Fogalmak, ókori Kelet, őskor

állam: meghatározott területen történelmileg kialakult tartós emberi közösség, általában azonos nyelvű, kultúrájú városok és falvak együttese. Az állam szervezeteivel (hivatalnokság, katonaság) a közösség (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja. A magántulajdon megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöttével alakult ki, az i.e. 4. évezredben a Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom).

birodalom: több nép él közös igazgatás alatt

deportálás: bizonyos szempontok alapján (vallás, bőrszín, nemzetiség) kiválasztott embertömegek vagy egész népek új lakhelyre, gyűjtőtáborba, munkatáborba való költöztetése, kényszer útján. Az ókorban az asszírok alkalmazták, de a módszert átvette az Újbabiloni Birodalom is (a zsidók babiloni fogsága).

despotizmus (a görög despota [= úr] szóból): korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvények, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori Keleten volt jellemző, de más korszakokban is létezett. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották.

egyistenhit (monoteizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot egyetlen isten teremtette és irányítja. Először a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy világvallásai közül a kereszténység és az iszlám is monoteista.

háztartási gazdálkodás:. Az ókori keleti társadalmakra jellemző gazdálkodási forma: az egyének a földet használatra kapták, a föld tulajdonosa az uralkodó, a templom, a faluközösség.  A közösségek általában önellátóak, egymással nincsenek kapcsolatban. Az állam szervezi a gazdasági életet.

kaszt (tiszta): zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén születése révén kerül, s amelyet a földi lét során nem hagyhat el. Indiában alakult ki.

mágia (varázslat): olyan tevékenység, amellyel az ember számára kedvező módon kívánja befolyásolni a természetet és a természetfölötti erőket. Az őskőkorban a mágia a vadászatra, az újkőkorban pedig a termékenységre irányult.

messiás (a héber szó jelentése: felkent): a zsidóság megváltója, akinek eljövetelét a próféták megjövendölték. A keresztények Jézust tekintik a Messiásnak, a zsidók továbbra is várják eljövetelét.

neolit forradalom: Az újkőkorban, a termelésre való áttérés, és az azt kísérő változások (mesterségek, kereskedelem megjelenése, népességrobbanás)  együttese.

nomád: vándorló életmódot folytató, legeltető állattenyésztéssel foglalkozó népek elnevezése.

öntözéses gazdálkodás: a száraz éghajlatú folyamvölgyekben (Tigris, Eufrátesz, Nílus, Indus, stb.) létrejött magas szintű földműves kultúra. Nagyszámú munkaerőt és jó szervezettséget igényelt.

sokistenhit (politeizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja.

állam: meghatározott területen történelmileg kialakult tartós emberi közösség, általában azonos nyelvű, kultúrájú városok és falvak együttese. Az állam szervezeteivel (hivatalnokság, katonaság) a közösség (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja. A magántulajdon megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöttével alakult ki, az i.e. 4. évezredben a Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom).

birodalom: több nép él közös igazgatás alatt

deportálás: bizonyos szempontok alapján (vallás, bőrszín, nemzetiség) kiválasztott embertömegek vagy egész népek új lakhelyre, gyűjtőtáborba, munkatáborba való költöztetése, kényszer útján. Az ókorban az asszírok alkalmazták, de a módszert átvette az Újbabiloni Birodalom is (a zsidók babiloni fogsága).

despotizmus (a görög despota [= úr] szóból): korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvények, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori Keleten volt jellemző, de más korszakokban is létezett. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották.

egyistenhit (monoteizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot egyetlen isten teremtette és irányítja. Először a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy világvallásai közül a kereszténység és az iszlám is monoteista.

háztartási gazdálkodás:. Az ókori keleti társadalmakra jellemző gazdálkodási forma: az egyének a földet használatra kapták, a föld tulajdonosa az uralkodó, a templom, a faluközösség.  A közösségek általában önellátóak, egymással nincsenek kapcsolatban. Az állam szervezi a gazdasági életet.

kaszt (tiszta): zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén születése révén kerül, s amelyet a földi lét során nem hagyhat el. Indiában alakult ki.

mágia (varázslat): olyan tevékenység, amellyel az ember számára kedvező módon kívánja befolyásolni a természetet és a természetfölötti erőket. Az őskőkorban a mágia a vadászatra, az újkőkorban pedig a termékenységre irányult.

messiás (a héber szó jelentése: felkent): a zsidóság megváltója, akinek eljövetelét a próféták megjövendölték. A keresztények Jézust tekintik a Messiásnak, a zsidók továbbra is várják eljövetelét.

neolit forradalom: Az újkőkorban, a termelésre való áttérés, és az azt kísérő változások (mesterségek, kereskedelem megjelenése, népességrobbanás)  együttese.

nomád: vándorló életmódot folytató, legeltető állattenyésztéssel foglalkozó népek elnevezése.

öntözéses gazdálkodás: a száraz éghajlatú folyamvölgyekben (Tigris, Eufrátesz, Nílus, Indus, stb.) létrejött magas szintű földműves kultúra. Nagyszámú munkaerőt és jó szervezettséget igényelt.

sokistenhit (politeizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja.