Forrás: az Aranybulla szövege

2. Azt is akarjuk, hogy sem mi, sem a mi utódaink valamely hatalmas kedvéért szervienseket soha el ne foghassanak, vagy azok birtokait fel ne dúlják, hacsak előbb meg nem idézték, és bírói úton el nem ítélték őket.
3. Úgyszintén: semmiféle adót, sem „szabad dénárokat” nem fogunk szedetni a szerviensek birtokai után, sem az ő házaikba vagy falvaikba nem szállunk, hacsak nem hívnak bennünket.
4. Ha valamely szerviens fiú nélkül hal meg, birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többiről úgy intézkedjék, ahogy akar. És ha váratlan halál folytán intézkedni nem tud, rokonai örököljék, akik hozzá közelebb állnak. És ha egyáltalán semmi nemzetsége sincs, a király fogja azokat birtokába venni. […]
7. Ha pedig a király az országon kívül akar hadat vezetni, a szerviensek ne tartozzanak vele menni, csak az ő pénzén, és visszatérése után rajtuk hadbírságot ne szedjen. Ha azonban az ellenség részéről jön sereg az országba, mindnyájan egyetemlegesen menni tartozzanak. Úgyszintén, ha az országon kívül megyünk is haddal, mindazok, kik ispánságokat bírnak, vagy tőlünk pénzt kapnak, menni tartozzanak. […]
11. Ha vendégek, tudniillik előkelő emberek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül [királyi tanács] méltóságra ne emeljék őket. […]
16. Egész megyéket vagy bármiféle méltóságokat örök tulajdonul vagy birtokképpen nem adományozunk.
17. Azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, őt soha ne fosszák meg. […]
19. A várjobbágyokat a szent királytól rendelt szabadságban kell megtartani. Hasonlóképpen a vendégeket is, bármilyen nemzetből valók, a kezdettől nekik engedett szabadságban kell megtartani.
20. A tizedet senki se tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld hozza a bort vagy termést, úgy kell fizetni. És ha a püspökök (ebben) ellentmondanak, nem fogjuk őket segíteni. […]
23. Új pénzünk egy évig maradjon használatban, húsvéttól húsvétig. És a dénárok olyanok legyenek, amilyenek [III.] Béla király idején voltak.
24. Kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők az ország nemesei, izmaeliták és zsidók ne lehessenek. […]
26. Birtokokat nem szabad az országon kívüli (személyeknek) adományozni. Ha ilyeneket adományoztak vagy eladtak, meg kell engedni az ország lakóinak, hogy azokat visszaváltsák. […]
30. Úgyszintén: e négy jobbágyon kívül – tudniillik a nádor, a bán és a király és királyné udvarbírái – senki se viselhessen két méltóságot.
31. Azt is elrendeltük, hogy ha mi vagy a mi utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezéseink ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek [a bárókat érti] együttesen és külön-külön, a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak.
(Részlet II. András 1222-es aranypecsétes okleveléből, az Aranybullából)

A római köztársaság válsága

A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA

Az etruszk királyok elűzése után (i.e. 510), és a köztársaság megalakulása utáni idők folyamatos harcokban teltek el. Róma világbirodalommá válása hosszú évszázadok alatt valósult meg, több szakaszban.

A városállamból világbirodalommá fejlődött Római Birodalom éppen a gyors fejlődés következtében hatalmas belső válságokkal nézett szembe: egy birodalmat másképp kell politikailag, gazdaságilag irányítani, mint a hajdani kis köztársaságot, és természetesen még más, főleg társadalmi problémákkal is szembe kellett néznie.

A nagy hódítások alapvetően változtatták meg a római társadalom szerkezetét. Egyrészt egyre nagyobb vagyoni különbségek alakultak ki a jogilag immár egységes római polgárok között. Másrészt a meghódított területek lakossága része lett a Római Birodalomnak, de közöttük jelentős jogi különbségek léteztek.

A társadalmi problémák mellett katonai, gazdasági és államszervezési problémák, ellentétek növelték a köztársasági Róma válságát az i.e. 2. századtól kezdve.

- Földkérdés: A meghódított területek a római nép (populus romanus) közös birtokába kerültek (agerpublicus), de a szenátori rend kisajátította őket bérlemények formájában, ezért megnőtt a nincstelen szegények (proletárok) száma, akik veszélyt jelentettek az államra.

- Hadsereg kérdése: Az elhúzódó háborúk és a katonai terhek miatt a hadsereg zömét alkotó plebejus származású parasztok tönkrementek, ezért nem tudtak tovább katonáskodni bár minden 17-47 éves férfi köteles katonai szolgálatot teljesíteni, de csak az, aki tulajdonnal bír. Hatása:  csökkent a hadsereg létszáma.

- Rabszolgakérdés: A meghódított népek rabszolgákká váltak.  A hódítások hatására jelentősen megnőtt a számuk csökkent az értékük, ezért  rosszabbodott a helyzetük. A házak körül, műhelyekben, földeken és bányákban dolgoztatták őket. Sorsuk és körülményeik miatt gyakran fellázadtak (Pl.: Szicíliában).

- Az államirányítás zavarai: Róma városállamból birodalom lett. A városállam intézményei, (magistratus),  az évenkénti cseréje a választott tisztségviselőknek nem megfelelőek egy birodalom irányítására. Szakképzett, állami hivatalnokokra volna szükség.

- Gazdasági problémák

Nincs egységes pénz-, és mértékrendszer, ez nehezíti az egységes birodalmi gazdaság kiépülését. A nagyszámú rabszolga átalakítja a munkaerő piacot, sok szabad munkája feleslegessé válik.

Kísérletek a köztársaság válságának megoldására

A Gracchusok reformkísérletei:

A kortársak számára a parasztság válsága volt a legszembetűnőbb, ezt próbálták orvosolni.

I. e. 133-ban Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius - Sextius-féle földtörvényt, mellyel korlátozta az állami földekből (ager publicus) bérelhető fterületek nagyságát. Célja: földosztás és a szenátori rend hatalmának korlátozása volt. A szenátus válasza: Tiberiust 300 hívével utcai verekedésben megölték

Caius Gracchus (Tiberius öccse) i.e. 123-ban lett néptribunus. Intézkedései: A lovagokra kívánta bízni a bíráskodást a provinciákban, római polgárjogot kívánt adni az itáliai   szövetségeseknek, és javasolta Karthágó újjáépítését, ezért a szenátus utcai verekedést provokált ahol  Caiust 3000 hívével együtt megölték. A Gracchusok bukásának oka: nem állt mögöttük, jelentős számú támogató tömeg.

A Gracchusok bukása után tovább mélyültek az ellentétek Rómában. Az i. e. II. század végére két egymással versengő tábor alakult ki:

- Néppárt (populares): Vezetői a lovagrendből kerültek ki. A népet használták politikai céljaik megvalósítására (populista = népszerű). Földreformot, a szenátus hatalmának korlátozását és az itáliai szövetséges népek egyenjogúsítását akarták.

- Szenátori párt (optimates): Vezetői a szenátori rend tagjai voltak.  A régi berendezkedést tartották a legjobbnak (optimi = legjobbak = optimista).  Meg kívánták őrizni a fennálló rendszertà konzervatívok. (konzerv = megőrizni, megtartani valamit).  

Az eltérő törekvések a polgárháború lehetőségét hordozták magukban.

Marius katonai reformjai:

 A néppárti Marius hadvezér a i. e. II. század végén a vagyontalan római polgárokból zsoldoshadsereget hozott létre (16 év szolgálat után veteránként földet kaptak a coloniákon.)

- Előnyei: - Növekvő létszám, egységes felszerelés és kiképzés, állandó, bármikor bevethető haderő + megszűnt a városokban lézengő proletártömeg.

- Hátránya: megnőtt a hadvezérek jelentősége, ezért nőtt az egyeduralom kialakulásának veszélye.

Sulla diktatúrája:

Az i.e. 80-as évekre a két politikai csoport ellentéte polgárháborúhoz vezetett. A polgárháború során több ezer embert mészároltak le, ekkor vonul először római hadsereg Róma ellen (Sulla).

Sulla diktátorként (i.e. 83-79) is megpróbál rendet rakni, így védvén a köztársaságot. Alkalmazza a feketelistát (politikai ellenfeleit bárki meggyilkolhatja), felszabadítja és besorozza ellenlábasai rabszolgáit, felemeli a szenátus létszámát 300-ról 600-ra és híveivel tölti fel. Amikor úgy érezte rendet tett, lemond, és időlegesen tényleg nyugalom van Rómában.

Sullánál a diktátorság még nem cél, csak eszköz, de jelzi, hogy a köztársaság rendjét a hagyományos eszközökkel nem lehet megvédeni. Marius és Sulla tevékenysége: a köztársasági hagyományok felrúgása, az erős kéz politikája már előrevetíti, hogy Róma az egyeduralom felé tart,a kérdés csak az, ki lesz ez a személy.

Spartacus rabszolgaháborúja (i. e. 74-71):

A Felkelés Capuában kezdődött Spartacus gladiátor vezetésével. A rabszolgasereg Észak, majd Dél Itáliát rabolta végig, de: Crassus praetor legyőzte őket. Következménye: megtorlás (keresztre feszítések a Via Appia mentén), sokat javult a rabszolgák helyzete (Pl.: lehetővé vált a felszabadulásuk).

Út az egyeduralomhoz

A rabszolgafelkelés leverése után két jelentős politikus volt a politikai porondon.

Crassus: a birodalom egyik leggazdagabb embere, lovagrendi támogatókkal,

Pompeius: a szenátus pártfogoltja.

Utóbbi kap megbízatást VI Mithridatész végleges legyőzésére, majd a Földközi-tengeri kalózkodás felszámolására. Mindkét feladatot teljesíti. A szenátus ekkor megijedt nagy tekintélyétől és népszerűségétől, és nem ad földet Pompeius veteránjainak.

Ebben a helyzetben tűnik fel egy tehetséges politikus, Julius Caesar (i.e. 100-44), aki patrícius családból származott, de Mariussal is rokonságban állt. Ő összefog Crassussal és Pompeiussal, létrehozzák az 1. titkos triumvirátust (3 férfi szövetsége) i.e. 60.-ban. Céljuk a szenátus kiszorítása a hatalomból. Megállapodásuk értelmében Caesar consul lesz, így földet ad Pompeius veteránjainak és megrendeléseket Crassus lovagrendi támogatóinak. Majd felosztják egymás között a hatalmat:

Crassus Szíria helytartója lesz,

Pompeius Hispánia élére kerül,

Caesar pedig Gallia proconsulja lesz. Caesar itt sikereket ér el, jelentős jövedelemre tesz szert, és erős hadseregre.

I.e. 53-ban Crassus elesik egy csatában, a triumvirátus felbomlik. Ezek után Pompeius a szenátushoz közeledik és kibékülnek. Caesart Rómába hívják (bíróság előtt adjon számot viselt dolgairól), a törvények értelmében a serege nem tarthat vele. Caesar azonban átlépi a Rubicont (ez a határfolyó) a seregével. („Alea iacta est -  A kocka el van vetve”) Újabb polgárháború robban ki. A döntő csatára görög földön kerül sor, i.e. 48-ban, Pharsalosznál. Pompeius veszít, Egyiptomba menekül, ott megölik. Caesar Egyiptomot elfoglalja, meghagyja Kleopátrát a trónon, majd keleten hódít, i.e. 47: Zela nagy győzelem. („Veni, vidi, vici! – Jöttem, láttam, győztem!”) Majd visszatér Rómába.

Caesar egyeduralma

Rómában Caesar örökös diktátorrá választatja magát, de emellett számos más tisztséget betölt, olykor egyszerre. Néptribunus – így sérthetetlen és vétójoga van, Pontifex Maximus, azaz főpap, így a kultikus élet irányítója, Gallia örökös proconsulja, és imperátor, azaz olyan hadvezér, akinak joga van saját hadsereget tartani.

Intézkedései:

-          földet oszt veteránjainak,

-          római polgárjogot ad számos provinciabeli városnak,

-          növeli a szenátus létszámát 900-ra és híveivel tölti fel, gyengíti szerepét,

-          értékálló pénzt veret,

-          naptárreform.

Caesar túl gyorsan szakított a köztársasági hagyományokkal, ezért i.e. 44-ben, a köztársasági hagyomány védői meggyilkolják Brutus és Cassius vezetésével, mivel féltek attól, hogy királyi hatalomra tör.  A személyt meg lehetett ölni, de a köztáraságot megmenti már nem. Caesar unokaöccse és politikai utódja Octavianus – Augustus, adva a köztársasági hagyományok látszatára, megvalósítja és tartóssá teszi az egyeduralmat, a császárságot.

Az athéni demokrácia

A politikai rendszer fejlődése Athénban
Atén egyike volt a Balkán-félsziget déli részén kialakuló többszáz, független, saját törvényekkel, kormányzattal, védőistennel és ünnepekkel rendelkező városállamnak, azaz polisznak jött. A polisz polgárai saját földjeik mellett az állami földeket is vaseszközökkel művelték. A poliszok központi terén, az agorán volt a piac, amely a népgyűlés helyeként is szolgált. A polisz vezetői, így a város vezető tisztségeinek (arkhón) betöltői a nagyobb földdel rendelkező arisztokraták voltak, a démoszt a parasztok, a kézművesek rétege adta, nem vehettek részt az állam irányításában. Melletük letelepült idegenek (metoikoszok) -  és rabszolgák is éltek a poliszban. A démosz célja a politikai jogok teljes birtoklása volt.

Első eredményük az volt, amikor Drakón: A démosz nyomására Kr.e.621-ben írásba foglalja a törvényeket. Ezzel gátat szabnak a szokásjog önkényes értelmezésének, csökkennek az arisztokraták visszaélései

A harcmodorbeli változások is a démosznak kedveznek, a gazdaságiak mellet ezért: Szolón arkhón Kr.e.594-ben reformokat vezet be

A legfontosabb, hogy eltörli az adósrabszolgaságot, elengedi az adósságokat

  A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is

-                    Részt vehettek a népgyűlésen

-                    Esküdtbíróságnak (héliaia) tagjai lehettek

 Szolón reformjai: A társadalmat a jövedelem alapján négy rétegre osztja, a politikai jogok alapja a jövedelem lesz, az ennek alapján létrejött alkotmányt nevezik timokráciának.

  fontos állami intézmények

-    népgyűlés: ekklészia  -  minden athéni polgár (férfi, 20 év felett)a tagja - választja az arkhónokat

-     400-ak tanácsa: bulé   -    Athén 4 törzséből 100-100 követ, A népgyűlés ügyeit készítették elő, törvények előkészítése

-     Esküdtbíróságok

-    Arieoszpagosz: törvények, tisztségviselők ellenőrzése (volt arkhónok)

  A türannisz rendszere Kr.e.560-510

   Szolón távozása után továbbra is belpolitikai feszültség jellemezte Athént. A két ellentétes pólus, az arisztokrácia és démosz között hatalmi egyensúly alakult ki
 Ezt az egyensúlyi helyzetet néhány tekintélyes arisztokrata kihasználta, s a démoszra támaszkodva egyeduralmat vezetett be: Ezt a rendszert nevezik türannisznak(zsarnokság). A rendszer vezetője a türannosz, Atén legismertebb zsarnoka Peiszisztratosz  Kr.e.560-527
Egy idő után a megerősödő démosznak már nem volt szüksége a türannisz rendszerére

  Kr.e.510-ben elűzik Peiszisztratosz fiait: Hipparkhoszt megölik; Hippiászt elűzik Perzsiába

        .Kleiszthenész reformja  Kr.e.508

          1.          Attikát három részre osztotta

Tengerparti, Városi(Athén), Szárazföldi(mezőgazdasági)

          2.  Attikát 10 phülére, törzsre osztotta, s így minden phülében mind a három rész megtalálható: így érte el, hogy a démosz mindig többségben legyen, azaz a származási, majd vagyoni elvet felváltotta a területi elv.

          3.          A legfőbb hatalmat a népgyűlés birtokolta: dönt a legfontosabb kérdésekben pl. háború/béke, a népgyűlés alkotta meg a törvényeket, tagjaiból sorsolják, vagy választják a tisztségviselőket.

          4.          A bulé létszámát 500-ra növelte: minden phüléből 50 ember, két népgyűlés között viszi az ügyeket

          5.          Megnő a sztratégoszi tisztség jelentősége

-         Évenként választották, de újra lehetett választani, a 10 sztratégosz hadvezér volt

          6.          Cserépszavazás: Osztrakiszmosz

-         Szavazással száműzték a veszélyesnek ítélt személyeket

-         Minimum 6000 embernek kellett részt vennie, hogy a legtöbb szavazattal bírót száműzzék

7.   Társadalom

       - athéni polgárok és családtagjai

       - metoikoszok – betelepülők, szabadok, akik betelepültek Athénba, politikai jogaik nincsenek

       - rabszolgák

×      Demokrácia: olyan rendszer, ahol a polgárok beleszólhatnak, részt vehetnek, az állam politikai, jogi, gazdasági működtetésében irányíthatják, ellenőrizhetik az állam működését.

Az athéni demokrácia fénykora - Periklész kora

        I.A demokrácia kiteljesedése

          1.          Kr.e.461-ben tovább csökken az Areioszpagosz hatalma (csak családjogi ügyek)

          2.          Fő hatalmi fórumok

-         Népgyűlés, ekklészia

-         500-ak tanácsa, bulé

-         Esküdtbíróság, héliaia

          3.      A tisztségviselők állami fizetést kapnak, hogy a szegényebbek is vállalhassák a munkájuk mellett (Az esküdtbíróságon és a buléban való munkáért, később a népgyűlésiért is)

          4.          Pontosan meghatározzák, hogy mi a polgárjog - szűkítik

          5.          Periklész 15 évig folyamatosan viseli a sztratégoszi tisztséget (Kr.e.444-429) - ez biztosítja nagy befolyását

       II.         Athén Periklész korában

          1.          A polgárok nem adóznak

          2.          A rabszolgák és metoikoszok (körüllakók) adóznak

          3.          Egyéb bevételek

-     Kereskedelmi és vámilletékek, Bírságok

-     Lauroni ezüstbányák, A déloszi szövetségesek adói

          4.          Hatalmas építkezések folynak a megnövekedett jövedelmekből (Athén újjáépítése)

          5.          Gazdaság

-         Intenzív mezőgazdaság (szőlő, olajbogyó, gyümölcsök)

-         Szakosodott ipar (hajóépítés, kerámia)

-         Igen fejlett a kereskedelem is

          6.          A társadalom kisebb része bír csak polgárjoggal (+ családjaik)

          7.          Elvileg a polgárok között jogi egyenlőség van, de létezik a vagyoni különbség

Bár a vagyoni különbségek nagyok voltak, a nép elégedett volt, mert személyesen vehetett részt az államügyekben, és a hadiflotta elég munkát adott a földnélkülieknek. A gazdagok adó helyett kötelesek voltak a saját vagyonukból teljesen felszerelni egy hadihajót vagy színpadra állítani egy darabot. Kimaradtak a jogokból az együttlakó polgárok és a rabszolgák mellett az athéni nők is, bár így is hatással tudtak lenni a döntésekre. A demokrácia megengedte, hogy az is a város javát szolgálja, aki szegény és társadalom alsó rétegeibe tartozik.

Athén Kleiszthenész idejében

Athén Periklész idején

Az ókori Kelet kultúrája

Aki jobban szereti "képkockában", mint szövegben, annak itt van egy flashbe konvertált ppt:
Ókori Kelet bemutató

AZ ÓKORI KELET VALLÁSAI ÉS KULTÚRÁJA

Az ókori kelet civilizációi nem tűntek el nyom nélkül. Az egyiptomi piramisokban ma is gyönyörködhetünk, bebarangolható a kínai Nagy Fal. De nem csak az építészetben, a szellemi termékekben is él még a Kelet. E civilizációk hozták létre az írást, alapoztak meg számos tudományt. A sumérok hatvanas számrendszere ma is tovább él az óra 60 percre ill. a kör 360 fokra osztásában.

Az ókori Kelet vallásai közül  nem egy továbbra is aktív, pl. a brahmanizmus, buddhizmus, vagy épp a zsidók egyistenhite.

Az egykori kultúrák, civilizációk között mindig volt kapcsolat, ha nem is olyan erős, mint napjainkban. Ezért, és a fejlődés hasonlósága miatt megfogalmazható néhány közös vonás, ami a vallásokat illeti:

-          Az ókori vallások többsége politeista, amelynek oka lehet, hogy a keleti birodalmak javarészt városállamok (kényszer) egyesüléséből születtek meg. Az egyes városok istenei háttérbe szorulhattak, de el nem tűntek, sőt hatottak egymásra.

-          Az istenek sok esetben megőrizték totemisztikus eredetüket, azaz állatalakban ábrázolják őket, számos esetben pedig már antropomorfak – emberi alakúak.

-          Egy-egy nép számos istene közül természetesen kiemelkedett néhány istenség, de az egyistenhitig végül csak egy kis nép, a zsidóság jutott el.

-          A hitvilág közös sajátossága, hogy a halállal még nincs vége az emberi sorsnak, vagy létezik valamilyen túlvilág, vagy a reinkarnáció miatt folytatódik, csak egy új alakban.

 Mezopotámia

·       fő istenhármasság volt a suméreknél: An (ég istene, fő szentélye Urukban), Enlil (levegő ura, istenek és emberek királya, Nippurban van a fő szentélye, vízözön előidézője), Enki (föld ura, bölcsesség istene, fő szentélye Eriduban)

·       Zord földöntúli világ, kegyetlen, kiszámíthatatlan istenek jellemzik, jóslás a csillagokból, fejlett csillagászat

·       Babilonban Marduk volt a fő isten, de Istar kultusza /a termékenység istennője/ is népszerű volt.

·       Az asszíroknál Assur, a perzsáknál Mithra(sz), a nap és igazságosság istene volt a fontosabb

·       a klasszikus perzsa vallást Zarathustra (legendás hírű pap) alapította Kr. e 7. sz-ban ebben a jó és rossz örök harcát tekinti a világ mozgatójának (vallási dualizmus), az embernek van lehetősége a két erő közötti választásra

·       tudomány: A sumérek a hatvanas számrendszert használták, tudtak négyzetre, köbre emelni; kör 360 fokra osztása, 12 hónap

·        Gilgames: eposz Uruk uralkodójáról;akkád nyelven maradt fenn az asszír Assurbanapli ninivei könyvtárában

·       Jogtudomány: Hammurappi törvényoszlopa – szemet szemért elv

·       építészet: zikkurat – toronytemplom, Ur, Babiloni= Bábel tornya – Újbabiloni bir. időszaka, Nabukodonozor, hozzá köthető Szemirámisz függőkertje is, mivel az ő felesége volt. Építményként és szoborként is alkalmazták az asszírok, hatalmi szimbólumokat a szárnya bikát, emberfejjel. Fontosabb emlék még a perzsa főváros Perszepolisz romja és a perzsa uralkodó, Kűrosz síremléke is.

·       Technikai találmányok: Mezopotámia: agyagtábla, égetett tégla, kerék, kocsi, vitorla;:

·       írás: ékírás (képírástó a szótagírásig), kő, agyag, Edubba = Tábla háza - írnok oktatás

 

Egyiptom

·      A napot többféle alakban imádták: Ptah: memphiszi napisten, múmiaalakú, Ré: Héliopolisz sólyomfejű napistene, napkoronggal a fején ábrázolják, az Újbirodalomban Amon: Théba istene volt, a város fővárossá válásával néha azonosították Rével és Ptahhal is.  Ápisz-bika: Nílus termékenyítő erejének jelképe; Anubisz-sakál: halottak eltakarítása a feladata

·      a legismertebb mítosz szereplői: Ozirisz (termékenység, halál, újjáéledés istene, alvilág királya, holtak bírája), a felesége Ízisz (hitvesi hűség, varázslás és áradás istennője), Hórusz a gyermekük, a királyi hatalom megtestesítője, Széth a sivatag pusztító, félelmetes istene

·      gondolkodásuk meghatározó elem volt a halottkultusz, a lélek halál utáni élete (piramis, masztaba, mumifikálás)

·      építészet: piramisok: Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában, Gízában Kheopszé (Hufué) a legnagyobb;

·       szfinx: oroszlántestű, emberfejű szobor, de fontosak II. Ramszesz építkezései pl. Karnakban

·       Tudomány: alkalmazták a 365 napos évet és a 30 napos hónapot, készítettek napórát és viziórát, a tízes számrendszert alkalmazták, s ki tudták számítani a csonkagúla térfogatát és a félgömb felületét.

·       Találmányok: Saduf, papírusz

·       Orvostudomány: Egyiptomban volt a legfejlettebb, a mumifikálás, a túlvilági létben való hittel szoros kölcsönhatásban. Ismerték a vérkeringést, az agy és a testrészek viszonyát, recept-gyűjteményt állítottak össze.

·      irodalom: Halottak könyve

·      írás: hieroglifák (kő, papirusz) bonyolult szó és szótag és mássalhangzó írás; hieratikus (papi) démotikus (népi) írás

 Zsidóság vallása

·       monoteista, Jahve a főisten, aki eredetileg sivatagi vihar, tűz isten, tehát pusztító erő volt (Kr. e. 6. sz-tól nevének kiejtése tabu).

·        Jahve és a zsidóság közötti kapcsolat kölcsönös és kizárólagos, a nép istene Jahve, a nép pedig isten választott népe

·       a választott néppel az Úr szövetséget köt (Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes) ennek jele a körülmetélkedés

·       az Úr törvényt ad népének (Tóra: Mózes 5 könyve) ennek legfontosabb része a Tízparancsolat, amelyet isten Mózesnak kőtáblán nyújtott át, a törvények szabályozzák a zsidóság mindennapi életét, meghatározzák szokásait, vallás szertartásait

·       Jahve kultuszának központját Salamon a Jeruzsálemben felépített templomba tette, itt helyezték el a Frigyládát, a szövetségkötés jelképét. (A zsidó templom a zsinagóga.) A menóra, a 7 ágú gyertyatartó az égő csipkebokrot jelképezi.

·       a nép időről időre eltávolodott istenétől, ezért a szövetséget újra és újra meg kell újítani, erre hivatottak a próféták (ők isten küldöttei, akik szigorúan őrzik a törvényt és ápolják a hagyományt)

·       Isten új szövetséget fog kötni, mert a zsidóság megszegte a törvényeket- Messiás - Megváltó várás

·       a zsidóság ókori történetéről a Biblia ószövetségi része tudósít, ám mivel a szövegek jóval az adott eseményeknél később keletkeztek nem tekinthető teljesen hiteles történeti forrásnak

Fönícia: hangjelölő írás, 22 mássalhangzó - Büblosz, i.e. 11.sz., bíborfestés, üveg, pénz;

 

Kínai univerzizmus

·       kínaiak számos istennel népesítették be a világot, mellettük létezett még rengeteg démon, gonosz szellem is

·       a kínaiak szerint az ég, a föld és az ember egységes mindenséget alkot, kölcsönhatással állnak egymással, és mindenre kiterjedő törvény szabályozza működésüket. Az égen a Sarkcsillag a legfényesebb, a földön a császár a legnagyobb.

·       szemléletük fontos eleme a fény és árnyék (jang: pozitív erő, a férfi, az aktív a teremtő; jin: s negatív erő, a passzív, a nő, a befogadó), a két erő azonban nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő, együtt hozzák létre a világmindenség jelenségeit

Jelentős gondolkodók Kínában

·       Konfuciusz (kb. Kr. e. 551- 479.

·       - erkölcstan kidolgozása, ami szerint az ember alapvetően jó és minden rosszasága a belőle hiányzó belátás következménye, ez tanítással javítható  Fontos a hagyományok és az állam, a fensőbbség tisztelete, szolgálata.

·       Lao-ce egyes kutatók szerint a Kr. e. 6. sz-ban élt, mások teljességgel mondabeli alaknak tartják - eszméit a Tao te king (Az Út és az Erény könyve) tartalmazza (A tao a világnak az ős oka, minden ellentét ebből fakad, amely kiegészíti egymást)

·       - Az emberi szenvedést az okozza, hogy az ember letért az örök világrend útjáról és önző célokat követ. A megoldás: lemondani az élvezetekről és gyermekként feloldódni a taoban.

·       - A két iskola közti legnagyobb különbség, hogy Konfuciusz az aktív életre serkent, míg Lao ce a szemlélődő elmélyülésre.

·       Kulturális emlékek: Nagy Fal, Si Huang-ti agyaghadserege

·       találmányok: selyem, porcelán, iránytű, papír.

·       irodalom: Dalok könyve (himnuszok)

·       Írás: képírás, ez szó és fogalomírás;

 

India

Brahmanizmus / hinduizmus

·       vallást nem egy személy alapította, hanem az évszázadok folyamán fejlődött ki, ezért nincsenek dogmái (alaptanok), az életmódra vonatkozó általános szabályai, nem követeli meg a hívektől, hogy egy istenben higgyenek

·       nézete szerint a világegyetem rendezett egész, amin a dharma a világtörvény uralkodik, az élőlények és az emberek is származás és képesség szerint kasztokra oszlanak

·       vallja lélekvándorlás (reinkarnáció) tanát, mely szerint az ember életvitelének megfelelő (karma) kasztban születik majd újjá (ha méltatlanul élt kutya, vagy sertés alakjában) ez az újjászületés elkerülhetetlen

·       a sok istenből kiemelkedik Brahma a világ teremtője, a lelke vándorlásának irányítója, Visnu a világok körforgásának fenntartója, Siva a megsemmisítő és újrateremtő erő (e három isten egységet alkot a világ körforgását biztosítja)

Buddhizmus

·       a tanító Sziddharta, a későbbi Buddha (jelentése: felébredt, megvilágosodott) kb. Kr. e. 560-480 között élt, előkelő indiai családból származott, születését és fiatalságát számos legenda övezi

·       nem értett egyet a kasztrendszerrel, de nem is küzdött ellene

·       a megvilágosodást nem szent iratok tanulmányozásával, hanem a saját bensőjében lejátszódó megismerési folyamat eredményeként érte el; a tanítók nem váltják meg az embereket csak a helyes utat mutatják meg számukra és az utat neki kell végigjárni

·       a buddhista építészet legjellegzetesebb alkotása a sztúpa, amelyben ereklyéket őriznek

Irodalom: Védák: isteneket dicsőítő himnuszok, a Mahabharata és a Ramajana hősi eposzok

Indiából kerültek át, közvetítéssel, az arab számok.

Jogtudomány: Manu törvényei – a kasztrendszert szentesítik

Az írás az állammal, a civilizációval együtt jelent meg. Létrejötte szorosan összekapcsolódik a gazdaság, a vallás és az államigazgatás igényeivel.

Gazdaság: termés összeírása, adók kivetése, összeszedése, kereskedelmi (csere) ügyletek lebonyolítása. A gazdaság fejlődése egyszerűsítette az írást, nem véletlen, hogy Föníciában jelenik meg betűírás, itt legfejlettebbek a gazdasági ügyletek.

Vallás: kultikus szertartások szövege, díszek is egyben, uralkodói (sír) feliratok.

Államigazgatás: jogi iratok, hivatali ügyintézés (beadvány, kérvény, kérelem),  törvények, diplomáciai iratok, feliratok.

Az ókori kelet nagy civilizációiban az írás ismerete előjog és kiváltság volt.

Árpád-házi királyok 2.

AZ ÁRPÁD-HÁZI MAGYAR URALKODÓK 2.

II. András 1205-35

Sok birtokot adományozott el, megrendült a királyi hatalom. Gertrudis, Bánk bán.

Hadjáratok - Halics, Balkán, keresztes hadjárat.  (Jeruzsálem királya). Aranybulla, 31 cikkely, nemesek alapvető jogai: adómentesség, bírói ítélet nélkül nem fogható el, csak a király és a nádor ítélkezhet felettük, szabad végrendelkezés, csak az ország védelmében köteles harcba vonulni.

IV. Béla 1235-70

II. András fia, a királyi hatalom megerősítése volt a célja. Julianus barát, tatár veszély, tatárjárás. Muhi. 2. honalapító. Kővárak, városfejlődés, telepítések, bevándorlás.

V. István 1270-72

Kun felesége volt, Erzsébet, már apja életében királyként uralkodott a keleti országrészben, Rövid uralkodását kezdettől fogva viszályok jellemezték, apja hívei közül számos ellenfele akadt.  Lányát, Máriát Anjou Károly szicíliai királlyal jegyezte el. Ez alapozta meg az Anjou-ház későbbi trónigényét.

IV. Kun László 1272-1290

V. István fia, szívesebben tartózkodott „szeretett kunjai”-val, mint a magyarok között, jó katona volt és rossz politikus. Hatalmát korlátozták a főúri csoportok, majd a pápa is. Dicső tette az 1278-as morvamezei csata, ahol Habsburg Rudolffal szövetségben legyőzte a cseh királyt. Kevésbé az 1282-es Hód tavi, amikor kunjait győzte le. Uralkodása alatt hívták össze az országlakosok gyűlését Rákos mezejére. Kun szeretői voltak, s végül a kunok ölik meg.

III. András 1290-1301

Lehet, hogy már nem Árpád-házi. Apja István, II. András magyar király el nem ismert fia. Hatalmát a főurak korlátozták, váratlan halála megakadályozta, hogy megerősítse a királyi hatalmat. Ezt a rendiség kiépítésével próbálta volna meg. Ő az utolsó Árpád házi uralkodó.

Társadalmi változások a 13. század 2. felében

Tartományúri hatalom, familiaritás

A belső viszályok, a régebbi és az újabb adományozások, a várépítés joga lehetővé tette, hogy az előkelők leghatalmasabbjai, az országos méltóságokat is betöltő BÁRÓK hatalmas területeket birtokoljanak. Ezt igyekeztek egybeszervezni, így létrejön a tartományúri hatalom. A tartomány igazgatását, az uradalmak irányítását, a bandérium tisztikarát, a méltóságból adódó ügyeket a befolyásuk alá került kisebb birtokosok intézték. Ez a jelenség a FAMILIARITÁS. A hűbériséggel nem azonos. Familiárisai a királynak és az egyházi előkelőknek is lehettek.
A 13. század végén a legnagyobb tartományurak, a kiskirályok saját udvarral, hadsereggel és külpolitikával bírtak, királyi felségjogokat gyakoroltak, pl. pénzverés.
Legjelentősebbek:Csák Máté, Aba Amadé, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegiek, Babonicsok.

A jogilag egységes nemesség és a nemesi vármegye kialakulása

Az Aranybullában a nemes (nobilis) szó még csak az előkelők vékony rétegét jelölte. IV. Béla 1267-ben kiadott kiváltságlevele viszont már elismerte a királyi szerviensek nemességét is. A formálódó nemesi társadalomba a várjobbágyok egy része is bekerült. Nemessé válásukkal a királyi vár-szervezet végleg bomlásnak indult.
A királyi vármegyerendszer meggyengülésével a szerviensek nehéz helyzetbe kerültek. Az Aranybulla jogilag segített rajtuk, de a megyében magukat meg kellett védeniük a bárók hatalmával szemben. A királyi bíróság fölkeresése - a nagy távolságok miatt - nehézségekbe ütközött.  A Zalai szerviensek már 1232-ben felhatalmazást kaptak a királytól, hogy ügyeikben saját maguk ítélkezhessenek, „nemesi bírákat”, ún. szolgabírákat (azaz a királyi szolgák bíráit) választottak. Ez fokozatosan elterjed, s  a királyi vármegye helyébe a nemesi vármegye lép. Élén a király által kinevezett főispán áll, de a megyei ügyeket a nemesek által választott szolgabírók intézik. A megyék követeket küldhetnek atörvénylátó napra, majd a kialakuló országgyűlésre.
Számos népcsoport rendelkezett saját önigazgatással, kollektív szabadsággal. Ilyenek a kunok, jászok, az erdélyi szász és székely székek. Függetlenek a megyétől és a földesuraktól, közösen adóznak és katonai szolgálattal tartoznak a királynak.

A jogilag egységes jobbágyság kialakulása

A nagy emberveszteség felgyorsította a feudális társadalmi viszonyok kialakulását. A szolgák, lesüllyedő szabadok és a hospesek összeolvadásából jön létre a jobbágyság. Kötelezettségeik mintája a hospeseké lesz, azaz: a jobbágy szabadon költözhet, rendelkezhet ingóságaival, örökítheti a telkét, ha szolgáltatásait teljesíti. Ezek: munka-, termény- és/vagy pénzjáradék. A telek részei: ház, kert és szántó. A jobbágy a földesúr joghatósága alatt áll, az úriszék ítél felette.