Felvilágosodás

A felvilágosodás

A felvilágosodás tudományos előzményei

XVI.-XVII. században a természettudományok fejlődése nagy hatást gyakorolt a filozófiai gondolkodásra.

Kopernikusz: heliocentrikus világkép a geocentrikussal szemben

Kepler: törvények a bolygók mozgásáról

Galilei: bolygók mozgása „Eppur si muove És mégis mozog (a Föld)

Newton: matematikus, fizikus, mechanika törvényei, tudományos kutatás módszertana

Roger Bacon: empirizmus: a tapasztalat minden ismeretünk forrása

Descartes: matematikus; racionalizmus: a világ megismerése az ész által

• a tiszta és és a logika képes arra, hogy az igazságot megismerje (ratio)

Kialakul az a nézet, hogy a világot nem Isten kifürkészhetetlen akarata működteti, hanem világos és emberi ésszel megérthető törvények.

Felvilágosodás fogalma, jellemzői

Új eszmeáramlat, amely a 17. sz. végén Angliában jelent meg, a 18. században kiteljesedett Franciaországban majd elterjedt Európában.

• a természet megismerhető az ész, a ratio segítségével - racionalizmus

• úgy vélték, a nevelés (felvilágosítás) révén minden ember, a társadalom felemelhető, átalakítható ( a társadalmi problémák oka a nép tudatlansága)

• az ésszerűség nevében át akarja alakítani a társadalmat. Ésszerűtlenek pl. az Isten kegyelméből uralkodó király, a születési előjogok, a dogmák és a vallási fanatizmus.

• alapelvek:vallási türelem (tolerancia), szabadság, egyenlőség.

A felvilágosult gondolkodók terjeszteni akarták az új ismereteket. Ebben segítségükre szolgált, hogy a XVIII. században egyre több a könyv, az emberek egyre többet olvasnak.

A felvilágosodás legnagyobb munkája is egy könyv, a francia Enciklopédia. (kötetei 1751 és 1772 között íródott, szerkesztői Denis Diderot és Jean d'Alembert, a cikkek minden témakört felölelnek, írásában a kor legtöbb jelentős gondolkodója részt vett.)

A felvilágosodás elsősorban a polgárság a szalonok és az udvari elit körében lett népszerű

LEGFONTOSABB KÉPVISELŐI

John Locke (1632-1704)

Angol orvos, filozófus; művei: Értekezés az emberi értelemről, Levél a vallási türelemről, Polgári kormányzatról .

- államelmélete: az ember természeti jogainak egy részét (szabadság és tulajdon) önkéntes szerződésben átruházza az államra, ez a társadalmi szerződés. Az állam feladata az emberek személyes szabadságának és tulajdonának védelme, a nemzetnek joga van ezt felbontani, ha az állam nem teljesíti feladatát. (az uralkodói hatalom tehát nem Istentől ered, hanem megbízás útján keletkezik.)

Nem ismeri el az állam jogát a vallási életbe való beavatkozásra.

A legjobb államforma az alkotmányos monarchia

Charles de Secondat Montesquieu (1689-1755)

A törvények szelleme című művében vizsgálja, hogy milyen összefüggés van a törvények és a természet, a kormányzás elve, a hadsereg, az alkotmány, az éghajlat, az erkölcsök, a kereskedelem, a pénz és a vallás között.

Szétválasztja a hatalmi ágakat:

Kizárólag a hatalom megosztásában látja a zsarnokság felszámolását.

Hatalommegosztás elve: ha a hatalom nincs egy kézben, nem lehet visszaélni vele

Nagy fontosságot tulajdonít a törvényességnek, amelyet a szabadság biztosítékának tekint.

A politikai gondolkodás fő kérdése a szabadság, ami annyit tesz, hogy mindenki megteheti azt, amit a törvények megengednek

Irodalmi munkássága: Perzsa levelek.

Jean-Jaques Rousseau (1712-1778)

- francia filozófus, író; műve: Társadalmi szerződés, Emile, avagy a nevelésről; Vallomások, Új Heloise.

- népfelség elve (népszuverenitás)=a hatalom birtokosa közvetlenül a nép, akitől a hatalom ered

- az egyén érdeke alá van rendelve a közösség érdekének

- nincs szükség sem hatalommegosztásra, sem képviseleti rendszerre

- legjobb államforma: közvetlen demokráciával működő köztársaság

- Vagyoni egyenlőtlenség csökkentésére törekedett. A magántulajdon a problémák forrása.

A szerződés az egyedek és a közösség között áll fenn.

A társadalmi szerződés alapján a királyokat a nép választotta meg azért, hogy a köz javára uralkodjanak. Ha egy király rossz uralkodó vagy zsarnok, a nép le is válthatja, vagy akár meg is ölheti. (~ Kálvin: zsarnokölési elmélet)

Közvetlen demokrácia eszméje (a nép követei nem képviselői, hanem csak megbízottai a népnek, ezért végleges megoldást nem köthetnek).

Francois Marie Arouet (családi név Voltaire (1694-1778)

- francia filozófus, író; művek: Angliai levelek, Candide;  Filozófiai levelek

-          támadta az egyházat, mint az elnyomó hatalom ideológiai támaszát;

-          deista volt: Isten létét elismerte, de szerepét csak a teremtésre korlátozta. A működésébe nem szól bele.

Egyházellenes („Tiporjátok el a gyalázatost!”), egész életében írásaiban következetesen küzdött az egyházi önkény ellen, a vallási megosztottság ellen. Az egyház tanítása szerint ugyanis a királyok Isten kegyelméből uralkodnak, ezért minden lázadás jogtalan ellenük.

A felvilágosodás következményei

Minden gondolat mozgásba lendült, megjelentek a máig is érvényes demokratikus eszmék: hatalom megosztása, népszuverenitás, természetes és elidegeníthetetlen emberi jogok.

Új társadalomfilozófia és a liberalizmus alapjait hozták létre.

A tudományok kitörtek az egyházi felügyelet alól, és lendületesen fejlődtek

Megjelent a haladás eszméje.

• Az új elvek nagy hatással voltak az amerikai Függetlenségi Nyilatko­zat, az USA alkotmány, a francia Emberi és polgári jogok nyilatkozatának megalkotásá­ra, valamint az amerikai függetlenségi háború és a nagy francia forradalom menetére.

• Európa keleti részén is elterjedtek a felvilágosodás eszméi, de erős polgárság hiányában itt uralkodói reformok bevezetését jelentette, ezt nevezzük felvilágosult abszolutizmusnak.

Felvilágosult abszolutizmus

A XVIII. században Európa perifériáin és fél perifériáin (Kelet-Közép-Európában, Skandináviában és a Pireneusi-félszigeten, Itáliában) létrejövő kormányzati forma a felvilágosodás hatására.

Felülről jövő reformokkal próbálja meg korszerűsíteni az adott országot, cél a centrumhoz felzárkózni. Gazdaságilag és katonailag; (nagy)hatalmi pozíciók megtartására, megszerzésére.

Az uralkodói hatalmat küldetésnek tekintik, amelynek célja a nép érdekében való munkálkodás, de felülről vezérelt reformokkal: „Mindent a népért, semmit a nép által!” (II. József)

Mivel a gazdaság alapja a föld és a mezőgazdasági termelés volt, ezért a jobbágyság adóképességét növelték. „Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk.” (Mária Terézia)

A jobbágyságot azért védik a földesuraikkal szemben, mert ők adóznak az államnak.

Jellemző a merkantilista gazdaságpolitika, az infrastruktúra javítása, manufaktúrák alapítása, közigazgatás és adózás egyszerűsítése, oktatási rendszer korszerűsítése (népiskolák, egyetemek), egyház visszaszorítása.

Ugyanakkor a politikai reformtól óvakodnak. A feudális berendezkedés marad, bár a rendeket háttérbe szorítják, a polgárságot csak gazdaságilag támogatják.

Jeles képviselői: Poroszország: I. Frigyes Vilmos (1713-1740) – katonaállam megteremtése, Nagy II. Frigyes (1740-1786): oktatás, ipar fejlesztése, nemesség megadóztatása, jobbágyság felszabadítása. Eredmény: ország megerősödik, terjeszkedni tud.

Habsburg Birodalom: Mária Terézia és II. József

Oroszország: II. Katalin (1762-1796) despotikus cári hatalom kezdeményez felemás reformokat: iskolák, kereskedelem fejlesztése, városok alapítása, hadsereg fejlesztése.  Hódítások.