A 19. század uralkodó eszméi

 A felvilágosodás, a francia forradalom majd az ipari forradalom következményeként új eszmék, ideológiák jelentek meg Európában.

Liberalizmus – azaz szabadelvűség.

Az a politikai felfogás, amely a polgári szabadságjogokat (szólás-, sajtó-, gyülekezési-, vélemény-, ellenállás szabadsága) alapvető értéknek tartja. 

Politikai programja az abszolutizmus felszámolása, a törvény előtti egyenlőség bevezetése, a népképviseleti rendszer megvalósítása (ez nem egyenlő a népuralommal), a polgári szabadságjogok biztosítása. Ideálja a képviseleti demokrácia. 

Gazdasági téren a szabad verseny híve, az állam ne avatkozzon be, amúgy is az egyéni szabadságjogokat jobban hangsúlyozza, mint a közösségi kötelezettségeket. Képviselője: John Stuart Mill.

Nacionalizmus (natio = nemzet)

a kor liberálisai szinte mind nacionalisták is voltak, de fordítva ez nem igaz.
A felvilágosodás és a francia forradalom nyomán született meg a modern polgári nemzet fogalma: egy terület lakosságának a nyelv, a kultúra és a történelmi tradíciók által kibontakozó közössége. 

Célja: a nemzetállam megteremtése. 

    Ez magába foglalja a területi autonómiák felszámolását, egységes nyelv kialakítását (nemzetiségek asszimilálása). 

Lényege: A nemzet gazdasági és politikai érdekeinek érvényesítése, a nemzeti kultúra védelme és megerősítése, a nemzet-közösség tudat kialakítása, többek közt a történelem segítségével.
A modern nemzetek kialakulásának két útja:

• Államnemzeti fejlődés (pl. Anglia, Franciaország): a nemzetté válás egy önálló állam keretei között ment végbe.

• Kultúrnemzeti fejlődés (pl. német, olasz, magyar, horvát): önálló államiság hiányában a nemzeti fejlődés a kultúra világában kezdődött, cél az önálló nemzetállam kialakítása:

- nagy szerepet kapott a nemzeti nyelv;

- gyorsan kialakultak a nemzeti szimbólumok (zászló, címer, himnusz);

- megkezdődött a lázas múltkutatás, a dicső ősök keresése, mítoszok felelevenítése és gyártása;

- kialakult egy gyűlölhető,  a szenvedések okaként megjelölhető ellenségkép (pl. horvátoknál: ezeréves magyar elnyomás).

Képviselője- Johann G. Herder.

Konzervativizmus  / Conservare = megtartani, megőrizni/

A konzervativizmus a liberalizmusra adott válaszként jelent meg, és regált a francia forradalom eszméire:

• A hagyományos értékeket, intézményeket (monarchia, egyház, család, tulajdon), amelyek szavatolják a társadalmi rendet, meg kell védeni, és meg kell óvni a forradalmi jellegű változásoktól. Gondolkodásának középpontjában nem az egyén, hanem a családtól az államig terjedő közösségek állnak.

• A konzervativizmus szerint a politika olyan tevékenység, amelynek a lényege a kompromisszum-keresés, az egyensúlyozás és a mérséklet. A változásokat csak erőszak és felfordulás nélkül, fokozatosan és szervesen lehet bevezetni. Ezen politika gyakorlásához szükséges:

• joguralom; független bíróság; magántulajdon védelme; hatalmi egyensúlyra törekvő külpolitika.
Fő képviselője: Edmund Burke.

Al változata a feudális konzervativizmus (pl. Metternich) elvet minden változást.

Szocialista nézetek:

A társadalom problémáit, a szélesebb tömegek helyzetének javítását a magántulajdon korlátozásával, a javak újra elosztásával, általában az állam szerepének növelésével képzelték el. Jellemzőjük még a közösség érdekeinek az egyéniek elé helyezése, az egyenlőség hangsúlyozása a tulajdonlásban is. Változatai:

Utópista szocialisták: egy ideális világot képzelnek el, általában ideális emberekkel

• Saint Simon („Az iparosok kiskátéja"): a társadalmat „iparosokra" és „henyélőkre" (nemesség) osztotta, az irányítást az „iparosokra" bízta volna.

• Fourier: utópisztikus közösségeket, ún. falansztereket képzelt el.

• Owen: angol gyárosként megpróbált „jó" tőkés lenni, munkásainak kedvezőbb életviszonyokat teremteni, továbbá kommunisztikus „szövetkezeti falvakat" létesíteni – csődbe ment.

 Tudományos szocializmus

• Megalkotói: Karl Marx (1818-83) és Friedrich Engels (1820-95).

• Forrásai: német filozófia (Kant, Hegel, Feuerbach); angol polgári gazdaságtan (Smith, Ricardo); utópista szocialisták. (Tőke, Kommunista kiáltvány)

• Filozófiája: dialektikus és történelmi materializmus (az anyagi eredetű világ állandó mozgásban van, amely mozgást és változást a világban meglévő ellentétek harca okozza).

• Történelemszemlélete: a történelem osztályharcok története: - ókor: szabadok és rabszolgák;- középkor: földesurak és jobbágyok;- újkor: kapitalisták és proletariátus (munkásság).

• Politikai gazdaságtana: a tőkés kizsákmányolja a munkást (nem fizeti meg a munkájának az értékét), így tesz szert az értéktöbbletre (haszon, profit).

• Forradalom elmélete: a tőkés és a proletár közötti ellentét elvezet a kommunisták vezette munkásság forradalmáig, amely világforradalomba torkollik. A győztes forradalom után a magántulajdont megszüntetik - ez azonban csak diktatúrával (proletárdiktatúra) lehetséges, mert a tőkések ellenállnak. Létrejön a szocialista társadalom, amelyben vannak még egyenlőtlenségek, az elosztás elve: „mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek a munkája szerint". Ezután lehet kialakítani a legmagasabb rendű, osztályok nélküli kommunista társadalmat, ahol már mindenki „szükségletei szerint" részesedhet a közösen megtermelt javakból.

Kispolgári szocializmus

azonnali egyenlőséget szeretnének, az állam szerepét eltérően látják

• Proudhon: megkérdőjelezte az állam szerepét, elutasította a gazdaság piaci működését.

• Blanc: a munkások által üzemeltetett, és az állam által támogatott „nemzeti műhelyek" kialakításáról írt.

Anarchizmus

Az anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. Az anarchizmus legátfogóbb értelemben uralomnélküliség (anarchia), amely alatt "azon politikai rendszert kell értenünk, mely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttélésén alapszik.