A
Kárpát-medence politikai viszonyai a honfoglalás előtt
A római fennhatóság megszűnése után
hun uralom, majd 453-568 között germán törzsek: keleti gótok, gepidák,
longobárdok éltek itt.
568-ban Baján kagán vezetésével az
avarok - török eredetű lovas-nomád nép - megszállják az egész Kárpát-medencét.
680 táján újabb nomád csoportok
érkeznek keletről (második avar hullám) ® újabb felvirágzás. Valószínűleg a
széteső bolgár-török birodalomból származnak (a bolgár-török törzsszövetség
neve onogur volt = 10 törzs)
A kettős honfoglalás elmélete
szerint ezek már magyarok voltak, nem bolgárok (szerintük csak a vezető rétege
volt bolgár-török, a népessége magyar volt). László Gyula régészprofesszor
dolgozta ki az elméletet, szerinte magyar népelemek alkották a beözönlő nomád
hullámot, s ezek megérték az Árpád-féle 895-ös honfoglalást. Ez az elmélet megoldaná a székelység eredetének problémáját is.
800 körül Nagy
Károly leveri az avarokat, s őrgrófságot szervez Pannóniában;
A bolgár Krum kán Dél-Erdélyt foglalta el az avaroktól (arany,
sóbányák)
A Kárpát-medence a 9. században
tehát 3 hatalom végvidéke (tehát egyik hatalomnak sem itt van a központja):
- A nyugati rész a keleti frank
birodalomé, ahol állandóak voltak a belső harcok, egyes részén szláv hűbéres
fejedelemség alakult ki (Zalavár központtal);
- A bolgár cárságé a Kárpát-medence
déli, erdélyi része;
- Északon a Morva fejedelemség
birtokolt területeket.
A frank-morva viszony is rossz,
mindketten az etelközi magyarokra számítanak szövetségesként (Arnulf ®
¬ Szvatopluk)
A Kárpát-medence középső része a
„senki földje”.
A
honfoglalás első szakasza, 895-896
A honfoglalás nem egy esemény, hanem többéves folyamat, és
valószínűleg tudatos döntés volt
Az Etelközből vezetett hadjáratok
során már ismerték a terület politikai és földrajzi viszonyait. Alkalmas
életmódjuk folytatására, jelentős ellenállásra pedig nem kellett számítaniuk.
A távozás – szállásváltoztatás oka
az lehetett, hogy az etelközi terület nehezen volt védhető a veszélyes
szomszédokkal szemben.
894-ben két magyar hadjárat is volt:
a bolgárok (Simeon cár) ellen bizánci szövetségben (Bölcs Leó); és
- a frankok ellen morva
szövetséggel, ez utóbbi igen véres, a nomád stratégia alapján ez tekinthető
előkészítésnek a megszálláshoz.
(Ugyanakkor 894-ben meghalt
Szvatopluk, így meggyengült a belviszályok miatt a morva birodalom.)
895-ben Árpád főserege bevonul a
Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át.
Közben az etelközi szállásterületet
keletről besenyő támadás éri ® okai:
- egyrészt a szokásos „dominóelv”:
arabok ® úzok ® besenyők ® magyarok
- másrészt Simeon cár szövetséget
köt a besenyőkkel- cél az erdélyi sóbányák megtartása
A besenyő és bolgár támadások nagy veszteségeket okoztak.
Az egyébként is tervezett
Kárpát-medencébe való bevonulás felgyorsul és egyben menekülés is lesz a
Kárpátok hágóin: Vereckei-hágó, Tatár-hágó, Békás-szoros. A honfoglaláskor a
kettős
Álmos fejedelmet a hagyomány szerint
Erdélyben feláldozzák, így fia, Árpád lesz a vezér, a fejedelem, s hozzá kötjük
a honfoglalást.
A Garam-Duna vonaláig szállják meg a
Kárpát-medencét, törzsenként, ezen belül nemzetségenként.
Van veszteség, kb 100 ezer? fő, de a
népesség java beköltözik, a források nem utalnak nőhiányra, és lecsökkenhetett
az állatállomány.
A
honfoglalás második szakasza, kb. 898 - 907
Néhány évig lábadozás a beköltözés
után. (Elhelyezkedés, berendezkedés, állatállomány létszámának felnövelése.)
898-ban Arnulf, keleti frank
uralkodó Berengár, itáliai király ellen hívta a magyarokat.
899-ben indulnak Itáliába, győznek,
s csak 900-ban térnek vissza.
Mivel közben Arnulf meghalt, vége a
szövetségnek, s visszafelé útközben elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól s
egyben a Garamon túli morva végeket is bekebelezték
900 őszén támadnak a bajorok, de
fényes győzelem felettük, a magyarok a gyepűt (határövezetet) az Enns folyóig
terjesztették ki ®”Óperenciás tenger”
904-ben a bajorok tőrbecsalták
Kurszánt és megölték ® ezzel a kettős fejedelmi rendszer felbomlott, Árpád lesz az
egyedüli vezető.
907-ben nagy bajor támadás
Pozsonynál, de ismét csak katasztrofális vereséget szenvednek, ezzel lezártnak
tekinthető a honfoglalás.
A
honfoglaló magyarok száma
A történeti korok népességszámának
megállapítása igen nehéz.
Dzsajhani szerint a magyarok
hadinépe 870-ben 20.000 főt tett ki (7+3 törzs). Attól függően, hogy a magyar
társadalom nomád, félnomád, vagy földművelő volt-e, ez adatból különböző
becslések adódnak. Kristó Gyula szerint az összlétszámuk csak 100.000 fő
lehetett, viszont Győrffy György szerint csak minden 5. férfi katonáskodott,
így az összlétszámuk 500.000. fő.
A honfoglalás kapcsán 100.000-es
veszteség, tehát a Kárpát-medencébe kb. 400.000-en jöhettek be a honfoglalók.
A Kárpát-medencében talált helyi
népesség kb.150-200.000 főt tett ki ® tehát a magyarok olvasztották be az
ittlévőket, s nem fordítva.
Honfoglaláskori mítoszok, mondák
Álmos feláldozása: Kazár szokás
volt, hogy 40 éves uralkodás vagy katasztrófa után feláldozzák a fejedelmet
Turul monda: az Árpád-dinasztia
totemisztikus eredetmondája: Emese álma + Turul ®Álmos ®Árpád
Fehér ló mondája: Szvatopluknak
földért, vízért, fűért fehér lovat adtunk cserébe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése