A köztársasági Róma államszervezete

Választott tisztségviselők – magistratusok - irányítják Rómát

A királyság visszatérését, az egyeduralom kialakulását, a hivatali visszaélést a következő módon próbálták megakadályozni:

o        minden tisztséget legalább ketten töltsenek be (egymás ellenőrzése),

o        a hivatali időt korlátozták – általában 1 év (leválthatóság)

o        kezdetben minden tisztséget csak patrícius tölthet be; soknál a minimális életkort is megszabják; nem kapnak fizetést, a hivatal anyagi terhekkel jár – kisebb a korrupció veszélye, de így csak vagyonosok vállalhatták

Főbb tisztségek:

CONSUL – 2fő, a római állam legfőbb vezetői, háborúban hadvezérek; nevükkel jelölik az éveket,
12 lictor kíséri őket vesszőnyalábba tűzött bárddal (fasces), ez a legfőbb hatalom jelképe

PRAETOR – a consulok helyettesei, bírói, igazságszolgáltatási feladatai vannak

QUESTOR – pénzügyekkel foglalkozik (kincstár)

AEDILIS – közbiztonság, rendfenntartás, piac, fürdők, ünnepségek szervezése, ellenőrzése

DICTATOR: különleges tisztség, vészhelyzetben, egy ember, fél évre korlátlan hatalom; 24 lictor

PROCONSUL – Kr.e. 3. századtól, a meghódított tartományok, a PROVINCIÁK vezetői

PONTIFEX MAXIMUS – papi tisztség, erkölcsi hatalom van a kezében

cenzorok  - a vagyonbesorolást végezték el i.e. 443-tól, s ők állították össze a szenátus névjegyzékét is.

LICTOR: hivatali szolga, foglár, tisztséget jelző vesszőnyaláb hordozója

néptribunusok: Eleinte 2, majd 10 főt választottak 1 évre, plebejusok érdekeit képviselte.

Vétójoguk volt, azaz érvénytelenítették a plebejusokat sértő törvényeket, intézkedéseket.

Személyük (és házuk) sérthetetlen volt.

INTÉZMÉNYEK

SZENATUS:

a consulokkal együtt irányítják Rómát, a köztársaság legnagyobb hatalommal bíró intézménye

törvényeket kezdeményez; jóváhagyja a népgyűlési határozatokat Kr. e. 287-ig;

irányítja a külügyeket és pénzügyeket; ellenőrzi a hivatalnokokat

100, 300 majd 600 tagú

NÉPGYŰLÉSEK – több is van, patrícius, plebejus, vagyoni, területi, de kevésbé jelentősek