Akik bepótolják a dolgozatot, azok a dualizmus politikai eseményeiről (16. és 22. lecke), valamint a társadalom és életmódból írnak (21. és 23. lecke).
Az ötből kettőt kell kidolgozni, egyet Te választhatsz!
Ha kérdés van, kérdezzetek!
Itt van két hosszabb tételkidolgozás, az első az 1. és 2. kérdést taglalja, a második a többit.
A KIEGYEZÉS ELŐZMÉNYEI ÉS MEGSZÜLETÉSE
A Bach-rendszer ellentmondásai
•
Elnyomó volt:
-
egységesítő centralizmus, germanizáció;
- nem volt Magyarországon országgyűlés, helyi
önkormányzatiság, megfosztották az országot a politikai hatalom és a véleménynyilvánítás
minden formájától. (passzív ellenállás
Deák vezetésével)
•
Ugyanakkor a birodalom polgári állam lett, ahol érvényesült a gazdasági és jogi
liberalizmus (a politikai nem!)
• A birodalom népei által 1848/49-ben kivívott jogok
közül megmaradt a jobbágyfelszabadítás és a törvény előtti egyenlőség, ahol
kellett, ott pedig folytatódott a megkezdett reformok megvalósítása.
A
neoabszolutizmus átalakítási kísérlete
•
Az 1857-es esztendő határvonal:
•
a gazdasági válság elérte a birodalmat;
•
államcsőd fenyegetett;
• külpolitikailag is
elbizonytalanodott a Birodalom (1859 - solferínói vereség).
•
Ferenc József óvatos változtatásokba kezdett:
•
menesztette Bachot;
•
elfogadta az alkotmányosság igényét.
•
1860. okt. 20. - októberi diploma kiadása (lényegében az 1847-es viszonyok
visszaállítása).
•
1861. február 27. - februári pátens (birodalmi összparlament felállítása az
örökös tartományok túlsúlyával).
• Az összparlamentbe való küldött küldést az 1861-ben
összeült magyar parlament (ahol volt a Felirati / 48-as alapon utasítaná el
felirati formában a királyi leiratot, Deák/ és a Határozati Párt/ nem ismeri el
Ferenc Józsefet uralkodónak, határozatban tenné meg, Teleki) elutasította,
ezért Ferenc József feloszlatta azt, megkezdődött a provizórium
(átmeneti) időszaka (1861-65):
•
vezető személyisége Schmerling lovag, államminiszter;
• ez az időszak egy mérsékeltebb abszolutizmus volt,
amely során egyre erősödött a kompromisszumkészség mind az osztrák, mind a
magyar oldalon.
Kompromisszumkészség a feleknél
Magyarok
-
konzervatívok tervei, javaslatai a Béccsel való megegyezéshez (gróf Apponyi
György memoranduma: összeegyeztetni a Pragmatica Sanctiót a '48-as
törvényekkel).
- Emigráció tervei, amelyek a magyar uralmat
veszélyeztették volna a Kárpát-medence felett (pl. Kossuth Dunai Szövetség
terve).
- Szórványosan fellángoló
parasztmozgalmak.
- Nemzetiségek növekvő
nyomása.
- Gazdasági helyzet: a passzív ellenállásba
belerokkant a magyar nemesség, a hivatal nem vállalása is anyagi veszteséggel
járt, a magyar polgárság jelentős birodalmi megrendelésektől esett el.
Osztrákok
- Állandó anyagi gondok
(drága abszolutizmus).
- Külpolitikai bizonytalanság: a német egységfolyamat
várható összetűzései egy konszolidált hátországot kívántak.
Tárgyalások:
• A bécsi udvar részéről Augusz Antal báró
1864 decemberében felkereste Deákot: Deák elfogadta tárgyalási alapnak a
Pragmatica Sanctiót, Augusz pedig megígérte a császár nevében, hogy szakítanak
a schmerlingi politikával:
•
Deák - megtörve addigi hallgatását - megírta a „húsvéti cikket" a Pesti
Naplóban (1865. ápr. 16.);
-
a birodalom
fennállását a magyar nemzet veszélyeztetni nem akarja,
-
48-as áprilisi
törvényekhez ragaszkodik, összhangban a Lajtántúli területek alkotmányosságával
-
A februári pátens
nem biztosítja az alkotmányosságot
-
A birodalom
védelme közös érdek a Pragmatica Sanctio alapján
•
Schmerling megbukott, Ferenc József újra összehívta a magyar országgyűlést
(1865. dec. 14.).
•
Az országgyűlés 1866. március 1-jén 67 tagú bizottságot küldött a tárgyalások
lefolytatására, amelyek jún. 25-re be is fejeződtek.
•
A porosz-osztrák háború egy rövid időre megakasztotta a tárgyalásokat, de azok
1867 januárjától újra kezdődtek:
• febr. 17: Az uralkodó
Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnöknek.
•
febr. 20: Megalakult a felelős magyar minisztérium.
•
máj. 29: Részletes vita után a képviselőház elfogadta a kiegyezési törvényt.
•
jún. 8: Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.
•
júl. 28: Ferenc József szentesítette az 1867: I-XII. tc.-t (a kiegyezési
törvény a XII. volt).
A kiegyezés tartalma és értékelése
A
kiegyezés definiálása
• A kiegyezéssel létrejött kétközpontú, dualista
monarchia több volt egy szokványos államközi kapcsolatnál. Több volt a
perszonáluniónál, inkább reáluniónak nevezhető, mert az uralkodó személye
mellett egyes „ügyek" is közösek voltak.
•
A birodalom két részének (Lajtántúli területek: az örökös tartományok a cseh és
lengyel területekkel, illetve a Lajtán inneni területek: Magyarország a horvát,
szlavón és dalmát társországokkal) kapcsolatát a Pragmatica Sanctio, pontosabban
az 1723: I; II. tc. alapján szabályozták:
•
a birodalom feloszthatatlan és elválaszthatatlan;
• biztonságán együtt kell őrködni: ebből értelemszerűen
adódik, hogy vannak közös „ügyek":
kül-, had- és
az ezek fedezésére szolgáló pénzügy.
•
A kapcsolat a paritás elvére épül, azaz a két fél teljes egyenjogúságot élvez,
amely érvényes a két fővárosra is.
A közös ügyek
• A közös had-, kül- és az ezek fedezésére
szolgáló pénzügyeket közös minisztériumokban intézték. A közös minisztériumok
élére a közös minisztereket a király nevezte ki.
• A közös minisztériumokat és minisztereket mindkét
ország külön-külön ellenőrizte: mindkét parlament 60 tagú, felügyeleti jogot
gyakorló delegációt választott:
• A két delegáció évente egyszer, váltakozva Bécsben
és Pesten ülésezett, de nem együtt, hanem külön-külön, így a delegációk nem
válhattak valamiféle közös parlamentté.
• Az egyes ügyekben levélváltással ill.
üzenetváltással érintkeztek. (Ha háromszori üzenetváltás után sem sikerült megegyezniük,
akkor gyűlhettek csak össze együttes ülésre és szavazásra. Ha ellentétes maradt
az álláspont, a császár dönt.)
• Pénzügy
• A delegációk állapították
meg a közös ügyek költségvetését is, amit a közös pénzügyminiszter dolgozott
ki.
• A közös költségvetésből való részesedés, a kvóta
arányát a két országgyűlés által kiküldött kvóta-bizottságok javaslata alapján
maguk a parlamentek állapították meg 10 évre.
•
A kiegyezéskor Magyarországra 30% jutott, ez később 1908-ra 36%-ra módosult.
• Magyarország az államadósságból is elvállalt 29,2
millió forintot.
Külügy
•
A közös külügyminiszter hatáskörébe tartozott az OMM diplomáciai és
kereskedelmi képviselete.
• Súlyát és tekintélyét növelte, hogy a közös
minisztertanácsokon, ahol a közös miniszterek mellett sokszor a két miniszterelnök
és a katonai vezetők is részt vettek, a császár távollétében ő elnökölt.
Hadügy
• A kiegyezés a hadügyek terén egyértelműen a
birodalmi érdekeket helyezte előtérbe, és az uralkodónak széleskörű jogosítványokat
adott:
-
Az uralkodó lett a legfőbb hadúr (vezérleti hatalom: háborúban főparancsnok;
vezényleti hatalom: parancsnoki és fegyelmi hatalom, kinevezési jog). (a
sereget az országgy. csak az adó- és újonclétszám megszavazásával tudja
ellenőrizni)
• A közös hadsereg volt a császári és királyi
(Kaiserlich und Königlich, K. u. K.) hadsereg, melynek létszáma 800 ezer fő
körül alakult, és 1868 után az általános hadkötelezettség alapján egészítették
ki. Vezényleti nyelve a német volt, de minden ezrednek volt egy ezrednyelve is,
a legénység nemzetisége szerint.
• A közös haderőtől függetlenül felállították a
100-100 ezer fős magyar Honvédséget, és a Lajtántúli Landwehrt - ezek
függetlenek voltak a közös hadügyminisztériumtól, de ezek legfőbb hadura is
Ferenc József volt.
Magyarország a közös ügyeken túl teljes
autonómiával rendelkezik
(parlamentnek felelős kormány, helyreáll az alkotmányosság, a megyei és városi
önkormányzatok, folytatódhat a polgári állam kiépítése)
A gazdasági kiegyezés
•
A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is, a vám és
kereskedelmi szerződés megkötésével.
• Ezt a szerződést 10 évenként meg kellett újítani, és
ez lehetőséget adott a változtatásokra, amelyet mindkét fél meg is próbált
kihasználni saját érdekeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy 10 évenként a
parlamenti és a delegációs viták e téma körül csúcsosodtak ki.
•
A gazdasági kiegyezés alapján:
•
közös maradt a pénzrendszer,
•
a birodalom kifelé és befelé is vámegységet alkotott,
•
közös és egységes maradt a mértékrendszer,
• szabadon áramolhatott a
tőke és a munkaerő.
Horvát kiegyezés és a
nemzetiségi törvény
A
horvátok csupán perszonálunióval kívánnak Magyarországhoz tartozni, melyet a
magyarok elutasítanak; csak a tartományi különállást ismerik el
A horvátokkal kötött kiegyezés (1868;
csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása után sikerül
elfogadtatni): elismeri a horvátokat
politikai nemzetnek; beligazgatási autonómiát kapnak (élén magyar
miniszterelnök által javasolt bán áll); a horvát a hivatalos nyelv; működhet a
szábor, mely a magyar országgyűlésbe 42 képviselőt delegálhat; Horvátországot
egyesítik Szlavóniával és a Határőrvidékkel
Nemzetiségi törvény (1868): a területi egység és az egy politikai nemzet
elvének alapján állva széles körű
nyelvhasználatot biztosít az oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás alsó és
középső szintjén; lehetővé teszi a nemzeti egyesületek és pénzalapok
létrehozását
Kossuth Kasszandra levele
Érvei a Kiegyezéssel szemben:
Megszűnne az önálló hadügy, fennáll a birodalmi kormányzás veszélye, jogokat
adunk fel, a birodalom pusztulása az országot is romlásba sodorja – de senki se
hitt neki, mint a trójai királylánynak.
GAZDASÁGI EREDMÉNYEK ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK A DUALIZMUS KORÁBAN
Demográfia
•
Magyarország lakossága (Horvátországgal) 1850-ben 13 millió, 1869-ben 15,4
millió, 1910-ben 20,9 millió:
• gyors
népességnövekedés, visszaszorultak a nagy járványok;
• ugyanakkor a népességnövekedést fékezte a nagy XIX.
század végi kivándorlás: kb. másfél millió ember hagyta el véglegesen
Magyarországot, és ment elsősorban Amerikába.
• A foglalkozási
szerkezet változása 1867-1910 között:
•
Csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya (75%-ról 65%-ra), de még így
is az agrárium volt a vezető ágazat.
• Növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya (10%-ról
18%ra), ez azonban messze elmarad a nyugat-európai mutatóktól, viszont jobb,
mint Kelet-Európa államaié.
Gazdaság
a nemzeti jövedelem nagyobb része még az I. világháborút
közvetlenül megelőzően is a mezőgazdaságból származott, ugyanakkor a gyáripar
és a kereskedelem folyamatosan és gyors ütemben fejlődött.
a korszakban számos tudományos eredmény (transzformátor,
dinamó, torziós inga stb.) is hozzájárult a gazdasági fejlődéshez,
Magyarországon az első és a második ipari forradalom szinte egy időben valósult
meg, így gyors ütemű átalakulás következett be.
a magyar gazdaság átalakulása a dualizmus időszakában
rendkívül dinamikus, és ennek eredményeként a XX. század elejére az ország
Európa közepesen fejlett hatalmai közé került, ugyanakkor riasztó ellentét jellemezte az elmaradott „falusi
Magyarországot” és az európai világvárossá fejlődött Budapestet.
Állami
gazdaságpolitika
•
A kiegyezést követően megszűnt a politikai bizonytalanság, gyorsan megélénkült
a gazdaság.
• Magyarország a
birodalmi munkamegosztás részeseként fejlődött: külkereskedelmének nagy része
az örökös tartományokkal zajlott.
• Igen jelentős volt
az osztrák tőkebeáramlás.
• A megélénkült
gazdaság komoly állami támogatást kapott (vasútépítések, mezőgazdaság,
iparosítás).
• A magyar gazdaság
is megérezte a kor válságait (1873), ekkortól felerősödött az állami
beavatkozás.
Infrastruktúrafejlesztés
• Pénzügy
•
Kialakult a széleskörű bank- és hitelrendszer (vezető bank: Magyar Általános
Hitelbank).
•
Megjelentek a biztosítók, a tőzsde.
• Közlekedés
• A vasútépítések nagy lendületet
kaptak:
- a vasútvonalak
Budapest-centrikusak voltak;
- az állam a
magántőke beruházásokat ún. kamatbiztosítási rendszerrel támogatta;
- az 1873-as válságot
követően, 1875-től megindult a magánvasutak államosítása (Baross Gábor, kedvező tarifapolitika).
• Hajózásban:
- befejeződött az
Al-Duna szabályozása, lezajlott a Tisza-szabályozás;
- 1881-ben megalakult az Adria Tengerhajózási Társaság,
Fiume központtal.
Mezőgazdaság
a Monarchia közös vámterületének ténye biztos piacot
jelentett a magyarországi mezőgazdasági terményeknek.
• Jellemző a modernizációt akadályozó tőkehiány.
• Hitellehetőségekért és kedvező
exportlehetőségekért küzdött az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület - a
földbirtokosok érdekképviseleti szerve).
• A folyamszabályozások és a mocsárlecsapolások
következtében kb. 20%-al növekedett a szántóterületek aránya.
• A birtokszerkezetben: kis számú, óriási nagyságú
nagybirtok - nagy számú, kicsi területű kis- és törpebirtok kettőssége volt a
jellemző.
a mezőgazdaságban az 5–100 hold közötti
birtokok tették ki a földterület kb. felét, és ez a nagyszámú agrárproletár
mellett egy stabil középparaszti osztály létrejöttét bizonyítja.
• Terjedtek az új művelési rendszerek
(vetésforgó), az ipari növények (cukorrépa, komló) és az intenzív
kertgazdálkodás. A nagybirtokokon már gépeket is használtak (cséplőgépek,
vasekék, vasboronák).
a birtokosok többsége képtelen volt
korszerűsítésre
a nagyszámú kisbirtokos és földtelen
paraszt (cseléd) olcsó munkaereje csak a termelés szűk területén (pl.: cséplés)
ösztönzött korszerűsítésre, beruházásokra.
•
A borszőlő termelését megrendítette az 1880-82-es filoxéra-járvány: • újfajta,
ellenálló szőlőket telepítettek;
• megkezdődött a Duna-Tisza közi homokterületeken is a
szőlőtermesztés (itt nem él meg a filoxéra kártevő).
• Az állattenyésztésben teret hódított az
istállózó (belterjes) állattartás, illetve új fajták tartása (szarvasmarha:
holland, svájci, osztrák jól tejelő fajták).
Ipar
• Az ipari forradalomhoz kapcsolódó
fellendülés az 1890-es évektől jellemző (a céheket csak 1872-ben törölték el).
• 1902-ben alakult meg a GYOSZ (Magyar
Gyáriparosok Országos Szövetsége), amelynek jelentős befolyása volt a
gazdaságpolitika alakítására.
• Bányászat: gyorsan növekedett a szénbányászat,
továbbra is jelentős volt az aranytermelés (2./Eu).
• Kohászat: 3 nagy vas- és acélkohászati
vállalat: Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű; Állami (Kincstári) Vasművek;
Osztrák-Magyar Államvasutak gyárai.
•
Élelmiszeripar: a magyar ipar vezető, legfejlettebb ágazata:
• malomipar: Budapest 1900-ig a világ legnagyobb
malomipari központja volt;
• gyorsan fejlődött a húsipar (Budapest: Herz; Szeged:
Pick), a cukoripar, a söripar (Budapest: Dréher).
•
Gépipar
• Hajógyártás: Duna Gőzhajózási Társaság
Óbudai Hajógyára; Ganz Danubius (amelynek Fiuméban lévő gyára készítette el
1915-ben a Szent István névre keresztelt egyetlen magyar hadihaj ót) .
• Vasúti eszközök
- Magyar Államvasúti Gépgyár (MÁVAG)
- mozdonyok (az első hazai gyártású
mozdony 1873-ban készült el), mg-i gépek gyártása;
-
Ganz-gyár és a győri Magyar Vagon és Gépgyár - vasúti kocsik gyártása.
• Autógyártás
- Győri Magyar Vagon és Gépgyár; aradi Magyar
Automobil Rt. • Gőzgépek gyártása
- Láng Gépgyár (a legjelentősebb), Röck,
Schlick-Nicholson • Mezőgazdasági gépek gyártása
- Hofherr és Schrantz • Elektrotechnikai ipar
- Ganz Villamossági Művek: 1877-ben alakult
meg a Ganzgyár elektrotechnikai osztálya, amiből aztán a Villamossági Művek
lett. A Ganz 1881-től számos áramfejlesztő és közvilágítási berendezést
szállított nemcsak a Monarchiába, hanem Európa nagyvárosaiba is. A Ganz
helyezte üzembe Luzern mellett a világ legelső váltóáramú erőművét 1886ban; és
részt vett a világ első villamosított vasútjának kiépítésében (Valtellina-vasút
Észak-Olaszországban).
• Elektromosipar
- Egyesült Villamossági és Izzólámpagyár Rt. 1900-ban
építette fel Újpesten gyártelepét; 1906-ban kettévált, az Egyesült Villamossági
és Gépgyár Rt. erősáramú berendezésekre specializálta magát, az Egyesült Izzó
pedig izzólámpát gyártott, jelentős részben exportra.
• Hadiipar
- Weiss Manfréd konzervgyára
(bádogdobozok) előbb tölténytárakat, majd egyéb hadiipari eszközöket kezdett
gyártani. A csepel-szigeti gyár 1913-ban 5000 munkással a legnagyobb hadiipari
üzem volt.
- 1913-tól Győrben a Krupp-művek és a Skoda gyár közreműködésével
ágyúgyár létesült.
•
Vegyipar
• Chinoin gyógyszergyár (1911), Hungária műtrágyagyár
•
Könnyűipar
• A textil, bőr, cipőipar igen gyengén
fejlett volt a továbbra is meghatározó osztrák és cseh áruk versenye miatt.
•
Fellendült a nyomdaipar (Athenaeum, Franklin).
Budapest
kialakulása
• Budapest e néven 1873-tól szerepel (bár
már 1849. jún. 24-én elhatározták egyesítését, de ezt már nem tudták
végrehajtani). Addig 3 különálló város volt: Buda, Pest, Óbuda.
• A 3 település eltért egymástól
szerkezetében, funkciójában is:
• Buda: közigazgatási központ volt;
• Pest: kereskedelmi és ipari központ;
• Óbuda: mg-i termékek termelésével tűnt ki (szőlő,
bor).
• Az egyesítéssel Budapest Európa egyik
legdinamikusabban fejlődő fővárosává lett (csak Berlin vetekedhetett vele).
• Lakossága 1848-ban 120000; 1873-ban:
260000; 1900-ban 730000; 1910-ben 900000 (6./Eu.).
A város fejlődése
• Budapest lett a közlekedés gócpontja:
Nyugati pu. (1877 - Eiffel tervezte); Keleti pu. (1884).
• Kiépült a városi
közlekedés: 1866 - lóvasút Kőbányára, 1870 - budavári sikló, 1874 -
fogaskerekű, 1889 - első villamos, 1896 - földalatti (1941-ig baloldali
közlekedés).
•
Óriási építkezések kezdődtek:
• Duna medrét szűkítették, Margit híd
(1872-76), Ferenc József híd (1896).
• Megindult a Nagykörút építése - 1895-ben készült el.
• Pincerendszerek
(Kőbánya, Budafok), raktárak (Ferencváros) épültek.
• Középületek:
• Új Vigadó (1865): Feszl Frigyes (A régit 1849-ben
szétlőtték.), Egyetemi Könyvtár (Az első könyveknek szánt épület volt.)
• Királyi palota átépítése 1879-től: Ybl
Miklós majd Hauszmann Alajos
• Országház (1885-1904): Steindl Imre, Bazilika (1851-1905):
Ybl Miklós
• Operaház (1875-1884): Ybl Miklós
• Szépművészeti Múzeum (1900-1906): Herzog
Fülöp Ferenc és Schickedanz Albert
• Néprajzi Múzeum (Curia épülete) (1891-96): Hauszmann
Alajos • Iparművészeti Múzeum (1893-96): Lechner Ödön
• Zeneakadémia (1875),Vígszínház (1896)
•
Közművek:
• 1868-tól indult meg a kp-i
vízszolgáltatás, 1899-től gyakorlatilag egész Budapesten volt vezetékes víz.
• 1855-től indult meg a gázszolgáltatás,
1873-tól az első utcai villanylámpa.
• 1881 - 1. telefonközpont, 1893-tól
villamosenergia-szolgáltatás.
• 1895 - Fővárosi Köztisztasági Hivatal.
Millenniumi ünnepségek
• Budapest központú
ünnepségsorozat: a Városligetben országos kiálllítás volt.
• Nagy építkezések: Hősök
tere, Andrássy út, Földalatti vasút, vásárcsarnokok stb.
• Első filmvetítés (Royal
szálloda).
• 400 népiskola építése.
Nagyvárosi kultúra
sajtó fénykora: sok napilap,
hetilap; kávéházak (1912: 322 kávéház volt Budapesten!)
pezsgő irodalmi, művészeti élet
Az átalakuló társadalom sajátosságai
Torlódó
társadalom
• A dualizmus kori kettős szerkezetű vagy torlódott
társadalom:
• Egymás mellett élt az új,
polgárosodó társadalom és a régi feudális társadalom., e kettősség bizonyos értelemben gátolta a nagyobb arányú
gazdasági és társadalmi átalakulást.
a magyar társadalomban a mezőgazdaságban dolgozók
jelentették a többséget, de az ipari munkásság lélekszáma is folyamatosan nőtt,
és a századfordulóig a gyáripar a mezőgazdaságból kikerülők jelentős részét
alkalmazni tudta.
• Az egykori nemesség
polgárosult: vállalkozók értelmiségiek lettek.
• A polgárság számára
viszont életmódbeli, mentalitásbeli mintát az arisztokrácia és az „úri
világ" szolgáltatott.
a történelmi osztályok alapvetően a
politika alakítását és a közigazgatás irányítását végezték, a nagypolgárság
pedig elsősorban a gazdasági életben rendelkezett meghatározó szereppel, de a
két réteg szoros politikai és személyes kapcsolatban állt egymással.
a magyar társadalom vezető rétegében egy sajátos „társadalmi
dualizmus” alakult ki, a nagybirtokos arisztokrácia és a nagypolgárság együtt,
egymással szoros kapcsolatban állva gyakorolta a hatalmat.
A társadalom
szerkezete
A társadalmi elit
Nagybirtokosok
- nagyobb mint 1000 hold földbirtok
- kb. 2000 család: Az ország földterületének 20 %-át
birtokolták.
Arisztokrácia (kb.
800 család)
- nemzetek feletti monarchiai arisztokraták
(Schönbornok, Coburgok)
- magyar főnemesek (Andrássyak, Batthyányak,
Károlyiak, Széchenyiek)
- erdélyi arisztokraták (Bethlenek, Telekiek,
Bánffyak)
- jelentős a politikai szerepük (felsőházban,
végrehajtó hatalomban, diplomáciában)
- gazdasági szerepük: bankok és nagyvállalatok
igazgató tanácsában
- kasztszerűen elkülönülő életmód: estélyek, Nemzeti
Kaszinó
Vagyonos középnemesség (kb. 1000 család: 1000-2000 hold birtokkal)
- jelentős a politikai szerepük (pl. Tisza Kálmán)
- összekötő kapocs az arisztokrácia és a dzsentri
között
Nagypolgárság
- kb. 800-1000 család Történetileg 3 rétegből tevődött
össze:
- régi magyar vagy német patrícius és kereskedő
családok leszármazottai;
- külföldről (Svájc, No. Au.) betelepült vállalkozók
(Dréher, Haggenmacher, Nickolson);
-
régebben vagy a XIX. sz.ban
bevándorolt zsidóság.
-
Elkülönült társadalmi életet éltek (Lipótvárosi Kaszinó).
A liberális korszellem hatására az arisztokrácia elfogadta az
asszimilálódni kívánó új elitréteget, de a két réteg társadalmi összeolvadása
nem következett be. A politikai liberalizmus hatására az arisztokrácia egy
része is bekapcsolódott az üzleti életbe (ipari beruházások, igazgatótanácsi
pozíciók stb.), és ez szorosabb kapcsolatot eredményezett a nagypolgársággal, a
dualizmus korában jelentős gazdasági fejlődés, társadalmi átalakulás
bontakozott ki, s ebben az arisztokrácia inkább az agrárgazdaság, a
nagypolgárság pedig inkább az ipar fejlesztésében volt érdekelt.
Polgárarisztokrata
családok (kb. 150)
-
Weiss, Goldberger, Deutsch, Chorin, Ullmann, Kornfeld famíliák
-
hatalmas gazdasági erő: bankok, iparvállalatok tulajdonosai
- Az uralkodótól bárói rangot kaptak,
birtokokat vásároltak, és beházasodtak a nagybirtokos famíliákba.
Középrétegek
Történelmi középosztály
Polgárosodó
nemesi középbirtokosok: korszerűsitették
birtokaikat.
Dzsentrik: elszegényedő
középbirtokosok, akik
-
államigazgatásban;
- hadsereg tisztikarában;
-
vidéki szakértelmiségként uradalmakban, közigazgatásban;
-
egyházi pályán helyezkedtek el.
Birtokos parasztság (~7 millió fő)
-
gazdag paraszt (?50 hold):
Nem kellett fizikai munkát végeznie.
- közép
és kisparasztság: Birtokukból tisztességesen meg tudtak élni.
- törpebirtokosok (_<5 hold): Sokszor
bérmunkásként dolgoztak.
Polgári középosztály
Városi
középpoigárság:
kereskedők, üzem és háztulajdonosok.
Gyárak.
bankok. kereskedések szakemberei:
- jelentős
volt közöttük a német és a zsidó elem aránya;
- jellemző az asszimiláció
(pl. névmagyarosítás), a dzsentri életmód majmolása.
Szabad
pályás értelmiségiek (orvos, ügyvéd hírlapíró)
Kispolgárság (~2,5 millió fő)
-
kisiparos (szabó, cipész, hentes, asztalos, lakatos, kőműves)
- kiskereskedő
-
szolgáltatók (fuvaros, borbély, vendéglős, fotográfus)
-
„altisztek" ,(rendőr, csendőr, postás, vasutas, pedellus, házmester)
Alsó rétegek
Szegényparasztság-agrárproletárok
-
summások (5-7 hónapos munkára szerződtek „bandák"-ban.)
- napszámosok
-
kubikusok (Nagy infrastrukturális beruházások földmunkáit végezték.;
Ipari munkásság
-szakmunkások:
-
A munkásság legképzettebb, legműveltebb és legjobban megfizetett rétege;
-
szakegyleteket, szakszervezeteket működtettek;
-
szakmai hierarchiájukban az élen a nyomdászok, lakatosok álltak.
- betanított és segédmunkások
Nagy uradalmak és gazdag parasztok
cselédei, városi házicselédek
Nemzetiségek a dualizmus korában
Kimondják a zsidóság
egyenjogúságát (1867), az izraelita vallást a bevett vallások sorába emelik
(1895); a zsidóság a kereskedelem mellett az értelmiségi pályákon is megjelenik
•1868: nemzetiségi törvény (Eötvös
és Deák dolgozta ki):
•
Európában a korszak egyik legliberálisabb törvénye (széles körű nyelvhasználat,
kulturális intézmények), de az egy politikai nemzet koncepcióján alapult.
• A nemzetiségek ezért
nem fogadták el, mivelhogy kollektív autonómiát szerettek volna kapni.
Nemzetiségi arányok
• Általános megállapítások:
• Nem igen voltak csak
egy nemzetiség által lakott területek, annál inkább olyanok, ahol több is élt
egyszerre.
• A magyarok inkább a
Kárpát-medence közepén, míg a nemzetiségek a peremterületeken éltek.
• A magyarok aránya a Horvátország nélküli területen:
1850-ben 41,5%; 1880-ban 46,6%; 1900-ban 51,4%; 1910-ben 54,5%. A magyarok
aránya növekedésének okai:
• a magyaroknak a
nemzetiségeknél nagyobb volt a természetes szaporodása;
• a kivándorlóknak
csak a 33%-a volt magyar; • asszimiláció, amelynek forrásai:
- természetes beolvadás;
-
erőszakos (állami) asszimiláció (kb. negyed évszázadon át volt erőteljesebb).
• 1849-1914 között kb.
2 millió fő magyarosodott el: ennek egyharmada zsidó, negyede német, ötöde
szlovák volt.
•
A városokban volt erőteljes az asszimiláció, itt a magyarok aránya meghaladta a
75%-ot.
A nemzetiségek sokáig passzív
ellenállást folytatnak, nem vesznek részt az országgyűlés munkájában; a 90-es
évektől fokozottabban szállnak síkra jogaik bővítése érdekében, melyekre egyre
nagyobb hatást gyakorol a független Szerbia és Románia politikája.
