2014. április 13., vasárnap

A honfoglaló magyarság életmódja

A dokumentum elérhetősége (együtt a honfoglalással) :  https://drive.google.com/file/d/0B442I9fPdnAoMjYzMDdlMGItMWFmMS00ZTYwLWE3MjEtNGNmZGFhMDUwNGMw/edit?usp=sharing

A honfoglalás kori társadalom egy bomló nemzetségi társadalom, melynek főbb csoportjai a következők:
- előkelők: a nagy vagyonnal bíró vezető családok, fejedelem és családja, törzsfők (urak), nemzetségfők (bők – innen ered a bőség kifejezés)
- középréteg: Az előkelők, a törzs- és nemzetségfők védelmét a középréteget alkotó fegyveres kíséret biztosította. A kíséret tagjai önként vállalták szolgálatukat, uruknak fogadalmat tettek - cserébe az megvédte őket, ellátásukról, szállásukról gondoskodott.
köznép: A köznép tartotta el az előkelőket, termék- és munkaszolgáltatással tartozott nekik. Saját közössége körében élő, részben közös tulajdonnal rendelkezők,
különböző szolgáltató népek – A társadalom fontos csoportját alkották, az előkelők udvarhelyei körül telepedtek le, s foglalkozásuk alapján egy-egy faluközösséget alkottak. Termékeikkel adóztak, s meghatározott szolgálattal tartoztak uruknak (pl. kovácsok, fegyverkészítő-csitárok, fazekas-gerencsérek, tímárok, esztergályosok, nyergesek, ötvösök).
szolgák: az előkelők birtokában lévő, uruk háza táján élő nép. Ide tartoztak akik függő viszonyba kerültek a vezérektől, előkelőktől, végül jogi egyenlőségüket, szabadságukat elvesztve a szolgák (ín, servus) csoportjába kerültek. Közéjük tartozott még a Kárpát-medence meghódított etnikumainak zöme, az avar és a szláv lakosság, illetve a kalandozások során ejtett foglyok;  együtt ők alkották az ínséget.
A szabadok jogilag még egyenlők voltak, de gazdaságilag már nagy különbségek választották el őket egymástól. A közösség még ebben a korban is alapvetően vérségi alapon szerveződhetett, amely vagyonközösséget jelentett s meghatározta munkájukat, gazdasági tevékenységüket. A társadalom ekkor már lényegében osztálytársadalom, melynek alapsejtje a nagycsalád volt.
 A honfoglaló magyarok a ridegpásztor életmódot folytatták. Eszerint tavasztól őszig legeltették nyájaikat, és voltak állandó, téli szállásaik is megművelt földekkel körbeölelve. Nem csupán nomád pásztorkodásból állt (de ez a legjellemzőbb!), hanem a vadászat, halászat és nem utolsó sorban a földművelés is szerves részét képezte.
Az állattenyésztésben a marhatenyésztés dominánssá vált, a ló és juh-tartás mellett.
Kézművesség:.  a következő mesterségekre utaló régészeti leletekkel rendelkezünk: íjkészítés, kovácsmesterség, nyeregkészítés, ötvösség, bőrművesség, csontművesség, fafeldolgozás, fazekasság. Az ipari tevékenység is általánossá vált, voltak már vasverő és fazekasműhelyek, sőt szövőházak is. A vaskohászat központja Borsod (Ómassa) és Vas megyében volt.
 A honfoglalás korának ötvösségét többnyire az ásatásokon előkerült tárgyakból ismerjük. A bronzon kívül használt alapanyag a szent fém, az ezüst, melyet öntöttek, vagy lemezből domborítva, poncolással díszítettek. A hátteret gazdagon aranyozták, amellyel még jobban kiemelték a növényi mintakincset. Legismertebb honfoglalás kori tárgyaink méltóságjelző szerepet betöltő tarsolylemezek.
Őseink kiterjedt kereskedelmet folytattak, mert nem szakadtak meg a korábbi kapcsolatok (Kijev), ugyanakkor észak felé (Prága) új utak alakultak ki és a bizánci kapcsolatok is fontosak maradtak. A kereskedelem főként a luxuscikkek, ezüstféleségek, és a só forgalmazásával foglalkozott.

A vándorló életforma egyik jellegzetes ismérve a könnyen hordozható, gyorsan szétszedhető és felépíthető kerek sátor, a jurt használata. A jurt kupola alakú tetővel ellátott, farácsos oldalfalú, több rétegű nemezzel fedett sátor. A vándorlások során általában málhás állatokon szállították, de volt kocsira rögzített változata is. Belső térelosztását szigorúan meghatározták. A magyarok még a honfoglalást követően is sokáig használták nyári lakóhelynek.
 


A lakosság legnagyobb része az úgynevezett téli és nyári szállásokon élt, majd a téli szállások lassan falvakká alakultak.  A 10. századi falvakban egyre inkább általános lett a félig földbe süllyesztett veremház, majd megjelentek a földfelszínre épített lakó- és melléképületek is.

A honfoglaló magyarok vallása - amellett, hogy történetük során megismerték a monoteisztikus (keresztény, zsidó, mohamedán) vallásokat is - mindenek előtt és alapvetően a samanizmus volt, amely rendkívül összetett hitvilág. A sámán feladatköre a gazdasági-társadalmi fejlettség szerint, illetve területenként is igen változó lehetett. A magyarság sámánjaira, a táltosokra vonatkozó jelenkori hiedelmekből (révülés, foggal születés, egymással való viaskodás) sokat megtalálunk a szibériai népeknél is.
A totemizmus fontos tényezője lehetett az ősi vallásnak, meglétére utalnak a származásmítoszok: a turul- és csodaszarvas-mondák.
A magyar hitvilág egy háromrégiós világképen alapult, amit az életfa - világfa köt össze:
A felső régió az istenek, bolygók (Nap, Hold), csillagok (középpontban a Sarkcsillaggal), a jó lelkek világa a mennyországnak, a fényesség birodalmának a helye. Fő alakja a világteremtő isten. Sokféle alakban jelenik meg: Úr, Úristen, Szentvilág Úristen, Öregisten, Jóisten, Atyaisten. Szólásaink, szókapcsolataink is megidézik: Isten csapása, Isten teremtettét, Isten nyila, Isten szerelmére, Isten háta mögött, Isten áldja, Isten se tudja...
A középső világ az emberek, valamint az emberek körén kívül élő természetfeletti lények (hiedelemlények, boszorkány, markoláb, táltos), szellemek, kísértetek és a betegségdémonok, erdei és vízi hiedelemlények tere. A középső régióban ered az életfa (világfa). Ágai - mint a világ tengelye - tartják a sátorszerű lyukas égboltot, ebből származnak a csillagok. Erre a szitaszerű égbolt-elgondolásra példa a "Szitál az eső" és az "Annyi a csillag, mint lyuk a szitán" szólás. Az életfa lombkoronája hét (kilenc) szintű. Az életfa elhelyezkedésének tükörkép-jellegéhez hasonlít a jurt belső tere és a temető sírjainak elhelyezkedése.
A fa gyökérvilága a felső világ ellentéteként az alsó régióba nyúlik. Az alvilág, a pokol, a hideg és sötét, a síron túli - mindig a gonosz, az ördög és a rossz szellemek élettere. Ugyanúgy hét (kilenc) szintű, mint a felső világ. Ezt magyarázza a föld hét csínyja kifejezés. Ez az alvilág nem azonos a túlvilág fogalmával, ami semleges, vízentúli, a halottak tartózkodási helye. 

A régészeti hagyatékból ismert a lóáldozás és a lovas temetkezés szokása.
 




Honfoglalás

A dokumentum elérhetősége (együtt a honfoglaló magyarság életmódjával): https://drive.google.com/file/d/0B442I9fPdnAoMjYzMDdlMGItMWFmMS00ZTYwLWE3MjEtNGNmZGFhMDUwNGMw/edit?usp=sharing

A Kárpát-medence politikai viszonyai a honfoglalás előtt
A római fennhatóság megszűnése után hun uralom, majd 453-568 között germán törzsek: keleti gótok, gepidák, longobárdok éltek itt.
568-ban Baján kagán vezetésével az avarok - török eredetű lovas-nomád nép - megszállják az egész Kárpát-medencét.
680 táján újabb nomád csoportok érkeznek keletről (második avar hullám) ® újabb felvirágzás. Valószínűleg a széteső bolgár-török birodalomból származnak (a bolgár-török törzsszövetség neve onogur volt = 10 törzs) 
 A kettős honfoglalás elmélete szerint ezek már magyarok voltak, nem bolgárok (szerintük csak a vezető rétege volt bolgár-török, a népessége magyar volt). László Gyula régészprofesszor dolgozta ki az elméletet, szerinte magyar népelemek alkották a beözönlő nomád hullámot, s ezek megérték az Árpád-féle 895-ös honfoglalást. Ez az elmélet megoldaná a székelység eredetének problémáját is.

 800 körül  Nagy Károly leveri az avarokat, s őrgrófságot szervez Pannóniában;
A bolgár Krum kán  Dél-Erdélyt foglalta el az avaroktól (arany, sóbányák)
A Kárpát-medence a 9. században tehát 3 hatalom végvidéke (tehát egyik hatalomnak sem itt van a központja):
- A nyugati rész a keleti frank birodalomé, ahol állandóak voltak a belső harcok, egyes részén szláv hűbéres fejedelemség alakult ki (Zalavár központtal);
- A bolgár cárságé a Kárpát-medence déli, erdélyi része;
- Északon a Morva fejedelemség birtokolt területeket.
A frank-morva viszony is rossz, mindketten az etelközi magyarokra számítanak szövetségesként (Arnulf ® ¬ Szvatopluk)
A Kárpát-medence középső része a „senki földje”.
 A honfoglalás első szakasza, 895-896
A honfoglalás nem egy esemény, hanem többéves folyamat, és valószínűleg tudatos döntés volt
Az Etelközből vezetett hadjáratok során már ismerték a terület politikai és földrajzi viszonyait. Alkalmas életmódjuk folytatására, jelentős ellenállásra pedig nem kellett számítaniuk.
A távozás – szállásváltoztatás oka az lehetett, hogy az etelközi terület nehezen volt védhető a veszélyes szomszédokkal szemben.
894-ben két magyar hadjárat is volt: a bolgárok (Simeon cár) ellen bizánci szövetségben (Bölcs Leó); és
- a frankok ellen morva szövetséggel, ez utóbbi igen véres, a nomád stratégia alapján ez tekinthető előkészítésnek a megszálláshoz.
(Ugyanakkor 894-ben meghalt Szvatopluk, így meggyengült a belviszályok miatt a morva birodalom.)
895-ben Árpád főserege bevonul a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át.
Közben az etelközi szállásterületet keletről besenyő támadás éri ® okai:
- egyrészt a szokásos „dominóelv”: arabok ® úzok ® besenyők ® magyarok
- másrészt Simeon cár szövetséget köt a besenyőkkel- cél az erdélyi sóbányák megtartása
A  besenyő és bolgár támadások nagy veszteségeket okoztak.
Az egyébként is tervezett Kárpát-medencébe való bevonulás felgyorsul és egyben menekülés is lesz a Kárpátok hágóin: Vereckei-hágó, Tatár-hágó, Békás-szoros. A honfoglaláskor a kettős
fejedelemség élén Álmos és Kurszán állottak, de nem tudjuk biztosan, melyikük volt a kündü, s melyikük a gyula.
Álmos fejedelmet a hagyomány szerint Erdélyben feláldozzák, így fia, Árpád lesz a vezér, a fejedelem, s hozzá kötjük a honfoglalást.
A Garam-Duna vonaláig szállják meg a Kárpát-medencét, törzsenként, ezen belül nemzetségenként.
Van veszteség, kb 100 ezer? fő, de a népesség java beköltözik, a források nem utalnak nőhiányra, és lecsökkenhetett az állatállomány.
 A honfoglalás második szakasza, kb. 898 - 907
Néhány évig lábadozás a beköltözés után. (Elhelyezkedés, berendezkedés, állatállomány létszámának felnövelése.)
898-ban Arnulf, keleti frank uralkodó Berengár, itáliai király ellen hívta a magyarokat.
899-ben indulnak Itáliába, győznek, s csak 900-ban térnek vissza.
Mivel közben Arnulf meghalt, vége a szövetségnek, s visszafelé útközben elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól s egyben a Garamon túli morva végeket is bekebelezték
900 őszén támadnak a bajorok, de fényes győzelem felettük, a magyarok a gyepűt (határövezetet) az Enns folyóig terjesztették ki ®”Óperenciás tenger”
904-ben a bajorok tőrbecsalták Kurszánt és megölték ® ezzel a kettős fejedelmi rendszer felbomlott, Árpád lesz az egyedüli vezető.
907-ben nagy bajor támadás Pozsonynál, de ismét csak katasztrofális vereséget szenvednek, ezzel lezártnak tekinthető a honfoglalás.
A honfoglaló magyarok száma
A történeti korok népességszámának megállapítása igen nehéz.
Dzsajhani szerint a magyarok hadinépe 870-ben 20.000 főt tett ki (7+3 törzs). Attól függően, hogy a magyar társadalom nomád, félnomád, vagy földművelő volt-e, ez adatból különböző becslések adódnak. Kristó Gyula szerint az összlétszámuk csak 100.000 fő lehetett, viszont Győrffy György szerint csak minden 5. férfi katonáskodott, így az összlétszámuk 500.000. fő.
A honfoglalás kapcsán 100.000-es veszteség, tehát a Kárpát-medencébe kb. 400.000-en jöhettek be a honfoglalók.
A Kárpát-medencében talált helyi népesség kb.150-200.000 főt tett ki ® tehát a magyarok olvasztották be az ittlévőket, s nem fordítva.
Honfoglaláskori mítoszok, mondák
Álmos feláldozása: Kazár szokás volt, hogy 40 éves uralkodás vagy katasztrófa után feláldozzák a fejedelmet
Turul monda: az Árpád-dinasztia totemisztikus eredetmondája: Emese álma + Turul ®Álmos ®Árpád

Fehér ló mondája: Szvatopluknak földért, vízért, fűért fehér lovat adtunk cserébe

A magyarság vándorlása

Őstörténetünk sokat vitatott téma. Régészeti és a nyelvtudomány álláspontja számos ponton eltér egymástól. Jelen írás a finnugor álláspontot mutatja be.

i.e. V.-IV évezred.   AZ URÁLI KOR Az urali őshaza az Ural hegység és az Ob folyó vidékének erdős, mocsaras vidékeire tehető. Az urali népek gyűjtögető, vadászó-zsákmányoló életmódot folytattak,  pattintott kőeszközöket használtak, nagy területen kis csoportokban szóródtak szét. 
(tűz, evez, háló, hal, íj, nyíl szavaink talán ekkoriak) 
Az i.e. IV. évezredben az ég­hajlati és népesedési változások az urali népcsoportok lassú kirajzását indították el észak- és kelet-Szibéria felé. A helyben maradt népcsoportokat soroljuk a finnugor népek közé.
i. e. III-II. évezred    A FINNUGOR KOR A finnugor közösségek a folyók mellé húzódtak, ami azt jelzi, hogy megnőtt a halászat jelentősé­ge. Csiszolt kőeszközöket használtak. 
Az i. e. II. évezred elején megjelent a földművelés és a réz használata. Ugyanakkor a finnek és más népcsoportok északra vándorlásával felbomlott a finnugor közösség. A helyben maradt népek alkotják az ugor népeket, ahová a magyarság ősei is tartoztak.(szavaink: testrészeink elnevezése pl.)
i.e. 1500-1000/500  Ugor kor Az éghajlat melegebbre fordulása jelentős változásokat okozott az ugor szállásterületek növényvilágában. Az ugorok egy része északra húzódott [vogulok, osztjákok]. A déli, nomáddá vált ugorságból ekkor kezdődött meg a magyarság kialakulása, a helyben maradt népcsoport egy szárazabb, ligetes sztyeppén az állattartás, azaz a félnomád életmód felé mozdult el. I. e. 1000 után a magyarság ősei tehát már külön népcsoportot alkottak, és a sztyeppei népek hatása alá kerültek.
BASKÍRIA: (Magna Hungaria – Nagy (Régi) Magyarország)
A magyarok az i. u. 500 után a sztyeppe északi peremén éltek Baskíriában, a Dél- Ural és a Volga-Káma közötti vidéken. Feltehetőleg Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között mehettek ide őseink. Itt török népekkel élhettünk együtt, így ezen népekhez váltunk hasonlóvá. Ekkorra már a nomád életmód, a nomád kultúra, és a nomád társadalmi-gazdasági szervezeti keretek lettek jellemzők elődeinkre. Vélhetően már törzsszervezetben éltek elődeink, amelynek feladatai: az állatállomány védelme, ellátása; a harcok szervezése: zsákmányszerzés, területszerzés-védés, állatállomány szerzése – megvédése. Élén a választott törzsfők álltak, és ez még egy laza politikai szervezet. Egyes nemzetségek, törzsek leszakadhatnak ill. csatlakozhatnak.
Erről az őshazáról tudósít a 13.századi domonkos szerzetes, Julianus barát, aki megtalálta itt még magyarul beszélő elődeinket. Aztán a tatárok olvasztják be őket.
LEVÉDIA:
670     A bolgárok veresége az Ázsiából előnyomuló török kazároktól. A bolgár törzsek többsége nyugat felé, a Balkánra menekült. A sztyeppe nagy része a létrejött Kazár Birodalom uralma alá került.
Feltehetőleg ezekben a zavaros időkben a magyar törzsek egy része dél felé húzódott, a sztyeppe értékesebb területeire, a Don mellé. A magyar törzsek így a kazárok fennhatósága alá kerültek. A kazárok a vazallus törzsek élére hozzájuk hű személyeket állítottak, hogy megkönnyítsék ellenőrzésüket. Valószínűleg ekkor került a magyar törzsek élére fejedelemként Levedi.
 A doni szállásterület róla kapta nevét: Levédia. 
A magyaroknál kialakult a kettős fejedelemség kazár mintára, névleges hatalom(szakrális – vallási): a kündüé (kende) a tényleges hatalom a katonai vezetőé: a gyuláé nap – hold szimbólum, a bírói szerepet a horka töltötte be. 
Átvettük(?) a kazár rovásírást. Fejlődnek mezőgazdasági ismereteink – nehézeke. De a nomádok, ha mód van rá, művelnek (inkább műveltetnek) földet, ez nem jelent még most letelepedést.
ETELKÖZ: [Duna és a Don között, öt folyó köze: Szeret, Prut, Dnyeszter, Bug, Dnyeper].
830     A Kazár Birodalmon belüli hatalmi harcok lehetővé tették a magyarok önállósulását (a történészek egy része az időpontot későbbre, 860-ra teszi). A magyarok (feltehetően 7 törzs) a Dontól nyugatra lévő sztyeppei területekre húzódtak, Etelközbe. A kazárok ellen fellázadt kabarok is a magyarokhoz menekültek. 
A magyar források alapján arra lehet következtetni, hogy a szállásváltás együtt járt a hatalomban bekövetkezett változással. Valószínűleg ekkor emelkedett fel az Árpád-ház, ami talán a kettős fejedelemség változásával is együtt járt (a régi fejedelmi család, Levedi ága szakrális szerepbe szorult). Álmos fejedelemmé választása 860 körül történhetett, ez jelentős fejlődés a magyar törzsi szervezetben, a vérszerződéssel a magyar törzsek Etelközben szorosabbá tették a szövetségüket.
A magyarság Etelközből kiindulva zsákmányszerző hadjáratokat vezetett északra, másrészt nyugat felé portyáztak, a Kárpát-medencében.


870-880         A besenyők megjelenése a Volgánál. A kazárok védelmi harcokat folytattak ellenük. Az első be­senyő támadás a magyarokat szállásterületük keleti részének feladására kényszerítette (890 körül). Ekkor szakadhatott meg a kapcsolat a baskíriai magyarokkal, egy másik csoport pedig a Kaukázus térségébe települt át (szavárd magyarok, bár lehet, hogy ez a csoport már hamarabb idevándorolt).
A tanuláshoz fontos a térkép használata!