Monarchiának két egyenrangú államból állt: az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból. Mindkét állam önállóan, alkotmányos módon intézhette saját parlamentje és kormánya révén belső ügyeit. Ugyanakkor a birodalom kül- és a hadügyeit, valamint az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös ügynek tekintették, amelyek felügyeletét közös minisztériumok látták el.
Millennium	1896-os ünnepségsorozat, melynek során a honfoglalás ezredik évfordulóját ünnepelte Magyarország.
Nemzetiségi törvény	1868-ban hozott törvény, amely a világ első ilyen jellegű jogszabálya volt. Széles körű jogokat biztosított a nemzetiségek számára kultúrájuk ápolásában. Engedélyezte a közigazgatásban a nemzetiségi nyelv használatát, ha az adott körzetben a nemzetiség aránya elérte a 20%-ot, valamint az oktatásban is a nemzetiségi nyelv használatát.
Népoktatás	Magyarországon az állami oktatáspolitika először 1777-ben jelent meg: Mária Terézia Ratio Educationisában rendelkezett a népoktatásról. Eötvös József 1848-ban vallás- és közoktatásügyi miniszterként terjesztett be törvényjavaslatot a népoktatásról, majd 1868-ban ugyanő, ismét miniszterként fogadtatta el az országgyűléssel népoktatási törvényét. A törvény 6 és 12 év közötti tankötelezettséget írt elő, biztosította az anyanyelvű oktatást, megalkotta a modern iskolarendszer alapjait, meghatározta az oktatás tartalmét, és tárgyi feltételeit. A törvény nyomán nőtt az iskolák és a tanítók a száma, javult az iskolába járás aránya, valamint jelentősen csökkent az analfabetizmus aránya.
Passzív ellenállás	Az 1848-1849-es szabadságharc veresége után a magyar társadalom (főleg vezető rétegei) reakciója az elnyomásra. Célja az elnyomó hatalom működésének megnehezítése volt. Tevékenyen nem léptek fel a hatalom ellen, de a közéletben, a hivatalok működésében nem vettek részt, újságot nem olvastak, adót csak akkor fizettek, ha a hatóságok erővel be akarták hajtani stb.
polgári házasság	szemben az egyházi házassággal -, nem az egyház színe előtt, egyházi törvények szerint, hanem az állam által e célra kirendelt polgári tisztviselő előtt, a házassági jogot szabályozó állami törvény értelmében létrejött házasság. A polgári házasság kérdése az állam és az egyház szétválasztásának egy részét képezte. A Magyar Királyságban a dualizmus korában éles belpolitikai viták hosszas sorozata után született meg, a Wekerle Sándor első kormánya által elfogadtatott egyházpolitikai törvényekkeretében.
Szabadelvű Párt	A dualizmus időszakában 1875 és 1905 között kormánypárt volt. Első miniszterelnöke Tisza Kálmán.
Szociáldemokrata Párt	1890. december 7-én alakult magyar párt. A párt legfontosabb célkitűzései között a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az általános választójog megteremtését, munkásvédő törvények elfogadását fogalmazta meg. Jelentős szerepet játszott a különböző szakszervezetek létrehozásában és a parasztság felvilágosításában.
torlódott társadalom	Azokban az országokban beszélünk torlódó társadalomról, ahol a régi, feudális és az új, tőkés jellegű berendezkedés egyidejűleg van jelen. Közép- és Kelet-Európában a XIX. század végén a hagyományos és a polgári társadalmi rétegek együtt léteztek, mintegy egymásra torlódtak.
úri középosztály	Magyar történelmi fogalom, a magyar társadalom (XIX-XX.                század fordulója és a második világháború vége közötti) középrétegeinek elnevezése. Több társadalmi értelemben elkülönülő társadalmi csoportból, rétegből (dzsentrik, polgárok csoportjai) állt. Ezek közös jellemző vonása volt, hogy míg      a munkában, a mindennapokban a polgári               életstílust követték, addig mentalitásukban, gondolkodásmódjukban az „úri”, nemesi-dzsentri értékrendet és életmódot tekintették követendőnek.
választójog	Egy állam polgárainak joga arra, hogy az állam vezetőit megválasszák. Létezik aktív (jog a választásra) és passzív (jog a megválaszthatóságra) választójog. A választójog történelmi fejlődése a középkortól: A XIII. századtól a rendi választójog terjedt el Európában: a meghatározott rendekhez tartozók rendelkeztek választójoggal. Az alkotmányos monarchia kialakulásától (először Angliában, XVII. század vége) használták a cenzusos választójogot: ebben a rendszerben valamilyen feltételhez (vagyon, műveltségi szint, egyes országokban fajhoz való tartozás) kötötték a választójogot. A leggyakoribb a vagyoni cenzus volt. A XIX. században a vagyoni cenzust fokozatosan csökkentették, majd megjelent az általános választójog. A XX. század elejétől fokozatosan egyre több országban az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is. Napjainkban minden demokratikus országban általános, titkos egyenlő választójog van. Magyarországon a 1848-ig a rendi választójog létezett. 1848-ban vezették be a vagyoni cenzust (a legalacsonyabbat a korabeli Európában). 1867 után is cenzusos választójogot vezettek be, de Európa más országaival szemben a választójog szélesítése, és az általános választójog bevezetése elmaradt, ami komoly társadalmi feszültségeket okozott a századfordulótól. Az első világháborút követő időszakban általános választójogot vezettek be, amit az 1920-as években bonyolult választójogi rendszer váltott fel (részben vagyoni, nők esetében, műveltségi cenzus.). 1945-ben vezették be az általános választójogot
zsidó emancipáció	A korszakban a bevándorlás miatt nőtt a zsidók száma, főként Galíciából érkeztek. 1867-ben törvény előtti egyenjogúságot kaptak, 1895-ben pedig egyenjogúsították a zsidó vallást is és így megvalósult a zsidó emancipáció. A zsidókat inkább vallási identitás jellemezte és azonosultak a magyar nemzeteszmével. A társadalomban betöltött szerepük miatt (nagypolgárság) jelen volt az antiszemitizmus, ahogy más országokban is, főként a kispolgárság körében. Ezt azonban a kormány nem támogatta; jó példa erre az 1882-es tiszaeszlári per.
Arad	Város Románia nyugati részén. A XII. század óta ismert. A török korszakban a hódoltsághoz tartozott. A 18. században a katonai határőrvidék egyik központja. Várát az 1848-1849-es szabadságharc során 1849 június végén foglalta el a honvédsereg. A világosi fegyverletételt követően itt végezték ki a szabadságharc tizenhárom honvédparancsnokát. A trianoni békeszerződéssel Romániához került.
Bécs	az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa  Budapest mellett, ma Ausztria fővárosa
Bosznia-Hercegovina	Délszláv állam a Balkán-félsziget nyugati részén. Az ókorban illír törzsek lakták, majd a Római Birodalom hódította meg. A VI. században telepedtek le itt a szlávok. A terület a XII. században részben Magyarországhoz, részben a Bizánci birodalomhoz tartozott, majd létrejött a bosnyák állam. A XV. században déli része fokozatosan az Oszmán Birodalom uralma alá került, északi része a magyar végvárrendszerhez tartozott. A XVI. században az egész területet az Oszmán birodalom szállta meg. A török uralom alatt nagyszámú muzulmán szláv közösség (bosnyákok) alakult ki, akik mellett szerbek és horvátok is éltek a területen. A XIX. században több lázadás tört ki a török uralom ellen. 1878-ban a berlini kongresszus az Osztrák-Magyar Monarchiának engedélyezte Bosznia-Hercegovina megszállását (okkupáció). 1908-ban az Osztrák-MagyarMonarchia annektálta a területet, ami sértette Szerbiát (amely ekkor már egy egységes délszláv államban gondolkodott). 1914-ben Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst, ami az első világháború kitöréséhez vezetett. A háború után a délszláv államhoz tartozott. Jugoszláviából 1992-ben vált ki az ország, ami 1995-ig tartó közötti háborúhoz és népirtáshoz vezetett, mivel a kiválás sértette a szerbek érdekeit. 1995 óta az állam egy szerb és egy bosnyák-horvát részből áll
Budapest	1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött város, Magyarország fővárosa.
Fiume	Horvát kikötőváros (Rijeka néven) az Adriai-tenger partján. Ókori eredetű város. A középkortól Horvátország révén Magyarországhoz tartozott. A XVIII-XIX. században közigazgatásilag hol Magyarország, hol Horvátország része (1868-1918 között Magyarországhoz tartozott), közben a kikötő fejlődése folyamatos volt, főleg a kiegyezés korában, amikor komoly fejlesztések történtek, mivel a város volt Magyarország tengeri kikötője. Az első világháború követően Olaszorzság és a délszláv állam közti viták után Olasorszég része lett. 1945-től Jugoszláviához, 1991-től Horvátországhoz tartozik.
Osztrák–Magyar Monarchia	A Habsburg Birodalom elnevezése 1867-1918 között, a dualizmus korában.